Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-23 / 73. szám
Huszonkettedik évfolyam. 73. szám. Vác, 1908. szeptember 23. VÁCI TI n IRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Tanítási idő kezdete: reggel 9 órakor. \ác, szept. 20. Tisztelt Szerkesztő úr, ezt a levelemet aláírhatnám „Egy szülő“, „Egy anya“, „Több szülő“ és még más különböző nevek alatt, de hát nem ez a fontos. Az önös érdek sokszor vezeti az embert tetteiben, de engedtessék meg nekem, sokszor a szeretet is. Ezeket a soraimat pedig az utóbbi diktálja, hát teljesen fölösleges azok a néhány sorral feljebb megjelölt aláírások pláne, ha a Szerkesztő úr meggyőződik airól, hogy szülő, vagy nem szülő vallhatja, miket írni akarok. Kevésszer volt oly nagy és őszinte örömem, mint mikor a fővárosi lapokban olvastam, hogy a főváros tanácsa elrendelte, miszerint a főváros elemi iskoláiban félviz idején a tanítási óra kezdete nyolcz óra helyett kilenc óra lesz. A főváros rendelte el, a hol minden második, harmadik utcában egy-egy elemi iskola van, a hol szigorúan ügyelnek arra, hogy az úttest, valamint a járda kora reggel már tiszta legyen. A hol egy-egy apróságnak alig kell tiz percet gyalogolnia, hogy az iskolába jusson, ott adnak ki ily rendeletet, a melyről be kell ismernünk, hogy azt a tiszta humanizmus diktálta. Azt fessem-e le, hogy hogyan állunk e tekintetben vidéken, közelebb: éppen Vácon? Nekünk van ugyan szabályrendeletünk az úttest tisztántartásáról, de a ki tisztogatta^ az ráér délig, ha ugyan lesöprik a havat. (A rendőrBarátomhoz. E szép napon kedves, jó barátom Engedd meg, hogy feltárjam szivem. Ennek mélyén honol az érzelem, Hogy kiontsam, nem gátol félelem, Elmondom im, néked ma híven. Hogyha szólok, kedves jó barátom, Érzem, a szó enyhülést szerez. Emlékezve szebbnél-szebb napokra S most az élet felett elborongva, Bánatomnak talán vége lesz. Rövid leszek kedves, jó barátom, A múltnál nem időz el lelkem. Ha az talán szebbnek, jobbnak látszik, Délibáb csak, a mely velünk játszik,- - A múlt nem elégít ki engem. Mostan pedig kedves, jó barátom, Akárhová fordítsam szemem, Gond mindenütt s előre törtetés, A nyugalom oly ritka s oly kevés, Erőt démon vett a lelkeken. Az emberek, kedves, jó barátom, Nem ismerik igaz céljukat. Festett képek után vágyakoznak S hogy elérjék, mindent feláldoznak, Reményt, erényt s ideálokat! Látva őket kedves, jó barátom, Bánat fog el s szivem megdobog. Nemes célért küzdeni lelkesedve S erőt gyűjteni teljes egy életre, Mely fényt szórva világit s lobog“: kapitány által buzgón kiszabott büntetésekkel még nem teszik a járdát tisztává.) De van minden felekezeti iskolának egy csomó gyermeke, a kinek félórát, sőt többet kell gyalogolnia, mig elérkezik a tanterembe. így hát hét óra után, sokszor ködben, de sokszor havas utón kell megindulnia az iskolába s ha látjuk, mint a hogy sokszor látjuk, hogy nagyon sok apróság meglehetősen hiányos téli öltözetben indul a nagy útnak (nincs annyi jótékony egyesület, mint a mennyi kellene a sok szegény gyermek felruházásához) igazán szánalom fogja el minden jóérzésű ember szivét. Aktualitást ad jelen soraimnak a főváros rendelete, az, hogy iskolaév kezdetén vagyunk, hogy a minden felekezet iskolaszéke még a télviz beállta előtt foglalkozhat a humanizmus immár elemi parancsával. Tudtommal egyetlen tanító sem kifogásolta tanügyi szempontokból, hogy az elemisták alsó osztályaiban nyolc óra helyett kilenc órakor kezdődjék a tanítás. Még kilenc órai kezdés mellett is délelőtt jut haza a gyermek s a tananyagot ép úgy be lehet fejezni, mint a nyolc órakor kezdődő tanítás mellett. Ne legyen hát akadálya annak, hogy gyermekeinket télen kora reggel kelljen iskolába küldeni, mikor még felnőtteknek is fagyasztóan hideg a levegő. Csak azért, mert a t. iskolaszéki tagok is nyolckor kezdték meg gyermekkorukban az iskolát és mégsem fagytak meg, mert ime iskolaügyekben határoznak, nem argumentum Nemes élet, kedves, jó barátom, Mely boldogít — a cél ez legyen. Ha valaki küzdve ezt elérte, Nem marad el a jutalom érte, Boldog lesz egész életen. Szép az élet kedves, jó barátom, A küzdelmet megéri nagyon. S midőn látom, vannak kik megértik, Minden léptük híven ahhoz mérik, Nem bánt többé borús bánatom. Haladj, mint most kedves, jó barátom, Ez az, mit én kívánok neked. S ha boldognak, vígnak érzed magad, Ha küzdésed nyomán virág fakad, Ezt a pár sort kérlek, ne feledd ! Agárdi László. Peczek Demeter levele Sipuluszhoz. Igen tisztölt újságíró úr! Herstöllt! uram, akár harakszik, akár nem, én kimondom, hogy nem vót bejős dolog az Boszniába, mög Hercegovina országba olyan igön sokat szenvedött szegény magyar baká- kot kifigurázni, mint a hogy az ur mögese- leködte minap az Budapesti hírlap újságban. Nem hazugság az uram, a mit a bosznyák felcúgbul bazagyött bakák beszélek. Lelke rajta, a ki közülök hazudni tróbát — az is csak kulyamosó lőhetett; de bizon még annak a hazugsága is csak babszöm, az igazság mög a mellett egy nagy garmada úrilök. Mán én csak tudom! mög osztán hazudni kitartani a régi, maradi álláspont mellett. Az uj mellé méltóztassék állani, a melyet a humanizmus parancsol s nincs kára, csak haszna van annak a gyermeknek, kit hivatva nevelni, éppé testben, lélekben egészségessé tenni kívánnak a jövő küzdelmeire. Oly jól esik hallani vizsgákon a nagyságos, főtisztelendő, vagy a nagytiszteletü iskolaszéki elnök uraktól azokat a szavakat, melyeket be- rekesztvén a tanítást a remegő apróságokhoz intéznek. Mindegyiknek ajkán ott ül a szeretet és az a kis beszéd, meiyet a tanév berekesztésekor mondanak, abból folyik, hogy „menynyire szeretünk mi titeket, édes gyermekeim !“ Nos hát nagyságos, főtisztelendő, vagy nagytiszteletű elnök urak, tekintetes iskolaszék, itt az idő, hogy megmutassák tettel is, mennyire szeretik önök azokat az apróságokat. Határozatot kérünk minden szülő örömére, hogy ettől az évtől kezdve Vác minden fele- kezeténél a tanítási idő télen át reggel kilenc órakor kezdődik az elemi iskolák alsó osztályaiban ! Hírek. — A munkásbizíositó alapszabályai. A váci kerületi munkásbiztositó pénztár vasárnap akarta közgyűlési kiküldötteivel letár- gyaltatni az uj alapszabályokat, de oly kis érdeklődés mutatkozott, hogy a közgyűlést nem tarthatták meg. Az újabb közgyűlés most vasárnap lesz, melyre már meghívókat se szoktam; mert én is vótam valamikor baka, ott jártam hetvennyócba is az turnéros nadrágú bosznya digákot megadjusztáni a mint azt őfölsige befélbe kiadta. Újságíró is vótam! én irtani valaha az Üstökös újságba az első meldungos bakalevelet, mög még egynéhányat az török gránicrul, mikor bemasé- roztunk az Ada Kálló félszigetre, a kihűl azóta mint hallom — egész sziget lőtt. Hát én csak nem hazudok, mint az a ződfülű bundás regruta, a ki azt irta haza, hogy eltörte az indibláncot, oszt most küdjönek neki lófsrittba két forintot, hogy újat vöhessen rajta, mer máskip ütet magát kűdik Olmieba 3 esztendeji gályarabságra Az Gádor János komám se hazudott, ha azt mondta, hogy Stolácz várába lóhúsbul csinálák az birkagulyást. Bízott még örűtek a tiszturak, a kik lemonádét akartak innya, egy kis száraz citronynak is! liérdözze csak mög az úr a sógorát, a kivel, mint mongya, együtt masérozott Hercegovinába az budai stációig, máj mögmongya az, hogy micsoda kutyalagzi vót ott Stolacba mög körülötte vagy 5 mérfődön. Még ő fölsige is riva falcait vóna az szeginy magyar bakájinak nagy ve- szödelmén, ha odáig látott vóna Bécsbül az messzelátóján! Ha golyó nem érte: éhön- szomjan veszött el az baka, a ki meg mög- maratt, abba mög csak az bagó tartotta mán az leiköt, hogy hazagyöhessen hírmondónak. Ne mongya hát uram, hogy az olcopácijós feleiig csak amolyan gyerökjáték vót, nem
