Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-10 / 3. szám
o Vasárnapi levél. Messina. Mult tavasszal olaszországi utániban meglátogattam azt a ritka szépségű városkát is, melynek elpusztulását hozta hirűl tegnap a világsajtó. És mint megannyiszor, az önerejében elbizakodott, az önmagával eltelt ember egy pillanatig meghátrál és megakad a létért való küzdelmében: Hát oly bűnös már e világ, bogy a Mindenható ily kemény csapások által akarja az emberiséget a helyes útra visszatéríteni ? Avagy csak a természet akarta ismeretlen, de óriási erejének tanujelét adni, hogy mi, kis emberek el ne bizakodjunk eredményeinkben? Vagy talán a mindnyájunk fölött uralkodó Nagyhatalom sújtja a gyarló emberiséget, hogy akaratának ellent mert szegülni? . . . Mert kétségtelen, hogy Messina város lakói számtalan figyelmeztetésben részesültek, hogy e veszélyes helyet kerüljék. Már az ó-korban hírhedt volt a messinai szoros, melyben a Scylla és Charybdis űzte vészthozó játékát és az okos görögök óvakodtak is annak közelébe jutni. Dacára annak, már Kr. e. 735-ben letelepedtek kivándorlók Szicília eme legészakibb pontján, hogy a Tirhen és Jón tengerek között közlekedő' hajókkal csereberélhessenek. Akkor azonban még a telepitvény neve Zankle (görögül) sarló volt, jellemző az alakjára nézve is; Messina nevet csak jóval később vette fel és sok viszontagság dacára, megőrizte mind e mai napig. Mert bizony nem először érte most veszedelem e dacos várost, mely kinevetve, kigunyolva az istenek haragját, romjaiból mindig szebben, mindig kívánatosabban épült fel. Eltekintek számtalan harcaitól, mely belső erejét gyöngítette, melynek folytán lakói majd görög, karthagói, római, spanyol és nápolyi fennhatóság alá kerültek. E harcokat csak emberek vívták egymás ellen s a természet őstörvénye szerint az erősebb győVÁCI HÍRLAP zött. Ismét magyarázható, hogy a mindig többre törekvő ember is ezen látszólag jó kereskedelmi.központ birhatására vágyott.. . Tudjuk, hogy végül az olaszok győztek és 1860. óta feltétlen urai a szép Szicília szigetének és vele együtt Messina városának is. Csodálkozva kérdjük, hogy a létért való küzdelemben érzéktelenekké válnak-e az emberek az előttünk ismeretlen hatalmaktól eredő útmutatások iránt ? Lám, ez a város lakói elfelejtették azt a mély gyászt, melyet az 1743. év reájuk mért. Pedig akkor alig volt Messinában család, melynek egy-egy tagját a pestis el ne rabolta volna az élők sorából. És az olaszok melegen érző szivűek, de kis vagyonkájuktioz ragaszkodva, közelébb csatlakoztak egymáshoz és igy várták be az 1783-iki földrengést, mely bedöntötte hajlékuk oszlopait. De a messinaiak szívós természetűek lévén, magukhoz térve kábulásukból, elhantolták halottaikat és ismét otthont teremtettek maguknak a tenger csalfa partjain . . . És ime, alig 40 évi csend után, ímegiudul a víz és elborítja hulláméival a várost. Az 1823. évi árvíz tán emlékeztette a szegény szerencsétleneket az özönvízre, mely a löld és a viz színét egyenlővé tette ! Azóta már 1943. és 1853-ban, úgy szintén 1885. és 1895-ben voltak kisebb rengések e sokat zaklatott vidéken, de ily hatalmas, óriási föld és vizrengés, mely a szerencsétlen várost most etemésztette, az emberek történetében még nem fordult elő. Mi ez az elemi csapás a St.-franciskóihoz képest ? Pedig már akkor azt hittük, hogy ez a szerencsétlenségek non plusz ultrája ! És mily szép volt ez a város! Mily kies sétányai, mily remek középületei és mily fenséges kilátása a végtelen tengerbe, melynek nyüzsgő hullámai nemcsak a mindennapi élet pergésére emlékeztettek. Es elképzelni, hogy most itt vége mindennek ! A mi még tegnap szép és kedves volt, az ina egy isme - rétién tömkeleg és a hol még tegnap büszke épületek hirdették az emberi ész és ügyesség diadalát, ott ma zord kőhalmazok hirdetik a nyers természeti erő garázdálkodását. A hol még tegnap templom, iskola, színház állott, ott ma ezrével siránkoznak az emberek, nem tudva, hogy mihez fogjanak. Ilyenkor látjuk csak, hogy képzelt nagyságában mily gyarló az ember, mily kicsiny ereje, mily elenyésző azon N igyhataloramal szemben melynek létezését oly szívesen tagadja. De ez a tudat nem csökkenti meleg részvétünket szerencsétlen ember társainkkal szemben, és ha filléreink csak a legkisebb enyhülést is juttathatják, bebizonyítjuk, hogy szívesen áldozunk az emberiség oltárán! Hisz: Mindnyájunkat érhet baleset ! RovXe. Hírek. — Kinevezés. A király Kacskovics Jenő budapesti kir. ítélőtáblái bírót számfeletti kúriai bíróvá nevezte ki. A kiváló bírót igen sokan üdvözölték városunkból. Mi is jókívánságainkat tolmácsoljuk. — Az uj kanonok. A hivatalos lap közli, hogy Motesiczky János székesegyházi kanonok őrkanouokká, dr. Bxknxy Károly csongrádi főesperes székesegyház; főesperessé, Schmidt János kanouok pedig csongrádi esperessé lépett elő, a megüresedett legifjabb mesterkanonoki stallumraa király Mxteeneuzr Oszkár püspöki titkárt nevezte Jti. A korra is legfiatalabb kanonok, kit kineveztetése alkalmából igen sokan üdvözöltek, úgy értesülünk, hogy az aulából ki fog költözni és abban a kanonoki lakásban fog lakni édes anyjával, hot Csávolszky József, utóbb Újhelyi István lakott. A püspöki titkári tisztet azonban továbbra is megtartja, mert a főpásztor oldala mellett akarja látni kedvelt papját, ki iránt érzett jóindulatának a kineveztetéssel újabb látható jeléi adta. — Itt említjük meg, hogy Dnen István mogyoródi plébánost székesegyházi tiszteletbeli kanonoknak nevezték ki. — Dr. Freysinger Lajos, mint iró. A városi muzaum legközelebbi felolvasó ülését f. hó 14-én, csütörtökön délután 6 órakor a Kúrián tartja. Tárgy: Agárdy László k. r. tanár: Dr. FYeysinger Lajos, mint író című felolvasása. A nagy közönséget ez úton is meghívja az egyesület elnöksége. — A délolaszországi földrengés és Vác jótékonysága. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter sürgönyben fordult a polgármesterhez, melyben azt mondja, hogy a magyar nemzetnek szive, lelke és lovagiassága sugalja, hogy az után a rettenetes csapás után, mely Dél-Olaszországot érte, a nemzetek segítő akciójában részt vegyen. Országos bizottság alakult Vaszary Kolozs hercegprimás, Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter védnöksége alatt, mely gyűjtést indít a földrengés sújtottalak segítésére. Mint értesülünk, Vácon ez a nemes akció önállóan és gyorsan fog végbe menni. Legközelebb gyűjtő iveket bocsátanak ki, melyeket az iparvállalatokhoz, intézetekhez, hivatalokhoz kül lenek s főleg azok gyűjtésére számolnak, kiknek volt alkalmuk valaha ezt a gyönyörű országrészt láthatni. A gyűjtést maga a város tanácsa kezdi meg s nagyobb összeget íog megszavazni a világrenditő esemény által sújtott népnek. közben. Montmorencyben a fagy behatolta pincékbe, fölhalmozott vörös, fehér és rajnai borok fagytak meg, sőt több helyen a fűtött szoba szomszédságában szekrényekben tartott borok is. Amsterdamban egy borkereskedő cég összes palackokba húzott borai befagytak a pincében s a dugók kipattantak a palackokból. Mi több, ugyanott egy korsó seltzi viz is befagyott, dugója kilódult s a korsó nyakából kitódult viz egy ujjnyi hengeralakú jegcsappá fagyott a korsó szájánál. Barmokkal telt istállókba is behatolt a fagy s jéggé merevítette vizöket. A vadak éhségtől és hidegtől halálra gyötörve hulltak rakásra. Fák hasadtak meg nagy recsegéssel. Majdnem hihetetlen, de egykorúak tudositnak, hogy a tűzhöz tett víznek az az oldala, mely a tűztől távolabb állott, megfagyott. Maga a szesz és pálinka is jégburkot öltött a levegőn. Swinden tanár gondosan egybeállitotta az Európa külömböző helyein észlelt hőméréseket. Ezek szerint Helmstadtban jan 27-én a legnagyobh hideg 11.8 Fahrenheit (19.® Reaumur). Württenberger febr. 1-én 13.2 Fahr. (20. 1 R). Lipcsében jan. 28-án 17. 5 Fahr (22 R). Drezdában jan. 20 án 24 1/4 Fahr. (25 R.) Chemnitzben ugyané nap 16. 5 Reaumur volt. Tegyük hozzá, hogy Párizsban jan 11, 12, 13-án a hó 5 küvelyk magas volt, de másutt a 18 hüvelyket is elérte. A jég 15 hüvelyk vastag volt a Rajnán, 17. 5 hüvelyk vastag Leuwardenben, de sehol sem érte el az 1740- iki nagy tél magasságát, a mikor Hollandban a Meuse folyón 39 hüvelyk vastag jégréteget is találtak. Különösen a halak szenvedtek sokat a hidegtől. Tömegesen találtak döglött halat a tengerparton Franciaországban, Olaszországban Velencében. A flandriai parton, Nieuport közelében számos olyan madarat láttak, a milyenek csak az éjszaki sarkon Spizbergánál fordulnak elő. Havreba is sok idegen madár érkezett éhségtől, fáradságtól kimerülve, úgy, hogy kézzel lehetett fogni. Láttak verebet leesni röpülése közben. Az 1776 ki tél korántsem volt oly hosszú mint áz 1740 ki, de sokkal szigorúbb. Különös, hogy a velenlei lagúnák, melyek 1740- ben dacára a hideg intenzivebb erejének, szabadon maradtak, 1776-ban annyira befagytak, hogy a szárazfölddel való közledés csak úgy volt lehetséges, hogy a jeget megtörték. Ez történt 1709-ben is. E két éven kívül még nevezetes hidegekről emlékeznek a feljegyzések a múlt században az 1731, 1740, 1758 és 1767 évekből, tehát — különösen — kilenc évről, kilenc évre. A kik a természet rejtélyes játékai iránt érdeklődnek, a nagy telek e periodikus visszatérésének törvényét az idei és az 1879-iki zordon tél által is könnyen igazolva láthatják.
