Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-02-05 / 11. szám
Huszonkettedik évfolyam. 11. szám. Vác, 1908. február 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Felolvasások az alkoholizmusról. Vác, febr. 3. Az alkoholizmus elleni mozgalom buda- pesti lelkes vezetősége meghívás folytán Vácon, a m. kir. állami siketnéma-intézet dísztermében folyó hó 9-én, vasárnap délután mintegy 172—2 órára tervezett szabad előadást fog tartani Rosenberg Auguszta úrhölgynek a Magyarországi nőegyesületek Szövetségének és a Magyarországi Abstinensnők Országos Egyesülete alelnökének és Dóczi Imre belügyminiszteri segédíögalmazónak, »Az Alkoholizmus« folyóirat felelős szerkesztőségének közreműködésével az előadásra meghívott váci városi és váci járási művelt közönség előtt. Az előadás természetesen az alkoholizmus kérdését — általában — és az alkoholizmus elleni mozgalom célját fogja ismertetni. Ezzel a kérdéssel a nyugati művelt államokban már évtizedek óta foglalkoznak az alkoholizmus elleni mozgalomra létesített hatalmas egyesületek. A külföldön az alkoholizmus kérdése kiterjedt gazdag irodalmat teremtett. Több államban a mozgalom már eljutott a törvényhozó testületekig, a hol üdvös korlátozó törvények alkotását eredményezte; sőt eljutott a egész a trónig, a hol III. Frigyes Vilmos porosz királyi »Uralkodásom legnagyobb áldásának tekinteném azt, ha annak tartama alatt a szeszadó semmivé csökkennék« és I. Oszkár svéd király: »Nem ismerek olyan árt, melyet meg nem adnék azért, hogy népemet a szeszes italok igája alól kiszabadítsam« nagyjelentőségű kijelentéseikben nyert eme kérdés nagyfoiitossága kifejezést. ^ Hazánkban az alkoholizmus kérdésével csak a Budapesten 1905. évben megtartott X-ik alkoholellenes kongresszus óta foglalkoznak behatóbban és szélesebb körben s igy nem csoda, ha ezen kérdés felől még a művelt magyar közönség legnagyobb részben tájékozatlan. Az országos alkoholellenes kongresszusra nem mehetett el mindenki; az azóta megindult szakfolyóiratokat, »Az .alkoholizmus-«tf »Az élet-«et és az alkoholizmus kérdésekkel foglalkozó, bölcsőjében levő magvar szakirodalmat nem sokan ismerik, pedig ma már az alkoholizmus kérdése a társadalom tudományok tárgyát képező társadalmi kérdések között az elsősorban áll s mindjobban nyomul előre. Á ki lépést akar tartani a megoldásra váró fontos társadalom - tudományi kérdések fejlődésével — és úgy a saját ismereteinek gyarapításával, valamint a megismert igazságok terjesztésével ki akarja venni részét a magyar társadalom közművelődésének előmozdításából: nemcsak magának, hozzátartozóinak, hanem az egész magyar társadalomnak és a hazának is jó szolgálatot tesz azzal, hogy megragad minden kínálkozó jó alkalmat a fontos társadalmi kérdések megismerésére. Mindazok, a kiknek idejük és körülményeik megengedik, ne mulasszák el ezt a jó alkalmat a fentebb megnevezett, ezen szakban zászlóvivő, országos tekintélyek előadására eljönni, mert sok tanulást, időt, fáradságot és költséget kiméinek meg azok, a kiknek idejük és alkalmuk van ily szaktekintélyek egy-két órai előadását meghallgatni. A ki a népnek igazán jó tanácsadója és támogatója akar lenni, annak is meg kell ismerkedni az alkoholizmus kérdésével és az egész művelt világra kiterjedő alkoholellenes mozgalom szolgálatában álló szervezetekkel, emez emberbaráti nemes mozgalom céljával, mert ezeknek ismerete nélkül nem tudhat ezen kérdésben hová szólni sem. Pedig égetően sürgős kötelessége minden művelt embernek behatóan foglalkozni a fontos kérdéssel, ha útját akarjuk állni annak a mérhetlen nagy pusztításnak, a mit az alkohol visz véghez az emberiség testi és erkölcsi épségében. Nyelvében él a nemzet. V. Kívülről tudom. így azok beszélnek, a kik az auswenclg-el szószerint fordítják le. A mit a német kívülről tud, azt a magyar könyvnél- kül tudja. Némelyek azt is mondják, hogy betéve. Ez jobb ugyan, mint a kívülről szó, de újkori és hozzá iskolás, diákos és nem Nemzetközi népélet New-Yorkban. Irta: Vértesi Károly. 3 Vannak a rendőrök között olyanok is, a kiknek maguknak is rendőri felügyelet alatt kellene állani. Olvastam az amerikai lapban, hogy az ilyenek engedélyt adnak a lopásra, osztoznak a tolvajokkal, zsebmetszőkkel. Üzleti értéknek veszik az alkalmazásukat, vissza kell térülni annak, a mit adtak érte, néhány ezer dollárt. A néppel, a népélettel, a velők kapcsolatos rendőrökkel még mindig a Bowery utón vagyunk. Zakatol a földfeletti villanyos. Kiabál az utca. Hallunk sokféle szójárást az összesöpört nemzedék-hulladékok között, énekhang is üti meg a fülünket Az ezredéves kiállításunk alkalmával, Osbudavár- ban is énekeltek a Boweryi-uti életből népdalokat. Bűn és a szegénység vannak itt egy snrban. Törvénytelen szerelmi frigy, mennyi de mennyi. A ki dolgozni nem akar, sötétbe zárják, meneszti azok ismét csak a Góliáth. A kiket az élet nem visz előre,azokat hátratolja. Rossz benyomás, alászáiló hangulat fogott el a Bowery-n. Arany lánccal, ékköves melltüvel, este ne járjon errefelé senki, mert szemmel tartják. Ha ellopnak valakitől valamit és a károsult a rendőr segítséget akarja igénybe venni, esetleg ezt okozza a rendőr, miért nem vigyázott. Rongy, szemét, piszokgödör, konyhabűz és hulladék, mint árnyoldalak tűnnek a szembe s hozzá tartoznak a képbe, az erős fény és sok márvány mellé pedig úgy hallom, hogy naponta 14.000 dollárba kerül a város tisztán tartása, mégis a nyugati féltekén Amerika legnagyobb világvárosának ilyen képe van. Csodaország minden tekintetben, az ellentétek érintkezésében. Itt gazdagság, jólét, megelégedés, ott nyomorteljes állapotok, szenvedés, öngyilkosság, melyből minden tiz órára jut egy áldozat, a kinek nem kell az élet, eldobja azt magától, végrehajtja sötét tervét. Itt, jócselekedetekből, bőséges adakozásból erény, mert nagy alapítványokból emberek tisztelete van idők végéig, ott rablás csekélységért, gyilkosság, bűnhalmazat, 1890. év óta villanyos erővel kivégzés A fekete kéz bűnszövetség állandó rettegésben tartja az újvilágot, főleg New-Yorkot. Gazdag emberekhez leveleket küldenek, pénzt zsarolnak tőlük, halállal fenyegetik őket, ha nem küldenek. Főleg a kivándorlóit olasz népsöpredék rabol ilyen gálád módon. A Bowery-n egy törvényház külső szépsége és belső mocska juttatja eszembe ezeket. Bowery-n, a Bowery Bank, New-York leggazdagabb bankja, évenként négy millió dollár kamatot fizet ki a betevőknek. Koldust, gyermekbérlő álanyát némely városrészben keresve sem lehetne találni, a nyomorúság szemérmesen rejtőzik, a hova a segítség el nem jut. Máshol, szegények tanyáján a házatlan koldusok un tálán belénk akadnak, egy harapás kenyérért is meg- koldulnak. Kis kéregetők, házból elüldözött, szerencsétlenségben növekedők. A ház falához lapulnak a béna, legyengült öregek, hajadon fővel álló koldusok. Félszemű, fél- lábu, csuzbántotta ember is akad köztük, ilyen is, kinek teljes vakság borult a szemére, siratja az elveszett napfényt. Kis vigasztalás neki, hogy az elvesztett érzékért hallásában, tapintásában nagyobb a finomság. A titalmat úgy játszák ki, hogy árulnak valami csekélységet, gyufát, fűző zsinórt, egyebet. A némák szava tekintetükből sugárzik ki. Mesterségre viszik némelyek a koldulást, hogy a csurranó-csöppenő napi keresetből, ledobva magukról a rongyot, melyen a piszok keresztülette magát, bőségesen élnek, vagyont hagynak hátra. Koldusiskola se ritkaság, a hol megtanulják a koldus mesterség minden csinját-binját; szervezett koldus banda is előfordul, mint titkos közkereseti társaság. Telelsirják a világot, azután vígan vannak. Amerikai-, az életből merített regények, bőven szólnak a halk, panaszos könyörgésről, a jószívű adakozók megtévesztéséről, a koldus álarcról, hangelváltozásról, hazugságról. Mindez a városi népélethez tartozik Amerikában, rongyokba burkoltan egyáltalán nincs, a spanyolországiak módjára,'kimarjult sebbel, vágy- derékig meztelen, a vidéken nincs.
