Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-06 / 94. szám
I VÁCI HÍRLAP o kedelmi szerződések lejárta után tényleg életbe is léptessük. Ebből nem engedhetünk, ettől semmi körülmények között és senki kedvéért el nem állhatunk. Minthogy pedig gazdasági önállóságunk egyik legfontosabb tényezője hitelügyünk önállósítása a jegybank, a jegybank megfelelő megoldása körül öszpontosul, a bank szabadalom pedig már legközelebb megszűnik s igy legkésőbb néhány hónapon belül a mai parlamentnek kell állást foglalnia ezen kérdésben, világos, hogy pártunk programmja szerint gazdasági önállóságunk biztosítása szempontjából a bankkérdésben semmi más megoldáshoz hozzá nem járulhatunk, mint egyedül és kizárólag ahhoz, hogy 1911. január elsejével az önálló magyar nemzeti bank tényleg felállittassék. A képviselőház bankbizottsága által meghívott szakértők nyilatkozatai teljes megnyugtatással szolgálhatnak az aggódóknak az iránt, hogy az átmenet az önálló bankra nagyobb, a cél érdekében el nem viselhető nehézségekkel járni fog. Megnyugtatnak az iránt, hogy úgy a szüséges alaptőkét, mint a kellő ércfedezetet könnyen biztosíthatjuk, a magasabb kamatlábbal való fenyegetődzést pedig ugyancsak megcáfolták. Annyi máris egészen bizonyos, hogy az önálló bank felállítása az ország hitelviszonyaira sokkal kevesebb terhekkel fog járni, mint az osztrák magyar bank szűkkeblű eljárása, vagy nagy pénzintézeteinknek a bankkartellben megnyilvánult támadása az országnak okoznak. Mindent egybevéve a közeljövőben megoldásra váró nagy problémák tekintetében pártunknak kötelessége, hogy elvei alapján állva azok minél teljesebb megvalósítására törekedjék. De egész bizonyos az is, hogyha más téren egyik-másik másodrendű kérdésben tehetünk is a velünk koalícióban szövetkezett pártok kívánalmainak némi engedményeket, a gazdasági önállóság s a magyar nemzeti bank felállítása tekintetében mit sem engedhetünk. Mai számunk 6 oldal terjedelemben jelent meg. mélyében és földközi részeken, reggeli hit órától déli tizenkettőig tartotott. Az egyik maga voll, a másik többedmagával. Én már hét órakor fent voltam a fedélzeten, onnét néztem le a vegyes sokaságra, mozgó tömegre, melyet a nők vörös, sárga, fehér, fekete, violaszinű, sőt virágos fejkendője tarkított meg. A kőparton butyrok, apró IáJikák, zsákok, kosarak, lepedőbe kötött ágynemű, áthuzatok, párnák előbbre-előbbre ingó bingóságok, melyek a daru emelő karjára várnak. Lézengők üldögélnek egy nagy kötélcsomón, egykedvűen nézik azt, a ki fajtat. És itt vagyunk, akiknek megmondták a hivatal ban, hogy mehetünk. Szomorú a bucsuzás vétele azoknak, kiket kiszorítottak sorunkból, öreg már, ezt, vagy egyebet mondtak neki, toltak menése elő okul, mondván, hogy épkézláb férfi kell Amerikában, apa dolgos legényfiaival. Itthon maradtak a kopott köd- mönös öregek. Ki lesz támaszuk az aggkor- ban, arra kevés gond van, de ellátják ezer jókívánsággal. Élelmes gyümölcs-árusítók, bekötött fejű kofák lepik el a hajó kél végén levő szabadabb helyeket. A ki lent volt már a hajó emeletén, kézi kendőjének a csücskébe pénzt kötött és leeresztette zsingen, lebeszélt, hogy a kőparton almát, körtét, édes szilvát, zamatos őszibarackot kössenek a kendőjébe. EgyYasárnapi levél. Karácsonyi népszokások. A megváltó születéséi-e való gondolás csaknem kétezer év óta foglalkoztatja jótékonyan a földnek egész keresztény világát. Ehhez fogható magasztosahb eszme nincs az emberi lélekben! Megható a hívőnek az ő hivése, a mikor a Megváltó eljövetelének e nagy napján az őszinte meggyőződés tiszta érzelmével áldoz az örök igazság tiszteletének. A mily megható ez öntudatos lelki áldozatja az igazhivőnek, ép oly érdekes história s művelődéstörténeti szempontból az, hogy miként igyekszik a nép gyermeke külső jelekkel és jelenetekkel is teltöntetni e nap emlékezetes voltát. Több száz év óta szokásban van, hogy a karácsonyt megelőző napokon a nép fiai a Krisztus születésének jelenetét ábrázolandók, házról-házra járnak, jelentsék az emberiségnek az örvendetes eseményt. Egyházi és művelődéstörténeti szempontból felette érdekes az u. n. pásztori jelenet. Múltbeli tudásunk s művelődéstörténeti adatunk nem olyan bőséges, hogy a még megmaradt kevés ősi vonatkozásunk becses ne lehetne a múlt kutatójára nézve. De észre kell vennünk, hogy újkori tülságos haladással, az u. n. modernséggel ez ősi szokás is kezd feledésbe menni, vagy pedig az új kor szelleme szerint rohamosan átalakulni. A mint mondani szokás, épen tizenkettedik órája, hogy eszméljünk, ébredjünk s megmentsük azt, a mi még menthető. Azért a hazai közművelődés érdekében tisztelettel és kérő szóval fordulok e lap minden tisztelt olvasójához, hogy kegyeskedjék a karácsony előtti szokásos pásztorjátékokat — a melyeket házról-házra járva adnak elé rendszerint az az ifjak — a fentiek értelmében íokozotabb érdeklődéssel kisérni és lejegyezni. Ma Vácról és környékéről sikerülne, még az utolsó órában feljegyezni e karácsonyi misztériumokat, némelyik, ugyancsak savanyú almába haraphatott, látom a képéről. Hát még milyen savanyú lesz az az alma, édes magyarom, melyet Amerikában fogsz Ízlelni, melyet a sors nyújt neked, mikor az olcsó munkás irekke 1 és khinaiakkal kell majd versenyezned, néhány évi idegfeszitő munka után pedig munkaképtelenné válsz, magad is legizmosabb. Akkor fog még csak igazán a csalódás savanyúsága borongni az arcodon. Ilarapdál- nak, esznek az emberek. Nemcsak a sirály, ember is van örökéhes. Egy pénzes kendő vízbe esett. Korlát fölé hajol a leány és lefelé int. A parton lézengő, félnövésű ifjak kihorgászták, csomóba kötve kővel feldobták. A sors, talán igy fogja hányni, vetni a kendő gazdáját, Egy horvát atyafinak búcsúzóul ezt kiáltja tel egy szakadt ruhájú nonmaradt : Slava, sretya, prazna kesa. Üdv, szerencse üres erszény. Ennek a bucsuzásnak nem kél fájdalom a nyomában. Pontban déli tizenkettőkor, a horgonyláncok csörömpölése mellett oldódik a hajónk fogva tartó köteléke. Könyek fák adása, rezgése, sóhajok röppenése. A távozók bús mosollyal intenek a maradók felé, ameddig lehet egymást szemmel kísérik, könyek fátyoián át, bús tekintettel nézik. Távlatban a fehér kendők intése olyan, mint a sirály fehér szárnyának a lebegése. Szócső-beszéd közben, lassan mozog a nagytest, előbb hátra, mig a egy, a régi időkbe visszanyúló ősszokásnak mentenők meg utolsó maradványait. Ezennel tisztelettel felkérek tehát mindenkit, hogy a ki a múlt idők értékes hagyományainak megmentésével kész és hajlandó a nemzeti, erkölcsi és szellemi közvagyont gyarapítani, ne sajnálja azt a fáradságot, hogy a tudomására jutott karácsonyi misztériumot — úgy a miként azt előadják — hűen lejegyezni szíveskedjék. Legyen bár a szó, a a kifejezés, az összeköttetés érthetetlen, hiányos, vagy laza, ne változtasson a lejegyző semmit se a szövegen. Legfeuebb széljegyzetben tegye meg észrevételeit. Kívánatos még az is, hogy a népszokás helye ideje és végbe- menési módja is feliüntettessék részletesen. Az alulírott telkérő készséggel ajánlja fel és téríti meg azt a költséget, melyet a szives lejegyző fáradozása és kész kiadása fejében megkíván. Borbély lSándor. siketnéma-intézeti igazgató, a Tulipán Szövetség váci és vácvidéki körének elnöke. Hírek. Városatyák választása. December 17-én, csütörtökön a városi képviselőtestület 30 rendes és (J póttagjának megválasztása lesz A vármegye múlt hétfőn tartott közgyűlésében erre a választásra dr. Zádor János polgármestert küldte ki elnökül, ki a következő intézkedéseket tette. A szavazás három helyen 10 rendes és 3 póttagra történik. Az első kerület, az alsóváros a Főúton levő alsóvárosi iskolában szavaz, itt a választás elnöke dr. Módin Zsiga lesz, helyettese dr. Presely Elemér. A második kerület, a középváros a városháza öreg közgyűlési termében választja képviselőit, itt Ivánka Pál fog elnökölni, helyettese dr. Göndör Sándor lesz. A harmadik kerület, Kisvác a szokásos helyen: a Feliérló helyiségében fog szavazni. a kormánylap nyomásától megfordul, de a mikor utat nyert előre a hajókolosszus, járása mind gyorsabbá válik s kikötő parttól csak- hamai elúszik. Működésben a hajó óriási csavarja Fiume, agyondédelgetett kikötő városunk látképében, a magyar szent korona gyöngyében gyönyörködünk, elenyészett századok változatosságával biró, történelmi nevezetességű romokban, ékes falvakban, hegy magasán, bujaságában a zöldnek, erdős helyek pompázatosságában szigetekben, vlrágkoszorú gyöngyeiben, azután, hogy lelkem a múltak emlékein borongva járt, Puky István nőtársammal, egymásfölötti két ággyal elfoglaljuk helyünket az úszó palota 38. számú hálófülkéjében, megosztozunk a szűk helyen. Szembe ötlik a bolyhos szélű takarón az ágaskodó angol oroszlán kék színben. Meghúzom magamat a felcsatolhaló és leereszthető kis lócán és végig gondolom a soromat. Előttem saját cselekedeteimnek a lükre. Az amerikai út kezdetén, százféle gondolat járta át az agyamat. Szabad gondolatok. Érzelmek, csordultig a szivemben. Abban csúcsosodik ki minden előttem, hogy milyen kicsiny az ember, milyen rövid a földi léte és ebben is a vágya ide oda hajtja, öt magát csak az isteni Gondviselés tartja. Vándor- lelkem tovább, tovább vágyott. . . .