Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-11-04 / 85. szám
Huszonkettedik évfolyam. 85. szám. Vác, 1908. november 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A függetlenségi újságok szervezése. Vác, nov. 3. Pár nappal ezelőtt néhány napilapban egy felhívás jelent meg, melyben a „vidéki fngget- lenségi sajtó több vezető embere“ arra hívja fel a függetlenségi sajtót, hogy egy szervezetbe tömörüljön. A cél kettős! Ezek közül az egyik: a függetlenségi sajtónak ez által egyöntetűbbé és hatékonyabbá tétele, a másik pedig: a vidéki sajtó színvonalának az emelése. Mi ezt a felhívást, nyíltan kimondjuk, nemcsak időszerűtlennek, hanem egyúttal olyannak tartjuk, mely a sajtó szabadságával homlok egyenest ellentétben áll. Arról, hogy a sajtó központosított szervezetet nyerjen s ezzel egy olyan gócpontot, melyből az irányítás és az egyöntetű kaptafára öntött cikkek szerte szét röpködjenek az országban, még sohasem hallottunk. Ez valami unikum, a minek mása még eddig nem volt s remélhetőleg ezután sem lesz. A gondolkozás s annak kifejezésre jutása nem arra való, hogy reá bizonyos központból eredő szabályokat kényszerítsenek, mely szabályt alkalmazni kötelezőleg mindenki kénytelen legyen. A sajtó nem arra való, hogy bizonyos séma szerint dolgozzék, a mely sémát valahol egy központban állapítanak meg. A sajtó úgyszólván mindenkié, a sajtó a közvéleményé. A közvéleményt központi irodák és kohók felállításával szabályozni nem lehet, de nem is szabad. Nincs olyan központ, avagy intézmény, mely a közvéleményt a maga részére kisajátítani jogosítva lenne s azt mondani, hirdetni merné, hogy ő: a közvélemény. Sőt még ennél is tovább megyünk s azt valljuk és hirdetjük, hogy a sajtóterméknek, a lapnak egyedüli forrása a kialakult közvélemény lehet s nem megfordítva. Ne a lap csinálja a közvéleményt, avagy a politikai véleményt, hanem az utóbbi a lapot. Az ellenkezőnek vallása és hirdetése nem egyéb, mint egy olyan egészségtelen rendszernek az inaugurálása, mely a sajtó részére eleve előir mindent, szabályoz mindent s ezekkel a mesterséges s a gondolatnyilvánitást bilincsekbe verő eszközökkel kívánja megalkotni a közvéleményt, a mi nem más, mint a sajtószabadságnak elfojtása. írni, a gondolatot, a véleményt, a kritikát betűkbe róni ilyen rendszer mellett csakis olyan formában lehetne, a milyen formát az úgynevezett irányitó központ eltűr, a milyen forma a központ szája izének megfelel. A melyik cikk, bármily helyes, bármily tartalmas legyen is az, nem a megszabott irány szerint igazodik, az a lapok hasábjain helyet nem kap, onnan egyszer s mindenkorra kiszo- rittatik. Reakcionárius szellemi tervezet ez, melyet el nem fogadunk s a melynek elfogadása ellen épen a gondolatszabadság nevében és érdekében tiltakozunk. Az országos, az egyes Vidékeket érdeklő kérdéshez szóljon ki-ki szabadon s olyan irányban, a minőt reá nézve hite és meggyőződése előir. Ne majmoljon, ne utánozzon ebben senkit s tolla semmi körülmények között se igazodjék parancsszóra. Ha okosat ir, elfogadják, ha bolondot, ledorongolják. Csakhogy az egészséges közvéleménynek kialakulásához épen a szónak és a gondolatnyilvánitás- nak ez a szabad versenye szükséges. Hamis közvélemény az, mely már eleve előirt szabályoknak alkalmazása mellett jön létre. Mi legalább a magunk részéről az ilyenből nem kérünk. De nem kérünk abból sem, hogy a vidéki sajtó színvonalának emelése érdekében egy központi iroda szerveztessék. Azon kezdjük, hogy az úgynevezett színvonalnak emelésére nem annyira a vidéknek, mint inkább a központnak van szüksége. Az ízlésnek decadenciáját nem itt, hanem a napilapoknak a hasábjain találjuk fel. Olyan cikkek jelentek meg és jelennek meg ott ott, hogy okulván rajtok, ma azokat csakis előzetes átvizsgálás után adhatjuk át belső szobáinkba elolvasás végett. Nem szellemességek azok, hanem émelyítő pikantériák, a színvonalnak nem emelkedésére, hanem sülyedésére vallanak azok. Már pedig ne kívánjon mesterünk lenni a patyolat tisztaságában az, a kinek ruhája szennyes. A szellemi színvonal nem esik s nem is es- \ hetik kisajátítás alá. Semmiféle központi iroda sem szólhat hozzánk eképen: „Én vagyok az egyedül, a kitől alacsony szellemvilágodnak emelését, csiszolását és tökélyesedését várhatod.“ Egyetlenegy központi szerv sem szólíthat fel ezekkel a szavakkal: „Jöjj hozzám, te szegény kretin, az én gyámolitó kezem ama megváltó kéz, mely téged szellemi sötétségedből kivezet.“ Ha szellemileg gyengék is vagyunk, ha az ismereteknek oly nagy tökélyével nem is rendelkezünk, mint más, de mindenesetre bírunk annyi önérzettel, hogy a műveltség fényes palotájába vezető lépcsőn a magunk erejéből,— minden idegen, gyámolitó kéz nélkül — akarunk felhaladni. Ha ez sikerül, rendben van minden, ha nem sikerül s gyöngeségünk nem bírja ki a harcosakkor is önmagunk miatt bukunk el. Jön helyünkbe más, a ki minden gyámolitó kéz nélkül is bizonyára eléri a legfelsőbb lépcsőfokot. Nem üres gőg, nem hivalgó elbizakodottság ez, a mi a mi toliunkat vezeti, hanem a tökélyesedésnek saját erőnkből fakadó sze- retete. Fölöttünk ítéletet olvasóközönségünk mond. A mi illetékes biránk egyedül ő és senki más. Tehát ugyanaz, a ki a nagy s vezető lapoknak tartalma fölött is Ítél. Ez az Ítélet, kinek-kinek úgy jár ki, a mint azt megérdemli. Van bennünk még annyi Ízlés, él bennünk annyi törekvés, hogy egyedüli Ítélő biránk műveltségét s azt a magasabb színvonalat, mely az ő szellemének a sajátja, elérni igyekezzünk. Nyelvében él a nemzet. Uruk, hölgyek — Herren, Damen. »Hát már ez sem jó beszéd ! ?« Kérdi a francia négyes kifogástalan rendezője. Mi lehet itt a hiba, hogy ez is tollhegyre kerül? Meg mondom azoknak, a kik eddig még nem vettéK észre? hogy e sima bálterembeli finom hangzású szópár bizony nem magyar észjárás eredménye, hanem valamely »előkelő idegen« találmánya. Az benne a szerencsétlen szerencse, hogy az egyik szó is, a másik is jó magyar s még hozzá választékos is. Bajos az ilyen megszokás ellen harcolni. Mégis felvesszük a harcot, mert e két szó ily összetételében rosszhasználatú. Ez a két szó ez összetételében az embereknek azt a két csoportját akarja megnevezni, melyet ez a két ellentétes szó fejez ki: férfiak és nők. De a szalonias, bálterembeli előkelőségnek nem elég választékos szó a nö, helyette az előkelőbb hölgy szót kívánja alkalmazni.. Ez ellen nincs észrevételünk — helyes. De a ki a férfi helyett az úr szót használja, azt árulja el, hogy zavarban tetszik lenni a fogalmakkal és sokkal homályosabb a leje, mint az a bált erem, mely tűrhető világossági!. Az a négyest rendező a táncolok nemét akarja megkülömböztetni, midőn igy vezényel, de tulajdonképen nem külömböztet semmit sem. Mert az úr és hölgy nem ellentétes fogalom. Mig a hölgyek a női nemnek egyik választékos csoportja, addig az úr elnevezés nem a férf i nevi-nek előkelőbb tagja, hanem a magasabb társadalmi műveltség fokmérője. Az iír az, a ki nem is annyira tudományával, még kevésbbé vasalt nadrágjával cilinder kalapjával, hanem finom érzésével, fegyelmezett gondolkodásával, csiszolt magatartásával, érintkezésével embertársainak tiszteletét, becsülését, kedvező Ítéletét megnyeri, ilyen pedig mindenki lehet akár nadrágban, akár szoknyában járjon is az. Tehát az úr nem ellentétes fogalom a hölggyel s azzal szemben mint megkülönböztető szó nem is használható, ha akarunk valamit mondani. A vasúti állomások elüljárói is jobban tennék, ha azokat a bizonyos felírásokat eltávolítanák és aztán magyarul szólanának Magyarországon a magyar emberhez, Hírek. — A grófpüspök jótékonysága. Megyés főpásztorunk minden esztendőben a közeledő karácsonyi ünnepek és névnapja alkalmából nagyobb összeget oszt szét a jótékony egyesületek közölt. Az összeg nagyságát titokban tartják, de mégis nyilvánosságra kerül egy néhány adománya, mert az egyletek azt nyilvánosan is megköszönik. Most az önkéntes tüzoltólestiilet kérte fel lapunkat, hogy háláját tolmácsoljuk a grófpüspök Öl) koronás adó-
