Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-03-11 / 21. szám
Huszonkettedik évfolyam. 21. szám. Vác, 1908. március 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám óra 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vác—Aszód. (Ezt a cikket Az Újság c. lapból vettük át. Nekünk, váciaknak, újat alig mond, mert az országnak ezt a legfontosabb közgazdasági kérdését jól ismerjük. Évek óta sürgetjük megoldását s minden oldalról már meg is világosítottuk. Mégis ez a cikk hasznos nekünk, mert immár a fővárosi sajtó is foglalkozik azzal az országos érdekű üggyel, hogy Aszódot Váccal össze kell kapcsolni elsőrangú vasúti vonallal. Első cikk ez erről a vasútról, mely a budapesti sajtóban napvilágot lát s ezért kötelességünk volt ezt olvasóinkkal megismertetni. A szerkesztő.) Abból az alkalomból, hogy a kereskedelmi kormány tekintélyes összegű beruházásokat óhajt eszközölni a máv. vonalain a legutóbbi esztendők alatt mindinkább állandóvá lett forgalmi akadályok legyőzésére, szükségesnek tartjuk az intéző körök figyelmét felhívni egy oly vonal kiépítésére, mely aránylag igen olcsó eszközökkel, igen sok tekintetben hozzájárulhatna a máv. vonalain észlelhető zavarok szanálásához. Tudvalevő dolog, hogy nálunk minden for- masabb vonalon folytonos árutorlódás van; az árufelvételt minduntalan, vagy egyáltalán egész egyszerűen beszüntetik, vagy pedig a felvett áruk óriási késésekkel érkeznek rendeltetési helyére, mindkét esetben a kereskede- delem és ipar mérhetetlen kárára. A laikus közönség a forgalmi zavarokat egyszerűen a vaggonhiánnyal okolja meg, noha nálunk a kocsihiányra visszavezethető forgalmi zavarok csak csekély részét képezik azon forA nők divatja. Általános panasz hangzik mindenfelől, hogy a viszonyok soha még nem voltak olyan kétségbeejtően rosszak, mint most és nap nap után valamely szomorú bizonyítékával vannak tele a lapok hasábjai. Meglehet, hogy igy van, de ez már egészen bizonyos, hogy a mostaninál nagyobb fényűzésre csak a legrégibb emberek emlékezhetnek talán, a melynek ellensúlyozására megteremtették a biedermájer divatot. Nem is említem meg a bálokat, az előkelőbb hangversenyeket. Csak nézzünk körül egy-egy fényesebb szalonban olyan egyszerű fogadó napon, a milyenből minden hónapra legalább kettő futja és bátran állíthatjuk hogy valósággal szemet kápráztató az a kép, mely elénk tárul. Régi közmondás: Ruha teszi az embert. És ez talán soha sem volt annyira igaz mint most, mert hogy ennyire szép minden nő, abban feltétlenül része lehet a sok szebbnél-szebb ruhának és kalapnak. Mindamellett ha valaki azt a kérdést intézné hozzánk, hogy mi a divat és erre határozott választ várna, nem tudnánk rá megfelelni, mert a divat annyiféle, a hányféle azizlés és divatos minden,ami szép, tetszetős és nem közönséges. Gyakran egy ügyesen feltűzött redő nagyobb hatást kelt, mint a legszebben varrott ruha, a melyben semmi eredetiség sincs. Hölgyeink bodros, fürtös fejőkkel, merész kalapjokkal, eredetien szép galmi akadályoknak, a melyeket a vágányhiány, személyzethiány, lokomotivhiány, raktárhiány s végül a helyesen megtervezett és forgalomképes rendező-pályaudvarok hiánya okoz. A vaggonok szaporítása egyedül nem segít a bajokon, mert mit sem ér a sok vaggon, ha a rendező-pályaudvarokon kell vesztegelniük napokon keresztül, vagy peoig az egyvágányú forgalmas vonalak minden második állomásán órákat kell várniok, mig a vonal szabad lesz. Fejlesztenünk kell tehát a közlekedés lebonyolítására szolgáló összes berendezéseket, ha akadálytalanul akarunk a mindinkább fokozódó forgalomnak megfelelni. Elsősorban fontos a két rákosi rendezőpályaudvarnak teljesítő képességét a fejlődő viszonyoknak megfelelő módon fokozni; de nem elég, ha rövidlátó politikával a meglévő vágányokhoz toldunk 2—2—4 uj sínpárt; a jövőre is tekintettel kell lennünk s oly uj alkotásokról is kell gondoskodni, hogy a forgalom egy része a két rákosi rendező-pályaudvarról eltereltessék. Erre a célra igen szükséges és elsőrendű jelentőséggel bírna a vác—aszódi összekötővonalnak két sínpárral elsőrendű vonalként való kiépítése, valamint Vác és Aszód állomásoknak nagyobbszabású rendező-pályaudvarokká való átépítése. Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy nem harmad-ne- gyedrangú vicinálisnak gondoljuk e vonalat, hanem azt óhajtjuk, hogy miként az állam felruhájukban olyanok, mintha csak ideig-óráig, egy-egy vendégnapra szálltak volna ki a rámából, hogy aztán vissza helyezkedjenek oda sejtelmes, szépséges képnek . . . A március a farsang végét hozta meg és meghozza a tavaszi divatot is. Vájjon mit hoz ? Lesz-e valami, a mig még nem volt ? Ne búsuljunk, ha nem is lesz. A legjobb, ha megmarad olyannak, a milyen most: sokféle, változatos és egyéni. A mint azt már most is javában észlelhetjük, a japán divat teljesen eltűnt. A mostani himzésminták perzsa és a hibásan töröknek mondott indiai modorban készülnek, a melyek a kasmir-vagy long-sál révén ismeretessé vált kagylómintákkal, úgy a rajzban, mint a színek összeállításában művé- vészien értékesek. Ezek a minták különösen a mellényszerű betétekhez alkalmasak, melyeknek az angol viseletnél mindnagyobb szerep jut. A kosztüm-ruha, melynek egyforma szövetből készül a szoknyája s a kabátja, csökkenti a kabát, köpeny s átvető fontosságát. E helyett még egyre izgatja a kedélyeket az ujj kérdése, vagyis, hogy milyen formájú és hosszú vagy rövid legyen-e. Nos, valamelyes megoldásra eljutottunk ebben is: hosszú, sima kabáthoz az egyszerű, hosszú sonkaujj felel meg; díszes rövid kabáthoz a félhosszu, redős ujj, mely közepesen bő és díszes kézelője van. A mi a szöveteket illeti, fentartjuk, a mit már máskor is megmondtunk: a bordürös ismerte a baja—battaszéki, vagy a komárom— érsekujvári vonalak állami kiépítésének szükségességét, úgy itt is ismerje fel e vonal létesítésének fontosságát s az állam építse ki fővonalként. Tudvalevő dolog, hogy Ausztria iparüző részei (Csehország, Morvaország, Szilézia, Alsó-Ausztria), valamint a Németország felöl hazánkba irányuló beviteli forgalom túlnyomó része egyrészt Marchegg, másrészt Zsolna felől, de mindkét esetben Vácon keresztül megy az alsórákosi (nyugati pályaudvar) rendezőpályaudvarig, hol kilöketnek azok a vaggonok, a melyek átmennek Felső-Rákos rendező-pályaudvarra (keleti pályaudvar). A felsőrákos! rendező-pályaudvaron aztán ismét rendeztet- nek a vaggonok a szerint, a mint Szolnok, vagy Aszód, illetve Hatvan irányában továbbijainak. Kiviteli forgalmunk is oly természetű, hogy a forgalomyak igen tekintélyes része Aszód felől jövet, a felsőrákosi pályaudvaron rendez- tetik és az alsórákosi rendező-pályaudvar közvetítésével Vácon keresztül hagyja el az országot Mindkét rákosi rendező-pályaudvar annyira túl van terhelve, hogy a forgalmat csak igen lassan tudják lebonyolítani. Az alsórákosi rendező-pályaudvarfelé közlekedő tehervonatok Érsekújvár, Párkánynánán, Vác, sőt Palota- Újpest átlomáson is hosszabb ideig kénytelenek vesztegelni, Újpest állomáson legutóbb három uj sínpárt fektettek le direkt a vesz(szegélymintás) kockás és csikós szövet marad divatos a tavaszra is. Az olyan csikós szöveteket, melyeknek kockás szegélymin- tájok van, kompozé-szöveteknek nevezzük és ha a szabó ért ennek a szövetnek a feldolgozásához, nagyon szép és eredeti hatást érhet el vele. A blúzokhoz való szoknyák közt a még mindig kedvelt berakott szoknyának most már komoly versenytársa akadt a harang és tunikás aljban. De inég nagyon ragaszkodnak a berakott aljhoz, csak a ráncok szabadabbak, nincsenek annyira letőzve, a mi erősebb csipőjű hölgyeknek kevésbbé alkalmas viselet. Épp igy vagyunk a könnyedén redőzött tunikával is. A milyen szép viselet minda- kettő a sugár termetűéknek, a kövérebbeket óva intjük tőle. A kalapot illetőleg még nem jutott dűlőre a dolog. Mindenestre elkeseredett harc folyik a nagy s a kis kalap között. A nagy kalap remek dísze volt minden arcnak, műiden ruhának, különösen ha a viselője tudott kellő mértéket tartani. Mindenesetre feltűnik majd a tokk- és különösen a barett torma, az oly régen elhanyagolt amazon- és háromszögű kalap. Egyik képtelen formája a várható divatnak a magas, egyenes szélű vagy lekeritett kalap. Határozottan nem szép és ezért agyon díszítik tollal, selyemmel, szalaggal és virággal. Reméljük, hogy nem akad sok kedvelője.
