Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-11-25 / 91. szám

■

VÁCI HÍRLAP

9

évre. Trencséri vármegye átirata a választói reformnak olyan megalkotása iránt, hogy a törvényhatósági bizottságnak magyarsága biztosítva legyen. Eács-Bodrog, Bars, Háromszék és Szatmár vármegye, továbbá Nagyvárad város átirata az önálló nemzeti jegybank felállítása tárgyában, Kolozs vármegye átirata a vármegye számvevőségek visszaállítása iránt. Baranya vármegye átirata a bankkartel ügyében. Moson vármegye átirata közigazgatási bank létesítése iránt. Esztergom vármegye átirata a szegény ügy országos rendezése iránt. Háromszék vármegye átirata a középbirtokosok védelme ügyében. Krassó-Szörény. Zólyom és Szepes vármegye átirata a vármegyei nyugdíjalapoknak állami kezelésbe vétele tárgyában. Özv. Tahy Istvánná kérvénye nyugdíj iránt. Az utóbbi kérvénye érdekes vitára fog alkalmat adni, miután a folyamodó özvegy férjét, Tahy Istvánt a vármegye nem ismerte el főispánjának. Minket váciakat legfőkép tárgysorozatnak az a pontja érdekel, mely városatya-választás elnökeiről szól. A városi kégviselőtestület 30 tagjának ez évben lejár a mandátuma és a választás megejtésére azelnökötés két alelnököt a vármegye hétfői közgyűlése választja meg.

— A nőegyleí életéből. A váci jótékony nőegylet szombaton, november 21 -én özv. dr. Frey singer Lajosné úrnő elnöklete alatt választmányi ülést tartott, a melyen elhatározta, hogy tradícióihoz híven ez idén is 12 szegény gyermeket a szükséges téli ruhával megajándékoz. A felruházási ünnepély az egyleti helyiségben december 20 án délelőtt 7a 11 órakor fog megtartatni, a melyre az érdeklődőket ez úton hívja meg az elnökség. Elhatározta továbbá a választmány, hogy ez évben is tart a kicsiny gyermekek örömére karácsonyfa-ünnepélyt az egyleti helyiségben karácsony másnapján délután három órakor. Rendes közgyűlését az egylet január havában tartja, a mikor az özv. Kemény Gusztávné lemondásával megüresedett elnöknői állás is betöltésre kerül. Jelezhetjük már most, hogy az egylet minden barátja özv. dr. Freysinger

És én gondolom magamban, nézve a szép leány után, kinek karcsú derekát, nagy fekete szemét és kiváló lelkülelét csodálom: Óh Eszter, Eszter, denogy leszek én itten soká! Nem lehet nekem itt maradnom csak úgy, a meddig akarok. Megnézem még a kis falut, aztán megint csak tovább! A ti fehérre meszelt házatokba, a zakatoló kis malomba se megyek többet. Mi történne akkor, ha rabja maradnék patrónus karjaidnak, nagy fekete szemeidnek, aranyos lelkednek, pregnáns szavaidnak! Meg kellene tagadnom egész múltamat, pedig azt már nem lehet, Hiába, az én lelkem már nem olyan ! Ki vagyok én innen taszítva nagyon, jobban, mintha őrt állnátok a határon és be sem akarnátok ereszteni . . . Egy könycsepp gördült ki szememből. Érted hullott-e Eszter, vagy a kis faluért, vagy az első szerelmemért?!. .. Talán mindezekért együtt.

Óh, én kicsiny falum! . . .

Változtál-e sokat, azt nézem ?! Vadvirágaid nem változtak, azt látom. Ma is olyan szépek, változók, mint akkor, régen. Úgy illatoznak, olyképen kisérik is a.kis patakot, meg azt a gyalogösvényt itt a kertek alatt. A patak is egészen a régi. Tiszta, látom is a kavicsos alját, az apró halat, a mint úszkál benne. Amott lejjebb meg a gyerekek fürödnek. Hallom vidám sikoltozásukat és látom, hogyan pocskolják a vizel és fricskálják egyLajosnét óhajtja az elnöknői székbe, a ki remélhetőleg meg fog hajolni a közóhaj előtt és elfogadja a választást.

Uj közigazgatási gyakornok. Múlt

számunkban megírtuk, hogy Gullner Gyula főispán báró dr. Förster Jenőt közigazgatási gyakornokká nevezte ki s a váci főszolga- birósághoz osztotta be. Most arról értesülünk, hogy a főispán utóbb máskép rendelkezett s br. Förstert a középpontba rendelte, a váci főszolgabirósághoz pedig Saary József végzett joghallgatót, Saáry Mihály gazdatiszt flát nevezte ki díjtalan közigazgatási gyakornokká.

— Nász Gajáry Géza családjában. A következő esküvői értesítést kaptuk: Miskei és csertői Gajáry Géza földbirtokos és neje galsai Kovách Elvira örömmel tudatják Mártha leányuknak Pasteiner Dezső kir. mérnökkel, Pasteiner Jenő és néhai neje benedekfalvi Detrich Alexia fiával, Budapesten az Angol- kisasszonyok templomában f. é. november hó 25-én d. e. 7a H órakor tartandó esküvőjét. Sződ, 1908. november havában. — Pasteiner Jenő gyógyszerész örömmel tudatja saját és néhai neje benedekfalvi Detrich Alexia fiának Dezsőnek, miskei és csertői Gajáry Márthával, miskei és csertői Gajáry Géza és neje galsai Kovách Elvira leányával, Budapesten * az Angol-kisasszonyok templomában f. é. november hó 25-én d. e. x/s 11 órakor tartandó esküvőjét. Budapest, 1908. november havában.

— Lóverseny és baromfikiállitás Vácon.

Vármegyénk gazdasági egyesülete most adta ki 1909. évre működési programját. Jól esik látnunk, hogy a gazdasági egyesület mióta kiállítását rendezte Vácon, felénk sem nézett, most azonban munkakörébe vonta a mi vá- rosunivat is és jövő esztendőben két nagyobb tervét akarja itt megvalósítani. Erre vonatkozólag a tervezet a következőket mondja: Egyes vidékek gazdasági tevékenységének fejlesztését is programunkba vesszük és ennek egyik eszközéül azt látnánk, ha a járási tevékenységet fokozottabb működésre serkentjük. E célból a váci járásban, Vác vámást. így csináltam azt én is akkor, régen.

Találkoztam az öreg Kovács bácsival, a kit nagyon szerettem. Bizony öreg már. Olyan fehér, mint a hó. Kint ül a pádon és néz. Ösmerget ő is rám, de nem emlékszik egészen. De bezzeg tud sokat mindjárt, a hogy a nevemet megmondom. Annyi sokat tud a gyermekkoromból. El is mondja a javát, eztán magára tér, meg az öregségre.

— Az ekeszarvat három éve még tartottam, ma már, ha azt mondják, fogd no, feléje se megyek, mert hiába, tudom, hogy nem lehet. A kezem reszket, a gyeplő se való már nekem. Oszt’ estére kelve, néha de fájnak öreg csontjaim . . . Némelyik percben azt hiszem, no most mén el az eszem, ilyen az öregség, szép öcsém ! . . .

Ó panaszkodik az öregségére, mit panaszkodjak hát én, a. ki még fiatal volnék. Vigasztalom megnyugvással,magam meg okulok.

— El e még a jó öreg mester, Kovács bácsi ?

— Nem él az már szegény, még tavaly eltemettük. Ifjabb volt nálam, oszt’ ő előbb halt meg mégis. Az egész falu megsiratta. Szép dolog az, becsületes, derék embernek lenni.

— Hát az uj?

— Az is derék ember. De az öreget már jobban megszoktuk.

rossal együttesen, kizárólag e járás és város területére kiterjedő kiállitásszerű bemutatásokat rendezünk, melynek egyes részei (pl. gép- és eszközbemutatás, baromfi- és gyü- mölcskiállitás) vármegyei jellegűek is lehetnek. Tervbe vesszük Vácon egy lóverseny és baromfitdállitás rendezését is, továbbá a baromfitenyésztés terén a házi viszonyainkba beváló jó baromfi fajták terjesztését, esetleg tenyésztelepek létesítése útján. Nagy fontosságot tulajdonítunk a talajmegművelő, különösen a mély művelésre alkalmas eszközök minél tágabb körben való megismertetésének. Éppen ezért ilyen eszközök bemutatását a váci kiállításon, vagy egyéb alkalommal tervbe vesszük.

— A szegénysorsú tüdőbetegek javára »Csak egy virágszálat* jeligével megindult országos gyűjtés igen sikerült befelyezést nyert. Arról értesülünk, hogy nemcsak vármegyénkben, hanem városunkban is rendezni fognak még ősz, tél folyamán egy nagyobb- szabásu jótékony estélyt. Az estély sikerét azok vették kezünkbe, a kiknek már neve garancia, hogy a nemescélra szép anyagi sikerű estély lesz, ezenfelül társadalmi életünknek egyik emlékezetes művészi sikere. Maga az egyesület országos központja, a szívósan fáradozóJózsef kir. Herceg Szanatórium Egyesület is készségei akcióba lép és a helyi rendezőséget támogatja abban, hogy előkelő művész veodégek lépjenek föl az emberbaráti célra.

— Megyebizottsági tagválaszíás Veresegyházán. Múlt héten folyt le Veresegyházán az időközi megyebizottsági íagválasztás, melynél Veresegyházán kívül Szada, Őrszent- miklós, Csornád és Vácbottyán községek polgárai szavaztak. Két jelölt volt: Sáfár Béla őrszentmiklósi ref. lelkész és Ujváry András veresegyházi bíró. A választás előbbi győzelmével végződött.

— Köszönet. Megyés püspökünk a múzeum egyesület céljaira 50 K-t adományozott. Az egyesület elnöksége ez úton is köszönetét fejezi ki a főpásztor kegyes jólelkűségéért.

Olyan sokat tud még az öreg, annyit beszélne! Csak nekem sietős a dolgom, rövid az időm; menni kell. Pedig úgy tart valami vissza. Talán a lombos erdő zúgása, a mely hallatszik ebben s csendes faluban ? Vagy a patak és a száz és ezer vadvirág? Vagy a kicsiny templom, a melyben most szólal meg a harang?! . . .

— Bim-bam, bim-bam! . . .

Tudom, engem is hívsz te kis .harang, hát megyek. Olyan kedves, olyan szép a hangod, mint régi, szeretett jó baráté Hallottam sokszor nagy, fényes székesegyháznak zúgó harangját, ünnepi hivó szavát és nem menteni, csak maradtam. És most a te hangod igy meghatja lel kernet . . .

Oh milyen szép vagy kicsiny templom és milyen szent! Nincsen itt pompa, nincsen itt fény, gazdagság, csak szeretet és áhitat. Imádkozom hosszan, sokáig, elmondom a nekrológot és aztán megyek.

Messze, zúgó-zajgó gyárak világába, cifra paloták labirintusába, nagy, nagy emberáradat közé. Oda, a hol a filantrópia kevés, oda, a hol olyan kevés a szeretet, áhitat és a hol olyan sok a por, a füst, az érdek és olyan sietős az emberek élete.

Tudsz-e le is erről kicsinyjfalum. De ne is tudj soha semmit! . . .

Óh, én kicsiny falum! . . .

L—y Nándor.

I