Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-02 / 68. szám
9 riséget s a szépnek tündöklő uralmával teszi uralkodását felejhetetlenuéaz, mi ma nincs meg s ez az, a mit keresünk s ez az, a jpit ma a férfi brutális keze teljesen tönkre tett- Nem a nőé. Az illetlen, durva hangpt, az üres, léha fecsegést mindig a férfi hurcolja be a szalonokba és sohasem a nő. Az utóbbi az ő finobbra megalkotott idegrendszerével az otromba s tolakodó támadással szemben gyöngének bizonyul, engedni kénytelen s ő maga is ott fecseg a fecsegőkkel már azért is, nehogy mint modják— «ostobának» s «műveletlennek» tartsák. Ha nem igy tesz, magára marad. Nos egy Tornapuoni Lukréciának, egy Cornaro Katalinnak, Isota degli Attinak, az urbinói a mantuai, a ferrai udvarok Beatri- ceinek,Sabiettáinak,egy aragoniai Eleonórának egy Borgiai Lukréziának egészen egészen más fogalmai voltak a szépről s a társadalmi élet lebilincselő varázsai és bájai felől. Ott a női szépség kellem s a valódi férfias erő és szellem uralkodott. Már pedig bárki mit beszéljen, csak is az ilyen férfinak lehet meg az a joga, hogy is követelhessen. Anuak, a ki a szalonokba ezek helyett elsatnyult léhaságot és durva ostobaságot visz, ilyesmihez joga nincsen s nem is lehet. Rázzuk le magunkról egyszerűen ezt a nem is nemzeti forrásból, de idegenből szakadt üres modort. Kergessük pokolba a vértelen világfájdalmat s a sorvasztó álszemérmet. Tudjunk felette állania világ gyarlóságainak,szembenézni a társadalom előítéleteivel s kivívni az igazság, a lélek és a szívnek a jogait. S akkor újból üde friss levegő költözik vissza a szalonokba; azoknak csöndjét egészséges szellem s csengő női kacaj fogja betölteni. A nőieség ledőlt szobra ismét föl éled s ott fog állani a magasban vonzón, büszkén és nemesen. i. a fehérjék keletkezésének kérdése és egyúttal az összes tudományok legfontosabb kérdőjele. Fontossága abban van, hogy az élet maga ahhoz az igen komplikált ingadozó összetételű anyaghoz van kötve, a melynek még a meghatározása,vegyi összetétele sem biztos.Már pedig akármilyen szervezetet nézünk a növény vagy az állatvilágban, fehérjéket mindig és mindenütt találunk szöveteikben. De az élő világon kívül sehol sem található, csakis élőlényekhez, élethez kötve létezhetik. Mihelyt megszűnik az élet, megszűnik a fehérje is, mint élő fehérje létezni s lesz belőle holt fehérje, hogy az a további folyamatok alatt szervetlen alkotórészeire essék széjjel. A szerves világ keletkezésének kérdése tehát szorosan összefügg a fehérjék keletkezésének kérdésével úgy, hogy ma az a kérdés, vájjon mint keletkezett á szerves élet a szervetlen világból azonos azzal, hogy mint állott elő az első fehérje molekula az elemek különböző kombinációjából. Plügger és Allan próbáltak erre a kérdésre feleletet adni, de érvényesen nem sikerült és nem is sikerül mindaddig az élő és holt fehérje közt a különbséget megállapítani, mig az élő fehérjét nem ismerjük. Mindaddig, mig ezt el nem döntik, áll a modern biológia alaptétele: nincs más élő, mint elemi élőlény, vagy ezeknek magasabb rendű csoportosulása utján létrejött individuum; nincs élőanyag, hanem csak élőlény; élőlény csakis egy másik élőlényből jöhet létre annak megkettőződése utján. Doktor. VÁCI HÍRLAP Hírek. Apróságok a s^^tmári tűzoltó- versenyekről. Az utazás. Telve reménnyel, dicsőségszoqjjjal keblünk, tömve hazai eledellel és itallal ut^zó ládáink, baráti kézszoritás az itthon maradoL taknak és a száguldó vasparipa vitt a cél felé. Tizenhárom óráig tartott az utazás; ezt az időt agyonütni 19 ember társaságában is elég volt, beszoritva egy vasúti kocsiban. Előjött a ládákból az időt ölő kártya, kitört a torkokból a hangos nóta s minthogy gyanta több üveggel volt, folyt is vigan a nótázás. De nincs az a jó, a mire ráunni ne lehetne. Ráuntunk a kártyára, dalra, italra s unottan bámultuk a végtelen rónát, keresve a hegyet. Kaba, kiáltja a kalauz. Akkor igyunk, mint a kábái asszqny, kiáltja egy (? !) szomjas tűzoltó. És ittak volna, ha lett volna mit. Bús sóhaj. I^em igy iszik a kábái asszony s mert nem volt ital, még nagyobt) lett az unalomAz első éljen. Vonatunk szitáló esőben érkezett meg Szatmárra. Kiszállunk. Az qtt várakozó közönség kíváncsian csoportosul. Mi még kiváncsiabban nézünk, várunk, keresőink, de senki sem jön elénk. Nem vártak. Mégis csak nem járja, tör ki belőjünk a zúgolödás. Úgy van, éljen, jön a közönség helyeslő válasza. Egy csendes megjegyzés követi a helyeslést : Itt nem nagyon szerethetek a rendőr- kapitányt (a rendező bizottság elqöke a városi rendőrkapitány volt.) A második éljen. Péntek dél van. Szakad az eső. Mindenki tető alá siet, csak a váci tűzoltók állnak sorba a fecskendő mögött. Gyorsszerelés, indulj. Ropog a fecskendő, csattognak a létrakarok, frecseg a sár. Kész! És a szép fehér nadrág, kéz, arc, sisak: tiszta sár. Némelyik törülközik. Hadd, lemossa az eső. Az elvonuló csapatot pedig minden ablakból taps, éljen kiséri. A drukk. Pestmegyének 49 tűzoltó-testülete közül csak a váci versenyzett. Természetesen a megyebeli tűzoltók részéről nagy az érdek- deklődés, sok a biztatás és legnagyobb a drukk. Pest az ország első vármegyéje, Vác vágd ki a becsületet! De a mi tűzoltóink is drukkolnak egy kicsit. Versenyre készen áll a csapat. Száll a fohász: „Istenkém, csak most segíts" És segített. Dörgő taps, éljenzés a versenyek végén és a lelkek megnyugvása. Eltalálta. Folyik a nagygyűlés. A mieink türelmetlenkednek. „Először a dijat adják ki, azután szónokoljanak." De végre erre is rákerül a sor. Vác együtt a megyeiekkel. A parancsnok karonfogva a szövetségi alelnökkel. A táviratok készen. Mehetnek rendeltetésük helyére, csak az eredmény a kompetens helyről kimondassák. Az első dijat, Szatmárnémeti város közönségének ezüst babérkoszorúját nyerte . . . Vác, Igyatok meg egy hprdó sört a kontómra! mondja a szövetségi alelnök. Dijak kiosztása. Gróf Széchényi Viktor kongresszusi elnök kezdte kiosztani a díjakat. A legnagyobb dijakat már kiadta, mi a nagyok között is legnagyobbat kaptuk. Jöttek az egyes tűzoltóknak szánt kisebb dijak. Váci parancsnok kapja ezt az ezüst végű botot, mondja gróf Széchényi. Kérem méltóságos Uram, sohasem jár bottal, súgja oda dr. Szily József bpesti parancsnok. Hallom kedves bajtárs, hogy nem szokott botjai járni, no cjc azért fogadja szívesen és szokjék hozzá! mondja a gróf Täuber parancsnoknak. Täuber tiszteleg s igy szól: Köszönöm rpéltóságos Uram a botot, el is fogadom, de hozzászokni nem kívánok! A zsűri jót nevetett a megjegyzésen. 4 ypci tűzoltók hjce. Szatmárnémeti város első dija a váci öpk. Ipzoltótestületé, jelenti ki gróf Szépíienyi Viktor, Täuber parancsnok pedig már jpegy a szép díjért. Gratulálok fiatal bajtársim a s?ép győzelemhez s nyújtja a kezét. Szokott-e Önöknél Vácon sok tűzeset előfordulni ? Hála Isten, méltóságos uram, igen ritkán s az is kicsiny. Fél ezektől még a tűzvész js s azért nem mer kiütni, mert úgyis rögtqn eloltják, ságja oda félhangon a gráfnak Szatmár vármegye főispánja. Az uzsonna. Szatmárnémeti város a versenyek után jó uzsonnára vendégül látta az Összes tűzoltókat. 4? uzsonna keretén belül volt mindeq, 3 npt a szem és száj kívánhatottA szemnek legjnkáfcjb tetszettek a szatmári hölgyek, kik n felszolgálást végezték. Tüzoltőjnk elkésve érkeztek az uzsonnára, de azért itt már várják őket egy külön asztallal. öé csaH asztallal, pfft azon ételnek és ijajnak nyqmfj sem vqlt, a fákon, falakon pedig mindenüjj otj volj a nyomtatott plakát: Bajtársak! Egyetek, igyatok, kínálást ne várjatok ! No ugyan szépen vagyunk. De ez csak egy pillanat, gondolájuk, mert a következő pillanatban yojt -. - virág, virág és yirág a győzőknekTermészetesen éhesek sem maradtunk. A bqcsyzás. Szívesen marasztaltak. Dehogy l néni eresztettek. Hiába való volt minden érvelés a válás mellett- Végre a nagy ütőt kellett kivágni: Nincs pénzünk maradni. Adunk mi, mennyi kelj? Rögtön összegyűjtjük! És ők az idegenek adtak volna, nekünk idegen tűzoltóknak ! Büszkék voltunk, nem fogadtuk el, haneqi jöttünk, pedig ... jó lett volna ott maradni. .....J£. — Kik a főgimnázium osztályfőnökei ? Szombaton délelőttre már mind összejöttek főgimnáziumunk tanárai s megtartották az első fanád gyűlésüket, qielyen az osztályfőnökök kijelöléséről is szó volt. Osztályfőnökök lettek: I. A- ban: Szabó Mihály, I. B- Rády József, II. ban: Kövesi Lajos, III. ban: Agárdi László, IV. bep: Palásti Gyula, V. ben: Madarász Pál, VI- ban: Vince László, VII. ben: (Jr. Alter Bója és VIII. ban: Schiiszler Albert. A pót-jayjtó és magánvizsgálatok már megtörténtek és még ma és holnap vannak beiratások. — Váci szőlősgazdák és a borárak. Egész éven át reszketve, majd örömmel nézte a szőlősgazda szőlőjét. Talán évtizedek óta nem jutalmazta a Gondviselés oly hatalmasan a yápi szőlősgazdákat, piint ez idén, mikor pernek termés Ígérkezett már tavasszal s most a szüret időpontján sem csalódtak abban, minőnek látszott a kezdet kezdetén. A legszebb reményekkel várták hát a szüretet, ámde most más oldalról jön a csalódás. Más években már augusztusban kezdenek kialakulni a borárak, ma már szeptember elején vagyunk s még senki sem kérdi a váci szőlősgazdától: hogy adja termését, sőt ha kínálja, elutasító választ kap, mert a legtöbb kopsmáros úgy válaszol, hogy »van neki elég bora — nem vesz.« Ebből a szőlősgazdák azt következtetik, hogy a vendéglősök, kocs- márosok és borkereskedők titokban kartellt kötöttek az árak leszorítására s csak az utolsó perpbep fognak vásárolni, természetesen lehető olcsón. A legnagyobb szőlőhegyközségünkben, a tqrpkhegyiben esett az idei borárakról szó s itt határozták el, hogy nehogy
