Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-08-23 / 65. szám
2 VÁCI HÍRLAP csoport szereti a szellemes tréfát, élcet, any- nyira, hogy még ők maguk is gyártanak ilyeket. Az ily tréfálódzás nem rosszakaratú, bizonyítja az, hogy az ily gúnyolódok senkinek és semminek sem kegyelmeznek. Ez tehát ne fájjon senkinek! A második tömeg kigúnyol mindent, a mi jó, szép és nemes. De csak azért, mert ö maga semmi jóra sem képes. Ilyen emberele mindig voltak — és lesznek. A beszédjüket nem kell komolyan venni, hisz ők a gúnyolni valók, szánalomra méltók! Az értelmes, komoly, gondolkozó ember, még ha egy-két sikerült tűzoltó-viccen elmosolyogja is magát: a tűzoltói intézményt és annak minden tagját testestől-lelkestől becsüli. Ez tény! Ezt el kell ismernie mindenkinek. Derék tűzoltóink pedig folytassák munkájukat ! A sikerült, szellemes tréfákon ők maguk is mulathatnak, nevethetnek. Hisz nem rájuk vonatkozik. Bebizonyították ezt a legutóbbi példás szereplésükkel. Érzi ezt városunk minden nemesen érző polgára. Az oly munkának — melyet nemes ügybuzgalommal végeznek — az eredményei sem közönségesek. Hiszem, hogy e buzgóságnak más eredménye is lesz, mint a győztes babér. Bízom benne, hogy e szereplés révén számos balitélet és előítélet enyészik el, melyek tűzoltóink irányában közszájon forogtak. Sokan változtatják meg eddigi téves felfogásukat s remélem még többen nem szégyenük a baltát — s belépnek derék önkéntes önkéntes tűzoltóink közé. Úgy legyen! Szentgyörgyi. Hírek. A VÁCI HÍRLAP szerkesztőjének távolléte alatt szerkesztőségi ügyekben Borbély István (városháza) intézkedik. Vasúti szerencsétlenség — Vácon. Ismét vasúti szerencsétlenség történt még pedig Vácon. A kik szerdán délelőtt — 19-én — a vasút környékén jártak, avagy ott foglalatoskodtak, iszonyú robajra lettek figyelmesek. A hang az állomás felső végéről jött. Az odarohanó emberek egy hatalmas barikádot, torlaszokat, összezúzott vasúti kocsikból láttak maguk előtt. A jelenetet magát kevesen látták, a következményeket már borzalommal szemlélhették. Néhány pillanat múlva már a kiváncsiak százai vették körül a szerencsétlenség színhelyét A hir egy pillanat alatt járta végig a várost s az emberek rohantak ki az állomásra. Mindenkinek az első gondolata az volt, hogy ha a szerencsétlenségnek emberáldozatai vannak, azokat kell segíteni. A szerencsétlenül járt vonat tehervonat lévén, csak kevés és könnyen megszámlálható emberekben tehetett kárt. Nemsokára kiderült, hogy a legsúlyosabban a mozdony fűtője sérült meg. Több zú- zódást és törést, szenvedett. Dr. Vaclav József nyújtotta neki az első segélyt. Mint hírlik, élete nincs veszélyben s ha belső vérzés nem áll be, felépülése kétségtelen. A mozdonyvezető az utolsó pillanatban ugrott le a gépről- Egy kis zuzódáson kívül más baja nem történt. A vonalvezető megmenekülése a csodával határos. Ő ugyanis benn volt a kezelőkocsiban s ez a kocsi a baleset folytán egész a felismerhetlenségig szinte porrá zúzódott s a vonatvezető a romok közül sértetlenül bujt elő, kezében Írásait, számadásait tartva. A fékezőknek sem történt különösebb bajuk. A baleset okáról különféle hírek keringenek. Valódi okát a folyamatban levő vizsgálat fogja kideríteni. Nem lehetetlen, hogy a vizsgálat eredménytelenül végződik, mert ily esetekben ez sem ritka eset. Az egyik verzió — mely a szerencsétlenség napján igen sokak által elfogadtatott — az, hogy a tehervonat mozdonyvezetőjét Verőcén nem ér- tesitteték, hogy Vácon más vágányra fog bejárni. A mozdonyvezető kötelessége pedig a vonatot megállítani, ha más sínekre fut be vonat a váltón túl, mint szokás szerint. Ez történt volna a jelen esetben is. A körülbelül 1/t 11 órakor Vácon érkező tehervonat mozdonyvezetője, midőn a váltón áthaladt, észrevette, hogy nem a rendes vágányon halad a vonat. Rögtön elzárta a szabályzót s ellengőzt adott. Ez a hirtelen fékezés a mozdonyt abban a pillanatban megállította. A mozdony s a kezelő kocsi után mintegy 20 üres teher kocsi következett, ezek után pedig körülbelül 30 súlyosan rakott kocsit vontatott a mozdony. Ezek a súlyos kocsik a meglévő sebesség és sulyoknál fogva —néhány száz tonna —rendkívül nagynyomást fejtettek ki előre a mozdony irányában. A sin eltörött, az üres kocsik összenyomódtak s egymás tetejébe nyomultak, a mozdony maga is kisiklott s a pályán keresztben a földbe fúródva megrekedt. A kocsik zuzó- dásának, törésének robaja volt az, melyet meghallottak. Leirhatatlan kép volt a baleset következménye. Hűen azt csak azok a fényképek fogják mutatni, melyeket a műkedvelők egész nap készítettek. Az üres kocsik olyannyira tönkrementek, hogy a szemlélők azt sem tudták megállapítani: öt kccsi-e, avagy 15 fekszik előttük romokban. A hatalmas gép maga is szánalmas helyzetbe volt. A szerencsétlenségről rögtön értesítették Budapestet s 12 óra után megérkezett a segélykocsi gépészekkel, szerszámokkal. Az osztálymérnökség munkásait mind összevonta Vácra, mert a legsürgősebb feladat mármost az volt, a pályát szabaddá tenni. A munkához rögtön s a legnagyobb buzgósággal hozzáfogtak s mégis vagy 30 órába került, mig az egyik vágányt szabaddá tudták tenni s az első vonatot átereszteni. A munkások, gépészek igen sokan voltak, de a munka, mely rájuk várt, igen-igen nehéz, fárasztó, veszélyes. Az egyes kocsironcsokat egy mozdony segélyével húzták ki a tömkelegből. Képzelhető, mennyire voltak özek beékelődve, hogy a karvastagságu kötél többször elszakadt. Később drótkötéllel végezték ezt a munkát. A mint egy-egy kocsi vázat a roncsok közül kihúztak, utána lehurcolták, ledobálták a töltésről. Eleinte lassan ment a munka, de estefelé már jóval gyorsabban. Éjjel fáklya világítás mellett dolgozlak. Szent István napja reggelén már csak a mozdony és a szerkocsi voltak a töltésen. Ezeknek az eltávolítása is majd egy napot vett igénybe. A kerekek és csavarok szakadatlanul munkában lévén, végre hat óra lájban szabad lett a vágány. A pálya megjavítása s az uj sin elhelyezése, berakása pillanat müve voltak. A 724-es gyorsvonat volt az első, a mely akadály nélkül átrobog- halolt. Az eltakarítás alatt a személyszállítás átszállással történt. Fokozta a bajt az, hogy Szent István napja a legforgalmasabb nap vonalunk közlekedésében. Az alsó vonatok az állomásra jöttek be, a felsők azonban csak az ónlemezgyárig. A podgyászokat az ónlemezgyár iparvágányán szállították át. Különösen az éjjeli utasoknak volt kellemetlen az átszállás, melytől még a kegyelmes urak sem lehettek megkímélve. Wekerle és Apponyi miniszterek is csak a többi utasok sorsára jutottak. A roncsokat be fogják szállítani az Istvántelki főműhelybe, a hol a még használható részeket felhasználják. A szerencsétlenség következtében természetesen a menetrend is csak a legnagyobb általánoságban tartatott be, 2—3 órai késések uralkodtak. További következménye a balesetnek az, hogy a szomszéd állomáshoz — különösen Verőcén— sok vonat torlódott össze. A rendes, pontos forgalom csak egy-két nap múlva álhatott be. A kárt — kocsisérülések, mozdony, javítás, átszállásai járó költségek — néhány százezer koronára becsülik. — Királyi kitüntetések. Őfelsége 60 éves császári jubileuma alkalmával váci ismerőseink közül Szaák Pál m. kir. honvédelmi miniszteri számvevőségi főnöknek a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, Boer Sándor alezredesnek, Jóny László őrnagynak és Gosz- tonyi István századosnak pedig a katonai érdemkeresztet adományozta. Elrendelte továbbá, hogy a legfelsőbb megelégedés tudtul adassék dr. Schürger Ferenc ezredorvosnak, Intzédy Gyula, Mocsáry István, Schoepflin Ottó és Sivó Gyula századosnak. — Szent István napja. Városunk lakossága és a katolikus egyház a szokásos fénnyel és pompával ülte meg Magyarország első királyának nagy napját. Motesiczky János pre- látus-kanonok ünnepélyes szent misét mondott, melyen az összes hivatalok, egyletek s a helybeli honvédhuszár tisztikar teljes díszben vettek részt. — Ezen a napon tartotta névünnepét Bucsek István apátkanonok és Franyb István h. polgármester, kiket számosán kerestek fel az üdvözlők jókivánataikkal. — Kinevezések. A király születésnapján léptették elő a közös hadsereg és honvédség katonaiskoláinak végzett növendékeit tiszt- helyettesekké illetve hadnagyokká.A Ludovica Akadémia harmadik évfolyama után nevezte ki király Helc Jánost, Kde Ferenc kir. táblabiró fiát hadnaggyá a munkácsi 11. honv. gyalogezredhez. Farkas Jenőt, Farkas Antal máv. titkár fiát pedig szintén a hadnaggyá a kassai 9. honv. gyalogezredhez. A váci 6. sz. honv. huszárezredhez az idén három uj hadnagyot neveztek ki: Szemere Zoltánt, Kocsis Györgyöt és Weszely Aurélt. Az uj hadnagyok október l én foglalják el az uj állomásukat. — Személyi változások. A vallás-és közoktatásügyi m. k. miniszter a siketnémák váci intézete tanári testületből Mousong Pált a siketnémák debreceni, Pető Ferencet a siketnémák szegedi, Juhász Zoltánt pedig a siketnémák jolsvai intézetéhez helyezte át hasonló minőségben. Ezek helyébe a miniszter Job Sándor, Leit József és 1 arg a Béla II. éves gyógypedagógiai hallgatókat nevezte ki Ugyancsak a kultuszminiszter kinevezte Deschenszky Ferenc bpesli siketnémaintézeti tanárt Ung- várra az ottani siketnéma-intézethez igazgatónak. — A dalárda és kaszinó választmányi ülése. Kedden délután a dalárda tagjai összejöttek, hogy jövő életükről tánácskozzanak. Igaz örömmel és lelkesedéssel vették tudó-
