Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-01-12 / 4. szám

2

VÁCI HÍRLAP

három év alatt háromszorosra emelte. Elszaporodtak ott az örvös légykapók s a csuszkák is. Téli etetés révén újabban a fenyves cinege is megtelepült a kőszegi kertekben. Az egyik téli etetőben naponta 150—160 madár evett. A siker egyik bizonyítéka az is, hogy a kőszegi kisgazdák is elismerték már, hogy a cinegék elszaporodása óta sokkal kevesebb a hernyó a gyümölcsösökben.

Németországban már évtizedek munkájának eredményeit láthatjuk Berlepsch báró seebachi parkjában, hol minden bokor és fa a inadár- telepités céljából van nevelve és átalakítva, 10 holdnyi területen évente 200—250 szabad fészek és vagy 80 lakott odú található. Erdejében 2000 fészekodu függ megerősítve és csaknem valamennyi el van foglalva. Madárvédelmi ültetvényeiben pedig a bokorlakó madarak fészkeinek százai láthatók. Németországban akkora a kereslet a mesterséges fészekodvak és etetők után, hogy a büreni gyár évi szállítása 50—60000 odúra és több száz téli etetőre emelkedett.

Mikor közelítjük meg ezeket?

Krakker Kálmán.

Nyelvében él a nemzet.

Újév napján kaptam ajándékul egy naptárt; ezért az ajándékozónak köszönet jár. Ki is fejeztem neki nyomban. Azt a megütközésemet azonban akkor elfojtottam, bogy előjegyzési naptárt adott nekem. Ez ellen tiltakozik magyar vérem és nyelvérzékem. A magyar ember, ha attól fél, bogy valamit elfelejt, azt nem előjegyzi, hanem feljegyzi magának akár a múltra, akár a jövőre vonatkozik is az. Feljegyzi a naptárban, hogy ekkor, meg ekkor született a fia, hogy előleget adott valamire stb. és azt is feljegyzi, megjegyzi, hogy a jövő csütörtökön lesz a tárgyalása, vagy valamelyik gyűlése stb. stb. Német észjárás szerint beszél az, a ki előjegyez valamely dolgot.

*

Beáll-e a Duna? A csikorgó hidegben két úri ember sétál a Dunaparton. Az egyik ezt

Már a mint szokásuk mondani: „Oremus, Benedicat vos omnipotens Deus . . .“

— „Tűz! kiált egy vad hang, vagy számoltok

[velem.“

E szókra valaki, nyomorult egy jellem,

Elsüté fegyverét. Az öreg sápadtan,

— Ám szemének tüze azért meg nem csappan, — Nemes, komor hévvel, bátran tovább mondja:

— „Pater et Filius...“ s a mint vérét ontja, Mily őrjítő düh és vad elszántság kellett, Hogy valaki újra lőjön sorom mellett?

Nem tudom; hiába, megtörtént már e tett.

A szerzetes tovább aligha élhetett,

Mégis egy karjával az oltárra dőlve,

Áldást adott tovább ránk, a betörőkre.

Az áldás jelvényét harmadszor emelé,

Áldó szava halkan szállt a gazok felé S ámbár zárva voltak megtörő szemei,

A csend miatt még jól lehetett érteni:

„Et Spiritus sanctus.“

Elmondta imáját s lassan összeesett.

A szentség kezéből a lépcsőre esett S három fokot gurult. Megrettenve álltunk, Félelem rázta meg fegyvertelen vállunk Az aljas gyilkosság, e mártír láttára.

— „Amen !“ szólt egy dobos s kacajra nyílt szája.

Franciából Agárdi László.

az alkalmi kérdést veti fel: Vájjon, beáll-e az idén a Duna? És a másik úri ember jósol, biztosra jósol, hogy beáll. Én e két úr jóslása ellenében még bátrabban, még biztosabban állítom, hogy a Duna nem áll be. A Duna legfennebb befagy, a Duna jege megállhat, de a Duna be nem áll sohasem. Beáll az esős idő, a szünidő, az aratás. Azaz: élőnkbe jön, élénkbe áll, nyakunkra jön — képletesen. Az ifjú beáll katonának, a tornász beáll a sorba — valóságban. A valóság és a képletesség között van még egy hosszú sor árnyalat, a mikor a beáll részben képletes, részben valóságos jelentésben szerepel. Pl. a kártyázó beáll (beülj a társaságba, a részvényes beáll résztvevőnek, a tag az egyesületbe stb. A Duna ily értelemben be nem állhat, a ki tehát ezt a kifejezést használja, az a német észjárást szolgailag fordítja le s ezzel vét a magyar nyelv szelleme ellen.

Bongor.

H i r e k.

A farsang divatja.

Sok rózsás arcú leányka várja türelmetlenül, szivepedve és talán-talán még az álma is nyugtalanabb most; nyugtalanítja a kérdés, vájjon mit hoz a farsang és milyen lesz ? Lesz-e olyan vidám, a milyennek édesanyja leirja az ő korabeli farsangot ?

Nem szivesen rontjuk meg egy ilyen fiatal lélek ábrándjait, de már jó előre kimondjuk; nem lesz olyan az idei farsang sem, mint volt a régi. Azok a hires szinmagyar mulatságok, melyek összehozták a társadalom szine-javat, ma már évről évre mindinkább letünőben vannak. S hogy miért? A jó Isten tudja ! Mindenekelőtt a gazdasági viszonyok okozzák az átalakulásokat. Ha talán anyáink már nem is, de a mikor nagyanyáink még fiatalok voltak, egy fehér mellruhában végigtáncoltak egy hosszú farsangot és változtatás legfeljebb annyi volt a ruhán, hogy más-más szinű volt a »sleifni«. "

Manapság az apák félve gondolnak arra, hogy a leányukat báloztassák. Rengeteg pénzbe kerül a mama ruhája és nagyon sokba a leánykáé. Mert hát elfelejtették azt a jelszót, mely szerint az ifjúságnak nem kell disz; ékesiti azt azt a fiatalos egyszerűsége, bája. A mostani báli divat a leányra is ráparancsolja a selyemre dolgozott selyemgázokat, kinai kreppet, csipkét, virágdísz stu. És ezen egyesek, a jobb izlésűek, nem igen tudnak változtatni. Am ha összeállnának azok az aiyák, a kik például a budapesti társaságban hangadók s megállapodnának abban, hogy leányaikat a lehető legegyszerűbb ruhában báloztatják, milyen hamar megváltoznék a divat s a báli terem képe! Sokkal több lenne a bálozó leány s kevesebb a kétségbeesett arcú apa.

De vessünk egy pilantást az elmúlt esztendő divatjára. Hozott volt-e valami újat? Erre a kérdésre is hamarosan megadhatjuk a választ: újságot vajmi keveset hozott: Jobban uralkodott mint valaha és uralkodik most is az empir-és félempirruha, melynek újabb formát csak az ad, hogy sok szélből van szabva és igy jobban hajlik a princessz- formához. A szoknya közvetett ül a ifiod alatt kezdődik s a kurta derék mindig zekeszerű és sok művészettel neszül csipkéből, bársonyból, gyöngy hímzéssel, arany, vagy ezüstsujtással. Ugyanebből az anyagból készül az ujj is, mely az ilyen öltözéseknél szorosan simul t karhoz és akár rövidebb,

akár hosszabb, de mindig legalább a könyök alá ér. A kivágást illetőleg a divat sok engedményt tesz és »engedélyezi« a négyszögletes, kerek, vagy szivalaku kivágást is.

A báli ruhákon is föltűnik, mennyire kedvelt az idén a nagy virág és a divatnak az felel meg, ha a virágot a ruha sziliéhez megfelelően választjuk. A lila ruhát például ugyanolyan szinű orchideával, sásliliommal, vagy olyan árvácskával diszitjük, a melynek a szine leghasonlóbb a ruha sziliéhez és a természetesnél jóval nagyobb. Az ilyen árvácskából füzért kötnek, mely körül futja a kivágást és a ruha alját. A divat mesterei különben nagyon szeretik most úgy készíteni a ruhákat, hogy az anyag s a disz teljes összhangzásban legyen egymással és talán azért olyan nagyon kedvelt a különféle fémcsipke és a sziues csillámhímzés. A fémcsip- kéivet egészen a valódi csipkék mintája szerint készítettek s igy megtaláljuk az arany és ezüst csipkében a klüm mintákat és az ezüstszállal horgolt iriandi mintákat. Reméljük, hogy rövid idő múlva ott találjuk majd a minták közt a gyönyörű halasi és csetneki csipkemmtákat is.

A ruha alja elől és oldalt most is még nagyon hosszú, csak az uszály lett valamivel rövidebb. A csipke, tüli és különféle fátyol- szövetruhákat selyemmel belélik mind, de ha az anyag nagyon ritka, duplán veszik, mert a bélésselyemnek alig-ahg szabad átlátszania.

A hajdiszrői annyit, hogy mig a mostani kalapokhoz a hölgyek fején még ott tornyosodé a vendéghaj egész tömege, estélyekre társaságba az egyszerű hajviselet a divatos, legfeljebb ha egy-egy szál virág kerül rá dísznek. A cipőt nagyon finom kivitelben és mélyen kivágva viselik társaságba. Világos ruhához világos a cipő is, akár megfelelő szinű bőrből, vagy atlaszból. A cipőt js dúsan diszitik mindenféle gyönggyel, csillámmal. Nagyon szép az ilyen cipőhöz a megfelelő selyemharisnya. Újdonság a szalagfüzérrei di- szitett harisnya, a harisnya is meg kell, hogy feleljen a ruha sziliének.

— Blabáné és Kassai. A mi nagy, de csendes művészünk Kassai Vidor nem ment le Biaháné jubileumára. Azt mondta: minek úgyis kimaradt volna a színházból. De küldött egy táviratot, melynek megértéséhez kommentár kell. Kassai évtizedekkel ezelőtt is kedves partnere volt Blahánénak. Akkor Szabadkán játszottak s a nemzet csalogánya még fiatal leány volt. Biaháné egészen gyer- mekies kedély volt s a színfalak közt ílye- ket mondott: til — túl — táj. Most Kassai ezt a sürgönyt küldte neki:

Üdv, üdv, üdv til — túl — táj

Kassai.

A mesternek ez a mások előtt érthetetlen üdvözlő sürgönye a nemzet csalogányának kedves volt: a jubilánst a gondtalan gyermekkorra emlékeztette.

— Szegény iskolások felruházása. Az orth. izr. hitk. népiskola vezetősége f. hó

5-én tartott iskolaszéki gyűlésen Dach Adolf elnök előterjesztéséreegyhangulagelhatározta, hogy a szegénysorsu tanulókat feruházza. 11) fiú és 5 leány kapott jó meleg ruhát. Az elnök távollétében SchmicLl Samu iskolaszéki tag beszédet intézett a tanulókhoz, majd Berger Mór iskolaigazgató beszéde után ruhakiosztás volt A város e célra minden évben 50 koronát utalványoz, a Kötő-szövőgyár igaz-