Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-07-29 / 58. szám

2

VÁCI HÍRLAP

zást és megkérték Zalaegerszeg város határozatát, mely érdekes dolgokat árul el. A városi mészárszék, melynek bevásárlásait a városgazda végzi, a gazdasági tanácsos a felügyelője, 200 koronával tart üzletvezetőt, 90 koronával fizeti a vágólegény t és mindazokat a terheket viseli, miket a magán mészárosok. E mellett nem két éven aluli, tej fogú marhákat vág, hanem érett marhákat, drágábbat és mégis olcsóbban, jóval olcsóbban adhatja a húst. Mióta a hatóság mészárszéke fennáll, a marhahús fogyasztása 25—30 °/0-ot emelkedett a városban.

Mi nálunk Váéon a mozgalom hamu alatt élt, mint a parázs. Zalaegerszeg és a többi város példájára ki fog törni és hisszük, hogy a mi képviselőtestületünk is megtalálja a módot, hogyan kell egy 20 ezer lakosságú város érdekeit szolgálni és megvédeni.

A mint halljuk, éppen a kaszinóban, a mely hivatva lenne minden társadalmi mozgalmat kezdeményezni, a jó eszme pártfogásra talált. A városházán meg van az akarat a hatósági mészárszék felállítására, ha társadalmunk támogatja, a polgárság javára mielőbb meg is lesz a hatósági mészárszék!

— A törvényszék elnöke Vácon. Rónay

Kamill, a pestvidéki kir. törvényszék elnöke megkezdette hivatalos körútját a járásbíróságoknál. Az elnök e hét folyamán a váci kir. járásbíróságnál ejti meg a szokásos évi vizsgálatot.

— Annanap az ipartársulatban. Tagadhatatlan, hogy mostanság legélénkebb az élet az ipartársulathan. A főúti otthonban állandóan tudnak szórakozásról gondoskodni s minden alkalmat felhasználnak, hogy a tagoknak mulatságra nyíljék alkalom, a tagok pedig szívesen veszik ezeket a házi mulatságokat, a mit mutat az is, hogy minden alkalomkor szűknek bizonyulnak az ipartársulat szobái, Az egykor oly hires Anna napi estéknek az emlékét Vácon az ipartársulat tartja fel s minden évben rendez ezen az estén mulatságot. Most szinielőadás vezette be a

tudják a gömböt és a gépkosarat úgy összekötni, hogy az egy szilárd testet képezzen. Ennek következményei azután azok a lei.r- hatlan nagyszabású vibrációk, a melyektől lazulnak a csavarok, elszigetelések, a csöveken a forrasztás és a gép úgy össze-vissza rázódik, hogy minden pillanatban baj van. Ezen örökös vibrációk azonban a hevedereket is súrlódásba hozzák a gömb szövetével, a mi azonban csak akkor mutatkoznék majd végzetesnek, ha a léghajók hosszabb utakat tennének.

A benzinrobbanás veszélyéről itt említést nem is teszek. A mint mondom, a léggömb hasznavehetőségére csak csendes időben lehet számítani, szélben, viharban még a felszállás is kizárt dolog. Az olyan hadieszköz tehát, a melynek csak szélcsendben lehet hasznát venni, értéktelen, kivéve a ballon caplivot, a mely az obszervációknál kitűnő szolgálatot tehet.

Megfoghatatlan dolog tehát, de tény, hogy a franciák Zeppelin léghajójától páni félelembe estek, pedig hát ennél ártatlanabb hadieszköze még nem volt Marsnak. A Bécs melletti tüzérlövöldetéren saját szemeimmel láttam, hogy minden felbocsátott léggömböt — pedig azok nem voltak kolosszusok — 3—4000 méter magasságból a második-harmadik lövésre leágyuztak. De eltekintve ettől, meg vagyok arról győződve, hogy a mint a

mulatságot és előadták a Vereshajút. Dacára, hogy a próbák »telt ház« előtt mentek már hetek óta, az előadásra zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők a társulat nagytermét. Igazi műkedvelői előadás volt s minden szereplője a darabnak a tőle telhető lehető legjobbat nyújtotta. Robi Mariska játszotta a vereshajút szép sikerrel, partnere, Varga József különösen szép ének Hangjával tűnt ki. Jelenífy Mariska, Juscsák Mariska, Fischer Margit, Pusztai Mariska, Kovács Mariska ügyesen mozogtak a színpadon, a jóízű humorról Vajda László, Pölcz János gondoskodtak. Általában minden szereplőnek jutott az elismerő tapsokból, melyek a felvonások végén felhangzottak. Az előadást tánc követte, melyről talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy jó kedvvel reggelig tartott.--- Mártika mennyaszony. Pasteiner Dezső kir. mérnök( a magyar kir. földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályában) eljegyezte Qajdry Mártát, Oajáry Géza és neje Kovách Elvira leányát. Az esküvő novemberben lesz azon a napon, mikor galsai Kovách Ernő, a menyasszony nagyatya aranylakodalmát fogja ülni. Boldogság kisérje az ifjú párt.

— A múzeumból. A muzeum titkárságának jelentése szerint legutóbb Rostetter Jenő egy díszes keretbe foglalt okiratot, Duray János egy szász krajcárt, Kohl Miklós I. Ferenc érmét és Kontraszti Dezső 3 drb. a debreceni városi muzeum kiadványát adományozott, melyekért ez utón is köszönetét fejezi ki az egyesület elnöksége.

— Halálozás. Válek Jánosné, sz. Zelenák Anna, Válek János váci siketnémaintézeti tanár neje élete 35-ik évében hosszas szenvedés után névnapján árvamegyei Turdossin- ban elhunyt, a hol el is temették. Ny. b!

— Változások a nöegyletben. Legrégibb jótékony egyesületünk: a váci nőegylet a napokban gyűlést tartott, melyen Kemény Gusztáv elhalálozásával megürült péztárosi állást töltötték be. A tisztségre ifj. Meisener Rezsőt választották meg egyhangúlag. A nőegylet legközelebb közgyűlést is tart, melyen az elléggömb hadieszközzé válik, fel fogják találni a kontraballont is, vagy pedig egy olyan viharágyu-féle fegyvert, a melyből a golyók ezreit szórhatják majd feléje.

Sombrezo, a pírokszilin feltalálójának fia — a mint egy angol lapból olvasom, — olyan kémiai anyagot talált fel, a melyből egy 50 literes hordó nagyságú ballont becsáthat fel, mellyel nyolc kilométer magasságban körülbelül két négyszög kilométernyi területen a levegőt valósággal lángba bonthatja.

A mi pedig a személyszállítási illeti, pláne hosszabb utakra, az—úgy mint ezt az amerikai társaság terv» ., — csak keleti mesébe való. A ki már látott taifunt, ciklont, a ki látta a bórák és bionádók eget és földet megrázó kitöréseit és a ki foglalkozott Ro- binson dr. széliskolájával, az egy pillanatig sem fog arra gondolni, hogy megvalósuljon az, hogy egy világrészből a másikba repülhet az ember. Igenis repülhetünk, hanem csak ebből a világból a másikba, mert vájjon ki áll azért jót, hogy az ilyen hosszú útnál nem támad-e olyan orkán, a melyből nincsen menekülés sem felfelé, sem lefelé ?

Mivelhogy az a semmivel be nem bizonyított teória nem állhat meg, hogy a léggömb egy kitörő viharnál a mérsékeltebb légrétegbe menekülhet — hiszen a különféle skálájú szélrétegek 1000—1500 méter magasságra emelkedhetnek — az . v helyzetből nincs

nöki állás betöltéséről gondoskodnak. Mint értesülünk, a tagok erre a tisztségre özv. dr. Freysinger Lajosnét óhajtják megnyerni.

— Santhó István temetése. A hirtelen elhunyt műépítész, Santlió István hült tetemeit Vácra szállították s a Rókus kápolnából, hol ravatalon feküdt, vasárnap délután temették a családi sírboltba. A temetésen a főváros építész világa nagy számban volt képviselve, eljött a miniszterelnökség tiszt- tikara Rómy miniszteri tanácsos vezetése alatt. A ravatalt a képviselőház díszbe öltözött szolgái állták körül. Santho emlékezetét megőrzi az uj Országház pompás palotája, a melyeit Steindl Imre tervei után ő épített föl. Steindl irodájába mint rajzoló került egész fiatal korában. A jeles professzor felismerte benne a tehetséget s Santhó csakhamar legkiválóbb társává lett a munkában. Ő csinálta a nagy terv összes részletrajzait s a hatalmas épület konstruktiv kiképzése is az ő munkája, mert a szükséges elméleti ismereteket is elsajátította idővel. Steindl betegsége idején Santhó vezette az országház építési munkálatait s résztvett az épület átadásában is. 1906-ban kinevezték Santhót az országház műépitőjévé. Utóbb egy tervéért aranyérmet kapott, egy krematórium tervével pedig kiérdemelte a magyar mérnök- és építész-egyesület dicséretét. Ő vezette a soroksári templom újjáépítésének munkálatát és része volt a kassai dóm restaurálásában is. Korai halálát, mely művészkörökben is nagy részvétet keltett, özvegye, született Lengyel Amália és négy fia gyászolja.

— Az iskolai kirándulások megkönnyítése. Kossuth Ferenc keresk. miniszter tekintettel arra a kulturális érdekre, mely az iskolai kirándulásokhoz fűződik, elrendelte, hogy a tanulmányi kirándulók részére, ha megfelelő számban jelentkeznek, lehetőleg külön kocsit adjanak s a mennyiben az utazásnak gyorsvonaton való megtétele célszerűnek látszik s az illető gyorsvonat terhe- helési viszonyai megengedik, ahhoz a III. osztályú személykocsit kapcsoljanak s a tamenekülés, mert ezek többnyire az úgynevezett refolók, a melyeknek előszelei nincsenek. Egy ilyen szélforgó tehát abban a pillanatban pozdorjává zúzná a gömböt, a mikor elkapja.

Amerikában Rocki Montainba a hetvenes években egy 20 méter magas és 17 méter széles szikla-prizmát vitt magával a hurikán negyedfél kilométer távolságra. Két évvel később a »Graphic« című angol lapban volt szemlél! ő az a borzalmas kép, a mikor Kanadában egy pilottákra épített kisebb vasúti állomást kapott fel az orkán összes utasaival együtt és egy pillanat alatt a felhők között volt vele. 1893-ban Singapoorban egy japán terpedóhajót kapott ki a taifun a tengerből és a levegőben törte darabokra. Az sem áll, hogy az ilyen magasból lehulló ember már élettelen, a mikor a földre ér. 1891-ben Angolországban, Igelhorst közelében egy szerencsétlen olasz akrobatának mongolfierje borult lángba és a boldogtalan körülbelül 6—700 méter magasságból zuhant alá. A távolból már lehetett hallani jajkiállásait és toronymagasságból már tisztán ki lehetett venni a szavát:

— Adjuta! Adj utal (Segítség! Segítség!) Szörnyűséges ez a halál, mert 15—20 másodpercnyi idő a haldoklónál ép annyi, mintha mégannyi órára nyúlnék ki.

De hát mit is csináljon az ember a förge-