Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-02 / 93. szám
2 VÁCI HÍRLAP H i r e k. Dal a kalucsniról. Mély undorom hatást nem ismer, Midőn a tollat megfogom. Szerkesztő úr, utálatom ma Túlszáü a legfelső fokon. A szépérzékem összeborzad És nem tudom leirni jól, Hogy undorom milyen hatalmas, Pia szó van a kalucsniról. Nem bőszül igy fel tiz leányért A fiúra váró tata, Nem gyűlöl ily komoly plurálist Az elvtársak dühös hada. Nem vet meg igy a szerb királyfi Két-három osztrák hadvezért: Ah, szerkesztő úr, ölni tudnék, Gyilkolni egy kalucsniért! Egy bájos, formás női lábon Formátlan, vaskos sárcipő! Ilyen merénylet hallatára Az ember vére szinte fő! Nemes hajlású, fess bokákat Profán kalucsni fedjen el? Urak! Testvérek! Jóbarátok! Ez ellen tiltakozni kell! Nagy népgyűlésre gyűljön össze Kinek szivébe vér kering! A nátha ellen nem kalucsni. De védjen inkább jägering! Mert azt, óh nagybecsű kisasszony, Szivem sehogysem tűri el, Hogy Ön, kit nem győzünk csudálni, Hogy Ön is sárcipőt visel! Vác nagy város férfi népe, Nagy népgyűlésre gyűljetek, Ott legyen minden férfiember. Legyen ott mind, a ki nem beteg! S kiáltsuk mind, a mig a hangunk S szavunk reket gikszerbe hal : Éljen a láb kalucsni nélkül! Hölgyek! le a kalucsnival! B. szomorú kép nekem. Boldogságra, tragédiára indul-e? nem tudom, de sejtem, hogy a reá váró, görnyesztő munkában, ha majd bánat fogja borítani lelkének a világát, szeme könybe lábad, el fog tűnni arcának az üde- sége, lehervadnak rózsái, talán már az első fürjverésig, gabonavirágzás idejéig. Most azonban, reményének horgonyát mindenki Amerikába veti, hiszen annyit hall beszélni és mesélni az ottani aranybányákról, a dollár nevű, mindenhatónak vélt nagy pénzről, hogy végre az egyszerű sorban élő, de többre vágyó, a mézes-mázos beszédet elhiszi, botorul fejébe veszi, megy feltartóz- tathatfanul, megy keresni, szerezni. A vigasztaló kilátásokban, arra most még nem gondol, hogy az eget kancsalul festették neki. a kik elkecsegtették. A jövő az mindig a sejtésé, a múlt tanulságaiból pedig soha sem okulnak eléggé az emberek. A legtöbb szegénye, de mind remény által táplálva azzal megy ki, hogy mint módos ember kerül majd haza, jobb sorsba. Az életsor mint viszhang, sok esetben azt feleli rá: elrongyolva. Olyan is van közöttük, a ki haragszik, neheztel a hazára, nem énekli a Szózatot. A haza földje neki csak bojtorjánt termett, nem termékenyíthette meg arcának a kövér verejtékével sem, agyonnyomorgalták adóval és közterhekkel, nem kérdezték keres-e? Kivándor — Városi képviselők választása. Ez év végével 30 rendes városatya és 9 póttag mandátuma jár le, ennélfogva egy kis választási hadjárat lesz a városban. A vármegye közgyűlése a választás napját e hó 17-ikére, csütörtökre tűzte ki s a választás elnökéül dr. Zádor János polgármestert küldötte ki. A választásról az elnök hirdetményben fog intézkedni s egyúttal kinevezi a helyettes elnököket s meg fogja jelölni azt a három helyet, hol a szavazás történni fog. — Kovách Ernő 50 éves aranylakodalma. Kovách Ernő 1848—49-dilu őrnagy, ny. fegyintézeti igazgató, városunk általánosan tisztelt polgára folyó évi november hó 25-én ünnepelte meg — Gajáry Mártha unokájának lakodalmával együtt — nejével, Ros- koványi Augusztával eltöltött 50 éves boldog házasságának évfordulóját. E ritka, nevezetes és örvendetes ünnepélyes alkalmat a váci muzeum egyesület is megragadta, hogy a nagy idők emlékének e tiszteletre méltó élő alakját üdvözölje boldog családi otthonában. Dr. Tragor Ignác, a váci muzeum igazgatója az egyesület nevében november 29-én felkereste őt Borbéig Sándor választmányi taggal és közvetetten meleg szavakkal üdvözölte a még friss testi és lelki erőben levő ősz őrnagyot. Majd Borbély Sándor, a siketnéma-intézet igazgatója vette át a szót és ihletett hangon adta tudtára az ünnepeknek, hogy a kolozsvári országos ereklye muzeum ez alkalomból szintén hódoló tisztelettel üdvözli őt, mint ez egyesület tiszteletbeli tagját. Majd Kuszkó Istvánnak, a kolozsvári orsz. ereklyemuzeum alapítójának és igazgatójának levelét is tolmácsolta. A kolozsvári ereklyemuzeum megbízásából Borbély Sándor átadta a két nevezetes okmányt az ünnepeiteknek. A megemlékezéseknek e gyöngéd és őszintén meleg megnyilvánulása nem maradt hatás nélkül: a tisztes ősz pár szeme könybe borult, ajka pedig a megindulás hangján köszönte meg a nem remélt, nem is gondolt kedves megemlékezést. E két nevezetes okmány az utódok tudomására igy szól: Nagyságos galsai Kovách Ernő 48—49-beli lásba kergette a rossz sorsa. Elhagyta az eke szarvát, megy a nagy, fekete hajóra, a kozmopolita drótos tóttal együtt megy, a létért való küzdelemben tülekedni megy. Népesek Fiúménak az utcái, a kivándorlók, izig-vérig magyarok járták-rótták azokat. Ki vigan, ki meg földre szegzett fejjel. Eltűnik a csendes, álmos nyári hangulat. A torony mögötti piacon kelete van a frissítő görögdinyének, lédusság, olvadóság és cukor- tartalom tekintetében különleges magyar gyümölcs. En a halpiacot látogatom, vöröses fekete husii t'ün-halat veszek, osztrigát. Szerteszét halpikkely, melyet nálunk halpénznek neveznek. Nézik többen a pókrákot. A ki végezte dolgát, le-föl járkál, a falubelije akaszkodik bele. Leány nézi a kirakatok fényességét, víztartóban a kis aranypontyok uszkolását, színes árukat, a félkagy - lóból készített ékességeket. Kiválasztja, mit vesz meg, ha visszajön. Többen azzal mennek, bogy megjönnek. Elválik, miként állják szavukat. Ember, a rakparton felhalmozott értékárukat és gazdagságot összehasonlítja a maga szegénységének a vackával. Megelégedés egyiknek az arcáról sem tükröződik vissza, inkább a méla bű ül ki arra. (Folytatása vasárnapi számunkban.) honvédőrnagy úrnak, a kolozsvári országos történelmi ereklye muzeum tiszteletbeli tagjának Vác. Mélyen tisztelt Őrnagy Űr! Örömmel olvastuk a lapokból, hogy Nagyságod kedves nejével aranylakodalmát ünnepelte. E ritka szép ünnepen kedves kötességünknek ismerjük Nagyságodat, mint a nagy idők tanúját, tisztelettel üdvözölni. Üdvözöljük mint oszlopát a hazának, a ki 1848 — 49-ben a csaták tüzében hősies bátorságával vérrel irta be nevét a történet könyvébe. A ki majdnem egy évtizedig tartó nehéz fogságot szenvedett. Nagyságod e hosszú kínszenvedés alatt sem veszítette el hitét, lelki erejét. Poé- tikus lelke a kazamata börtön sötét, nyirkos, penészes levegőjébe bevitte a művészet lelkét, tápláló éltető levegőjét tollával, ónjával, ecsetjével ideálizálta a cudar élet egyhangú szürkeségét. Társainak lelkét magas régiókba emelte. Feledtetni igyekezett velük, hogy mint nemzet milyen szomorú planétán éltünk, írásai, rajzai, festései e szomorú kor történetét hűen magyarázzák s a jövendő előtt megfizethetlenüi drága kincseket fognak ezek érni. E ma is nagy kincset érő munkákból múzeumunk is egesz albumot őriz szent kegyelettel a jövendő számára. De őrzi a szerző arcképét és életrajzát is, a nagy idők jeleseinek Paiilheonában. Óhajtjuk, nogy a magyar nemzet örömére az unokák előtt nemes példaadásul ép erő és egészségben éllesse az Isten Nagyságodat s kedves családját s engedje megérni folyton tartó boldogságban a gyémánt menyegzőt is. Hazafiúi tisztelettel Kolozsvár, 1908. évi november hó 2G-án a kolozsvári orsz. történelmi ereklye muzeum nevében gr. Esterházy Miguel tb. elnök, 48—19. huszárszázados, K. Horváth Ignác tb. elnök, 48—49. alezredes. Nagy Pál 48—49 iki főhadnagy, az ereklye muzeum alelnöke, a kolozsvári honvédegylet elnöke, Szvacsina Géza polgármester, mint az ereklye muzeum védője Kolozsvár város részéről, Kuszkó István a muzeum alapítója és igazgatója, Sándor József a kolozsvári március 15-iki állandó bizottság elnöke, Kontra Imre. Szeretve tisztelt Barátom! Ha az 50. évi szép aranylakodalmon jelen lehettem volna, kezet csókoltam volna neked is, a nagyságos Asszonynak is. A te kezedet azért csókoltam volna meg, mert azzal a kardot forgattad nemzetünk jogaiért és tollat és ecsetet kezeltél, hogy művészi lelked pergamentre lehelje azokat a szomorúságban is ideális képeket, a mik a jövendő előtt megbecsülhellenek lesznek. Megcsókoltam volna homlokodat is, hogy érezzem annak a boldogságnak csodás varázsát, melyet az a tudat nyújt, hogy aja- kam érinthette azt a homlokot, mely mindig tiszta és nemes volt s melynek belsejében az alkotások légiója született meg. A nagyságos asszonynak azért csókoltam volna hódolattal és szeretettel kezet, hogy a0 éven keresztül hűséges őrangyalod voll. Szegény vagyok szavakban, hogy kifejezzem azt a sok jót, a mit óhajtok s a szeretetet, a mit érzek. Emlékezet okáért mély tiszteletem |eiéül küldök egy Kossuth-naptárt. Szeretettel és tisztelettel ölel Kolozsvár, 1908. november 27-én hiv öcséd Kuszkó István. — Katalin-est az ipartársulatban, a váci I. ált. ipartársulat nov. 29-én rendezett Kala- lin-mulatságát rövid, de kedves és élvezetes műsor előzte meg. 1. és 3. számul a társulat dalárdája szerepeli egy-egy énekszámmal. Mindkét ének előadása kellemes, élvezhető volt s a dalárda tagjainak éneklési kedvéről, igyekezetéről s a szakavatott vezetésről tail!
