Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-03-20 / 23. szám

\ m 9 kát, inkább csak a vadgalamb, varjú, szarka és szajkó-fészket, ezek pedig a hernyókban nem nagy kárt tesznek, de a két utóbbi annál nagyobbat a hasznos kis madarakban. Hírek. — Br. Nagy Gyula ezredes távozása. Május elsejevel nagyobb változások lesznek a tá­bornoki karban. József kir. herceg honvéd­huszár-ezredes a a budapesti gyalogdandár parancsnoka lesz s igy az első honvédhuszár­ezred parancsnoksága meg ürül. Katonai körökben elterjedt hírek szerint az első ez­red élére báró Nagy Gyula a váci G-ik hon­védhuszárezred ezredese kerül, inig az ő helyét Vácon Boroviczény Gyula alezredes, huszárezredünk érsek újvári osztályának pa­rancsnoka foglalja el. — Esküvő. Ginár i eh József a váci henger­malom r. t. köztiszteletben álló igazgatója e hó 16-án vezette Budapesten oltárhoz Szvigulinszky Paula úrnőt. Gindrich József és neje az esküvő után Olaszországba utaz­tak nászutra. — A Riviérán. Váró Károly iparbankí igaz­gató és neje egyhavi üdülésre a Riviérára utaztak. Tűzoltók közgyűlése. Vasárnap délelőtt tartotta a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület évi rendes közgyűlést Täuber Ferenc parancs­nok vezetésével a városháza tanácstermében a tűzoltók nagy érdeklődése mellett. A köz­gyűlésen felolvasott parancsnoksági jelentés­ből megtudtuk, hogy ez a hasznos és szüksé­ges emberbaráti testület jelenleg 48 működő tagból áll, van 92 pártoló tagja kik évenkint tiz koronával járulnak hozzá a terhek viseléséhez, ezenkívül hét alapitó tagja és kilenc tiszteletbeli tagja van. Vagyoni állapota is elég rendezett a testületnek, mert semmi adóssága nincsen. Segélyalapja 1182 koronát, tüzőrtorony alapja 11,561 k-t, Torclay Lajos alapja 242 k-t, szerkocsi alapja 11,77 k-t, tűzjelző állomások alapja 171 k-t, tűzoltó legénység alapja pedig 60 K-t tesz ki, berende­zése pedig (szerek stb.) 26,000 koronát ér meg. Az elmúlt idők csendes munkásággal teltek el, mert egyetlen egy számottevő tüzeset VÁCI HÍRLAP sem volt, hét gyakorlatot és egy záró gyakor­latot tartottak. A közgyűlés hálás köszönetét mondott a testület jószivű adakozóinak, mint grí. Csáky Károly megyés püspök úrnak, Vác városnak, pártoló tagjainak, a Váci takarékpénztárnak és a Lővinger testvérek cégnek. Egy indítványa is volta parancsnokság­nak, igen szép és méltányos. A mulatságok­ból összejött pénzeket a legénység átadta a parancsnokságnak temetkezési alpra. Most a parancsnokság azt indítványozza még, hogy minden egyes tűzoltó havonként 20 fillért adjon a temetkezési alapra, melyből az eset­leg elhunyt bajtárs temetési költséghez járul majd a testület. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Utolsó tárgy volt a szolgálati érmek kiosztása. Érmeket kaptak : Oszaczky Pál őrparancsnok 25 éves díszes ezüst érmet, Borbély István titkár, Kalocsay Lajos h. fecskendőmester és Broliászka József városi tűzoltó öt éves bronz érmet. Március 15. Vachartyánban. Váchartyán községben a március 15-iki nagy napot az ev. ref. iskola növendékei Arany Géza ev. ref. tanító vezetése mellett ünnepelték meg. Az ünnepélyre úgy az egyházi, mint a világi elöljáróság is hivatalos volt. Az ünnepélyen résztvettek Gosztonyi Tibor cs. és kir. ka­marás, nagybirtokos, a községi elöljáró­ság, a községi intelligencia valláskülönbség nélkül, Vácduka község elöljáróságának kép­viselete, csupán az iskola egyházi elnöke nem vett részt az igen sikerült és hazafias ünnepélyen, jóllehet a vezető tanító az ün­nepély megnyitására személyesen felkérte. — Az idő és a gabona. A »Meteor« jó latai pompásan beválnak. Március 17-re enyhébb, tavaszias jellegű időt jósolt és íme megeny­hült az idő és mert holdváltozás van, azt hiszszük, enyhe is marad, a Meteorologiai intézet jóslata szerint enyhe idő várható, helyenkint csapadékkal, de mindenütt hőemel­kedéssel. Es ez a fő. A magyar parasztbabona szerint, ha Józselnapig nem vettek, azért még nincs késve a vetés. Józsefnap csak most volt és igy a gazdák szerint nincs még baj. Az Omge árjegyzői irodájához beérkezett heti jelentésekben azonban nagyon sok kedve­men nyíre ért a dologhoz, egy csokor ibolyát oda is dob a leány lábaihoz. Bátor gyermek volt, nem ijedt meg a két méteres magasságtól s még egy-két szó, a földön termett a lány mellett. Minden perc bátrabbá tette a két gyermeket s nem is sok idő telt bele, a mikor már úgy beszéltek egymással, mintha mindig együtt lettek volna. S ez igy ment nap-nap után Később már nem a palánk képezte a kertbe nyíló kaput a fiú számára, bejött az udvaron keresztül. S ha az iskola le nem kötötte, Tériké mel­lett mult el a nap alkonyaiig. De az idő nem áll. Gyorsan múlik s a szülő alig veszi észre, hogy felnőit gyermekei mutatnak előrehaladt korára. Béla is felnőtt, a leány sem maradt a gyermekkorban. Csak a gyermeki kor szülte vonzódás maradt meg egyannak mindkettő szivében Egy nap elvitte a leány oldala mellől a fiút. Katonaiskolába ment s könyezve mondott búcsút mindkettő a vigasztalásra. Egyik sem hitte, hogy a fiú e pályája sok szív reményé­nek kriptája. Pedig igy volt. A fiú sem volt gazdag, mérnöknek gyermeke volt, a leány­nak sem voltak ezrei, hogy a tövény bizo­nyos kívánalmainak eleget tegyen. Minden ünnep hazahozta a katonanövendé­ket. S öröm volt e pár nap, a szív szerelmé­nek öröme. Egyszer, mint hadnagy tért haza Verebes Béla Azután soká, nagyon soká nem jött még a város felé sem. A szülők másfelé költöztek s ő már nem tudott erre jönni, megtudta, a leány nem lehet az övé. Hol kereste boldogságát, merre találta fel, senki sem tudja biztosan. A leány megsorvadt a várakozásban, arca bánatos szint öltött, mintha e földön minden öröm kihalt volna e fiatal lélek számára. Úgy három évre mégis jött hir az elsza­kadt fiúról. Boszniába küldték s ott reátalált egy más személyben a hajszolt boldogságra. Sokáig nem hitt a leány. Szeretete ezer cáfolatát adta a hírnek. Újabb évek múltak s a múlok helyébe mások keltek, a leány csak nem hagyott fel reményével. Reményével mások remé­nyét ő törte meg, de meg nem változott. Az bírta szivét, kinek képét először fogadta be. Megmaradt magának örökre, mig élt s élete nem volt más, mint egy várakozás annak a jöttére, ki már talán rá sem gondolt. — Lásd, édes társam, te mennyivel bol­dogabb vagy. Nem emberi állhatatossággal szeretlek, a mely hamar vége szakad, ha az idő, vagy a távolság határt von közéjük. zőtlen hir volt és igy annál feszültebb figye­lemmel várja a börze a földmivelésügyi miniszter hivatalos mezőgazdasági jelentést, melyet éppenséggel nem valami nagy opti­mizmus előz meg, mert az enyhe idő dacára is tartották magukat az árfolyamok arra a valószínűségre, hogy a hivatalos nem lesz kedvező tartamú. Az áprilisi határidő már már csak a zab tekintetében izgatja a kedélye­ket. A zabban éppen a felmondások való­színűtlensége és a készárupiaci helyzet követ­keztében emelkedő az irány. A búza- és rozs­érdekeltség körül aligha lesznek szenzációk, a fennálló érdekeltség is óráról-órára csök­kenik a lebonyolítások és prolongálások következtében. A hajózás és a mezei mun­kák intenzivebb megkezdhetése szempontjá­ból ma már az optimizmus állott előtérben, mert az enyhe időre megnyugodtak abban, hogy a hajózás is, a mezei munkák is az egész vonalon megindulhatnak. Azután már majd minden e két körülmény eredményé­től függ. — Hubschl mérnök jutalma. Hilbschl Kálmán városunk ambiciós mérnöke egy vázlattal részt vett a földmivelésügyi minisztérium építésére kiirt pályázatban. A tervet oly sikerültnek találta a hírneves építészekből álló bizottság, hogy azt a miniszternek megvételre ajánlotta. — Adomány a sportegyletnek. A sport­egyesület arról értesít, hogy B. H. húsz koronát ajánlott fel az egyesület praktikus céljaira. A sportegyesület ezúton mond az adományért köszönetét. — Kinevezések. A budapesti kir. ítélő tábla elnöke dr. Hugay Pétert, a váci takarékpénz­tár könyvelőjét a kalocsai kir. járásbíróság­hoz díjas joggyakornokká nevezte ki. — A kereskedelmi miniszter a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz Schöpflm Emilt XI. fize­tési osztálybeli statisztikai hivatali tisztté ne­vezte ki. — Gratulálunk! — Az állami szamvevöszek helyszíni vizs­gálatai. Rakovszky István, az állami számvevő­szék elnöke, több állami hivatal számvitelé­nek és vagyonkezelésének a helyszínen való megvizsgálását rendelte el s evégből Szaák Lajos számtanácsost, küldte ki. — Itt emlit­— Én, mióta a tavasz életre hozott, foly­ton melletted vagyok, nem is távozom el soha, lehulló magvaim is lábaidhoz szórom. Talán még tovább is beszélt volna a futó hajnalka. De erős szél rázott meg minden fát, a szeszélyes tavasz szele. Tombolva jött s mindent megtépett, mi útjába akadt. Nyo­mában erős, verő zápor szakadt. Én elhagytam e helyet s menekültem a természet fékvesztett ereje elől. Az orkán meg dúlt, tépett tovább. Hang­jának még az éj sem vetett határt. Másnap szélcsendben ébredt fel a felkelő nap. Sugarait bőven szórta minden felé s útjában az előző nap viharának minden cseppje egy gyémánt cseppé változott. A virágos kert felé tartottam s a hajnalkák­nak vettem utamat. A merre mentem az idő haragjának láttam mindenütt nyomát. Tépett leveleken, leszaggatott virágokon jutottam oda, hol tegnap a hajnalka meséjét hallgattam. A mint oda értem, szememből két könny- csep tört elő. A támasz letörve feküdt a sáros iszapban, korai életét megszakította a vihar, mig a suttogó hajnalkák szárát is alig tudtam megtalálni. Végre két kocsányi talál­tam belőlük két-két virággal, melyek össze­ölelkezve fonyadtau pihentek lenn, hova a vihar temette. Petényi József.

Next

/
Thumbnails
Contents