Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-03-27 / 25. szám

2 VÁCI HÍRLAP csak úgy lesznek képesek magukat fentar- tani, ha szövetkeznek s ezzel megszerzik azon előnyöket, melyeket a nagyiparnak a tőke nyújt. Anyag beszerzési és árutérlékesitő szövet­w o kezetek s ezek által fentartott közös boltok és raktárak tetemesen leszállítják nem csak az előállítás, hanem az értékesítés költségét is s igy a mainál sokkal előnyösebb hely­zetbe juttathatnák a tengődő kisiparos osztályt. a múlt idők elavult intézményét, a vásá­rokat, csak ily módon lehet és kell majd megszűntetni, illetve uj, a mai viszonyoknak megfelelő intézménynyel pótolni. A kezdeményezésnek azonban nem fölül­ről, hanem az iparosok köréből kell kiin­dulnia, a kormány és közegei csak támogat­hatják a kisiparosok életrevaló törekvéseit. Hírek. — A nagyhét. A nagyhét szertartásai a mai nappal kezdődnek komor méltóságuk­kal. gr. Gsáky Károly megyés püspökünk, ki a delegációs tárgyalások alatt meghűlt s hóna­pok óta nem mozdul ki palotájából, e miatt nem is végezheti a nagyheti szertartásokat. Dr. Virter Lajos nagyprépost és Jung János f. püspök fogják helyettesíteni grófpüspökünket. — Megindulnak a bécsi hajók. A duna- gőzhajózási társaságtól vett értesítés szerint még husvét előtt megindítja bécsi hajójára­tait. Az első személyhajó Budapestről már holnap, csütörtökön, e hó 28-án köt ki hajó­állomásunkon, Becsből lefelé az első személy­hajó e hó 30-án, szombaton fogja érinteni a váci hajóállomást. — A városi tisztviselők emlék-albuma. Dr. Zádor János polgármesterségének tizedik évfordulójára a város tisztviselőkara egy albumot, melyben az összes tisztviselők arc­képe benne van, készítettek. A díszes munka most készült el. Az album első oldalát a polgármester nevének zománcból alkotott kezdő betűi díszítik, belül pedig ez a felírás van: 1890- 1906. Dr. Zádor Jánosnak — Vác r. t. város tisztik ira. Az emlék-albumot hét­főn dr. Göndör Sándor meleg szavakkal egy küldöttség élén adta át a polgármesternek. Dr. Zádor János polgármesterünk látható örömmel fogadta tisztviselőtársai kedve s megemlékezését és kijelentette, hogy tényleg nagyobb örömet nem szerezhettek volna neki, mint azzal, hogy kedves emlékül albumba foglalták képmásukat. Viszonzásul megígérte, hogy mindnyájuknak jubileuma alkalmából arcképét fogja elküldeni. — Péts Sándor meghalt. Könyes szem­mel, gyászoló szívvel állunk egy ravatal körül. Egy munkában eltöltött élet elmúlá­sát fájlaljuk. Péts Sándor mérnök élete 68-ik évében hétfőn este csendesen jobblétre szen­déről t. Ki volt Péts Sándor, nem csak kor­társai, nagy szánni barátai tudják, munkás­ságát az ország minden részében keletről nyugatra, északról délre maradandó alko­tások örökítik meg. 1839-ben született, is­koláit Budán és , Prágában végezte, a mér­nöki diplomát is itt szerezte meg. A mint hazakerült, rögtön vasútépítéseknél alkal­mazták. Önállóan tervezte a Dunántúli vo­nalak nagy részét s az ő felügyelete alatt is épültek meg. Erdélyben számos vonalat épített s az Olt folyónak ma is álló legna­gyobb hidját. Azután a tiszavidéki vonalak építésénél volt alkalmazva s ő építette az első vasúti hidat Szolnokon túl Algyőnél a Tiszán, a melyet azonban a nagy forgalomra való tekintettel már kicseréltek. Mikor haza került, a legszebb és legönzetlenebb munkás­ságot fejtette ki a közéletben. Pontos és pedáns volt. Egy-egy városi közgyűlés írem múlhatott el nélküle, hol széles iátkörű ta­pasztalatait mindig tudta érvényesíteni ép úgy, mint a pénzügyi bizottságban. Legszebb és látható alkotása Vácon a mi gyönyörű Dunapartunk. Nein tog feledésbe menni soha, hogy ő tervezte, az ő felügyelete alatt épült meg az egész korzónk. Díjazást nem foga­dott el érte, önzetlenül végezte a nagy mun­kát. A város közönsége hálája jeléül mikor elkészült a Duna; art, ezüst írókészlettel és aranylollal lepte meg Péts Sándort, ki ezt a jól megérdemelt elismerést mindig is a legnagyobb becsben tartotta. Az utóbbi évek­ben a pénzügyi bizottsági tagságáról lemon­dott, de nem bocsátották. Örökös tisztelet­beli tagjául választották a város legfontosabb bizottságába. Halvány képe ez az ő nagy munkásságának. Mint a munkában tökéle­tes és egész volt, úgy egész ember, közked­velt egyéniség a társaságban. Kevés oly jó humorú, ötletes ember van a városban. Lelke és középpontja tudott lenni annak a helynek, a hol szórakozni kellett ifjan, vagy később öregségében. Hogy most elmúlt, kedélyes, kedves lelke nagy űrt hagyott hátra és fe­ledhetetlen lesz. /\z utóbbi években Gleichen- bergben és a budai fürdőkben keresett or­voslást asztmatikus bajára. A legszeretőbb gondos ápolásban volt része, de a szeretet kevés az emberélet megőrzésere. Múlt héten csütörtökön volt künn utoljára. Azóta ott­hon volt neje és bátyja társaságában s bár házi orvosa veszedelmesnek jelezte baját, még hétfőn délután dominót játszott kis tár­saságával. Este tiz órakor pedig lehunvta szemét örök álomra, csendesen. Ma, szerdán temetik. Halom virág és koszorú fogja bo­ntani hideg koporsóját, a szeretet, becsülés mindmegannyi látható jele. De a virágokon kívül könyes lesz ott minden szem s szi­vekben igaz, részvétteljes a fájdalom elmú­lása fölött. A város minden polgárának nagyrabecsülése kiséri luilt tetemeit utolsó útjára. Nyugalma legyen csendes, emléke élni fog!- Magyar evezősök képviselői Vácon. Vasárnap az evezős-sport igen előkelő kép­viselői látogatták meg városunkat. A ma­gyar evezős egyletek országos szövetségé­nek a vasárnapon tartott idei közgyűlése után a szövetség két alelnöke, dr. Derger berenc, a baíatontavi gőzhajózási részvény- társaság igazgatój i s a »Neptom« budapesti evezős egylet elnöke és Mihálkovits Tivadar kir. tanácsos, győri közjegyző s a győri evezős egylet elnöke, továbbá Martin István a budapesti takarékpénztár főpénztárnoka s a »Pannónia« budapesti evezősklub igazga­tója, dr. Németh Károly ügyvéd, a győri evezős egylet s a balatonfüredi Stefánia yacht-klub alelnöke; Gorove Árpád a pesti hazai takarék főtisztviselője s a »Neptun« eve­zős egylet alelnöke és Kirchner Gyula gyógv- szertár tulajdonos, a kómáromi sport egylet evezős osztályának igazgatója a délutáni gyorsított személyvonattal kirándultak vá­rosunkba, hogy Herczeg László első magyar regatta csónaképitő telepét megtekintsék. Az illusztris látogatók Herczeg gyártmányai­ról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak s egybehangzólag kijelentették, hogy a Herczeg által készített regatta-csónakok a legjobb angol gyártmányokkal szemben is kiállják a versenyt. A telep megtekintése után a vendégek szemlét tartottak a Dunaparton a jövő évben Vácon tartandó országos evezős verseny pályájának megállapítása végett, azután a váci sportegylet csónakházát és csónakállományát tekintették meg, később pedig látogátást tettek a váci önkéntes tűz­oltóegylet helyiségeiben. A látogatások be­fejeztével a váci sportegylet látta szívesen uj klub-helyiségében barátságos uzsonnára a vendégeket, kik a vendéglátásra megjelent váci sportfér fiiak tói azzal a kijelentéssel vet­tek végül búcsút, hogy városunkat, hol a céltudatos, komoly előretörekvésnek oly számos jelével találkoztak, a jövőben min­denkor a legnagyobb örömmel fogják fel­keresni. Mihálkovits győri elnök egyúttal ezért Kispál uram minden jószága, feje felül a háza, de tízszer, de százszor annyija bánja ezt meg . .. Rossz volt nézni is szegény Bernát kínos dühösségét. — Jól teszi Bernát —- adta a szót Kispál uram rendithetlen nyugalommal—jól teszi; ha azt gondolja, hogy a dupláját veheti rajtam, hát csak pereljen. Gazduljon rajtam, ha tud. Tudja, sok mindent megtesz az ember barátság fejében .,. . Perelt is Bernát, de a maga kárán perelt. Készen várta, — sok esztendő gondjával érlelte — Bertalan a pert. Nem fizet biz’ ő — azt mondja — mert hát Bernáttól nem kapott a váltóra, de egy fia krajcárt se. Ha neki nem hiszik, tanút állít rá. Ott a Sós Gergely ; az mán csak hiteles tanú. Továbbá, hogy ő a váltót nem irta alá, az az aláírás nem az övé, ha kell rá is esküszik. Ráesküszik! Könnyű azt mondani. Hát a lelkiismeret? Furfangos elmével kitervelt plán urnában erre is megvolt a gyógyító flast- rom. Mert hej ! sok éveken átal előre peni- tenciát tartott már Berta gazda azért az esküvésért . . . Sokszor jutott eszébe az a szörnyű csúfság, a mit véle Bernát lett. Ilyen­kor akár az ördöggel is szövetkezett volna ellene. Hát a 300 pengő veszteség? Meg a mi igaz, az igaz. Mert, hogy csakugyan is nem ő irta arra váltóra a nevét, hanem a fia, a kit szint azonképen Bertalan névre keresz­telt a pap. Sós Gergely csakugyan jó tanú lett. Vallotta rendesen — mit mondhatott volna egyebet? — hogy persze nem kapott Bertalan gazda pénzt a Bernáttól; tulajdon a Bernát szájá­ból hallotta ő ezt; hiszen azért nem is kapott províziót. No aztán Kispál uram is — bár borzongó háttal — tette a hitet, hogy azon váltón hamis az ő neve írása. Meg is nyerte a pert takarosam Még meg is szerződött a 300 pengő . . . Stern Bernát megnyúlt ábrázattal hagyta el a törVényház kapuját. Lefőzték csúful. Őt a Stern Bernátot! Egy sült paraszt! Haj! de kacagtak; mindenki kacagta; senki nem szánta . .. Hetek múlva látták csak Bernátot az utcán. Mikor ott össze találkozott szive szomorilójá- val, igen keserű pillantást vetett Kispál gazdára. — No Berta gazda, ezt mégse vártam volna kigyei méd tűi . . . — Tudja-e azt, Bernát — adta vissza a szót Kispál Bertalan — tudja-e, hogy kölcsön- kenyér visszajár? Es ravaszul megsodorta a bajuszát.

Next

/
Thumbnails
Contents