Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-09-02 / 68. szám

9 riséget s a szépnek tündöklő uralmával teszi uralkodását felejhetetlenué­az, mi ma nincs meg s ez az, a mit keresünk s ez az, a jpit ma a férfi brutális keze teljesen tönkre tett- Nem a nőé. Az il­letlen, durva hangpt, az üres, léha fecsegést mindig a férfi hurcolja be a szalonokba és sohasem a nő. Az utóbbi az ő finobbra meg­alkotott idegrendszerével az otromba s to­lakodó támadással szemben gyöngének bizo­nyul, engedni kénytelen s ő maga is ott fe­cseg a fecsegőkkel már azért is, nehogy mint modják— «ostobának» s «műveletlennek» tartsák. Ha nem igy tesz, magára marad. Nos egy Tornapuoni Lukréciának, egy Cornaro Katalinnak, Isota degli Attinak, az urbinói a mantuai, a ferrai udvarok Beatri- ceinek,Sabiettáinak,egy aragoniai Eleonórának egy Borgiai Lukréziának egészen egészen más fogalmai voltak a szépről s a társadalmi élet lebilincselő varázsai és bájai felől. Ott a női szépség kellem s a valódi férfias erő és szel­lem uralkodott. Már pedig bárki mit beszéljen, csak is az ilyen férfinak lehet meg az a joga, hogy is követelhessen. Anuak, a ki a szalo­nokba ezek helyett elsatnyult léhaságot és durva ostobaságot visz, ilyesmihez joga nin­csen s nem is lehet. Rázzuk le magunkról egyszerűen ezt a nem is nemzeti forrásból, de idegenből szakadt üres modort. Kergessük pokolba a vértelen világfájdalmat s a sorvasztó álszemérmet. Tud­junk felette állania világ gyarlóságainak,szem­benézni a társadalom előítéleteivel s kivívni az igazság, a lélek és a szívnek a jogait. S akkor újból üde friss levegő költözik vissza a szalonokba; azoknak csöndjét egészséges szellem s csengő női kacaj fogja betölteni. A nőieség ledőlt szobra ismét föl éled s ott fog állani a magasban vonzón, büszkén és nemesen. i. a fehérjék keletkezésének kérdése és egyút­tal az összes tudományok legfontosabb kérdő­jele. Fontossága abban van, hogy az élet ma­ga ahhoz az igen komplikált ingadozó össze­tételű anyaghoz van kötve, a melynek még a meghatározása,vegyi összetétele sem biztos.Már pedig akármilyen szervezetet nézünk a nö­vény vagy az állatvilágban, fehérjéket mindig és mindenütt találunk szöveteikben. De az élő világon kívül sehol sem található, csakis élőlényekhez, élethez kötve létezhetik. Mihelyt megszűnik az élet, megszűnik a fehérje is, mint élő fehérje létezni s lesz belőle holt fe­hérje, hogy az a további folyamatok alatt szer­vetlen alkotórészeire essék széjjel. A szerves világ keletkezésének kérdése tehát szorosan összefügg a fehérjék keletkezésének kérdésével úgy, hogy ma az a kérdés, vájjon mint keletkezett á szerves élet a szervetlen világból azonos azzal, hogy mint állott elő az első fehérje molekula az elemek különböző kombinációjából. Plügger és Allan próbáltak erre a kérdésre feleletet adni, de érvényesen nem sikerült és nem is sikerül mindaddig az élő és holt fehérje közt a különbséget meg­állapítani, mig az élő fehérjét nem ismerjük. Mindaddig, mig ezt el nem döntik, áll a mo­dern biológia alaptétele: nincs más élő, mint elemi élőlény, vagy ezeknek magasabb rendű csoportosulása utján létrejött individuum; nincs élőanyag, hanem csak élőlény; élőlény csakis egy másik élőlényből jöhet létre annak meg­kettőződése utján. Doktor. VÁCI HÍRLAP Hírek. Apróságok a s^^tmári tűzoltó- versenyekről. Az utazás. Telve reménnyel, dicsőségszoqjjjal keblünk, tömve hazai eledellel és itallal ut^zó ládáink, baráti kézszoritás az itthon maradoL taknak és a száguldó vasparipa vitt a cél felé. Tizenhárom óráig tartott az utazás; ezt az időt agyonütni 19 ember társaságában is elég volt, beszoritva egy vasúti kocsiban. Előjött a ládákból az időt ölő kártya, kitört a torkok­ból a hangos nóta s minthogy gyanta több üveggel volt, folyt is vigan a nótázás. De nincs az a jó, a mire ráunni ne lehetne. Ráuntunk a kártyára, dalra, italra s unottan bámultuk a végtelen rónát, keresve a hegyet. Kaba, kiáltja a kalauz. Akkor igyunk, mint a kábái asszqny, kiáltja egy (? !) szomjas tűzoltó. És ittak volna, ha lett volna mit. Bús sóhaj. I^em igy iszik a kábái asszony s mert nem volt ital, még nagyobt) lett az unalom­Az első éljen. Vonatunk szitáló esőben érke­zett meg Szatmárra. Kiszállunk. Az qtt vára­kozó közönség kíváncsian csoportosul. Mi még kiváncsiabban nézünk, várunk, keresőink, de senki sem jön elénk. Nem vártak. Mégis csak nem járja, tör ki belőjünk a zúgolödás. Úgy van, éljen, jön a közönség helyeslő vá­lasza. Egy csendes megjegyzés követi a he­lyeslést : Itt nem nagyon szerethetek a rendőr- kapitányt (a rendező bizottság elqöke a városi rendőrkapitány volt.) A második éljen. Péntek dél van. Szakad az eső. Mindenki tető alá siet, csak a váci tűz­oltók állnak sorba a fecskendő mögött. Gyors­szerelés, indulj. Ropog a fecskendő, csattognak a létrakarok, frecseg a sár. Kész! És a szép fehér nadrág, kéz, arc, sisak: tiszta sár. Néme­lyik törülközik. Hadd, lemossa az eső. Az el­vonuló csapatot pedig minden ablakból taps, éljen kiséri. A drukk. Pestmegyének 49 tűzoltó-testülete közül csak a váci versenyzett. Természetesen a megyebeli tűzoltók részéről nagy az érdek- deklődés, sok a biztatás és legnagyobb a drukk. Pest az ország első vármegyéje, Vác vágd ki a becsületet! De a mi tűzoltóink is drukkol­nak egy kicsit. Versenyre készen áll a csapat. Száll a fohász: „Istenkém, csak most segíts" És segített. Dörgő taps, éljenzés a versenyek végén és a lelkek megnyugvása. Eltalálta. Folyik a nagygyűlés. A mieink türel­metlenkednek. „Először a dijat adják ki, azu­tán szónokoljanak." De végre erre is rákerül a sor. Vác együtt a megyeiekkel. A parancsnok karonfogva a szövetségi alelnökkel. A távira­tok készen. Mehetnek rendeltetésük helyére, csak az eredmény a kompetens helyről ki­mondassák. Az első dijat, Szatmárnémeti város közön­ségének ezüst babérkoszorúját nyerte . . . Vác, Igyatok meg egy hprdó sört a kontómra! mondja a szövetségi alelnök. Dijak kiosztása. Gróf Széchényi Viktor kong­resszusi elnök kezdte kiosztani a díjakat. A legnagyobb dijakat már kiadta, mi a nagyok között is legnagyobbat kaptuk. Jöttek az egyes tűzoltóknak szánt kisebb dijak. Váci parancs­nok kapja ezt az ezüst végű botot, mondja gróf Széchényi. Kérem méltóságos Uram, so­hasem jár bottal, súgja oda dr. Szily József bpesti parancsnok. Hallom kedves bajtárs, hogy nem szokott botjai járni, no cjc azért fo­gadja szívesen és szokjék hozzá! mondja a gróf Täuber parancsnoknak. Täuber tiszteleg s igy szól: Köszönöm rpéltóságos Uram a bo­tot, el is fogadom, de hozzászokni nem kí­vánok! A zsűri jót nevetett a megjegyzésen. 4 ypci tűzoltók hjce. Szatmárnémeti város első dija a váci öpk. Ipzoltótestületé, jelenti ki gróf Szépíienyi Viktor, Täuber parancsnok pedig már jpegy a szép díjért. Gratulálok fia­tal bajtársim a s?ép győzelemhez s nyújtja a kezét. Szokott-e Önöknél Vácon sok tűzeset előfordulni ? Hála Isten, méltóságos uram, igen ritkán s az is kicsiny. Fél ezektől még a tűz­vész js s azért nem mer kiütni, mert úgyis rögtqn eloltják, ságja oda félhangon a gráfnak Szatmár vármegye főispánja. Az uzsonna. Szatmárnémeti város a verse­nyek után jó uzsonnára vendégül látta az Összes tűzoltókat. 4? uzsonna keretén belül volt mindeq, 3 npt a szem és száj kívánhatott­A szemnek legjnkáfcjb tetszettek a szatmári hölgyek, kik n felszolgálást végezték. Tüzoltőjnk elkésve érkeztek az uzsonnára, de azért itt már várják őket egy külön asz­tallal. öé csaH asztallal, pfft azon ételnek és ijajnak nyqmfj sem vqlt, a fákon, falakon pe­dig mindenüjj otj volj a nyomtatott plakát: Bajtársak! Egyetek, igyatok, kínálást ne vár­jatok ! No ugyan szépen vagyunk. De ez csak egy pillanat, gondolájuk, mert a következő pillanat­ban yojt -. - virág, virág és yirág a győzőknek­Természetesen éhesek sem maradtunk. A bqcsyzás. Szívesen marasztaltak. Dehogy l néni eresztettek. Hiába való volt minden ér­velés a válás mellett- Végre a nagy ütőt kel­lett kivágni: Nincs pénzünk maradni. Adunk mi, mennyi kelj? Rögtön összegyűjtjük! És ők az idegenek adtak volna, nekünk idegen tűz­oltóknak ! Büszkék voltunk, nem fogadtuk el, haneqi jöttünk, pedig ... jó lett volna ott maradni. .....J£. — Kik a főgimnázium osztályfőnökei ? Szombaton délelőttre már mind összejöttek főgimnáziumunk tanárai s megtartották az első fanád gyűlésüket, qielyen az osztályfő­nökök kijelöléséről is szó volt. Osztályfőnö­kök lettek: I. A- ban: Szabó Mihály, I. B- Rády József, II. ban: Kövesi Lajos, III. ban: Agárdi László, IV. bep: Palásti Gyula, V. ben: Madarász Pál, VI- ban: Vince László, VII. ben: (Jr. Alter Bója és VIII. ban: Schiiszler Albert. A pót-jayjtó és magánvizsgálatok már meg­történtek és még ma és holnap vannak beiratások. — Váci szőlősgazdák és a borárak. Egész éven át reszketve, majd örömmel nézte a szőlősgazda szőlőjét. Talán évtizedek óta nem jutalmazta a Gondviselés oly hatalmasan a yápi szőlősgazdákat, piint ez idén, mikor pernek termés Ígérkezett már tavasszal s most a szüret időpontján sem csalódtak ab­ban, minőnek látszott a kezdet kezdetén. A legszebb reményekkel várták hát a szüretet, ámde most más oldalról jön a csalódás. Más években már augusztusban kezdenek kiala­kulni a borárak, ma már szeptember elején vagyunk s még senki sem kérdi a váci sző­lősgazdától: hogy adja termését, sőt ha kí­nálja, elutasító választ kap, mert a legtöbb kopsmáros úgy válaszol, hogy »van neki elég bora — nem vesz.« Ebből a szőlősgazdák azt következtetik, hogy a vendéglősök, kocs- márosok és borkereskedők titokban kartellt kötöttek az árak leszorítására s csak az utolsó perpbep fognak vásárolni, természetesen le­hető olcsón. A legnagyobb szőlőhegyközsé­günkben, a tqrpkhegyiben esett az idei bor­árakról szó s itt határozták el, hogy nehogy

Next

/
Thumbnails
Contents