Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-04-08 / 29. szám
Huszonkettedik évfolyam. 29. szám. Vác, 1908. április 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám óra 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. sejében lecsapódott vízgőzből keletkeznek — földünk összes vízmennyiségét a felhők szolgáltatják. Ez az állításom nem egészen jogosult, mert a viz állandó körutat végez. A forrásokból folyókba, onnan a tengerekbe, majd elpárologva a levegőbe s innen ismét a földre jut, tehát kiinduló pontul a körút bármely részét választhatjuk. De feltételezzük, hogy földünk valaha izzó volt, ekkor tehát az egész vízmennyiségnek gőzalakunak kellett lennie: A mint földünk lassan hült, e gőzök lecsapódva a tengereket alkották. A tengerek órási felületén (földünk felületének Vs-öd részét tengerek borítják)' állandó a viz párolgása. E párával telitett levegőt a légáramlatok részben a földgömb hidegebb részeire sodorják, itt lehűlve először ködgomolyokat, felhőket alkotnak, melyekből tovább hülve a viz eső, vagy hó alakjában kerül a földre. A lehullott eső és megolvadt hóviznek egy része lefolyik s közvetlenül a patakokba és folyókba kerül, másik része a földbe szivárog. E beszivárgott viz azonban nem jut a végtelen mélységbe, csak odáig, mig egy sziklás, vagy agyagrétegre jut, mely azt már át nem bocsátja. Most a szivárgását e réteg lejtője irányában folytatja. A hol az ilyen vizet át nem bocsátó talajréteg a földszinére jut, ott a beszivárgott viz forrás alakjában ismét előkerül. Ha a földet megfúrjuk, úgy, hogy e vizhordó réteget elérjük, úgy kutat kapunk. Ivóvizünk tehát eredetileg esővíz. De maga az esővíz a mi fogalmaink szerint ihatatlan. Azért mondom, a mi fogalmaink szerint, mert vannak helyek, a hol más hiányában ezt használják. Ha a dalmát partokon, vagy szigeteken utazunk, feltűnik, hogy a legkisebb falvak házainak eresze csatornázva van. A csatornák kiömlőjét azonban nem találjuk, az a falak mentén egy helyütt eltűnik. Ha folytatását keressük, azt látjuk, hogy az egy a ház alatt levő kifalazott üregbe, a cisternában végződik. Itt gyűjtik össze az esővizet, melyet ivóvízül s házi célokra felhasználnak. Az esővíz azonban nemcsak kellemetlen izű annak, ki meg nem szokta, hanem határozottan egészségtelen is. Az egészségtelen ivóvíz egyik oka, hogy Dalmácia legszebb helyei — Lunia, Raguza, Cattaro — lakóinak legnagyobb hányada, ott. a hova mi üdülés céljából tüdőbetegeinket küldjük,— tüdővészben pusztul el. Az utazó e helyeken persze ásványvizet iszik, a szegényebb ott lakónak erre nem telik, de hogy is telne, mikor ott az ásványvíz a bornál is drágább. Az esővíz egészségtelen voltának oka kettős. Egészségtelen, mivel magával ragadja a levegő porát, melyben milliónyi kórt okozó csira van, melyek ott egy ideig elszaporodnak, innen van, hogy az eső vize hamarabb posványosodik és másodsorban mivel nem tartalmaz oldott sókat, melyekre a szervezetnek szüksége van. A jó talajon való átszivárgás a vizet kétfélekép javítja, egyrészt megszűri azt, visszatartja szemcséi között a vízbe került fertőző csirákat és a viz feloldja a talajban képződő sókat. Cikkek a váci vízvezetékről. ií. Praktikus példát többet is tudnék felhozni, de nem célom, hogy olvasóimat az inkább szakembereket érdeklő esetek felsorolásával untassam s inkább áttérek a tulajdonképpeni célomra, megismertetésére annak, hogy mi módon jutunk jó ivóvízhez? Miként bíráljuk azt el? Micsoda követeléseket támasszunk a vízvezetékkel szemben ? És miként tudjuk azokat kielégíteni? Mert mindhiába, a vízvezeték létesítése első sorban pénz kérdése. Követelményeink s igy annak költségei követelményeink szerint különbözők lehetnek. Bécs vizét a várostól mintegy 100 kilométernyire az Alpesek forrásaiból hozza. Páris hegyi patakok vizét gyűjti össze. Budapest a Duna mentén ásott kutakból gyűjti vizét. Vannak városok, melyek mesterségesen szűrt folyóvizekkel is megelégednek. Egyesek meg külön vízvezetéket készítenek az ivóvíznek s külön szüretien vizet használnak a locsolásra. Konstantinápoly vízvezetéke lakónként átlag 20, Berlin 127, Páris 200, Budapest 300, Róma vízvezetéke meg 1100 liter vizet szolgáltat. Hogy célomat elérjem, bármennyire is óhajtom, teljesen mégsem tehetem meg, hogy olvasóimat a későbbiek megértése végett egy kis tudományos fejtegetésbe ne vigyem. Mindenekelőtt is meg kell ismerkednünk, hogy honnan kerül elő a viz. Kevés kivétellel, — ugyanis egyes hőforrásokról feltételezik, hogy azok vize a föld belMDCCCXLÍX. April. X. Gracza Györgynek „Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharc Története“ című munkája nyomán irta: Zá- borszky Árpád. Annál a nagy kanyarulatnál, hol a Duna folyásának irányát megváltoztatja s hirtelen délre fordul: van egy csendes liget. Kicsi maradványa egy rengeteg erdőnek, hol Vath, vagy Vác remete élte napjait az 1050-es évek idején. A rengeteg erdő elpusztult, boldog Vác remete is a túlvilág szép honában ván már régóta, de az az ut, mely valószínűleg már akkor is megvolt: most is ott van. Egyik oldalán a halottak csendes birodalma terül el, a másik oldalán pedig van egy felhányt domb, melyen egy emlékmű nyújtózkodik az égnek. A felkelő nap mosolygó sugarai naponként bearanyozzák fényükkel a rajta lévő emléksorokat, mely rozsdás betűk a tündöklő biborfényben megelevenednek s kiáltják az arra menőknek: „Vándor megállj! Tekints szét a mezőn; Honvédé ink itt küzdtek a jogért! Itt nyugszanak, kik vért és életet Áldoztak a honért“ . . . Igen! itt is küzdtek, itt is harcoltak, mint szerte az országban mindenütt a halálos szolgaságból feltámadt félistenek. Küzdöttek a szent szabadságért, vérüket ontották az édes hazáért! Hiszen tönkre akarták Jtenni, el akarták törülni a föld színéről a magyar nemzetet. De a hazaszeretet szent tüze által lelkesített honvédek oroszlán! hősies elszántsággal verték kifelé a nemzet leigázására küldött ellenséget . . . Győzelemről diadalra vezették a nemzeti lobogót . . . * Az isaszegi fényes győzelem után már az ország fővárosának felszabadítására került volna a sor. Windisgrátz tehát a Rákos patak mögött ütött tábort, hogy bevárja a Magyarország felé közeledő segélycsapatokat s ekép megerősödve képes legyen feltartóztatni a főváros felé nyomuló magyar hadsereget. Hátulról biztosítva érezte magát, hiszen Ramberg tábornok, Götz és Jablonovszky dandáraival, o0 ágyúval és egy rakéta üteggel Vác mellett táborozott. Windischgrütz azonban csalódott. A magyar csapatok Görgei tanácsára Komárom felé indultak Vácon, Ipolyságon, Léván keresztül, hogy azt az ostromzár alól felmentsék, a mi által Windischgrütz kénytelen lesz távozni Pestről, miután összekötő útja el lesz vágva a császári várostól. Windischgrütz mindezekről azonban mit sem iiidott. Hiszen II-ik hadtest Aulich vezérlete alatt Dunakeszitől egész Soroksárig mint egy óriási félkör vette körül Budapestet s apró csatározásaival egészen magára vonta Windischgrütz figyelmét. A VII-ik hadtest pedig Dunakeszin és környékén táborozott, hogy Aulichnak baj esetén segítségére legyen. Mialatt Aulich apró kirohanásaival s látszólagos harci készülődéseivel Windisch- grützet szórakoztatta, azalatt Klapka az I-ső hadtesttel Verőce felé tartott, hogy hátulról támadja a Vácon táborozó Ramberget. Damjanich pedig III ik hadtesttel Sződön keresztül nyomult Vác felé, hogy élűiről lepje meg Ramberg nyolcezer harcosát. Április 10-én a reggeli órákban már Sződön van a vitéz sereg s kellő óvatossággal csatarendbe fejlődik. Az egész vidéket óriási köd bontotta. Sötét fekete felhőit úszkáltak az égen, melyekből csakhamar hatalmas eső zuhogott az előrenyomuló csapatra. Damjanich nagy csontos lováról bizalmaskodva leszóllott a fiukhoz; — Gyerekek! hát bemenjünk V ácra'! — Be bizony, mert itt kim nagyon esik, — válaszolja az egyik fiatal hadnagy. — Igen, de német van Vácon. Hát kiverjük a németet V — Kiverjük! — zúgta most már lángra- gyuló arccal az egész zászlóalj. — Jól van, hát kiverjük. Befütyülünk neki! — veti oda pittyedt ajkával hidegen Damjanich. Alig haladnak tovább ily bizalmas beszél-