Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-03-20 / 23. szám

\

m

9

kát, inkább csak a vadgalamb, varjú, szarka és szajkó-fészket, ezek pedig a hernyókban nem nagy kárt tesznek, de a két utóbbi annál nagyobbat a hasznos kis madarakban.

Hírek.

— Br. Nagy Gyula ezredes távozása. Május elsejevel nagyobb változások lesznek a tábornoki karban. József kir. herceg honvédhuszár-ezredes a a budapesti gyalogdandár parancsnoka lesz s igy az első honvédhuszárezred parancsnoksága meg ürül. Katonai körökben elterjedt hírek szerint az első ezred élére báró Nagy Gyula a váci G-ik honvédhuszárezred ezredese kerül, inig az ő helyét Vácon Boroviczény Gyula alezredes, huszárezredünk érsek újvári osztályának parancsnoka foglalja el.

— Esküvő. Ginár i eh József a váci hengermalom r. t. köztiszteletben álló igazgatója e hó 16-án vezette Budapesten oltárhoz Szvigulinszky Paula úrnőt. Gindrich József és neje az esküvő után Olaszországba utaztak nászutra.

— A Riviérán. Váró Károly iparbankí igazgató és neje egyhavi üdülésre a Riviérára utaztak.

Tűzoltók közgyűlése. Vasárnap délelőtt tartotta a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület évi rendes közgyűlést Täuber Ferenc parancsnok vezetésével a városháza tanácstermében a tűzoltók nagy érdeklődése mellett. A közgyűlésen felolvasott parancsnoksági jelentésből megtudtuk, hogy ez a hasznos és szükséges emberbaráti testület jelenleg 48 működő tagból áll, van 92 pártoló tagja kik évenkint tiz koronával járulnak hozzá a terhek viseléséhez, ezenkívül hét alapitó tagja és kilenc tiszteletbeli tagja van. Vagyoni állapota is elég rendezett a testületnek, mert semmi adóssága nincsen. Segélyalapja 1182 koronát, tüzőrtorony alapja 11,561 k-t, Torclay Lajos alapja 242 k-t, szerkocsi alapja 11,77 k-t, tűzjelző állomások alapja 171 k-t, tűzoltó legénység alapja pedig 60 K-t tesz ki, berendezése pedig (szerek stb.) 26,000 koronát ér meg. Az elmúlt idők csendes munkásággal teltek el, mert egyetlen egy számottevő tüzeset

VÁCI HÍRLAP

sem volt, hét gyakorlatot és egy záró gyakorlatot tartottak. A közgyűlés hálás köszönetét mondott a testület jószivű adakozóinak, mint grí. Csáky Károly megyés püspök úrnak, Vác városnak, pártoló tagjainak, a Váci takarékpénztárnak és a Lővinger testvérek cégnek. Egy indítványa is volta parancsnokságnak, igen szép és méltányos. A mulatságokból összejött pénzeket a legénység átadta a parancsnokságnak temetkezési alpra. Most a parancsnokság azt indítványozza még, hogy minden egyes tűzoltó havonként 20 fillért adjon a temetkezési alapra, melyből az esetleg elhunyt bajtárs temetési költséghez járul majd a testület. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Utolsó tárgy volt a szolgálati érmek kiosztása. Érmeket kaptak : Oszaczky Pál őrparancsnok 25 éves díszes ezüst érmet, Borbély István titkár, Kalocsay Lajos h. fecskendőmester és Broliászka József városi tűzoltó öt éves bronz érmet.

Március 15. Vachartyánban. Váchartyán községben a március 15-iki nagy napot az ev. ref. iskola növendékei Arany Géza ev. ref. tanító vezetése mellett ünnepelték meg. Az ünnepélyre úgy az egyházi, mint a világi elöljáróság is hivatalos volt. Az ünnepélyen résztvettek Gosztonyi Tibor cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, a községi elöljáróság, a községi intelligencia valláskülönbség nélkül, Vácduka község elöljáróságának képviselete, csupán az iskola egyházi elnöke nem vett részt az igen sikerült és hazafias ünnepélyen, jóllehet a vezető tanító az ünnepély megnyitására személyesen felkérte.

— Az idő és a gabona. A »Meteor« jó latai pompásan beválnak. Március 17-re enyhébb, tavaszias jellegű időt jósolt és íme megenyhült az idő és mert holdváltozás van, azt hiszszük, enyhe is marad, a Meteorologiai intézet jóslata szerint enyhe idő várható, helyenkint csapadékkal, de mindenütt hőemelkedéssel. Es ez a fő. A magyar parasztbabona szerint, ha Józselnapig nem vettek, azért még nincs késve a vetés. Józsefnap csak most volt és igy a gazdák szerint nincs még baj. Az Omge árjegyzői irodájához beérkezett heti jelentésekben azonban nagyon sok kedvemen nyíre ért a dologhoz, egy csokor ibolyát oda is dob a leány lábaihoz.

Bátor gyermek volt, nem ijedt meg a két méteres magasságtól s még egy-két szó, a földön termett a lány mellett. Minden perc bátrabbá tette a két gyermeket s nem is sok idő telt bele, a mikor már úgy beszéltek egymással, mintha mindig együtt lettek volna.

S ez igy ment nap-nap után Később már nem a palánk képezte a kertbe nyíló kaput a fiú számára, bejött az udvaron keresztül. S ha az iskola le nem kötötte, Tériké mellett mult el a nap alkonyaiig.

De az idő nem áll. Gyorsan múlik s a szülő alig veszi észre, hogy felnőit gyermekei mutatnak előrehaladt korára.

Béla is felnőtt, a leány sem maradt a gyermekkorban. Csak a gyermeki kor szülte vonzódás maradt meg egyannak mindkettő szivében

Egy nap elvitte a leány oldala mellől a fiút. Katonaiskolába ment s könyezve mondott búcsút mindkettő a vigasztalásra. Egyik sem hitte, hogy a fiú e pályája sok szív reményének kriptája. Pedig igy volt. A fiú sem volt gazdag, mérnöknek gyermeke volt, a leánynak sem voltak ezrei, hogy a tövény bizonyos kívánalmainak eleget tegyen.

Minden ünnep hazahozta a katonanövendéket. S öröm volt e pár nap, a szív szerelmének öröme.

Egyszer, mint hadnagy tért haza Verebes Béla Azután soká, nagyon soká nem jött még a város felé sem. A szülők másfelé költöztek s ő már nem tudott erre jönni, megtudta, a leány nem lehet az övé.

Hol kereste boldogságát, merre találta fel, senki sem tudja biztosan.

A leány megsorvadt a várakozásban, arca bánatos szint öltött, mintha e földön minden öröm kihalt volna e fiatal lélek számára.

Úgy három évre mégis jött hir az elszakadt fiúról. Boszniába küldték s ott reátalált egy más személyben a hajszolt boldogságra.

Sokáig nem hitt a leány. Szeretete ezer cáfolatát adta a hírnek.

Újabb évek múltak s a múlok helyébe mások keltek, a leány csak nem hagyott fel reményével. Reményével mások reményét ő törte meg, de meg nem változott. Az bírta szivét, kinek képét először fogadta be. Megmaradt magának örökre, mig élt s élete nem volt más, mint egy várakozás annak a jöttére, ki már talán rá sem gondolt.

— Lásd, édes társam, te mennyivel boldogabb vagy. Nem emberi állhatatossággal szeretlek, a mely hamar vége szakad, ha az idő, vagy a távolság határt von közéjük.

zőtlen hir volt és igy annál feszültebb figyelemmel várja a börze a földmivelésügyi miniszter hivatalos mezőgazdasági jelentést, melyet éppenséggel nem valami nagy optimizmus előz meg, mert az enyhe idő dacára is tartották magukat az árfolyamok arra a valószínűségre, hogy a hivatalos nem lesz kedvező tartamú. Az áprilisi határidő már már csak a zab tekintetében izgatja a kedélyeket. A zabban éppen a felmondások valószínűtlensége és a készárupiaci helyzet következtében emelkedő az irány. A búza- és rozsérdekeltség körül aligha lesznek szenzációk, a fennálló érdekeltség is óráról-órára csökkenik a lebonyolítások és prolongálások következtében. A hajózás és a mezei munkák intenzivebb megkezdhetése szempontjából ma már az optimizmus állott előtérben, mert az enyhe időre megnyugodtak abban, hogy a hajózás is, a mezei munkák is az egész vonalon megindulhatnak. Azután már majd minden e két körülmény eredményétől függ.

— Hubschl mérnök jutalma. Hilbschl Kálmán városunk ambiciós mérnöke egy vázlattal részt vett a földmivelésügyi minisztérium építésére kiirt pályázatban. A tervet oly sikerültnek találta a hírneves építészekből álló bizottság, hogy azt a miniszternek megvételre ajánlotta.

— Adomány a sportegyletnek. A sportegyesület arról értesít, hogy B. H. húsz koronát ajánlott fel az egyesület praktikus céljaira. A sportegyesület ezúton mond az adományért köszönetét.

— Kinevezések. A budapesti kir. ítélő tábla elnöke dr. Hugay Pétert, a váci takarékpénztár könyvelőjét a kalocsai kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki. — A kereskedelmi miniszter a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz Schöpflm Emilt XI. fizetési osztálybeli statisztikai hivatali tisztté nevezte ki. — Gratulálunk!

— Az állami szamvevöszek helyszíni vizsgálatai. Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, több állami hivatal számvitelének és vagyonkezelésének a helyszínen való megvizsgálását rendelte el s evégből Szaák Lajos számtanácsost, küldte ki. — Itt emlit— Én, mióta a tavasz életre hozott, folyton melletted vagyok, nem is távozom el soha, lehulló magvaim is lábaidhoz szórom.

Talán még tovább is beszélt volna a futó hajnalka. De erős szél rázott meg minden fát, a szeszélyes tavasz szele. Tombolva jött s mindent megtépett, mi útjába akadt. Nyomában erős, verő zápor szakadt.

Én elhagytam e helyet s menekültem a természet fékvesztett ereje elől.

Az orkán meg dúlt, tépett tovább. Hangjának még az éj sem vetett határt.

Másnap szélcsendben ébredt fel a felkelő nap. Sugarait bőven szórta minden felé s útjában az előző nap viharának minden cseppje egy gyémánt cseppé változott.

A virágos kert felé tartottam s a hajnalkáknak vettem utamat. A merre mentem az idő haragjának láttam mindenütt nyomát. Tépett leveleken, leszaggatott virágokon jutottam oda, hol tegnap a hajnalka meséjét hallgattam.

A mint oda értem, szememből két könny- csep tört elő. A támasz letörve feküdt a sáros iszapban, korai életét megszakította a vihar, mig a suttogó hajnalkák szárát is alig tudtam megtalálni. Végre két kocsányi találtam belőlük két-két virággal, melyek összeölelkezve fonyadtau pihentek lenn, hova a vihar temette. Petényi József.