Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-16 / 71. szám
9 VÁCI HÍRLÁP Hírek. Akasszátok fel a gibiceket! Verses indítvány Petőfi után szabadon, benyújtja: Skiz, a bihácsi hős. Gibic zsebében kés, de a nyakán kötél még nincsen . . . jól van ez talán ? Hol a hatalmad, oh sipista nép ? Tűröd, hogy a gibic nyakadra lép? Ne tűrd tovább, szenvedtél eleget: Akasszátok tel a gibiceket! Beszélhetsz nekik világ végéig . . . ők azt ugyan szivükre nem veszik. A gibicet lerázni nincs remény, a bőrük vastag a fejők kemény . . . Holnap itt van, ha ma elkergeted : Akasszátok fel a gibiceket! Vagy nem tüdőd még, oh kártyás sereg, gyűlölni méltókép a gibicet? A hesszeni légy, sáska, vértetű . . . nem oly kártékony s szívós életű . . . Keble mindig skandalumért eped: Akasszátok fel a gibiceket! Közülök még a legjobb is gonosz. Fejedre pechet, bosszúságot hoz. Gúny és káröröm egész élete, szemétől a vörös is fekete. S megromlik a blatt, melybe nézeget: . Akasszátok fel a gibiceket! Egy óriás kártyaasztal a hon: grasszál rajt’ a gibic irtóztatón. Beugrat: menj be, semmit sem vesztei . . . itt egy túli, ott ultimó vesz el. És mind e rossz a gibictől ered : Akasszátok fel a gibiceket! Hiába jár sipisták, nyelvetek, gibic nyakát ha ki nem töritek, fejét a szörny újra felemeli s akkor megint elől kell kezdeni. Én hál egy szerény indítványt teszek : Akasszátok fel a gibiceket! Némely csoport karinges papjával érkezik gyalogosan, a menet után bandukol a pap lovas szekere, jeléül annak, hogy csak a város elején szállt le róla s öltözködött át a közös gyalogláshoz. Szép rendben megy le a váci dialektussal mondott »procsesszijó « A délelőtti mise után újra megindul élénken a búcsú vásárja De előbb végighallgatják, kiki a maga szája ize szerint, a váci papok állal ott a szabadban megtartandó magyar, német és tót prédikációkat. Egy-egy művirágkoszorú is kerül ki onnan a falusi keresztfákra. Azután visszavonulnak a nagytemplomba. A vidékiek még egy keveset körülnéznek a városban. A Rókusz napról még visszamaradt dinnyéknek ma van végok. A felsővidéki búcsús, kinek otthon a hidegebb tájakon és talajban nem terem meg a dinnye, itt eszik először belőle. Eszik, iszik és üdül is belőle a nagy melegben. Nekünk ilyenkor már megdrágult a dinnye, a jó falusinak még mindig olcsóbb, mint a fagylalt, mit tán nem is ismer. Letelepednek ott a hol érik a jó helyet: a járda kimagasló részein, boltajtók, templomok, kőszobrok lépcsőin. Annyi is a dinnye- haj az úton s járdán, hogy az ember azt hiszi korcsolyapályán van, annyiszor siklik tova rajtuk. Mindenkinek barátság, kegyelem . . . Csak a gibicnek nem, nem, sohasem . Kártyám s krétám kezemből eldobom s a hóhérságot magam folytatom, kiáltva, mig torkom el nem reked : Akasszátok fel a gibiceket! — Márianévnap a lövöházban. A lövőház közgyűlése után láncmulatság volt az öreg, hires falak közt. Nem volt meghívó, sem nagy készülődés, de azért elég szép számba jelentek meg a táncon Ott voltak: Bercell Józsefné Sári leányával, Hufnágel Imréné Pisti és Vally leányaival, Kapás Sán- dorné, dr. Lencso Ferencné Sári és Mariska leányaival, Nikitits Sándorné, dr. Herényi Je- nőné, dr. Preszly Elemérné, Preszly Gyuláné Olga és Linus leányaival, Sommer Gyuláné, Schrott Mancival és Velzer Alajosné. —- A mulatság, mint újabban mindig, nálunk kissé vontatva indult s az igazi, meleg jókedv csak éjfél felé mutatkozott. Ettől kezdve a jelenvolt szép leányok aligha bánták meg, Hogy lejöttek a lövőházba. Az utolsó párok reggel hét óra felé távoztak el a mulatság színhely érői. — A Vörösmarty-szobor története. Városunk szülötte, Sajó Aladár az Esti Újság h. szerkesztője megírta a Vörösmarty-szobor történetét s ezt városi múzeumunknak is megküldte. Az egyesület elnöksége ezúton is köszönetét fejezi ki a szives adományért. — Be kell rukkolni! A múlt héten a honvédek küldték meg a váci illetőségű honvédpóttartalékosok részére a nyolc heti kiképzésre szóló behivójegyeket, most a közös hadseregtől jöttek meg a behívók a tényleges szoígálattételre. Meglepő, hogy az idei újoncaink a legtöbben egy idegen ezredhez, a szabadkai 86. gyalogezred budapesti zászlóaljaihoz hivattak be. A honvédek is küldtek három behivójegyet egyévi önkéntesek részére október elsejére Tóth Sándornak, Kálmán Nándornak és Olaj Ferencnek. Budapestre a cs. és kir. 86. gyalogezredhez okt. Ekkor szegődnek be a cselédlányok is, a földmunka befejezése után téli időre a tavaszig, mig a mezei munka újra megkezdődik. A legújabb vasárnapi munkaszünet szigorú törvénye akadályozza meg azt, hogy délelőtt tiz óra után már nem vásárolhat semmit az idegen. Pedig ez nagy kár a város jövedelmére nézve, Hiszen ha vásárkor nyitvák vasárnapon az üzletek, mesteremberek boltjai, sátrai állanak a piacon, miért ne volna szabad a búcsúvásárokon is? Úgy tudom, a törvény sem tiltja meg ezt, sőt más búcsúhelyeken ez igy is van. Csak a korcsmának szabad nyitva maradni, Mintha a spiritusznak tényleg köze volna a magasztosuló lélekhez! Még a trafik is zárva. Pedig a törvény is feloldja a tilalmat vásár és búcsú napjain. Miért nem törődnek ezzel azok, kiket az ügy érdekel? A visszamaradt búcsúsok mennek hazafelé megkönnyebbült lélekkel, nagy reményekkel eltelve, mert a szent Szűz bizonyára meghallgatta könyörgéseiket, fohászaikat, imáikat, a reményt teljesedéshez juttatja, a rosz- szat távol tartja tőlük. Ma teljes a megelégedésük. Adja az Eg, hogy ne csalódjanak a jó emberek, ha jóban jár a fejők. Ha megered az eső, kabátja alá dugja az fi ára három évre behivattak : Hornung Béla, Horváth József, Sánta István, Varga Gyula, Kozma Dávid, Koharits József, Kiss István és Pattay István. Budapestre a 4. tábori ta- racküteg-ezredhez okt. 6-ára három évre: Rassovszky István, Hegedűs Mihály, Csepregi György Lajos, Czemmel Józset, Parti János, Peruik István és Prohászka István. A budapesti élelmezési raktárhoz okt. 6-ára három évre: Nagy Géza János és a cs. és kir. haditengerészethez négy évre okt. l-ére Pólába: Mészáros Márton. Budapestre a cs. és kir. 32. gyalogezredhez okt. 6 ára három évre: Czicz János, Szíjártó Sándor, Káposzta István, Dezsői! László, Galántai Ferenc, Gyikos András, Bogányi Kázmér és Polák Ferenc, ugyanezen ezredhez október l-ére egy évre: Pauer PYigyes, Mangult István és a 38. gy. ezredhez Nagy Ármin önkéntes. Kassára a cs. és kir 6 tábori tarack üteg-ezredhez gróf Crouy Ghanell István önkéntes. Budapestre okt. 6-ára két évi tényleges szolgálatra a következő honvéd-újoncok : Csapó Ferenc, Dobay János, Füstös József, Gubacsi Sándor, Hribal Ferenc, Kopriva Károly és Lix Ferenc. Nevezettek a behivójegyeiket a katonai ügyosztálynál a városházán átvehetik. Iskolakötelesek összeírása. A polgár- mester elrendelte a város területén és a határban az iskolakötelesek összeírását, a melyet kijelölt összeírok teljesítenek. Az összeírok házról-házra mennek s minden háztulajdonos köteles bemondani a házában lakó iskolakötelesek neveit. A ki valótlan adatokat diktál be. azt 100 korona pénzbírsággal sújtják. Az összeírás október 5 én kezdődik s október 12 ikéig tart. — Vasút a város uj kavicsbányájába. A kik Budapest felé utaztak, láthatták, hogy néhány hónap óta a három lyukú hid környékén nagyobb földmunkát végeztek s a patak áthidalása után a harmadik sínpárt fektették le, mely az állomásba fut be. Ez a vágánypár két kilométer hosszú s a város uj kavicsbányájába vezet. Múlt ősszel Lőwinger újonnan feldíszített keresztjét a vivője, avagy egy jószívű asszony fejkendőjét adja oda megvédésre, mint az uj vásári kalapot a falusi vevő, ha szakad az eső, zsebkendőjével védi meg. No mosolyogjunk e paraszti ész felfogásán. Intenciója a kereszttel szemben nemes, ha talán furcsa is. a falusi Jézuskára vigyázni kell, azért bízták arra érdemes emberre. A festék az esőben lemálik, elékteleniti a keresztjét, ez pedig szégyen a kereszt vivőre, de az egész falura is. A városiaknál azonban még folytatódik a »búcsú napja«-i vigasság. Majdnem minden háznak van vendége. A mint karácsonyra a kis malac, husvétra a bárány, úgy nem hiányozhatik a vendéglátó házból a Mária-napi búcsún a sült liba sem. Minden tehetősebb gazda asztalát üli körül a sok vendég, ismerős s jó barátok serege. Még vasárnap éjfél felé is hallunk egy-egy vig cimborát hazafelé kullogni. Ezek csakugyan »váci fenékig« ürítették a búcsúnapi öröm poharát! Másnap a csendes hétkápolnai térség újra felveszi régi ábrázatját. Az ihletett, zavartalan ájtatosságra vonzzák oda a kis kápolnák és templom az embereket.
