Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-08-16 / 63. szám

VÁCI HÍRLAP

3

éves jubileuma alkalmából Karlsbadban tartott nemzetközi iparkiállitáson az általa kiállított többrendbeli ruháját díszoklevéllel és nagy aranyéremmel tüntették ki.

— Uj igazgatónő. A közoktatásügyminiszter Pápay Mariska váci siketnémaintézeti tanítónőt a vakok budapesti továbbképző tanfolyamának vezetésével ideiglenesen megbízta.

— Tizenkét leány mulatsága. Dunakesz tizenkét szép úri leánya összeadott s mert mulatni akar, elhatározta, hogy táncmulatságot rendez. A femminizmus hajnalán egy cseppet sem meglepő, hogy a tervet tett is követi: ma megkaptuk tizenkét leány aláírásával az invitáláló, szép kis fehér karton meghívót, mely a leányok mulatságát augusztus 22-ikére hirdeti a lovaregyleti_ vendéglőben. Hogy a mulatság sikerült lesz, kétség sem férhet hozzá, hisz tizenkét szép leány invitálásának csak a nyolcvanévesek és a betegek tudnak ellentállni. A sikeren pedig felbuzdulva, a jövőben más városokban is a hölgyek fogják a mulatságokat rendezni. Talán akkor felderül a váci mulatságoknak is.

— Bombák a rendőrségen. Azon a napon, mikor a katalinai rablókat Teschenben egy vasutas figyelmeztetésére elfogták, veszedelmes dologra akadtak attól a helytől nem messze, a hol a rablást elkövették. A csendőrök ugyanis járták az erdőt s mintegy 60 méterre a rablógyilkosság színhelyétől egy fa tövében kék papirosba burkolt csomagot vettek észre. Óvatosan felemelték és kibontották s akkor látták, hogy mily veszedelmes tárgyra találtak. A papirosban ugyanis három teljesen elkészített, gyujtózsinórral ellátott bomba volt. Nem valószínű, hogy a rablók hagyták a bombákat hátra, mert tudniok kellett, hogy a három közül ha csak egyet is a lovak elé dobnak, nemcsak a kocsiban ülők és az ott levő pénz semmisül meg, de őket is darabokra szaggatja a robbanás. A csendőrök nem tudtak mit csinálni a bombákkal, hát egy csendőrt vonatra ültettek, a ki a veszedelmes szerszámokat behozta kezében a rendőrségünkre. Képzelhető, hogy nem volt kedves vendég a csendőr. A mint megnézték az ártatlannak látszó bombákat, Kálló rendőr- kapitány azonnal intézkedett, hogy mielőbb visszaszállítsák Verőcére és a vasútépítő vállalat elrejtett bombaraktárába tegyék el a föld alá. A kimerült csendőrség nem is keresi, hogy hogyan került a bomba az erdőbe.

— Munkások mulatsága. A magyarországi munkások rokkant és nyugdíj-egyletének 149-ik sz. váci fiókja a különalap javára 1908. augusztus 15-én a Schrött-féle vendéglő összes helyiségeiben zártkörű nyári mulatságot rendez különféle versenyekkel, a tekeverseny három díjjal, I. dij 10 korona II. dij 5 korona, III. dij 3 korona és kabarét előadással. Felülfizetéseket, tekintve a jótékony célt, köszönettel fogadják és hir- lapilag nyugtázzák. Kezdete d. u. 5 órakor.

— A megtestesített nóta. Egy közismert váci kereskedelmi könyvelő üzleti ügyekben a felső vidéken utazgat mostanában. Útja Kassa felé vitte, a hová éjfélkor az utolsó vonattal érkezett. Betér az egyetlen még nyitva levő szállóba s mig vacsorázik, megkérdi az egyik pincértől, hogy van-e. üres szobájuk, a pincér sajnálattal jelenti, hogy holnap Kassán országos vásár lévén,minden szoba el van foglalva. Könyvelőnk kétségbe van esve, hogy hol fog ő most aludni. Mig Így tárgyalnak a pincérrel, a szomszéd asztaltól felkel egy úr s bemutatva magát a Könyves Kálmán fővárosi képkereskedő cég utazójának, szívesen felajánlja az ő két ágyas szobáját. Váci barátunk kész örömmel elfogadja ezt s nemsokára mennek is aludni. Fönt a szobában a falhoz támasztva állnak azutazónak szebbnél-szebb mintaképei. Könyvelőnk nézegeti a képeket, mig vetköződik s folyton mosolyog. Már a villanyt is eloltják, jó éjt kívánnak egymásnak s a vendég egyre hangosabban nevet. Az utazó egy darabig csak hallgat, de már ő se tartja tovább s megkérdi vendégét:

— Ugyan mit nevet az úr olyan jóízűen?

A nagy nevetéstől fuldokolva alig bir a

másik felelni:

— Sajátságos helyzetünk után nem bírom a fejemből kiverni azt a közismert nótát, hogy: »képeddel alszom el, képeddel ébredek.«

— A katalinai rablók elfogatása. A napilapok bőven beszámoltak arról, hogy Grün és társának kirablóit Teschenben elfogták.Eleinte tagadtak, de a tescheni bíróságtól csütörtökön délután újabb sürgöny érkezett, a mely elmondja, hogy a rablók bevallották, hogy két társuk Horvátországba szökött és ők hatan követték el a rablást. Ők hárman Zsolnáig gyalogoltak. A nyúlások felé íutva oldalt kanyarodtak a Duna mentén. A folyam partján levő bozótokbanátöltözködtekés gyalog mentek a vasúti vonal közelében egészen Zsolnáig. Mindig csak éj jel mentek előre, nappal elbújva az árokban aludtak. Zsolnától Oderbergig, majd onnan Teschenig gyalogoltak. Útitervük az volt, hogy Oderberg—-Weiskirchen—Bécs —Grácon át Zágráb felé utazzanak. A rablómerénylet értelmi szerzője Marovics Náko volt, a ki már régen tervezte a rablást. Két hónappal ezelőtt felszólította két munkástársát a rablásban valórészvételre, de ezek erre nem voltak hajlandók. A rablók azt állítják, hogy ők sem Grünt, sem Mózert nem akarták megölni, csak ártalmatlanná tenni. Volt náluk több pisztoly, melyeket Budapesten, a Telekitéren vásároltak. A husángokatarra használták» hogy ha a fegyverek nem sülnek el, azokat vegyék elő. Az öttagú banda Nógrádverőcétől nem messze, Szendehely községben találkozott. Itt aludtak előző éjjel az erdőben. A banda egyik tagja egy Iírisztics nevű munkás volt, a ki összeveszettMaroviccsal. A mikor ugyanis a Duna pariján a csalitok között maguk közt elosztották a pénzt, akkor Krisztics megszurta késsel Marovicsot, de később va- lamennyiük érdekében kibékültek egymássál.

Érdekes, hogy mindezt csak a budapesti lapok tudják, melyeket valószínűleg az ügyészség informál. A váci rendőrség többszöri sürgetésére Teschenből csak ez a sürgöny jött tegnap:

A letartóztatásban levők rendőri kihágás miatt vannak fogva. A rablásban való részvételüket tagadják. Részletek jönnek. Vizsgálóbiró .

A tagadás azonban hiábavaló, mert Kálló kapitány megállapította mindjárt az első híradáskor, hogy Marovics a dunaipoly völgy inéi dolgozott s innen bocsátották el. A rablás idején többször látták a környéken s akkor egy krajcárja sem volt.

— Deputáció Migazziért. A nógrádverő- ceieknek büszkesége a festői vidéken fekvő. Migazzi, bárha a mostani bérlő még közel sem engedi őket a parkhoz és a kastélyhoz, A jó verőceiek nyugodtan várnak, gondol

ják, letelik a bérleti idő és akkor kérni fogják a grófpüspököt, hogy a Migazzit a községnek adja ki bérbe. Úgy gondolkodnak ugyanis a józan verőceiek, hogy a Migazzi- ban levő szobákat a község nyaralóknak adja bérbe, ebből kikerül a bérösszeg és azok a nyaralók is, kik ugyan a községben laknak, azt a gyönyörű, ősrégi parkot is használhatják majd sétahelyül. Most azonban nagy az ijedelem a verőceiek között. A püspöki uradalom ugyanis a hatalmas, több évszázados fákat egymásután vágatja ki s ha igy megy tovább, azt hiszik, hogy . a Migazzi erdős vidéke nem sokára szántóföld lesz nagy kárára Migazzinak is, de a községnek is. Ezért a község képviselőtestülete elhatározta, hogy küldöttséget meneszt a grófpüspökhöz és kérni fogja tőle, hogy bár ma még nem járhatnak az ősi parkba a verőceiek, az ősrégi erdő irtását a Migazzi érdekében szűntesse be. A küldöttség e hét folyamán tiszteleg a megyés főpásztornál.

— Mit csinálnak a rétsági postarablők ?

A Pesti Hírlap-ban hosszabb cikket irt Gáti Imre az illavai fegyházról és lakóiról. Megemlékezik a rétsági postarablókról is a kö- veikező sorokban :

A közelben dolgoznak a rétsági postarablók. Ugyanott gyitkoitak pár évvel ezelőtt, a hol most a vasúti vállalkozót ütötték le és fosztották ki. Most már csak három van közülök életben. Az egyik Boné Ferenc, ref, vallásu, negyven éves gyümölcsös kofa, a másik Kardván Dávid pincemester. A harmadik pedig, Oláh Simkó József, trachomás és a rablókórházban ápolják. A főtettes; Barna Lukács koponya-szú agyhártyalobot kapott és ez gyorsan végzett vele. Julius tizedikén temették el.

Boné Ferenc tipusa a született gonosztevőknek. Pofacsontjai kiáltanak, homloka alacsony, lapos, termete tagbaszakadt, tekintete sunyi, a járása lomha és a legártatlanabb kérdésre olyan mogorván, indulatosan felel, mintha menten fel akarná nég^, élni a kérdezőt.

— Sok a munka?—fordultam hozzá.

— Bánom is én, — mondta elkeseredetten*

— telik az időmből.

— Hát hosszú idő van-e még hátra?

— Hosszú-e? Egy élet. Én rrü nem igen látom meg a szabad eget, de nem is vágyom utána. Megint csak visszakerülnék. Attól pedig jobban félek, mint a túlvilágtól.

— Hát a túlvilágtól fél ?

— Nem félek én senkitől, semmitől, de hát gondolom, hogy lesz egy kis számadásom odaát.

Miközben Boné beszélt, a társa, Ivardvány némán bámult rá. Meglátszott ezen a különben jóképű emberen, hogy igen könnyen befolyásolható. Hátha még pálinka is van a fejében.

— Fogorvos Vácon. Dr. Hriedmann. fogorvos rendel mindennap délelőtt 8—10 óra közt a lakásán. (Középvárosi-főút 19. sz)

— A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmként. Buzaör lemén y:

Asztali dara AB szám 18 K. 40 fill. — Asztali dara C szám 18 K 20 fül. — Királyliszt 0 sz. 18 K 20 fül. — Lángliszt 1 sz. 17 K 90 fül.— Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz 17 K 60 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 17 K30 fill. —Elsőrendű kenyériiszt 4. sz. 17 K 00 fül. Középkenyérliszt 5. sz. 16 K 70 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 16 K 40 fill.—Barnakenyérliszt 7. sz. 15 K 60 fül. 77a, sz. 14 K 00 fül. — 73/4. sz. 11 K 70 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 08 K 20 fillér

— Korpa finom F sz. 6 K 20 finom — Koma goromba G sz. 6 K 20 fill. — Ocsu 7 K 50 0U,