Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-27 / 42. szám
Huszuokettedik évfolyam. 42.. szám. Vác, 1908. május 27. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A Tulipánszövetséghez. Irta: Apó. Vác, május 25. Mint lelkes hive, de nem tagja ennek a nagy intézménynek, a bölcsőjétől megfigyeltem, minden mozzanatát láttam, igyekezett fejlődni és magának hatáskört teremteni, felfogta magasztos hivatását, mely harmadik igaz gyöngyét képezi annak a csokornak, melynek neve honszerelem. Mert mai korban nem elég a vagyon és rög megvédése, övéi, rokonai és embertársainak szeretete, szeretni azt a társadalom által alakított hazát, melyben születtünk, hanem szükséges a kor haladásának megfelelően pártolni hazai iparunkat és kereskedelmünket. A buzogány már nem védelmi eszköz ma és sajnos, mi magyarok nagyon későn kezdünk iparunk és kereskedelmünk megteremtéséhez. Mint szakembernek legyen szabad egy pár szót szólani arról a tennivalókról, melyeket a tulipánszövetség tagjai eddig figyelmen kívül hagytak. Ipart teremteni állami segéllyel és vásárok rendezésével nem lehet, ez olyan valami, mint mikor egy gyenge, rossz, síró gyermeknek az anyja cukorkát ad. A gyermek nem sir, nem makrancos, megeszi a cukorkát, de elrontja fogait és gyomrát. L ássuk tehát mik a tenni valók? Elsősorban ipari vállalatok létesítése, vagy előkelő pénzintézetek, vagy vagyonos és tekintélyes emberek által és eme gyárakba alkalmazzunk Kézről kézre. A »rózsaujjú«, »rózsakörmű« kis kacsó épenséggel nem babrálhat valami nagy vígan pl. egy frissen vérző sebbel, mert nagyon könnyen fertőzés történhetik. De vájjon gondol-e erre valaki, midőn egy másiknak a sebét beköti? Nem igen. A szerető édes anya egyetlen gyermekének vérző ujját látva a mosdótálhoz rohan, de nem azért, hogy előbb a saját kezét lemossa s csak azután lásson gyermeke ujja után, hanem mindjárt kezébe veszi a vérző ujjat, szépen lemossa és beköti. Az orvos a műtét előtt ugyancsak alapos kézmosást visz véghez, mindenféle fertőtlenítő szappanokkal, folyadékokkal mossa le kezét, miután már előbb a körmét levágta és alaposan megtisztította, de még igy sem lát mindjárt a műtétnek, hanem előbb kipróbálja, nem-e fertőzött még mindig a keze? Ha a gelatinában kis idő múlva csak a legkisebb zavarodás is jelentkezik, a kéz nem tiszta, mert a tápláló talajban baktériumok képződtek, tehát kezet mosni nem tudunk. De hisz én nem járok sehol, akkor csak nincs a kezemen baktérium? Dehogy nincs és pedig azért van, mert egymással érintkezünk, a mikor előbb kicseréljük kézszoritás- kor a kezünkön meghúzódott baktériumokat, mint a gondolatainkat. Mert az igaz, hogy demokratikus közösségben élünk, de nincs igazi szakembereket. Ezt nem bírom eléggé hangsúlyozni; megfagy az emberben a vér, ha látja, hogy egyik, másik újabban létesített gyárakban a vezetőségben mennyire hiányzik a szakképzettség. Halvány sejtelmük sincs a gyár?'vezetéséről, a szakképzettség mindössze abban áll, hogy egy pár évvel tulszolgálta mint őrmester a három évet a katonaságnál, rokonsági viszonyban áll valamelyik gyárossal, talán a volt szobaleánya névén és ez a minősítése elég ahhoz, hogy egy nagy vállalatnál igen magas állást töltsön be. Elismerem, hogy vannak lángeszűek, de a mig az ilyen csiszolatlan gyémántból valami kikerül, addig sok kárt tesz a vezetésben. Neveljünk szakembereket és pedig úgy, hogy nagyobb városokban létesítsünk estéli tanfolyamokat felnőttek részére, rendezzük azt úgy be, hogy azon a vagyontalan iparosok és kereskedelmi alkalmazottak is részt vehessenek. Van elég iskolai épület és lehet tanítót is kapni. Ha aztán ezt úgy rendezik be, hogy részt vehessen csekély képzettségű egyén és felnőtt ember is, akkor szakemberekkel egészen más képe lesz iparunknak és kereskedelmünknek. Egy példával megvilágítom ezt az eszmém. Szép hölgyeink tehetősebb része külföldön készítet ruhákat csupán azért, mert az szebb minden tekintetben. Ezt azonban mi is megtehetjük, van elég kitűnő festő, rajzoló Budapesten és ha ezek összeállanak, szerződnek egy kelmegyárossal, összekombinálnak magyar semmi a világmindenségben közösebb valami, mint az a látható és láthatatlan, szagolható és szagtalan szenny, a melyen szent megadással táplálkozunk és egymással a legszívesebben megosztunk az egyenlőség és testvériség alapján. Kezünk mindenfelé motoszkál, tapogat és igy lehetetlen a minket körülvevő millió és millió baktériumtól megóvni. Nem nézi hová nyúl, hanem egész bátran megfog mindent. Pedig amint említettük, testünk egész felülete mindig tele van apró fertőző anyagokkal, a honnan azután kezünkre tapadnak azok. Hát még a mi a különböző pénzekről, ruhadarabokról tapad reánk, no azokat már megszámlálni sem lehet. De ez mind semmi, csak akkor borzadnánk el, ha úgy mikroszkópium (nagyitó) alatt szemlélhetnénk a fűszeres, a mészáros, hentes, pék, a tejhordó ember stb. kezét, a kik majd ezt, majd azt fogják meg, ide- oda rakosgatnak, a nélkül azonban, hogy kezüket közben megmosnák, — olyan panoráma és kiállítás tárulna elénk, a mit a Barnum is megcsodálhatna. Ha igy áll a dolog, hát miért nem pusztult ki az emberiség ennek a fertőzésnek következtében? Csak azért nem, mert az emberi testnek hatalmas ellenszerei vannak és igy nagyon sok fertőzést immunissá tesz. Védekezik ellene az egész szervezet, — a nyál, gyomor- sav, a lest magas hőfoka, mind millió számra stilű, szép kelméket és egy pár szabót kioktatnak a rajzolás és szabás mesterségben, természetesen a magasabb nívón, akkor azt hiszem, hogy nem fog senki Bécsbe, vagy Párisba dolgoztatni, hanem lesz elég külföldi is ki ide jön. Hasson a Tulipánszövetség oda, hogy helyes dijszabáspolitikát folytasson a vasút, hisz ez szintén nagyon fontos. De nem abban az értelemben, mely az országgyűlésen elhangzott frázisokból és szakismeretlenségből állt. Ma a vasútnál utolsó foglalkozás a kereskedelmi szolgálat. A szállító közönség kioktatása pláne vétek számba megy, pedig ez nagyon fontos a magyar iparra és kereskedelemre. A protekcióhajsza annyira fajult, hogy senki mással nem is törődik; a vezetők állásuk legfőbb biztosítása ebből épül föl, a kisebbek ezen kapaszkodnak fölfelé és igy senki nem is törődik azzal a tenger tudnivalóval, mely a kereskedelmi szolgálatnál előfordul. Hogy egy magas állású ember szavaival igazoljam, mely szerint semmibe sem veszik a kereskedelmi szolgálatot, idézem a válaszát egy forgalmi szolgálatot tevő hivatalnoknak arra a kérelmére, hogy ő már pénztárnoki beosztást kér: „Hát csak nem akar már a lomtárba menni?“ Azt hiszem pedig, hogy ez a lomtár az, mely jókora részben mozgatja ipari és kereskedelmi politikánkat és ha a legjobb erőink lennének ide beosztva, úgy nem élhetne annyi száz ember vissztéritési irodákból, nagy kápusztítják a bejutott csirákat. Pusztítja azonban őket a vér is, mert a vérben a piros vérsejteken kívül, a melyek a vérnek piros színét kölcsönzik, fehér vérsejtek is vannak, a melyeknek jellemző tulajdonságuk, hogy bennük haemoglobina nincs, mindig van magjuk és határozott alakjuk. Jellemzi őket továbbá az is, hogy alakjukat és helyüket önkényesen megváltoztathatják és hogy idegen testrészeket vehetnek fel magukba. Olyanok, mint az államban a »rendőrök«. Tudományos nevük fagociták (felfaló sejtek), mert akár szerves, akár szervetlen testekkel találkoznak vándorújukban, azt bekebelezik és tovább cipelik, mig csak olyan helyre nem juttathatják, a hol a szervezet természetes úton megszabadulhat tőlük. Számuk egészséges emberben körülbelül 6000, férfiúban több, mint a nőben. Vannak köztük egy és sok sejtmagúak.A sok maggal biró fehér vérsejtek különösen oda vándorolnak tömegesen, a hol sérülések körül genyes váladékok képződnek, hogy ott is, mint különben az egész testben, a takarítás munkáját elvégezzék. Újabban baktériumpusztitó tulajdonságúkat kétségbevonják (Behring, a diftéria szérumának feltalálója után), szerintük ez a tulajdonság a vér egy másik alkotórészét illeti, a szérumot. Persze lehet a fagociták száma kicsiny a betolakodó idegenekkel szemben, úgy, hogy kimerülnek s akkor kiüt a betegség. A leg-
