Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-05-06 / 36. szám
2 V A C I HIRLA P alig megy valaki, ma már mindenki csak jön. Például csak egy mondatot hozok elé, mert sok példának megvilágítása igen körülményes lenne. A német műveltségű s az ilyen mázó emberek pl. ha Vácról Budapestre akarnak menni, már itt Vácon azt mondják : bejövök Budapestre. Hogy hogyan kapott lábra ez a divatos beszéd, igazán alig érthető. Hiszen a németnek ;s megvan a kommen gehen kifejezése! Lehet azonban, hogy a német társalgásban is háttérbe szorult már a gehen és túlságos erőre kapott a kommen. Mi sem természetesebb tehát, hogy a magyarnál is meg kell lenni ez átalakulásnak, mert különben elmaradt műveltségű lesz a magyar beszéd, melyet meg talál érteni még a nép közönsé- ges gyermeke is s akkor hova lesz a mi beszédbeli finomságunk, előkelőségünk? Pedig a romlatlan nyelvérzékű magyar (ha Vácon van) Így mondja: bemegyek Budapestre. A székesegyháztéren állva nem mondhatjuk' hogy bejövök a templomba, hanem: bemegyek. A templomban állva nem kijövök, hanem ni- megyek a templomból. A váci parton állva nem átjövök a Pokol csárdába, hanem átmegyek stb. Mi az irányadó tehát ? A romlatlan nyelvérzékű embernek nem kell irányadás, a nép tia pedig talán meg sem tudná érteni a magyarázatot (különösen ha el tud igazodni a maga esze és érzéke szerint is). Az úgynevezett Írástudó embernek azonban szolgáljon tájékozásul az, hogy mindig a beszélő helyzete az irányadó. A beszélő helyzetétől való távolodáskor megy az illető, ha pedig ahhoz a Jielyzethez közeledik, akkor jön. Pl. valaki a városházától a Dunapartra való távoztában azt mondhatja a városházától egészen a Dunapartig, hogy megyek. Ha pedig útközben találkozik valakivel, a ki a városházára siet. ennek azt mondhatja a városháza előtt, a sarkon s a fele úton belül, hogy én is vissza jövök nemsokára; a fele úton és azon túl azonban azt kell mondani: én is vissza- megyek mindjárt. Ha pedig arról van szó, hogy két pont között oly mozgolódást fejezzen ki az ember, melyről azonnal és biztosan nem tudható, üogy a beszélő helyzetéhez mérten ahhoz szükséges az cceán, már pedig a Nap sugarai nélkül jéggé fagyna. Felvethetjük a kérdést, vájjon hát mindent a Nap sugarainak köszönhetünk ? Kő- vagy faszénnel nem pótolhatnánk-e a Nap sugarait? Bátran mondhatjuk, hogy nem,mert a fában az oxigéniumtól elválasztva fordul elő akar- bónium, a mit a növényi vegyi folyamatoknak köszönhetünk, ezeket pedig a Nap sugarai által hozott melegnek. A Nap sugarai hoznak a Földre energiát, vegyi hatású sugarakat, a melyek a növények szöveteiben olyan hatásokat létesítenek, hogy a szervezetlen világ karbonsói, leginkább azonban a levegőben levő széndioxid átalakulást szenvednek és a karbonium a növény alkotórészévé lesz. Így halmozódik fel a növény testében erő alakjában a karbonium, a melyet ha oxigéniummal egyesitünk (elégetünk), rögtön visszakapjuk a Nap sugarainak energiáját hő, fény és kémiai hatású sugarak alakjában. így tehát, kőszenet égetve, nem teszünk egyebet, mint réges-régen a világtér- hen elrohant napsugarak energiáját kapjuk vissza. A napsugár világító és melegítő hatására változnak át a szervetlen vegyületek a növények leveleiben szervesekké, a miből élnek az állatok. A fáknak, a kőszénnek melegítő ereje, az állatok szervezetének közeledés, vagy távolodás van-e benne, akkor az általánosabb megy szó használandó. Pl. Vácon állva és beszélve: Az üllői útról kimentem a város ligetjébe, onnan pedig átmentem Budára. Bongor. Hírek. A hölgyek divatja. Gyakran halljuk felvetni a kérdést, vájjon ki csinálja a divatot? Kinek az agyában születnek meg azok a formák, melyek a viselőjük ízléstelensége folytán gyakran képtelenségekké fajulnak? Természetesen a nőt vádolják egy-egy divatnak a megteremtésével és őt teszik felelőssé érte akár szép, akár csúnya. No hát engedjék meg kijelentenünk hogy ez az állítás csak részben állhat meg. Mi tudjuk, hogy a divatot a szabók teremtik és a nők csak terjesztik. A kétkedők tegyék meg azt, a mit mi megtesszünk. Az idény beálltával járjak végig az előkelő szabók műtermeit és meg fogják látni, milyen tengersok csodabogarat eszeinek ki a tervezők itthon és idegenben. Igaz, hogy ha kedvelőre nem talál egy-egy ilyen csodabogár, szépen megmarad raktáron eredetiségnek, tanulságnak. De ha ellenben akad kedvelője, még pedig az úgynevezett divathölgyek közül, akkor hamarosan akad utánrendelő is és mihamar divattá lesz, feltéve, hogy nem nagyon borsos az ára. A fővárosban lakó nőnek mindenesetre megvan az az előnye, hogy van mibe válogatnia és nincs egy-két jobb szabó kényeked- vének kiszolgáltatva, mint kisebb városban, a hol néha úgy járnak a hölgyek, mintha egyenruhájuk volna, mert formára majd mind egyforma. A vidéki szabó ritkán tervez; annak van egy-két modellruhája és a melyik jobban sikerül, az lesz divatossá és A-né, B-né, G-né stb. ruhája legfeljebb ha színben különbözik egymástól, mert leggyakrabban még a disz is ugyanaz, A bajon csak úgy segíthetünk, ha divatlapot járatnak, magok is tanulmányozzák a divatot és magok munkaképessége, az ember izomereje stb. mind a Napnak köszönik létöket. Óriási az a munkaerő, a mit a Nap a földi tárgyaknak kölcsönöz; a viz és szél által hajtott gépeket, a gyárak kőszénnel és fával fűtött milliónyi gépeit, a vasúti vonatokat, a gőzhajókat, a villamos gépeket stb. vottaképen a Nap tartja mozgásban. A kőszén nem más, mint megtakarított napfény és napmeleg, a mely millió évekről maradt reánk a Föld belsejében elrejtve. A Nap hője tartja a testeket háromféle halmazállapotban, e nélkül minden folyadék, sőt a levegő is jéggé fagyna össze. A menydörgés, a villámlás is az ő natalmá- nak nyilvánulásai. Szóval a Nap melege a Föld összes élet - jelenségeinek (kivéve az árapályt) — a növényi és állati életnek —előidézője és szülő- oka, nélküle sötét, megfagyott égitest lenne a Föld, valamint mindegyik bolygótársa. Okozója az emberi érzelmeknek, az első édesanyai csóknak, a szerelmesek turbéko- lásának ép úgy, mint a haldokló utolsó sóhajának, a hálatelt és boldog szivek ömlengéseit is ő hozza létre, akárcsak a koporsónkra hulló könnyeket, vagy a korhadó fejfánkra akasztott utolsó virágkoszorut. Dr. Horváth Károly. adják elő a szabójuknak, hogy mit hogyan akarnak. Aztán még fontos megállapítani azt is, hogy kinek mit illik és szükség szerint a kellő változtastások. Nézzük például a most divatos, de még ki nem forrott tanikaformát: feltétlenül csak karcsú, sugártermetre illik és sehogy sem kedvez az alacsony terme- tűeknek. Ma valamennyire tűrhető, ha olyan hosszú, hogy majdnem leér a szoknya aljáig. De az elől kikéri tett, hátrafelé hosszabbodó tunika, a milyet a legújabb mintaformákon láthatunk, csak a nagyon magas termetűek- nek ajánlható. A derék-és bluzformának a divat még nagyobb szabadságot biztosított, mint a szoknyának. A nagyon sugár és nagyon telt formájúaknak el kellene kerülniük a sima derekat s az ingblúzt. Az előbbiek gazdagon diszittessék derekukat, az utóbbiak kevéssé, mert a teltebb formájúaknak nagyon téves az a felfogásuk, hogy nekik nem kell semmi disz, mert hiszen épp ez az, a mi valameny- nyit elföd a fölöslegből. Nem kis nehézséget ad még a legiobh szabónak és a bordürszövetnek helyes feldolgozása. Sok modell nagyon sok ilyen anyagot kíván, melyet nem lehet egészen felhasználni. Különösen áll ez a keskenyebb mosószövetekre, itt aztán mindenfélét ki kell az ügyes szabónak eszelnie, hogy megküzdjön a keskeny szövettel. Nagyon szép hatást lehet elérni, ha az egyszínű áttetsző felsőszövelet, kockás illetve apró miotás lágy selyemmel Peleijük, mely szerényen átlátszik a felsőszöveten. Egyik különös kinövése az idei divatnak, mely talán nem fog elterjedni, vagy legalább is általánossá válni, a harangszoknyának variációja oly formán, hogy elől a középen gyengén fel van ráncolva, a keresztráncok leérnek a térdig, de sokszor a szoknya aljáig és itt aztán olyan redőzeíet képeznek, mely a nagyobb léptekkel való járást lehetetlenné teszi. Igaz, hogy nőnél kecsesebb, ha nem lép nagyokat, de mégis kellemetlen az a tudat, hogy az ember valamennyire akadályozva legyen a járásban. A uj, nagyon megszűkült selyemszoknyákat alól vagy 30 cm. magasságban posztóval bélelik, miáltal gyönyörű, lágy redőzetre tesznek szert. Egyszóval mégis csak hálásak lehetünk a szabóinknak, mindig kieszelnek valamit, a mi szép is, tetszetős is. És ha megesik, hogy túloznak, rajtunk áll, hogy ezen javítsunk, ezt megakadályozzuk. — Az irgalmasok tartományfőnöke. Tlm- róczy Kornél, az irgalmas-rend tartományfőnöke tegnap Vácra érkezett és a váci rendházban szállt meg. A rendfőnök a szokásos évi vizsgálatot teljesiti Vácon. — A hölgyek dija. A hol még országos evezős versenyt rendeztek, annak a városnak leányai, asszonyai felajánlottak egy dijat, a hölgyek diját a. versenyre, melyért a legerősebb küzdelem folyt mindenkoron. A váci hölgyek dijáról e hó 7-én, csütörtökön délután lesz szó az Iparudvarban levő sporthelyiségben. Az előkészítő bizottság ugyanis 500 meghívót küldött szét a városban, a melyben kérik a leányokat és az asszonyokat, hogy ezen a gyűlésen vegyenek részt. — Kinevezés. A király Szaátc Elemér tatai honvédhadnagyot május elsejétől számítandó ranggal főhadnaggyá nevezte ki.
