Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-31 / 43. szám
váci hírlap Tudjuk ugyanis, hogy a mai közgazdasági viszonyok az egyöntetű tömegáru értékesítésének kedveznek és minden új kereskedelmi cikk — tehát ez a szerény kis állat is — csak akkor hódíthatja meg a piacot, ha ott állandóan, nagy mennyiségben jelenik meg, ez pedig csak úgy érhető el, ha a tenyésztést kisgazdáink bevonják munkálkodásuk köréhe. De ismeretes a mi, különösen értelmes népünknek közönye és bizalmatlansága az uj dolgok iránt, a mit csak céltudatos, kitartó munkával lehet legyőzni. Ez a feladat pedig az értelmiségre hárul. A nép természetes vezetőinek, papnak, tanítónak, jegyzőnek, földesürnak és mindazoknak, a kik szivükön viselik a falu sorsát, kell tehát ezt ezen új jövedelmi forrás kihasználására szóval és példával rávezetni. Hagyjunk fel tehát azzal az áldatlan szokással, hogy a mások munkáját lekicsinyeljük, vagy összetett kezekkel nézzük; gondoljuk meg, hogy csak az egyetértés, összetartás vezethet sikerre, hogy az anyagi gyarapodásnak alapját mindenkor az érdekeltek együttműködése képezte, ma pedig a karte- lek és trösztök korszakában a gazdák csak minden irányban, minden téren való tömörüléssel védelmezhetik meg jogos érdekeiket. Támogassuk ezeket az állami és társadalmi kezdeményezéseket abban a körben, a melyre hatni bírunk, egyesítsük az érdeklődőket, alakítsunk községi egyesületeket, ismertessük gazdakörben, olvasóegyletben, szövetkezetben a tenyésztés és az értékesítés módját, hogy ennek hasznaiban a legszélesebb néprétegek részesülhessenek. Ha sikerült felébresztenünk a közérdeklődést és az egyesülés lévén módot nyújtottunk a népnek arra, hogy jó tenyészanya- got szerezhessen be, az okszerű tenyésztést megtanulja, a szaporulat fölöslegét, valamint a konyhán elfogyasztott házinyulak hőrét, szőrét, téli bundáját biztosan és jól értékesítse, nemcsak hasznos, hanem hzzaíias munkát is végeztünk. Mert az egyesek életviszonyainak javítása a közjólétet is emeli; a kisembereknek anyagi boldogulásával kapcsolatos, kulturális, szociális, sőt politikai vonatkozásaikban is mélyreható előnyök pedig nagy mértékben fokozzák a nemzet erkölcsi erejét és ellenálló képességét a bekövetkezhető gazdasági válság idejére. L. Kovách Gáspár. Vasárnapi levél. Műkedvelői szini-eiőadás. A rákospalotai »Tulipán-asztaltársaság* rendez ismét úri műkedvelői szini-előadást. Gárdonyi Géza »A bor* című három felvo- násos falusi történetét fogják előadni. A darab ismeretes. Budapesten s a vidéki színpadokon is csak újabb elismerést, hírnevet szerzett a népszerű szerzőnek. Az előadás június hó 6-án (szombaton) a rákospalotai »Park-vendéglő« nagytermében lesz. Mint a télen, úgy most is az előadás tiszta jövedelme a -Váci és vácvidéki Tulipán-Szövetség Magyar Védő Egyesület* céljaira lordittatik. Tehát jótékony s hazafias célt szolgálnak a közreműködők s a szinpártoló közönség egyaránt. A télen — akkor Csiky »Buborékok« című vigjátékát adták — egy nagyobb váci társaság — nagy részük lelkes Tulipán-tagok — rándult le Bákospalotára. Oly szépen sikerült akkor az előadás s oly lelkes hangulatot tudtak játékukkal bennünk ébreszteni, hogy olt és akkor határoztuk el műkedvelő szini- előadásoknak Vácon való rendezését. S azóta el is értünk némi eredményeket. Az alap meg van építve. Most már lehet rá építeni. Ez alap megteremtéséhez a jó rákospalotaiak adták az egyik értékes anyagot: a lelkesedést. Azóta beigazolódott az is, hogy kitartással sok lehetetlennek látszó dolgot is végre lehet hajtani. Mert hiszen, a mikor a rákosiak sikere nyomán felbuzdultunk s elhatároztuk, hogy Vácon is rendezünk ilyet, voltak a kik mondták: »Vácon ezt lehetetlen megcsinálni.« S ime egy kis próbálkozás s nálunk sem ismeretlen már a szini-eiőadás. Hogy nálunk is előbb-utóbb be kellett következnie annak az időnek, a midőn ily előadásokat tartanak szent igaz, de hogy már ez idén volt két előadásunk is: ezt elsősorban a Rákospalotán fellobbauó szikrának köszönhetjük. A rákospalotai »Tulipán-asztaltársaság* a szombati előadására is meghívta és szívesen látja a váciakat. A »Tulipán-Szövetség* elnöksége utján már meghívta az érdeklődőket. Már eddig is többen kijelentették, hogy elmennek a szini-előadásra. Több okból kívánatos, hogy ismét többen jelenjünk meg Rákospalotán. A legfőbb ok az, hogy megjelenésünkkel s némi áldozatunkkal hazafiúi kötelességnek teszünk eleget, meg azután illő, meg méltányos is, hogy figyelemmel kísérjük azok munkálkodását, a kiknek kezdeményezése után mi váciak is bele mertünk fogni egy újabb irányú munkálkodásba: a magyar színmű pártolás révén: a magyar irodalom művelésebe, dicsőítésébe. Egyéni mivoltunkból sem bánjuk meg a kirándulásunkat, mert nemesen szórakozhatunk, élvezhetünk. Azoknak pedig, a kik szoktak és szeretnek táncolni, megsúghatom, hogy az előadás után reggelig tartó tánc következik. Szentgyörgyi. H i r e k. A Váci Hírlap mai száma hat oldal terjedelemben jelent meg. Kemény Gusztáv halála. Közéletünk egy mindenki által ismert és tisztelt alakját: a mindnyájunk Guszti bácsiját ragadta el a halál. Még múlt szombaton megtette rendes sétáját, megállt ismerőseinél, de vasárnap már súlyos beteg volt és többé nem hagyta el élve otthonát. Már a télen betegeskedett s hogy felépült, a nyolcvan év erősen nyomta vállát. Gyengült, egyre gyengült s három nap alatt eltűnt szemeink előtt s ma már pihen hült teste a temetőben. Kemény Gusztáv nagy munkásságát dr. Freysingcr Lajos jellemezte igen szépen éppen a Váci Hírlap-ban. Három év előtt tartotta Guszti bácsi arany lakodalmát s akkor dr. Freysinger igy irt róla lapunkban: Városunk és a vármegye szeretett Guszti bácsija városunk volt bírája s a váci járásnak három évtizeden át jeles főszolgabirája volt. Önzetlen, áldozatkész munkássága pél- dabeszédes volt a vármegyében, Kicsi eszközökkel, öreg Írnokkal kellett a vármegye legnehezebb és legnagyobb járásának ügyeit intézni, pedig akkor még hozzá tartozott Újpest, Rákospalota rendőrhatósága is, melyet ma az újpesti államreudőrségi kapitányság nagy hivatalos személyzete lát el. Az egyetlen Írnokhoz csak nagy nehezen és sokára kapott egy szolgabirót. Guszti bátyánk azonban tudott magán segíteni. Rég elhunyt lovashajdúja, az öreg Bartos poroszkáló lován hordta rendeletéit és sürgetéseit és el nem ment a késedelmes- kedő jegyző nyakáról, mig ki nem hajtotta tőle az elmaradt jelentést, vagy számadást, így azután rend volt a járásban s a váci szolgabiró közigazgatásának méltán volt nagy dicsérete a vármegyén. Ha az irodában az öreg Írnok nem győzte a munkát, a főszolgabíró a maga erszényéből fogadott dijnokot, pedig akkor még bizony nagyon szűkös volt a fizetés. Keze alatt nőtt nagyra Rákospalota, Újpest, az utóbbi utcát nevezett el róla s érdemei elismeréséül díszpolgárává választotta. Midőn pedig 1892 ben elkövetkezett a közszeretetben álló főszolgabíró működésének negyed- százados évfordulója, a járás és a vármegye nagyszabású, lélekemelő ünnepet rendezett hű és becsületes munkája elismerő jutalmául. Három évtizeden át vezette a járást, mígnem önként vonult a nyugalomba. Azóta társadalmunkban, a váci takarékpénztárban s mint bizottsági tag a vármegyén működik s közszeretetben álló alakja közéletünknek. És tényleg hosszú munka és becsületes élet után a jól teljesített kötelesség s nyu- godl lelkiismeret aranyozta be élete alkonyát. Vagyonilag független, öröme telt gyermekeiben, unokáiban s a csendes boldog, életbe semmiféle zavaró disszonáns h ing nem vegyült. Szerdán történt halála. Még újságot olvasott tiz órakor s rövid negyed óra múlva sziszélhűdés oltotta ki életét. Mennyire szerették, tisztelték itthon és a járásban, legjobban mutatja, hogy temetésén ott volt az egész járás. A halottas házba egymásután vitték a koszorúkat s alig volt község, mely kegyeletének látható jelét le nem tette volna. A ravatalon ott láttuk a család koszorúin kívül a város közönségének hatalmas babér- koszorúját a következő felirattal: »Volt főtisztviselőjének kegyelete és tisztelete jeléül — Vác város közönsége«; továbbá a kaszinó rózsákkal fűzött impozáns koszorúját ezzel | a felirattal: »A váci egyesült kaszinó kör — érdemes elnökének«; a nőegylet sárga rózsa és nefelejtsből font koszorúját ugyancsak sárga-kék szalagon ezzel a felirattal: »Kegyelete jeléül hű pénztárnokának — A váci jó tékony nőügyiéi -; a váci járás jegyzői karának tiszta piros rózsákból font babérkoszorúját a következő felirattal: »Felejthetetlen jó főnökünknek — A járás jegyzői*; a takarékpénztár igazán szép szegfűből készített babérkoszorúját ezzel a felirattal: »A váci takarékpénztár — Érdemes igazgatójának«; továbbá a Tragor János rózsa koszorúját ezzel a felirattal; »Guszti bácsinak — Tragor o János és családja«; a Tragor Ignác dr. igen szép rózsa koszorúját a következő felirattal: »Szeretett Guszti bácsinak Náci, Máli és Margitka«; a Meiszner János sárga rózsákból font pompás koszorúját, melynek széles lila színű szalagján ezt a feliratot olvashattuk: »Kedves sógorának — Meiszner János és családja«; a Meiszner Rudolf rózsákból és szegfűből készített koszorúját ezzel a felirattal: »Felejthetetlen jó sógorának —Rudi és saládja«; a tlencsey-család piros rózsákból
