Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-24 / 41. szám
Huszuokettedik évfolyam. 41. szám. Vác, 1908. május 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A beruházási törvény és Vác városa. Vác, május 19. Kezeink közt van a 176 sűrűn nyomott oldalra terjedő törvényjavaslat, melyet Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter nyújtott be a máv. hálózatán szükséges építkezési beruházások és a beszerzendő forgalmi eszközök költségeinek fedezéséről. Az a kétszázkétmillió korona, melyet a miniszter az országgyűléstől kér, csak a legszükségesebb beruházást fedezi s a múlt kiáltó bűneit és mulasztásait takargatja, de gyökeres javításhoz talán újabb 200 millió is kevés lenne. De igy is szinte szédületes, nagy munka- programmot ád a miniszter, a melyet három év alatt hajtanak végre. Nem fogunk ferde nézőpontból bírálatot mondani, ha az egész nagy művet a mi lokális viszonyainkból Ítéljük meg, hiszen a mi helyi állapotainkkal az ország szivében vagyunk, a legnagyobb forgalmunk van s a jövő gyárváros szintere Vác. A mi első sorban a nagy beruházási törvény olvasásánál szemünkbe ötlik az, hogy a fővárosi pályaudvarok befogadásának fokozására fordított összegből megépíthették volna a vác— aszódi első rangú vasútvonalat. A budapesti pályaudvarok forgalmi zavarai kihatnak az összes oda befutó vonalakra, ezt külön nem kell igazolni, laikus is láthatta. A miniszter azt mondja, hogy már közepes forgalomnál is egész Érsekújvárig érezhetik hatásukat. Ezért közel tízmillió koronából álló Báró Andreánszky Gábor. A múlás gondolata sohasem sulyosodik erősebben a lélekre, mint mikor életet érez maga körül. Erőt, a jövendő fejlődésnek, nagyságnak körvonalait rajzolja minden a szemek elé s a lélek ily benyomások között kénytelen belenyugodni a természet egy más, örök törvényébe. Az élet mellett ott találhtó az enyészet és ha a szivben nincs meg egy más élet iránt való reménység, a legszivárabb jelen mellett a legkétségbeejtőbb jövő vár az ilyenekre. De ezt elgondolni is rosszul esik s ha egy szeretetben, tettekben és a legnemesebb erények gyakorlásában töltött élet hamvad ki, meg kell nyugodni a változtathatatlanba és meg kell őrizni az emléket, a melyet ily nemes élet sokaknak adott példa gyanánt. Hű megőrzésre méltó életet élt a megboldogult főur. Lelkének tartalmassága, szivének nemessége, akaratának minden szép és jó iránt való fogékony volta adták meg az alapot egy nemes élet méltó folytatásának. Lélek és szív. akarat és cselekedet a legszebb harmóniában éltek benne és ezek adtak irányítást életének. S ha volt lelkében tartalom, élete még nemesebbé lett, hogy bátran kifejezést adott annak minden körülmények között. így méltó visszatekinteni a pályára, melyet megfutott és megemlékezni mindarról, a mi szép életével összefüggésben állott. összeget fordítanak Rákos rendező pályaudvarra és környékén a nyugati pályaudvar mentesítésére szolgáló építkezésekre. Itt közbe kell vetnünk, hogy a miniszter koránt sem mondja ezeket elegendő beruházásnak, csak éppen hogy ki nem mondja: toldozásnak, fol- dozásnak, hogy ma már eddig is több mint egymilliót használtak fel a rákosi építkezésekre az 1907. XXIX. t.-c. alapján s gyorsan ki sem számítható milliókat költöttek Pozsonytól Palotaujpestig fekvő állomások vágányainak bővítésére, hogy a Rákoson a milliós beruházás dacára beálló forgalmi zavarokon enyhítsenek. Nem fölösleges pénzkidobás ez a mai viszonyok mellett, még nagyobb összeget is elnyelne Rákos, de többet már igazán lehetetlen. Ámde kérdjük, erre az irtózatos nagy summára szükség lenne-e, ha megépült volna a vác—aszódi vasútvonal, mely természetes mentesitője volna a főváros összes pályaudvarainak azzal, hogy az oda nem tartozó teherforgalmat elvonná. És kérdjük, hogy ha a beruházások felét költik Rákosra, a másik felén nem inkább kellett volna az alig 25 kilométeres vác—aszódi vonalat megépíteni, mikor azt előbb, utóbb úgy sem kerülhetik el, csak elodázhatják akkor is csak azzal, hogyha újabb milliókat tömnek a két Rákos állomásba. Sokat mondunk, ha a vác—aszódi vonalra 5—6 milliót kellene szánni. Ez pedig fele összege annak, a mit Rákos-rendezőbe ölnek. Ismételjük: nem azért, hogy most már tökéletes legyen a forgalom, zavar ne állhasson be, Előkelő állást betöltő hivatalnok családból származott és Bécsben született 1848-ban. Atyja a magyar udvari kamara tanácsánál működött s fia is a politika iránt tanúsított még ekkor a legnagyobb érzéket. A vallásos és hazafias nevelés, melyben részesült s a mely egész életére erősen kihatott, korán kezdett gyümölcsözni. Egész életén át nemcsak hitbű, de meggyőződése mellett bátran sikraszálló ember volt, a kit életfelfogásától és meggyőződésétől mi sem tudott eltéríteni. A vegyesházasságról folyt a vita a főrendiházban s a vitában részt vett ő is. Uj felfogása, a mennyiben szociális alapon fejtegette a keresztények és zsidók között való házasság káros hatását, nemes heve, tempare- mantuma és magával ragadó ékesszólása egyaránt kiváló helyet biztosítottak neki a jövő politikai életében. Életfelfogásától el nem tért akkor sem, midőn képviselőjelöltnek lépett fel és szélesebb körben kívánt meggyőződésének híveket szerezni. Két Ízben volt tagja a képviselőháznak és erről az időről kedves modorával nagyon sokat tudott mesélni. An tiszemita programmal választották meg első alkalommal képviselőnek és szilárd meggyőződése nem közönséges diadalokat juttatott neki a képviselőház porondján. Különösen szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozott es inig a kérdéseket fejtegetve, ki-ki- tért azokra, a kik ezeknek a legnagyobb hanem csak azért, hogy toldjanak, foldjanak. De van nekünk hathatós argumentumunk a vác—aszódi vasút vonal megépítése mellett éppen a beruházási törvényjavaslatban. Az előirányzat szerint 202 millióból alig van forgalmasabb állomás, melynek ne jutna valami (Sajnos, Vác csak 60 ezer koronát kap a felvételi épület kibővítésére.) De a cegléd—budapesti és a hatvan—budapesti vonalakon egyetlen állomásra sem költenek, sőt Rákos felsőpályaudvar is alig kap valamit. Mindez pedig azért van, mert a miniszter javaslatában elismerte a főváros pályaudvarai mentesítésének szükségét azzal, hogy a rákos—ujszászi második vágány fektetésére ép ebben a törvényjavaslatban 2,500000 koronát, a cegléd—szolnoki vonal második vágányának fektetési költségeire pedig 1,400,000 koronát vett fel! Tehát nem elég az egy sínpár a fővárost elkerülő vonalon, a mit vallunk mi is, a midőn a forgalom teljesit- hetésének rovására éppen nem kívánjuk, hogy még a holt tömegekkel, az áruforgalommal centralizáljanak Budapesten. Mondhatjuk és ismételhetjük, hogy kábító számadat az, mely ebben a nevezetes törvény- javaslatban egymásra van halmozva s látszik minden során, hogy a múlt bűneit nem takargatni akarja, hanem ideig, óráig a 202 millióval tálpra állitni a máv-ot, melyen a beruházások és uj forgalmi eszközök nélkül talán már holnap a forgalom csődje előtt állana. De azt is mondhatjuk, irodai munka az a törvényjavaslat, a mely az egyes üzletvezetőségek milliós kívánságainak alapos megrostálása után szorult össze ellenségei, gyakorlati érzéke nem egy kiváló tanáccsal szolgált a jövő irányítására nézve. Második képviselősége alkalmával már Appo- nyi oldalán találjuk, kinek mérsékelt ellenzéki programmja,lángoló hazaszeretete,nemes egyénisége kör- és politikai életünknek nem egy kiváló tagját vonzotta maga mellé. Itt volt alkalma tovább folytatni tevékenységét az előbbi téren s itt is tovább küzdhette nemes ideái megvalósithatásáért és síkra szálhatott azok ellen, a kik azok megvalósitásában útban állottak. A leglelkesebben támogatta vezérét és a legelszántabban szállott síkra most is elvei mellett. Lendületes beszédeinek szatirikus éle nem egy fájó sebet ütött ott, a hová szánva volt s találó elméssége nem egyszer aratott diadalt ellenfeleinek ellenve- vetései felett. Beszédeinek különben a szatírái él és a találó elmésség a legjellemzőbb tulajdonsága, a mely tulajdonságok életmeggyőződésből folytak és tiszteletre méltóvá vagy félelmessé tették őt, a szerint, a mint a társaságban vagy a politika mezején csillogtatta tehetségét. Nemsokára visszavonult azonban a politikai élettől és ettől az időtől kezdve alsópetényi birtokán a gazdálkodásnak adva magát, mint gazda és megyei bizottsági tag fejlett ki hasznos tevékenységet. Bár figyelemmel kisérte a politikai életet, többé nem gyakorolt az rá vonzóerőt és munkásszobája
