Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-07-15 / 54. szám
Huszonkettedik évfolyam. 54. szám. Vác, 1908. julius 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci országos evezős verseny. Xác, jul. 12. Újabb diadalt szerzett az elmúlt vasárnap városunknak s benne lelkes sportegyesületünknek. Háromszor húzták fel a váci zászlót a győzelmes árbocra, többször mint akármelyik más versenyző egyesületét. Ezt a szép győzelmet első sorban a mi lelkes, kitartó közönségünknek köszönhetjük. Azt hisszük, alig akad város széles ez országban, mely versenyzőit annyi szeretettel és jójóindulattal ne biztatná, fogadná, mint ép a mi városunk, melynek lakossága őszintén tud örülni minden kivívott győzelemnek. A versenyek védnöke : a grófptispök úr, a székeskáptalan, a vármegye, a város gyönyörű dijak adományozásával járultak hozzá, hogy a váci országos versenyek nívója oly magas legyen, minő talán egy ilyen fajta verseny sem volt még s annál nagyobb büszkeséggel és lelkesedéssel induljanak evezős csapataink a küzdelembe. A versenyek rendezése körül a társadalmi bizottság élén Nagy Sándor elnökkel, a sportegyesület vezetői dr. Göndör Sándorral és dr. Dobó Lászlóval szinte emberfölötti munkát végeztek a siker érdekében. És ne feledkezzünk meg Herczog Lászlóról sem, kinek újabb diadala volt, hogy a magyar építésű hajóban győztek a váciak és ő trenírozta be derék evezőseinket, a kik önfeláldozóan vállalkoztak arra, hogy a színeinket diadalra vigyék és öregbítsék sikerekben a mi sportéletünket. Szép és lelkes hangulatban folyt le az orPeták úr pályát cserél. — Halló! Ki beszél? — Halló! Itt a kórházi gondnok ... és ottan ? — Itt Mimosa . . . mi tetszik ? < — Kérem, Peták úr nem akar tovább a kórházban maradni és kérdezteti, tehetné-e ma délelőtt tiszteletét? — Mit akar tőlem Peták úr . . . ő már végrendelkezett, elbúcsúzott mindenkitől, még a jó ízlés is azt hozza magával,hogy feltűnés nélkül haljon meg. — Nem akar kérem semmi áron meghalni ... azt mondja, uj életet kezd ... de tanácsra van szüksége ... és épen azért akarja önt felkeresni, mint természetes és törvényes gyámatyját. — Jól van . . . jöhet . Délelőtt tiz órakor beállított hozzám Peták úr . . . Még nagyon rosszul nézett ki . . . több helyen bekötözve és az arcán folytonossági hiányokkal telve. — Üljön le Peták úr . . . mondottam nyájasan . . . >Mivel lehetek szolgálatára?« — Mint gyámapámhoz jöttem tanácsát kikérni a jövendőkre nézve . . . Méltóztatott végrendeletemet közhírré tenni és erkölcstelen életmód, továbbá a feljebbvalók iránti köteles tisztelet elleni megfeledkezés cimén elbocsátottak az állásomból . . . szagos evezős verseny. Már a délelőtt folyamán tenger nép érdeklődött a Dunaparton a sok szép hajó iránt, a melyeket előző napokon szállítottak Vácra hajón, vasúton az ország minden részéből. Délután pedig alig múlt három óra, felvonult a tűzoltóság az utcák elzárására s a díszes közönség gyűlni kezdett a korzóra. Annyi szép asszony és szép leány kevésszer kerül össze, mint a mennyit most együtt láttunk az uszoda előtt levő térségen. Idegenek százai, evezős egyletek képviselői rajzottak fel s alá és tették színesebbé az érdekes képet. Megjöttek a vármegye képviselői: Gullner Gyula főispán, Fazekas Ágoston alispán a tisztikarral, az evezős szövetség vezetői élükön dr. Perger Ferenc alelnökkel. Várta a rendezőbizottság a versenyek védnökét: a grófpüspök urat, de ő gyengélkedése miatt nem jöhetett el és közelről nem láthatta diadalunkat. A vizen pedig egymást érték a felvonuló evezősök hajói: Zubovidi Fedor kapitány motoros hajójával készségesen vállalkozott a ver- zenyzők kisérésére s ott lebegett a szép fehér motoros a pálya közepén, várva a starter első indítását. Az izgalom már négy óra előtt a tetőfokra lépett. A váci hölgyek dijával kezdődik a verseny s erre a díjra, hogy elviszik, esküszik a négyesünk, de a közönség rendkívül izgalommal várja az első versenyszám eldőltét. A start elég jól látható, főleg messzelátóval. Két hajó jelenik meg ott, az egyik Vácé, a másik Temesváré, mely két hét előtt kétszer oly fölényes győzelmet aratott Szegeden a- Hogyan, kérdeztem elcsodálkozva, minden nyugdíj nélkül? — Kaptam kérem végkielégítést egy bizonyítvány alakjában, a melyben az irodaigazgató úr igazolja, hogy hülyébb alak nem létezik a magyar hivatalnoki státus kebelében. — No, ne búsuljon Peták úr, . . . jövője azért biztosítva van . . . Özv. Kraputkáné várja önt . . . meghozatta a leányának és az ön apjának keresztlevelét s igy a »Nyilt- térben« hivatalos okmányok alapján beigazolta, hogy ő 36 éves, kegyed pedig 51 éves. Várja önt . . . meg van már a dispenzá- ció is . . . — De kérem az lehetetlen — Felelt Peták elhülve, — hiszen Kraputkáné az anyám lehetne . . .! — Semmi kitérés, — feleltem szigorúan — az okmányok beszélnek ... és elvégre ön hozzá jut egy erényes, jámbor feleséghez, egy szép kis házhoz és azután némi tőke- pénzhez. — Megadom magamat . . . felkötöm azt a házasság szent járomigáját . . . válaszolta Peták rezignáltam — Hohó, nem úgy van ám a dolog, kedves Peták úr . . . addig, mig ön betegen feküdt, nagyon változtak a konstellációk .. . Kraputkáné igényt támaszt önhöz, már csak azért tiszabeli evezősökön. Temesvárról hát igen jó hírek keringettek, növelte, hogy nem láthatták a csapatot, mert reggel érkeztek és nem érintkeztek senkivel, a hajóbaszállás után rögtön áteveztek a túlsó oldalra. Szolnok csapata nem állott ki, az esztergomiak fiatal, de ambiciózus csapatában egy evezős beteg lett, a váci másik négyest pedig a komáromi díjra frissen tartották, igy hát két ellenfél indult. Pont négy óra volt, mikor a starttól Rajzó Imre jelentette, hogy a két hajó elindult. Roppant izgalmas, várakozással teli néhány pillanat múlt el, mig látni lehetett a két hajó körvonalait. Vác körülbelül a starttól vezetett, de erősen nyomában Temesvár. A távolság azonban mindinkább nő közöttük, 1500 méternél vagy három hajóhossz választja el őket: biztos Vác győzelme. Tényleg a távoszlop előtt gyönyörűen, a bírói Ítélet szerint nyolc hosz- szal evez el Vác derék csapata,, melyen Tóth Sándor az 1-es, Hornung Gyula a 2-es, Bárdos Ernő a 3-as, Hufnägel Sándor a vezérevezős és dr. Dobó László a kormányos. A temesváriak nagy lemaradásának oka, mint értesülünk az, hogy vezérevezősük betegen érkezett már Vácra s a starthoz is betegen állt. Egy pillanat alatt megjelenik a váciak győzelmét jelző váci lobogó a zászlórudon és lelkes éljenzés, taps fogadja a beérkező győztes csapatot, melynek minden egyes tagját szeretettel üdvözlik nemcsak a sportegylet tagjai, hanem sokan a városból s a budapesti evezősök. Az első versenyszám hangulata dominált s nem is vették észre, hogy a felső dunai dij három skiffistája: Mészáros József (Neptun), is, mert három hónapi koszt és lakáspénzzel tartozik neki. A városból megszökött kefekötő felesége beköltözött az ön szobájába és követeli, hogy tegye jóvá a hibáját, a miért kompromittálta, a takarítónője pedig azt kívánja. hogy standé pede vegye feleségül, mert ön írásban kötelezte magát, hogy az ingyenes takarítás és mosás fejében, ha nyugdíjba megy, örök hűséget esküszik neki . . . Llja kedves Peták úr, ha valaki »Kék szakáll«, viselje a következményét. Peták ur izzadt és a veríték g}röngyözött az arcán. Sírva fakadt és reszketve kérdezte tőlem: — Mit tegyek, kedves gyámapám? — Én csak egy megoldást ismerek, ha kiköltözik Törökországba, olt törvényes hitvesévé teszi Kraputkánét is, a kefekötőnöt is és a takarítónőt is. Behajtja a házasság hármas igájába a fejét és lesz feleségből hármja és igy háremje is. Peták ur nyöszörgőit ... — Miből élünk meg, kedves gyámapám négyen ? — Alakítson bandát és gyönyörűen megkeresheti a kenyerét. Peták arca felderült, . . . szemei villogni kezdtek. — Ez nagyszerű eszme ... én fuvolázok,
