Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-08-19 / 64. szám
Huszonkettedik évfolyam. 64. szám. Vác, 1908. augusztus 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci tűzoltók dicsősége, Vác, aug. 18. Mindig büszkék voltunk tűzoltóinkra, bárhová mentünk, eldicsekedtünk remekül szervezett tűzoltóságunkkal és soha sem cáfolt ránk egy város sem az országban, mert ismerték a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület jó hirét. Harminckét éve áll fen városunkban ez a szerény, de annál munkásabb testület és nemcsak hogy soha szégyent nem hozott Vác városára, de nkább mindig annak díszére volt s híressé tette az országban ősrégi városunkat. Parancsnokai mindenkor szakképzett, erős kezű, de jóindulatú vezető férfiak voltak, kik sohasem dísznek tartották szép tisztüket, hanem lelki- ismeretes munkásai valának ezen legszebb emberbaráti intézménynek. A legénység szintén minden időben a város legönzetlenebb polgáraiból állott, kik soha sem tekintették a fáradságot, nem panaszolták a katonai fegyelmet, nem mentek önérdekek után, de munkálkodtak erősen, kitartóan a legtöbben már 25—30 év óta és soha más nem lebegett szemük előtt, mint a Testület érdeke s Vác város becsülete. Szinte hihetetlen, hogyan dolgoztak ezek az emberek. A Testület minden egyes legénység; tagja iparos, munkás ember, a ki egész héten késő estig dolgozik s mit látunk az egyedüli pihenő napjukon, a vasárnapon? Ott állnak már közvetlen ebéd után az őrtanya udvarán tiszta egyenruháikban s várják parancsnokaik rendelkezéseit. Futnak a hosszú tömlőkkel, dolgoznak, emelgetik a nehéz gépeket, másznak a 2—3 emeletes magasságba életüket is kockáztatva és sötét este van már, mikor megtörölhetik a kánikulai hőségben kiizzadt homlokukat. Sokan játéknak nézik ezeket a gyakorlatokat, nevetnek is rajtuk s csak akkor komolyodnak el, mikor látják, hogy 50—60 év körüli őszbeborult öreg tűzoltó is ott fárad köztük ép úgy, mint az a 18—20 éves fiatal erő. De a munka meg is hozza jutalmát! Elindulás. Hetekkel ezelőtt minden nap ott láttuk tűzoltóinkat az őrtanya udvarán, a mint villanyfény mellett gyakorlatoztak. Tudtuk, hogy versenyre készülnek, tudtuk, hogy ügyesen dolgoznak s bíztunk is, hogy győzni fognak. Bizalom annál is inkább volt bennük, mert eddig a hová csak mentek, még mindenütt megszerezték a babért, soha sem jöttek haza üres kézzel, szégyenteljes arcokkal. Dicsőséget szereztek a váci névnek igen régen Fiúméban, aztán Brassóban, Egerben, megnyerték az ország első diját a milleniumi évben Budapesten, a hol József főherceg kincset érő első diját hozták haza nagy ünnepségekkel. A budapesti nagy verseny után, a hol 8000 tűzoltó vett részt, az egész országban hire ment, hogy Vác az ország legelső tűzoltósága. Nóta is volt akkor a váci tűzoltók dicsőségéről, mert mindenki elismerte ügyességüket. Az idén Szatmárra készültek. Szerdán reggel hat órakor indultak el négy parancsnokkal 15 emberből álló szakasz remek vörös selyem zászlójuk alatt. A csapatot Täuber Ferenc városi fogalmazó, főparancsnok vezette, a ki kiképzőjük és vezénylőjük is volt a versenyzőknek. A legjobb erők mentek el, de igazán nehéz volt ezeket kiválasztani a sok jó közül, a kik szintén el akartak menni, de hát itthon is kellett maradni egy csapatnak parancsra, a város védelmére. A ba/társiasságnak, a szeretetnek szép jelét láttuk, a mikor a szerda reggeli vonatnál ott álltak az itthon maradottak, hogy elkísérjék a reményteljes útra a versenyzőket. A csapat zászlóját meghajtotta, a vonat fütyült s ők mentek Szatmár felé. Az itthon maradottak pedig búsan mentek napi munkájuk után s azon tanakodtak, hogy mikor kaphatják a táviratot a győzelemről, mert ennek lenni kell! A verseny. Ez a tudat tartotta versenyző tűzoltóinkban is a lelket a hosszú 13 órás út alatt. Este fél 8 órakor érkeztek szitáló esőben Szatmárra. Ők voltak az elsők. Fogadásukra megjelent Tankóczy Gyula, a rendező bizottság elnöke, ki elkísérte egészen a szállásukig. A versenyek szombaton voltak. A közbeeső pénteket tűzoltóink- gyakorlatozással töltötték el. A gyakorlatokat sok kiváncsi nézte, bár állandóan esett az eső. Ez a szépen sikerült gyakorlat és az a körülmény, hogy a gyakorlat alatt tűzoltóink bőrig áztak, egyszerre ismertté tették nevüket s azóta, mintha más tűzoltó nem is lett volna Szatmá- ron, csak a váciakat emlegették. Vác, Vác és folyton csak Vác! Kemény legények azok, a kik szakadó esőben is képesek dolgozni, azoknak a lelkében él a lelkesedés tüze, mely a gyümölcsöt megérleli. Szombaton reggel hat órakor trombita harsogás az egész városban. Először a tűzoltó zenekarok járták be a várost, hogy a tűzoltókat felébresszék. Fölösleges fáradság! Nem aludt ott az izgatottságtól senki. A zenekarok után ismét trombita harsogás. A versenyző csapatok vonultak fel a versenytérre. Jön a zsűri. A csapatok tisztelegnek. A versenytér tele tűzoltóval és kiváncsi néppel. Egyszerre felharsan a kürt „vigyázz“ jele. Csend. A versenyző csapatok parancsnokai mennek sorsot húzni. Vácé a 7-es szám. A babonások rosszat sejtenek. Jöttek 13-án, szerelnek 7-iknek. A babonások aggodalmait eloszlatta a parancsnok. 13—(—7=20^ egy dij hozzá 21, az pedig nyert. Megkezdődnek a versenyek. Az első versenyző szerelése után gyenge taps, a második versenyző már éljent is kap, a harmadiknál dörgő taps. Ez a szegedieknek szólt. Azután ismét három versenyző mutatta be képességeit. Selmecbánya után felhangzik a zsűri elnökének szava: Vác. Megindul a csapat. Taps, éljen. A váciak felvillanyozódnak. Előre senki sem kapott éljent. Vezém vavak, ütemszerű mozgás, sípjel, újra munka és végül hatalmas, tomboló taps és éljen. Ezzel vége az iskola- szerelésnek. Kezdődik a gyors szerelés. Az órák előkerülnek. Azt a kis másodperc mutatót nézi mindenki. Nagylak kezdi. Leszerelés 1 p. 31 mp. -f- visszaszerelés 1 p. 36 mp. = 3 p. 7 mp. Utána a többi. Szeged vezet az első hat versenyző között 050 -f- 1 '293/5 == 2‘ 193/s mp. Jön Vác. A parancsnok valamit súg versenyző csapatának. Azok rá intenek. Teljes figyelem, néma csend. Gyorsszerelés... indulj. Egy negyed másodperc szünet, egy pillantás hátra a szegediekre és aztán rohanás, pattogás, csattanás, sípszó és 513/5-öd msodperc alatt működésre készen a fecskendő. Ismét vezényszó, sürgés-forgás és 1 p. 17 mp. alatt újból rendben minden, mintha senki sem nyúlt volna a fecskendőhöz. Az eredmény 513/5—(—1 • 17= 2'083/5- Erre még a zsűri tagjai is éljeneznek, tapsolnak és személyesen gratulálnak a parancsnoknak. De most jön a java. A zsűri tanácskozott, kik érdemesek arra, hogy a taktikai versenyre bocsáttassanak. Vác, Szeged, Óbecse. Tűzoltóink között megnyugvás. Már valamit viszünk haza. A versenyre bocsátottak kihúzzák a zárt borítékban levő feladatot s azután elvonulnak a versenytérről. Azt ugyanis a taktikában versenyzők elől elzárták, hogy ne láthassák egymás működését. Szeged kezdi a versenyt, Óbecse folytatja és Vác végzi. Mikor a váciak a felharsanó vészjelre a szerekkel berohannak a versenytérre, mindenki, túzoltó, nem tűzoltó kéri őket, hogy vigyázzanak, mert az előzők rosszul oldották meg a feladatot. És Vác megállta helyét derekasan. A feladatot a legkisebb részletig terjedő pontossággal megoldotta. A versenytérről elvonuló váci csapatot a közönség lelkes éljenzése és tapsa kisérte ezentúl minden lépésében. Legszebb meglepetés a szatmári hölgyek részéről érte tűzoltóinkat, kik virágzáporral borították el a győzőket. Az első dij, Szatmárnémeti város közönségének dija egy ezüst babérkoszorú a váciaké. Dijat nyertek ezenfelül Täuber Ferenc parancsnok a legjobb vezénylésért, Müller Ignác, Jakab József, Ballabás István jó szerelésért. Hazaérkezés, Szombaton délelőtt folytak le a versenyek s mi alig vártuk a vasárnapi lapokat. Bíztunk ugyan a győzelemben, de hogy táviratot nem kaptunk Szatmárról bizony az egy kissé lehangolt bennünket. Még inkáb elkedvetlenedtünk, a mikor az összes budapesti lapokat olvastuk s a legtöbbjében szó sem volt a váciakról. Egyik-másikban harmadik helyen említették tűzoltóinkat s csak a Budapesti Hírlap hozta, hogy a gyorsszerelésben Vác a harmadik s mint ilyen az első három között belekerülve a taktikai feladat megoldásába, itt az első dijat nyerte s egész Szatmár városa lelkesen tüntetett a váciak mellett. Itthon aztán legtöbben azzal vigasztalódtak, hogy no legalább egy dijat mégis csak hoznak. Szakemberek ugyan rögtön mondták, hogy a pesti lapok értesülései nem lehetnek jók, mert a
