Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-11-04 / 85. szám

I 9 mányáért, mellyel az ismert alkalomból az egyesületet támogatta. — Ugyancsak a vörös­kereszt-egyesület ezen az utón mond leghá- lásabb köszönetét a grófpüspöknek szegény­konyhájának adott 200 koronás adományáért. — A váci szőlősgazdák egyesülete. A váci szőlősgazdák egyesülete vasárnap, no­vember 8 án délelőtt fél 11 órakor fogja a városháza nagytermében alakuló közgyűlését megtartani. A szőlősgazdák között — különö­sen a cégéres kocsma engedélyezése miatt - általános az érdeklődés az egyesület és jö­vendő működése iránt. — Nikitits Sándor temetése. Minden­szentek ünnepén kisérte örök nyugvó he­lyére az egész város társadalma Nikitits Sáli- bor kir. tanácsos, ügyvéd hält testét. A váratlan csapásban mindenki sietett a köztisztelt csa­lád vigasztalására, igen sokan pedig a rész­vét látható jelét: koszorújukat is letették arra a koporsóra, mely egy közszeretetben álló nemes férfi néma porhüvelyét iejtette már. A tömérdek koszorú közül a következő fel- iratúakat jegyezhettük fel: Szeretett tiszttár­sának — Püspök uradalmi tisztikar; Isten vele Sándor bácsi — Kardos; A legjobb Sándor bácsinak — Margit; Feledhetetlen kedves apánknak — Ancsi, Elemér; Szere­tett jó bátyánknak — Tercsi és Juliska; Utolsó üdvözlet — Hona, Náci; Szeretett kar­társunknak — A váci ügyvédek; Feledhetet­len jó Sándor bácsinak — Ilona és Laci; A jó keresztapának — Laci, Annus, Tibor és Gyula; Utolsó üdvözlet — Szendey család; Sándor bácsinak. — Csányi Laci és Gabi; Szeretett jó Sándor bácsinak — Brenner- család; Kedves keresztapának — Liliké; Új­pest város közönsége Nikitits Sándornak; Édes jó apánk, Isten veled — Sándor, Pista, Miklós; Szeretett Sándor bácsinak — Aranka és Gyula; Szeretett kedves Elnökének a váci Dalegyesület; Szeretett Sándorunknak — Lina és Gyula; Szeretett főparancsnoká­nak --a váci tűzoltó testület; Kedves jó­barátnak — Pertik család; A szeretett ügy­védnek, mint kartársnak — A váci kir. já­rásbíróság; Szeretett világi elnökének — róm. kát. iskolaszék; Szeretett principálisunknak — Nikitits és Forgó iroda; Hálás gyermekei — Rózsika és Sándor; A mi feledhetetlen Sándor bácsinknak — Ernő, Pista, Dezső, Lajos; A viszontlátásra édes jó uram — sze­rető feleséged; Édes jó Sándor bácsinak — szomorú unokahúgai; Kedves jó Sándor bá­csinak — Boday; Tisztelete jeléül — kát. kör; Felejthetetlen jó sógorunknak — Feri és Lajos; A jó Sándor bácsinak —Karcsi és Ilonka; Sándor bátyámnak — Forgó. És még egy csomó szalag nélküli koszorú. A temetés idejére tömérdek résztvevő gyűlt össze a Báthory-utcai gyászháznál. Nemcsak Vác, de a vidék is eljött, hogy az utolsó tisz­teletet megadja. Ott volt Ugró Gyula polgár- mester és Varázséji Béla plébános vezetése alatt Újpest község 14 tagú küldöttsége. Ni­kitits éveken át volt Vác és Újpest adókivető bizottságának elnöke s hogy ott is mily tisz­teletet szerzett magának, mutatja a nagy kül­döttség, mely koszorút is tett a ravatalra. Négy órakor érkezett meg Bitesek István apátkanonok-plébános, ki a temetési szertar­tást végezte, mely után a dalárda megható éneke hangzott fel Wolkóber János veze­tése alatt. Nem maradt szem szárazon, mikor utolsó útján kisérte el a tisztelők serege Ni­kitits Sándort. A tűzoltóság hatalmas kocsija, a gyászkocsi teljesen elborítva koszorúkkal, tömérdek gyászoló haladt a középvárosi te­V Á CI HÍRLAP mető felé, mely már ki volt világítva, mikor a menet odaért. A pap imája után ismét a dalárda éneke következett, majd Bucsek Ist­ván, mint az iskolaszék egyházi elnöke em­lékezett meg magasztos, szép szavakkal az el­hunytról. Oly igazi, megható búcsú volt ez, hogy mindenkit szivéig ért. A beszéd végén már egészen besötétedett, a siri csendben a tűzoltóság búcsú kürtszava hangzott fel . . . — iVlennyit juttat Vác a tüdövészesek- nek ? Igazán párját ritkító buzgalommal és áldozatkészséggel fogtak hozzá a gyűjtéshez Vác város hölgyei mindenszentek napján, a mikor egyszeri fölkérésre magukévá tették a szegény tüdővészesek ügyét. Már reggel nyolc órakor olt állottak az urnák mellett s két-három óránkint fölváltva egymást esti hét óráig nem is távoztak el onnan. A nemes ügyet városunk közönsége is szivén viselte s alig akadt egy-két ember, a ki adakozás nélkül haladt volna el az urnák mellett. Bizonyára kevés város fog akadni az ország­ban, a hol ilyen szép összeg gyűlik majd be a tüdővészesek javára. Az egy nap alatt befolyt összegből a következő kimutatást kaptuk : A városházánál és a középvárosi temetőnél befolyt .... 171 K 45 f. A vasútnál........................................139 „ 76 „ A nagytemplomnál és az alsó­városi temetőnél ......................145 „ ül „ A ridikülökben ............................75 „ 30 „ összesen : 531 K 52 f. A József-szanatórium egyesület váci fiók­jának elnöksége ez úton is hálás köszönetét fejezi ki az urnáknál gyűjtő hölgyeknek és uraknak, valamint az adakozó nagy közön­ségnek. —- Kubitzky György halála. Kubitzky György, a váci horganyhengermű igazgatója, élete 52 ik, boldog házassága 22-ik évében hosszas szenvedés után hétfőn elhunyt. Kubitzky már régebb idő óta szabadságon van, de bajára enyhülést nem talált s most a halál váltotta meg szenvedéseitől. Kubitzky külföldről került hozzánk. 1894-ben ő kez­dette épiteni a horgany hengerművet s mikor befejezte, őt bízták meg annak igazgatásával. Az ő igazgatósága alatt folyton emelkedett a gyár s ma nemcsak a magyar szükségletet látja el, de még a Balkán államokét is fedezi. Nagyon jól esik megírnunk róla azt a köz­ismert tényt, hogy mikor a törvény által előirt öl évi ittlét és adózás ideje letelt, sietett a magyar állampolgárságot megszerezni. Kis árvái már jobban tudnak magyarul, mint németül. Jövő évben töltötte volna be a vállalatnál negyedszázados működéséi s erre az alkalomra úgy a vállalat, mint a gyár munkásai már ovációkra készüllek. Mert miként felebbvalói, úgy munkásai is szeret­ték, kiknek nemcsak jó akarójuk és támo­gatójuk, de tanácsadójuk is volt s minden bajukban segítségükre sietett. Az elhunyt igazgató hült tetemeit ma, szerdán kisérik ki az evangélikus temetőbe. Ny. b. ! — Egy tanító jubileuma Tahitótfalun. Szép és megható ünneplés folyt le a napok­ban Tahitótfalun. Az egész község, mint egy család, ünnepelte Károssy István református tanítót, ki most töltötte be működésének negyvenedik esztendejét. Az ünnep első része az iskolában folyt le, a jubilánst egyik tanít ványa üdvözölte, majd kis unokája, Fülöp Giziké aktuális költeményt szavalt, végül pedig az iskolások karéneke következett. Másnap, a tulajdonképeni jubileumi ünnep­ségen a jubilánsnak tahii házában gyűltek össze tisztelői, barátai és a küldöttségek tagjai. Jellemző a tótfalusi felekezeti viszo­nyokra, hogy az öreg tanító ünneplésében részt vett Kindl János tótfalusi kát. plébános, a ki a katolikus hitközség élén méltatta Károssy negyven éves népnevelői munkás­ságát. A község nevében Cs. Buday János községi biró mondott őszinte szavakat. Ez­után terített asztalhoz üit a nagy társaság s toasztokban is ünnepelte a derék jubilánst. Majd tánc következett, mely reggelig tartott. — Uj sportegylet városunkban. Oly nagy már a sportélet Vácon, hogy ime, egy egye­sületben nem is fér el az alkotó és tenni vágyó erő, hanem vasárnap megalakult a Váci Torna-Klub. A gyűlést Schmidt Tibor ideiglenes elnök nyitotta meg, mely után Fikö Sándor beszéde következett, melyben az összetartásra hívta fel a tagokat. A vá­lasztáson diszelnök dr. Erdős Bernát lett. Elnök László Béla, alelnökök Schmidt Tibor, John Rudolf, titkár Fikó Sándor, pénztáros Herczog László, ellenőr Szalay Dezső, szer­táros Hochmajer Béla, gondnok Simalcsik Endre, jegyző Koch Elemér A választás után az elnököt helyettesítő első alelnök üdvözölte az egybegyűlteket, bizalmukat meg­köszönte és felhívta őket az egyes alosztályok vezetőinek megválasztására. A vezetők ezek: Football: Schmidt Tibor, atlétika: László Béla, úszás: ifj. György Mihály, birkózás: dr. Erdős Bernát, vívás: dr. Meiszner János, korcsolyázás: László Béla és turisztika: John Rudolf (helyettese Fikó Sándor). Ezután az az alapszabályok felolvasása következett. Végül a tagok üdvözölték és a tisztikart, a gyűlés véget ért. — Huszárujoncaink eskütétele. Vasárnap reggel, mindenszentek ünnepén tették le a most októberben berukkolt honvédhuszár- ujoncaink a székesegyházban tartott mise után esküjüket a magyar alkotmányra és a király iránt való hűségre. Reggel nyolc óra után mise volt, melyen az újoncok az egész tisztikarral megjelentek, ezután Koncz József karkáplán ünnepi beszédet tartott az újon­cokhoz, különösen buzdítván őket a huze- szeretetre, a bajlársias együttérzésre és az istenfélelemre. Mise után a díszbe öltözött újoncok a laktanya udvarán tették le az esküt, melyet katonai diszbeszéd követett. Délben a fölesküdött huszárok ünnepélye­sebb ebédet kaptak s délután kimenőjük volt. — Velzer Alajos eltűnése, Szomorú szen­zációt adtak szájról szájra vasárnapa városban. Részvét hangján adták tovább, hogy Vdzer Alajos, ez a tisztelt, kedvelt fiatal kereskedő péntek reggel óta eltűnt nyom nélkül. Reggel lisztet várt, ezért azt mondotta otthon, hogy kimegy a vasúthoz a liszt átszállítása iránt intézkedni. Abban a ruhában mentei, melyben a boltban szokott dolgozni s azóta nem került elő. Szegény családja két napig várt rá, hátha visszajön, de mert hirt se hallottak róla, Donovitz Ferenc a rendőrségnek bejelentette Velzer Alajos eltünnését s kérte, hogy kere­sése iránt a hatóság azonnal intézkedjék. Állítólag eltiinnése napján délelőtt a mező­utcában látták volna, vasárnap pedig egy ro­kona Budapesten, de egyébként semmi hir. Velzer eltűnése fizetési zavaraival van össze­függésben. Körülbelül 25 ezer korona passzíva áll. 8-10 ezer korona aktívával szénben. Leg­jobban a budapesti sütők és molnárok hen­germalma van érdekelve. A pénteki hetivá­sárra újabb lisztküldeményt várt Velzer s mikor az nem jött meg, ez a legvalószínűbb mi

Next

/
Thumbnails
Contents