Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-08-09 / 61. szám

o VÁCI HÍRLAP litó pénztár nevére vonatkozó adatok jegy­zendők be, mig a többi adatok csupán az újon­nan munkába lépett alkalmazottakra vonat­kozólag jelentendők be. A bérfizetési jegyzékeket ugyancsak két példányban kiállítva és a munkaadó, vagy megbízottja által aláírva, legkésőbb minden következő hét, illetve a havi bérfizetési jegy­zékeket minden következő hónap harmadik napjáig kell az illetékes kerületi munkásbiz- tositó pénztárhoz beküldeni. A munkaadók a bejelentések teljesítése kö­rül a bérfizetési jegyzékekről a III és Y. szá­nni mellékletnek megfelelő egyéni lapok hasz­nálatára a kerületi munkásbiztositó pénztár­nál teendő előzetes Írásbeli bejelentés és a bejelentésnek a pénztár részéről történt tudo­másul vétele után térhetnek át. A kerületi munkásbiztositó pénztárak kö­telesek szigorúan ragaszkodni a bérjegyzé­keknek két példány való szabatos és pontos kitöltéséhez és a törvénynek ahhoz a rendel­kezéséhez, mely szerint a bérfizetési jegyzé­keknek az egyéni lapok összes adatait tar­talmaznak kell Vasárnapi levél. Mit kellene a Kúriával tenni. Köztudomású dolog, hogy a Kúria szálló már évek hosszú sora óta kong az üresség­től. Ember csak nagyritkán fordul ott meg s ha elvétve be is vetődik oda egy-egy utas: szomorú tapasztalatokkal kell távoznia onnét. .A helyiségek nem felelnek meg a modern kor igényeinek, a kiszolgálás hiányos, ét­kezni pedig egyszerűen — nem lehet. Most is otthagyta a bérlője, kitudja hányadik. Három hónap után adta be a kulcsot. De hát nincs is ezen csodálni való, mert ha nem akad vendég: kinek a számára főzzenek? Azaz utas tehát, végzetes charetta otromba kereke kioltotta a nagy tudók életét, egy nem kevésbbé nagy tudós ül székében és tanit a-párisi egyetemen és ez az élete hűséges társa: Curie asszony. Bizonyára sok fura virágot terem a femi­nizmus. itt van a nők választójogának zajos kérdése, itt van a családi élet becsmérlése, sőt világgá röpitése a szabad szerelem jel­szavának. Nem vagyok próféta, de azt hi­szem, hogy az idevágó társadalmi átalaku­lásig még igen sok viz lefolyik a Dunán. Változásnak mégis kell történnie. Nem a szélsőségek, nem az egyszerre mindent aka­rás irányában, hanem csupán a nő szaba­dabb mozgása érdekében. Nem is olyan régen, máskép festett a vi­lág. Az igények kevesebbek voltak, az em­berek idegzete erősebb és könnyebb a meg­élhetés. A mikor minden férfi sietett családot alapítani, hazavinni puha fészkébe édes, kis feleségét. Ma örül a legtöbb, ha egymagában birkózhatik az élettel, ezer meg ezer köve­telésével. A nő magára marad. Legjobb még a munkás, — a. parasztasszonynak. Ott nincs meg a külömbség, igazi munkatársa a férj­nek, a tudásukban alig van valami külömb­ség, a munkájukban alig némi eltérés. Nem úgy az intelligens, a tehetséggel, ésszel meg­áldott, vagy megvert teremtés Vágyai von- zanák fölfelé és társadalom berendezkedése lesújtja a tőidre. Nem csoda, ha szinte vad- indulattal fordul azon szokások, azon erköl­csök ellen, a melyek nem egyéni értékét mérlegelik, nem a munkával számolnak, ha­nem egyedül asszonyi mivoltáért vágják el az útját. a ki kénytelen — kelletlen a Kúria vendég­lőben kell, hogy megszálljon: nagyon furcsa képet alkothat magának Vác városáról. Mert ilyen állapotok még a legelhagyatottabb vá­rosokban sincsenek. Manapság már minden vidéki városban akad egy-egy kényelmes szálló, a hol az utasok igényeiknek megfe­lelő szállást kaphatnak. Fájdalom! Vác vá­rosa ilyen helyiséggel nem rendelkezni. Eb­ben is elmaradtunk a többi városoktól. . . . Kérdés már most, hogy érdemes lenne e a Kúria szállót átalakítani egy modern szál­lóvá ? . . Az én szerény nézetem szerint, — s talán ebben többen is osztoznék velem — nem. Nem pedig azért, mert az átalakítási költségek nem leimének arányban a várt haszonnal. A közönség már elszokott e hely­ről s jobban szereti az olyan helyeket, a hol az emberi elme alkotásain kívül alkalma nyílik a természet szépségeiben is gyönyör­ködni. Már pedig városuiiKnak oly szeren­csés fekvése van, hogy természeti szépségei­ben bővelkedik. Hogy egyebet ne említsek, itt van a szép Dunapart. Nekünk tálán nem is szép?! — Megszokta már a szemünk. De nézze csak meg egy idegen! Mennyi rejtett szépséget taiál benne. Lie keltene hát egy impozáns szállót építeni; olyasfélét, mint Szegeden a Tisztviselők üuliona s ide kel­lene tenni a Kaszinót és a többi kulturegye- sületeket. Ez bizonyára megváltoztatná vá­rosunk társadalmának is a képét. A Kúria szállót pedig bér ívura kellene át­alakítani, a mely igy is meghozná a tőle várt hasznot. Legalább növekednék a jó la­kások száma. szky. H i r e k. Hatósági mészárszék — záros határidő alatti Vác, aug. 6. Praktikus, életbevágó jó ügyről határoztak csütörtökön a közgyűlésen a városatyák: szep­tember ötödikéig fel kell állítani a hatósági hússzéket, hogy, miként több város tette, a húsárak teszallittassanak. Az egész képviselő - testület tulajdonkép ez iránt az egy tárgy iránt érdeklődött, melyről dr. Göndör Sándor fő­jegyző referált. Ez a közgyűlés legérdekeseb1' pontja. Néma csend, mindenki hátratekmtg n, van- e itt mé­száros? Van, még pedig kettő, Lampert és Vörösmarty húzódnak meg leghátul, szerényen. Göndör előadja, hogy 40u/0~al csökkent a marha ára s a váci mészárosok csak nem akarják leengedni a hús árát. Az egész város zúg, elégedetlenkedik, tehát a városi tanács kötelességének tartja a lakosság érdekeit kép­viselve indítványt beterjeszteni a hatósági mé­szárszék felállítása ügyében. A tanács Kálió kapitányt bizta meg, hogy előzőleg tárgyaljon a helybeli mészárosokkal s ha lehet, békés úton egyezzenek meg, engedjék le a mészá­rosok a húsárakat s akkoi íe'.n fog a város hatósági mészárszékét feláll Közbejött a katalinai rablógyilkosság, KA nem tágyalha- tott a mészárosokkal, azért is Göndör kérette magához őket. A helybeli mészáros _k képvi­seletében meg is jelent hétfőn Lampert Soma a főjegyzőnél, de kijelentette, hogy nem en­gedhetnek. Azután még szerdán öt—hat mé­száros jelent meg Göndörnél, de ismételten ragaszkodtak ahhoz, hogy nem engedhetnek. Kijelentették azonban, hogy ha olcsóbb húst akar a szegényebb nép, úgy adja át a város nekik a városháza épületben levő, üresen ál1'1 mészárszéket s ők ott gyengébb mar’: " ol­csóbb húst tudnak majd mérni, de itt is 48 krajcárnál alább nem adhatják kilóját. — No még csak az kellene, hogy mi adjunk mészárszéket is! — szólt oda Donovitz Vilmos. Göndör felolvasta a tanács indítványát, el­mondja, hogy átirt Zalaegerszegre a hatósági mészárszék ügyében, hol veszik ők a marhát stb. Felolvasta Zalaegerszeg átiratát. A váci mészárosok azt állítják, hogy ők kizárólag első rendű kövér marhát vesznek (csont meg a bőr, szól közbe Donovitz) rendkívül drága pénzen, ezért Göndör megszerezte a marha-árak jegy­zékét, de a legutóbbit még nem kaphatta meg. Kérdi a közgyűlést, hogy elfogadja-e a tanács indítványát. Lampert mészáros-képviselő áll fel most s előadja, hogy ő bemutatta Göndör főjegyzőnek bevásárlási és üzleti könyveit, melyek szerint 50—55 krajcárba kerül neki a marhahús, tehát ennél olcsóbban ő sem adhatja. Piros almának nézik a képviselők, meg az egész város a váci mészárosokat, de azt nem látják, hogy belül milyen férges ez az alma. Bemutatja az Orsz. Magy. Gazd. Egyesület jelentését, mely szerint 24 város van, a hol sokkal magasabb a hús ára, mint akár Vácon, akár Zalaegerszegen. Ott vannak Arad, Baja, Balassagyarmat, Debrecen stb. (Hevér István beleszól : Igen, magasabb, mert még ott egy helyen sincs hatósági mé­szárszék). Végül Lampert kijelenti, hogy ha a város tiz hatósági mészárszéket állít is föl, ak­kor se engedik le a hús árát, de a városháza épületben hajlandók 48 krajcárért gyengébb húst árusítani. Erre már paprikásabb lett a hangulat, zúgni kezdtek a kijelentésre a városatyák. Föl is áll rögtön Donovitz Vilmos s kijelenti, hogy Lam­pert indokait nem fogadja el. A váci mészá­rosok a saját előnyükre és hasznukra beszél­nek, elitéli a kartelt, mely a nagyközönség ki­zsákmányolására alakult, a szegény nép zse­bére megy. Követeli a hatósági mészárszék sürgős felállítását, de kiköti, hogy azt ne húz­zak, halasszák, nanem záros határidő alatt lé­tesítsék. Indítványozza, hogy legkésőbb szept. 5- ig készüljön el a tanács az előmunkálatok­kal s az akkor összehívandó rendkívüli köz­gyűlésen az előadó számoljon be a munkála­tokkal. Ezt az indítványt aztán a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel el is fogadta. Nem volt mit tenni, a két mészáros fogta a Aaiapját s mentek kifelé a teremből. — Fogalmuk sincs nekik s ők beszélnek, takarékpénztáriak, molnárok, mondogatták ma­gukban. Kint az utcán egyszerre hire ment; hogy le : hatósági mészárszék, de egyben a közgyűlési terembe is feljutott a hire, hogy azt beszélik a nu osok, hogy azon a napon, a mikor fölállítja a város a hatósági mészárszéket, ők is le fogják engedni annyira a hús árát, a mennyién, a város adja majd. Tehát mégis csak adhatják ők is olcsóbban a húst s még sem olyan férges az a piros alma. A városi tanács pedig serényen, a város közönsége érdekében készíti elő a hatósági mészárszéket. Annyira előre jutottak, hogy már a képesített húsállót keresik. A ki kellő kau­cióval és a törvényben előirt kellékekkel bir, az jelentkezzék dr. Göndör főjegyzőnél. — A hengermalomból. A váci henger­malom _ vény társaság igazgatósága e hó 6- án tartott ülésén Nagy Sándor püspökura- dahm igazgató elnöklete alatt részt vettek Goszlony ’'or, dr. Huber József, Miltényi J Aurél. uay Gyula, gróf Serényi János és

Next

/
Thumbnails
Contents