Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-13 / 38. szám
Huszonkettedik évfolyam. 38. szám. Vác, 1908. május 13. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. - Telefon-szám 17. Miben rejlik az erő ? Vác, május 12. A biológia tanítása szerint a különbözőségben. Ha áll ez a tétel a természet törvényeként, akkor ennek a társadalomban, a nemzetek életében is igaznak kell lennie. S tényleg úgy is van. Tekintsük csak hazánkat. Annak ezeréves fennállása óta azt látjuk, hogy mindig volt valami különbözőség magyar és magyar között. Példa reá a keresztény és pogány világ kölönböző nyelvű, nemzetiségű lakói, a török-német világ idejében a kuruc és labanc pártok stb. Ennek a különbözőségnek magyar és magyar között, köszönheti hazánk, hogy a körülmények annyi változása, annyi sorsfordulat ellenére is még mindig fennáll. Ez a különbözőség, annak további megmaradása biztat arra a kijelentésre, hogy a magyar nemzetet a második ezerév sem fogja eltörölni. Jövendőnkéi ássák tehát alá azok, a kik minden magyart egyformává akarnak tenni, mindnyájunkat egy típusra formálni, nem is beszélve azokról, a kik szerintük az általános emberibe, de valósággal a németségbe akarnának bennünket először lelkileg beolvasztani és azután nemzetileg is belefojtani. Csak az a nemzet állhat meg a sorsnak forgandósága közepette, a mely lakóhelyének különböző részei szerint és egyéb okoknál fogva a jellem, a vérmérséklet, hajlandóságok és képességek tekintetében különböző részekre tagolódott, a melynek egyes részeit erősen kifejlett helyi sajátosságok jellemzik. A göcseji, a kun, a jász, a palóc, a hajdú, a székely, a A gólya. Lakóhelye nem a kémények mellett van, mint az igazi gólyáké, hanem csak közel a kéményekhez: a harmadik emeleten. S a rideg hónapos szoba, a melyben a mi sűdő- jogász barátunk lakik, hacsak ifjúságának derűs hangulata is nem lakoznék benne vele együtt, egyáltalán nem lenne barátságos fészeknek nevezhető; főképpen akkor nem, mikor Malákné asszony a főbérlő százhúsz kilónyi sugár termetével ott tartózkodik és csípőre tett kezekkel (ilyenkor szakasztott olyan, mint valami óriási kétfülű etruszk korsó) követeli a gólyától a tizenöt forintnyi havi szobabér hátrálékos részét, a tizenkét forintot. — Inkább fizessen le az urfi tizenkét forintot és maradjon adós 3 forinttal. — No jó, adja vissza a három forintot és majd lefizetem a tizenkettőt. Mélák né kiböngészi a három forintot, a melyet az ifjú vígan zsebrevág. — Hol a tizenkét forint, urfi? — A zsebemben. Jó hogy ideadta a hármat is, legalább mind együtt vannak. — Urfi, én ki teszem a ládáját, ha nem fizet! Ez gyalázat!—tüzel Malákné. De az urfi olyan szépen tud kérlelni: Csak ma ne követelje, édes Malákné a csángó, a kalotaszegi és mind, a mi néprajzi sajátosság és embertani változatosság van a magyar népben és mindaz a sajátosság is, a mi idegenből simult a nemzeti testhez, maradjon meg olyannak, a milyen. Minél többféle a magyar, ha azért mind egyaránt magyar, ha egy célra, bár különböző eszközökkel, mind közremunkál, annál erősebb a nemzet. Az élettudomány arra tanít bennünket, hogy az élő lények mindegyik fajának erejét és reménységét a tartós életre a fajt alkotó egyed különbözőségében, változatosságában keressük. A változó viszonyokhoz való alkalmazkodásnak a képessége adja meg az ellenállás képességét, a fönmaradásnak lehetőségét is. A mely faj csupa egyforma egyedből áll, az hatalmas lehet és uralkodhatik, a mig a megélhetési viszonyok reá nézve kedvezők. Ha változnak a viszonyok a csupa egyforma egyed vagy mind egyaránt kiállja a változást és a megél, vagy egyaránt nem állja ki s akkor az egész faj kivesz. De ha ki is állotta az első változást, előbb-utóbb jön olyan, a mi elpusztítja. Ellenben minél többfélék a fajnak egyedei, annál többféle változásához a körülményeknek akadnak a fajban olyan egyedek, a melyeknek a változás nemcsak nem árt, de sőt annyira kedvező, hogy nekik az addiginál gyorsabb szaporodást s az egész fajnak uj és virulóbb létet biztosit. Kihűlő fajok sajátsága az, hogy minden egyedtik egyforma. A hanyatlás az egyedi változásnak csökkenésével kezdődik. Az egyedek nagy száma, nagy elterjedése és ma még nagy hatalma mit sem használ. Jön egy külső tápénzt, mert bálba kell mennem; holnap, vagy holnapután kapok hazulról s akkor fizettem kamastul, de ha ma kell fizetnem, hát végem van, mert nem élem túl azt a szégyent, hogy el ne mehessek, holott foglalkozva vagyok a második négyesre. Édes jó Malákné, könyörüljön rajtam. Elvégre a Malákné szive sincs kőből s eszébe jut az az idő, mikor még csak hatvan kilót nyomot s mikor ő is epedve várta a második négyesre az ilyen csinos, pelyhes állu fickót. — Hanem a bál után fizessen ám ! — Hogyne fizetnék, lelkem Malákné! Odaadom magának még az ingemet is! — Ide ám, kimosni,—jegyzi meg az öreg maliciósan. kifelé menet. Az urfi magára marad. Sietve öltözködni kezd. Öltözés közben a boszton lépéseket gyakorolja és eljár egy pás de quatre-t. Nyolc órára már fent van a Vigadóban. Persze, még legfeljebb a szolgák rendezkednek a termekben. Lemegy a kávéházba s onnan minden negyedórában felszalad megnézni, hogy nem kezdődik-e még a bál. Végre tiz óra tájban megérkezik az első kisasszony. Nagy diadallal hozzák tel a rendezők a lépcsőn s bent a teremben úgy körülveszik, mint a cukrot a legyek. Gólya urfi az egyik oszlop mellől nézi madás, a mely többnyire a faj életfeltételeinek megváltozásában áll s az uralkodásnak egy csapásra végeszakad, felváltja a tengődés, az elkorcsosodás és a halál. A történelemben, a nemzetek életében sem lehet ez másképen. Az emberi nem fejlődését az egymástól élesen elkülönült nemzeti egyéniségek kialakulása munkálhatja csupán. Az általános emberi sohasem fog kialakulni, legfeljebb egy nemzet lesz olyan hatalmassá, hogy a többit mind kiirtja s annak a nemzetnek nemzeti sajátossága lesz az általános emberi, mert ez lesz az egyedül megmaradt emberi. De arra az időre ne vágyódjanak azok, a kik szeretik az Embert, mert az az idő csak annyiban lesz a fejlődés tetőpontja, a mennyiben a fejlődésnek vége lesz. Az egész világon egyformává lett ember is elkorcsosuí és már a Földnek kihűlése előtt, eljut Madách utolsó eszkimóinak sorsára. Az egyes nemzeteket pedig, a melyeknek tagjai mind egyformákká lettek, a történelem első véletlenje elsöpörheti. Valamint a magasabb rendű szervezet sem állhat csupa agyvelőből, csupa lépből, májból, vagy veséből, a nemzeti testnek is helyrajzilag elkülönült különböző tagokból kell állania. Az egésznek életműködésében miedenkinek külön feladata van, másképen és mást dolgozik a lép, vese és a máj. És a májnak minden egyes sejtje is más, mint a lépnek, vagy vesének a sejtjei. De azért a vesének mindenik sejtje épen úgy magában hordja az egész szervezetnek összes faji tulajdonságait, mint a májnak bármelyik sejtje. mindezt s bár föltette magában, hogy az elsőnek, a ki megérkezik, bemutatta magát, ezúttal eláll a szándékától. Majd ha többen lesznek! Ezt az egyet úgyis nagyon lefoglalják. Lassankint jönnek ugyan többen is, de a mi gólyánk még mindig ott áll az oszlop mellett. Nem ismer a rendezők közöl egyet sem, liát nem is meri egyiket sem felkérni, hogy mutassa be őt valamelyik hölgynek. — S úgy látszik, van is gavallérja mindegyiknek — vigasztalja magát. Ráhúzza a cigány az első csárdást, a párok ahmarosan odatolakodnak az emelvény alá; gólya urfi talpa alatt ég a föld, de mihaszna, nincs kivel táncolni. A fekete frak- kos gárda, mint valami élő fal, úgy veszi körül a táncolókat, várva az elígért harmadik, negyedik, meg isten tudja hányadik ujrára. No a csárdásból már nem jut nekem — gondolja — hát felesleges tovább is itt támasztani ezt az oszlopot. Majd kijövök a négyesre. Bevonul az étterembe egy pohár sörre. Az egy pohárból több is lesz, úgy, hogy mire kikerül a táncterembe, a párok már mind felálltak a négyeshez. Mindössze egy beesett mellű szögletes válla csúf hölgy üldögélt a sarokban. Épen ijedten kapta le róla a te-
