Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-03-01 / 18. szám
Huszonkettedik évfolyam. 18. szám. Vác, 1908. március 1. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci gazda földje. Vác, márc. 1. Folytonosan panaszolt tény az, hogy Vácon nincsen zöldségtermelés, illetve hogy a nép a mezei gazdálkodálkodásnak ezen szépen jövedelmező, biztos módját teljesen elhanyagolja, a mi miatt a piacról élő közönség pénze tisztára idegenek kezébe megy és távoli vidékekre vándorol. Hogy mennyire igaz ez az állítás, hogy a föld míves nép — mely elsősorban volna hivatva a zöldségtermelés íizésére — teljesen elhanyagolja ezt a fontos mezőgazdasági ágat, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy bármerre járunk a városhatárában, sehol sem találunk olyan szántó földet, vagy föld-darabkát a melynek bizonyos részében egy-két ágyacs- kányi zöldség, pl. répa, petrezselyem, saláta, zeller volna. Egyedüli konyhakerti zöldsége földmives népünknek a bab, a paradicsom és a tök. A babot és tököt csekély gondozással megtermi az Istenadta föld, a paradicsomot pedig a szőlőtalaj, hol is, ha az idő kedvez, itt-ott mégis terem valami. A most említett zöldségneműekből — tudjuk — pénzel a szegény ember s mégis csodálatos, hogy a nép bizonyos része ezt tudva sem adja magát e tökéletes és alapos kerti gazdálkodásnak ! Erre vonatkozólag mentségül szívesen felhozza népünk ama körülményt, hogy a gabona és általában a szemes termelés, továbbá a szőlő gondja veszi igénybe idejét. Hát ez az érvelés a család férfitagjaira nézve elfogadható is, nem állja meg a helyét a női tagok és gyermekekkel szemben, mert ezek viszont ráérnek tavasztól—nyárutóig egy 200—600 ÉJ öles kerti művelés gondozására! E helyett azonban azt latjuk, hogy a földmives családok nő tagjai 10—12 fillér értékű selejtes gyümölcs, vagy paradicsom stb. mellett egész délelőttökön lopják az időt a piacon és átkozottul szidják a bolgár kertészt, a kik neki elsőrendű terményekkel legyőzhetetlen versenytársaik. Helyes munkamegosztást nem találunk a mi földmivelő népünknél annak dacára, hogy magának sokat dolgozik, ellenben azt igenis megláthatjuk, hogy hiába töri magát a nagyarányú termelés érdekében, mégsem ér el megnyugtató eredményt. Ez ama közmondás igazsága, hogy a ki sokat markol keveset fog. Példa erre a neki lendült szőlőmivelés. Szőlő a hegyeken, szőlő a völgyben néha három, négy helyen is. Erő azonban nincsen hozzá s e miatt kárba vész a nagy értékű becsületes munka, de meg elhanyagoltatik az őstermelés is. Mikor jön már reá a nép arra az igazságra hogy a helyes munkamegosztásban rejlik a valódi siker s hogy csak az olyan válalkozás biztosit jó eredményt, a melyért minden erőnket összepontositjuk, nem pedig az olyan, a melynél az erők elforgácsolódnak ?! Váci földmives nép! Jóakarattal szólunk hozzátok. Tegyetek próbát a konyhakertészettel először kicsinyben, arra alkalmas földeitek végén, pár négyszögölön okosan, hozzáértő módon s meg fogjátok látni, hogy amig a saját konyhátokra elegendő mindenféle terményt úgyszólván fáradság nélkül biztosíthatjátok, még piacra való alkalmas feleslegetek is marad. Gazda. Az arany agglegény-életMindenki tudja, hogy hatvan éves agglegény vagyok. Fiatal korom munkában telt el, nem értem reá megházasodni ... a vagyonszerzés gondjai és vágya töltötte be egész életemet. Most azonban már megnősülök és azt betegségemnek köszönhetem. Mintegy két hónapja ugyanis influenzába estem, melyből gyönge tüdőgyulladás keletkezett. Házi orvosom aggodalmasan csóválta a fejet és Mari, a hű jóságos Mari, a ki harminc év óta házvezetőnőm, meg nem mozdult az ágyamtól. Kutyául voltam, mondhatom. Egy délelőtt tizenegy óra tájban behunytam a szememet, a hű, jóságos Mari azt hitte alszom és kiment a másik szobába az ajtómat nyitva hagyva. Egyszerre csak ajtónyitást hallok, pillanatban feltekintek és egy úri embert látok belépni, a kinek erősen jellegzetes arca a szemita fajt ismertette fel. A hű Marihoz szólt: Kezeit csókolom kedves nagysád ... én a leislegelső és legkeresztényibb temetkezési egyesület ügynöke vagyok . . . Hallom, hogy Peták ur súlyos beteg. — Pszt — intett a hű Mari és bejött az ágyamhoz, a hol rögtön a legmélyebb alvást színleltem. Visszament a másik szobába, megkínálta hellyel Túr tel taub urat. Leültek és beszélgettek: — Bizony sóhajtott egyet a hű Mari, oda van az öreg egészen. Az orvos ur nem nyújt hozzá reményt. — Azért jöttem kérem, felelt Turteltaub, felajánlom szolgálataimat, kitűnő fényes, elsőrangú temetést rendezek leszállított olcsó áron. — No és mibe kerülne a temetés ? — Kérem, én fizetem a papot, kántort, a ministráns gyerekeket, harangozást, gyászlepellel bevonatom a falakat, adom az ércz- koporsót, remek szemfedelet, 6 fáklyavivőt, négylovas gyászkocsit . . . azonkívül, mert a boldogulandónak rokona nincs, két öreg embert, három öreg asszonytí*és két fiút, a kik az egész temetés alatt keservesen zokognak. Tisztességesen lesznek felöltözve, azt mondhatom, hogy az én cégem sokat ád a látszatra . . . tudja a külszínre ... A requiemet is én tartom meg, sőt gyászNyelvében él a nemzet A beteg őrzi az ágyat. Ugyan ki volna oly lelketlen, hogy épen egy beteg ember ágyát elvenni, elvinni, ellopni? S honnan van az a barbarizmus, hogy mosianság épen a beteg emberekkel őriztetik mindig az ágyat ? Ez is valamely agyaficamodott német-magyarnak a találmánya. Nem kell azt őriznie senkinek, annál kevébbé a betegnek. Elég a betegnek az ő baja, hogy fekszik, fekünnie kell. Azt kell tehát mondanunk helyesen, hogy fekszik, ágyban fekvő beteg, három hónap óta nyomja az ágyat. * Mind a rendőrök kivonultak.. Ezt a kifejezést olyan ember használhatta a magyar beszédben először, a ki vagy német ésszel gondolkodott, vagy egyáltalán nem gondolkodott — magyarul. Mit akart az illető mondani? Bizonnyal azt, a mit mi nyolcféle képen is ki tudunk fejezni jól — magyarul igy: A. rendőrök mind kivonultak. A rendőrök kivonultak mind. Mind kivonultak a rendőrök. A rendőrök mindnyájan kivonultak. A rendőrök kivonultak mindnyájan. A rendőrök mindannyija kivonult. Mindannyija kivonult a rendőröknek. Minden rendőr kivonult. íme nyolcféle képen is ki lehet jól, helyesen fejezni ezt a kis gondolatot és a szerencsétlen nem épen a kilencedik módot választja, a rosszat? És ez a kifejezés az újság ingerével hat. Nem kell többször hallanunk csak egyszer és biztos, hogy megjegyeztük magunknak a sorrendet és a legelső alkalommal használjuk is, mert ez nem közönséges, ez választékos, ez bizonnyal finom, előkelő szónokot is szerzek, a ki a temetés alkalmával Peták ur felett emlékbeszédet tart . . . — Igen, szólt közbe a hű Mari, de mibe kerül, azt mondja meg? — Kérem, tudom hogy a boldogult mélyen tisztelt Nagysádra hagyja minden vagyonát. Igen olcsó leszek, rendkívül előny- árt nyújtok. Szónokokkal és zokogó gyász- kísérettel 1600 korona, a nélkül 1200 ko- kona. — Megvan maga bolondulva Turteltaub ur ? Én 1200, vagy 1600 koronát szánjak ennek a vén szamárnak a temetésére? Mit bánom én, ha sintér viszi is ki a kocsin! — Tudja Turteltaub, 30 év óta vagyok neki gazdasszonya, ismertem a jövedelmét, ha összehúzza magát csak egy kicsit, nem rongyos 60—80000 korona marad reám utána, hanem legalább is százötvenezer korona. Ue a ménkő üsse meg, olt a hol fekszik, finom szivar, finom bor, konyak kellett neki, meg kocsin járt . . . napjában délbe, este pecsenye, 40 forintos télikabátot viselt. Jó lesz annak egyszerű mázolt fakoporsó, egy pap es olcsó szemfedő . . . Csak már vinné el minél előbb az ördög, annyi bajom van vele, ki sem mondhatom .. .
