Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-20 / 72. szám
Huszonkettedik évfolyam. 72. szám. Vác, 1908. szeptember 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Jászvármegye. Vác, szept. 18. Mialatt minket, váciakat részben leköt az anyagi gond s minden második ember a mustárak iránt érdeklődik, a kik pedig ráérnek, azzal törődnek, hogy az uj városháza egy, vagy két méterrel van-e lejjebb építve, addig a belügyminisztériumban nagy csendben korszakalkotó reform készül, mely ha a tervezet szerint megvalósul, évtizedekre, vagy talán évszázadokra is hátrányára lesz Vácnak s egyben a mi bűnös nemtörődömségünknek leg- kiáltóbb emléke benne fog állani. Andrássy belügyminiszter az uj választási törvénytervezetet ugyanis úgy próbálja ki, hogy milyen hangulatot kelt az országban, hogy politikájához legközelebb levő újságban, a Budapesti Hírlap-ban hétről-hétre egy-egy jelentős tervet árul el. Az általános választói jogról, hogy milyennek tervezi a miniszter, már képe lehet minden újságolvasónak. A Budapesti Hírlap szerdai száma most elárulja azt is, hogy a magyarság szuprehiáciája érdekében az országot újra kell „vármegyézni“, vagyis a nemzetiségi vármegyéket el kell tüntetni, helyükbe pedig uj vármegyéket kell alkotni. Ennek a tervezetnek utolsó része igy hangzik: Barsmegyét magyar többségűvé lehet tenni, ha Komárommegye udvardi járásának északkeleti részével és Esztergom párkányi járásával nagyobbitjuk meg, mig Esztergommegyét A fecske. Itt az ősz, hullanak a levelek, eltávoznak a madarak. Naponkint elnézegetem az én madaraimat, a mint a templom tetején összegyűlnek, hátha arra visz ütjük, a hol az én szeretteiin laknak, igy legaláb velük is izen- hetek egy utolsó Isten hozzádot. Fáj nekem az ő távozásuk, jobb szeretném azt, ha tavaszkor üdvözölhetném őket. Megjelenése egy uj korszak bekövetkeztét jelzi, testvér ő a tavasszal, az év viruló korszakával — a szerelemmel, a szív fiatalságával. Ne bántsuk őt, hisz ha egy kis zugot talál, a hová fészkét rakhatja, kevés sarat, a miből azt felépítheti, kék eget, napfényt, akkor ő elégült és boldog. A rabok és száműzöttek barátja ő, mert a rabnak a szabadságról beszél, a száműzöttet pedig hazájára emlékezteti: A nép jól ismeri és védelmezi, az ókor népei között nem volt egy sem, a mely bizonyos kegyelettel ne viseltetett volna irányában, csak újabban pusztítják a déli népek inyenckedésből. Hajdan majdnem tulvilági lényként tisztelték, a melyről nem tudták honnan jön, hová megy, csak látták megjelenni és eltűnni a szebb napokkal. Magaviseleté miutája az ártatlan örömnek, elevenségnek és vidámságnak. Az emberek részvétét, sőt tiszteletét hozzájuk való ragaszkodása és felséges röpte által vívta ki. Nyugodtan rakja fészkét a házak eresze alá, Pest pomázi és biai járásával kárpótoljuk. Hontmegyét Nógrádinegye balassagyarmati járásának északi részével és a nógrádi járással kell megnagyobbítani. A Duna-Tisza közén Szolnok-, Pest- és Bácsbodrog vármegyékből hét nagy magyar megyét lehetne alakítani Pest, Szolnok, Jászberény, Kecskemét, Szabadka, Zombor és Újvidék székhelyekkel. Ez érdekel minket s bármily rövid is ez a híradás, csontig kell, hogy hatoljon nálunk és a fájdalomra felszisszenve, hallatni kell mesz- szehangzó tiltakozó szavunkat! Tehát felosztják Pestvármegyét szomszédaival: Bács- és Jásznagykunszolnokvármegyék- kel egyetemben és hét uj vármegyét alkotnak eme roppant területből. A székhelyekkel is tisztában vannak már, de abban a névsorban Vác nevét nem találjuk. A mi városunknak évszázadokon az volt az átka, fejlődésének roppant gátja, hogy a vár- megyéje szélén fekszik, két más vármegyétől határolva és Budapest által az alsó résztől elre- kesztve áll. Nem volt vidéke. Most az uj vármegyebeosztással még jobban meg akarnak minket nyomorítani. Az bizonyos, hogy Budapest 20 kilométer körzetben egymagában fog fő és székvárost, vagy vármegyét alkotni. A Gross-Wien példájára régen tervezik a „Nagy-Budapestet.“ Ide nem csatolnak minket. Kecskemét, Szabadka sokkal távolabb esik tőlünk, mintsem, hogy odafűzhetnének bennünket. néhol olyan alant, hogy az kézzel elérhető és igy mintegy védelmünk alá helyezi magát és családját. Nem fél tőlünk, egész bátran suhan el mellettünk, előttünk enyeleg társával, nem törődve ott létünkkel, tapad fészkéhez s ott félig lebegve, félig csüngve cseveg fiókáival, vagy eteti őket. Repülése mindenkit bámulatba ejt és mintegy irigységgel tölt el. Hisz az ember is, kivált az élet legszebb korszakában, létének gazdag tavaszán, fiatalkorában, néha olyan szerencsés és megfeledkezik, hogy a súly rabszolgája és földhöz ragadt. Ilyen édes álomba ringatózva, felemelkedik, lebeg a föld felett s a lég urának hiszi magát, kéjelegve úszik a Nap fényárjában és élvezi azt a boldogságot, hogy egyetlen pillantással áttekintse alatta elterülő egész világát. A földet mélyen alant látni, azt átölelni, azt szeretni, minő magasztos, minő isteni álom,— mondja Michelet. A való azonban felriaszt édes álmunkból, mert a fecskét gyors repülésében nem tudjuk követni: Úgy repül mint a gondolat, mellette könnyed és bájos, néha ivet von az égen s úgy tűnik tova, majd ismét egy rögtöni gondolattól megragadva, leggyorsabb szárnyalása közben irányt változtat, merész fordulatokat tesz, elsiklik a víz felett és azt játszva érinti hosszú szárnyaival, majd fölcsap a magasba s olyan váratlanul csap le, hogy alig bírjuk szemeinkkel követni; most egy bogarat üldöz, majd egy a Marad hát Jászberény és Szolnok. Vájjon melyik jász, vagy kun város kapja Vácot? Az Apponyi-hű Jászberény, vagy az egyszer függetlenségi, másszor kormánypárti Szolnok? Akármelyiknek is jutunk, csak a térképre kell tekintenünk és láthatjuk a természetellenessé- get: Sem Jászberény, sem Szolnok nem fekszik majd az uj megyéje középpontján s Vác a mellett, hogy egy gyönge, erőtlen kis vármegye szélén fog feküdni, rá még rosszabb lesz a helyzet a mainál. De ellene mond eme beosztásnak, a mit szem elő) téveszteni nem szabad, a természetes forgalom is. Szolnok lehet az ő megyéjének középpontja, egy csomó vasút köti oda a városokat. De nem lehet Jászberény, a mely mellékvonalon fekszik s hiába erőlködnek, nem más az, mint egy nem is nagy gazda-város. Balogh Pál egy cikkét közöltük nem régen a magyar városok fejlődéséről. Itt van megírva, hogy Jászberény stagnál, ennek ellenében Vác lakossága 30 év alatt 12 ezerről közel 20 ezerre emelkedett. Hátha még megépül a drégelypalánk—váci, a gödöllő— váci és a megígért hatvan—váci vasút, mily nagy középpont lesz Vácból s mint nő meg lakossága, a mit soha, semmiféle kormánykedvezés mellett Jászberény utói sem érhet! Ha vármegyéket kerekít ki a miniszter és ha uj vármegyéket alkot, akkor hagyjon meg minket Pestmegyében. A kisebb Pestmegyében nem lesznek Kőrösök, Félegyházák, a melyek elvitték Vác elől a vármegye kedvezményeit, légben lengő toll ragadja meg figyelmét és azzal űzi gyönyörű játékát, felkapja, ismét elereszti s utána száll vagy repülve körültáncolja annyi kecseség és kellemmel, hogy a ki ilyen légi játékát szemlélte, nem csodálkozhatni azon, miszerint egykor tulvilági mesés lénynek tartották. Élénk vidor állatok, repülve végzik teendőiket. Tova szárnyalva kapkodják el a táplálékul szolgáló bogarakat, repülve fürdenek, dalolnak, játszadoznak. Gyakran látjuk, hogy egy magasabb ponton ül valamelyik, a háztetőn, vagy a fa csúcsán a Napon sütkérezve, pihenve, vagy dalolva. Hajnalhasadtakor ő hallatja először szavát, alig tűnik fel keleten egy halvány vonal a közelgő Nap jeizője- ként, mondja Naumann, már hallani a felébredt fecskepár vidám csicsergését. Az udvar többi szárnyasa még mámoros az álomtól, egyik sem ad hangot, néma csend honol mindenütt, akkor hallatja egy-egy fecske éles, de hangzatos szavát, a mely beleolvad reggeli dalába. Dala közben felébrednek a többi muzsikusok is, elkezdenek csiripelni a verebek, a galambok búgnak és nemsokára megelevenedik az egész udvar. Reggeli dalának eléneklése után a fecske csakhamar megkezdi vadászatát. Tiszta időben magasan fent repül, borúsban alant a föld, vagy a viz színe felett. Szomorú reá nézve az, ha több napon keresztül borús, esős az időjárás, mert ilyenkor a bogarak
