Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-02-27 / 17. szám
/ Huszonegyedik évfolyam. 17. szám. Vác, február 27. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. A sajtóról. Vác, 1907. febr. 26. A magyar sajtó hovatovább arra a szerepre van kárhoztatva a politikusok között, mint a gramatika a tudósok közt. Mindenki él vele, mindenki kihasználja és mindenki belekotyog a dolgába, de valójában senki sem ért hozza. Csodálatos jelenség az, a melyet e részben tapasztalunk. Azt mindenki elismeri, hogy a sajtó olyan tényezője lett az életnek, mint a tüdő a szervezetnek. A tüdő nélkül nem lehet lélekzeni. E nélkül nincs szervezete az éltető levegőnek, a mely föl frissíti a vért s lendületet ád az izmok erejének és az akarat energiájának. A sajtó az a szárny, a mely a gondolat röptét segíti és gyorsítja s a mely a nyilvánosságnak Röntgen-sugaraknál áthatóbb fényébe helyez minden eszmét, szándékot és érdeket. Ez az a hatalom, a mely hivatva van arra, hogy a népek közösségét munkálja, a közműveltséget, a fölvilágosodottságot s anyagi és szellemi téren a haladást, a fejlődést, a tudományt, az irodalmat, a művészetet, a társadalom minden rendű érdekét, a humanizmust, röviden: a nemzeti erők összeségét és az emberiség minden nemes célját szolgálja. Ez az a hivatás, a melynek betöltése a hírlapirodalom munkásaira tartozik, de a mely természete szerint a társadalom minden érdekével párhuzamosan halad. Honnan van az mégis, hogy a sajtó az-a tér, a melyen minden irányban a legteljesebb értelmetlenséggel találkozunk? Mindenki él a sajtó propagáló erejével, minden érdek a sajtó segítségére kíván támaszkodni, de hihetetlen, mily kevesen vannak, a kik a sajtó iránt komolyan érdeklődBöjti rímek. Hát végigjárták a bolondot, Most jő a szürke, nagy magány, A gardedám tisztét letette S elválnak immár ifjú, lány. Mások örökre egybekelnek, Ürítve mézes serleget, A ki pedig maradt magába : Az is üríti, — ha lehet. Most a hamunak van nagy ára, A szőrcsuhának szinte úgy, Segítő társad lett a kettő, Hogy áhítattal gyónni tudj. Napokba tart, mig elregéled A hét hét összes bűneit, És szent borzalmat ölt magára A páter arca, a szelíd. A böjtölés divatra kap most, Miként az iparpártolás, Naponta egyszer étkezik csak, A ki úgy érzi, hogy hibás. Szép asszonyoknak hű szerelmet Nagy néha vallunk most csupán, Nem úgy, miként annak előtte : A bál előtt s a bál után. Mit szerteszét emlékül adtunk: Ismét megnő most majd a haj, nek s a kik elmélyedve a sajtó organizmusába, tiszta képet szereznének maguknak a hírlapirodalom életfolyamáról és létföltételeiről.Ahányszor csak szó esik a sajtóról, rendszerint ugyanazzal a vaLv tájékozatlansággal szólnak hozzá olyan emberek is, a kiknek egyenesen kötelességük volna közelebbről ismerni a sajtó viszonyait. És legjobban azok ágálnak a sajtó ellen egész általánosságban s a legmérgesebben azok öltik a nyelvüket a sajtó munkásaira, a kik a sajtónak legtöbbet köszönhetnek, mert az táplálta őket, az nyitotta ki a szemüket, az növelte hírnevüket; csodálatosképpen nem fejlesztette az értelmüket is abban az irányban, hogy a sajtó speciális életviszonyairól tiszta fogalmat tudnának szerezni maguknak. Bámulatos és érthetetlen, hogy emberek, a kik mindennap élnek a sajtóval s nem tudnának exisztálni a sajtó szolgálata nélkül, nyomban megfeledkeznek minden tartozó méltányosságról s fölrúgják az igazságérzet minden követelményét, mihelyt a sajtóról tárgyalnak. Nyomban generalizálnak minden hibát és visz- szaélést, a melyet a sajtó terén találnak. Nem distingválnak, a jót és rosszal zsákba varrva, elmeritik a leszólas mocsarába. A magyar sajtónak kétségtelenül vannak nagy hibái s■ megdöbbentő visszaélések történnek a sajtó terén. De hol nincsenek hibák és hol nincsenek visszaélések ? A mi politikai világunk talán makulátlannak és érintetlennek mondható minden erkölcsi fogyatkozástol? Többet mondok. A sajtó visszaélései sem magából a sajtóból fakadnak. Följebb van a forrás : azokban a körökben, a hol érdekeik szolgálatát keresik a sajtó utján, helytelen eszközök és a visszaélések táplálásának az árán is. Azokat a lapokat, a melyeket nem a közönHegedűről leszakadt a húr Nincs korhelység s nincs macska-jaj. Nem lődöz eztán Ámor urfi Nyilával többé rád, se rám S ezt sok keservvel megsiratják A kisasszony s a gardedám. V-a. Leányievél. Irta : LENGYEL MARGIT. Másnap visszatértünk, eredmény nélkül. A néni tenyerébe hajtotta a fejét és újabb ötleten gondolkodott. — Ne fáraszsza magát kedves néni, szóltam elkeseredve. — Úgyis visszamegyek a marná hoz . . . Voltam már egészséges, beteg, mélabús, búskomor, fösvény, pazar, kedves, érdekes, nyílt, titokzatos; böngésztem jogi könyveket, még Vácon is voltam, most már nem teszek többe egy lépést se. Gyűlölöm a férfiakat, egytől-egyig valamennyit. Nem törődöm többé velük, úgy se megyek férjhez soha . . . Beváltottam a szavamat, hazamentem. Dobogó szívvel szöktem fel a lépcsőkön, beléptem és pirulva álltam meg a küszöbön. Nem mertem közel menni a mamához, nem mertem azokba az őszinte szemekbe tekinteni, a melyek a tettetést soha nem ismerték. Úgy széség becsülete tart fönn, jobbára a különböző érdekeltségek táplálják mesterséges eszközökkel. Természetesen vannak parazita lapok is, a melyek maguk is minden lehető gonosz utat és módot megragadnak arra, hogy valahogy megéljenek. De általánosságban bízvást mondhatjuk : a magyar sajtónak nincs több hibája és fogyatéka, mint bármely más társadalmi, avagy közéleti munkakörnek és működésnek; azonban több ereje és erkölcse van, mint akárhány másnak. Végül még egyet. A sajtó erkölcsi tekintetben nem az a hang, mely az erdőbe bekiált, hanem az a hang, a mely az erdőből visszakiált. A sajtó állapota erkölcsi tekintetben is fokmérője a társadalmi és politikai viszonyoknak. Ne tessék táplálni a tisztességtelen sajtot: akkor a visszaélések hamarosan elsorvadnak. Ha nem lesz tisztességtelen vagy bűnös érdek, a mely védelmére revolvert, keres és tait fönn s ha nem lesz takargatni való botlás, vagy szenny, a mely fél a nyilvánosságtól: akkor nem lesz megvesztegetett sajtó, de megszűnik a rágalmazó sajtó is — részint az igazságszolgáltatás kezén, iészint az utca sarában, a hol tisztességes ember rá sem néz. A sajtót általánosságban becsmérelni, úgy' látszik, könnyű mulatság; mert sokan megteszik a hivatott és nem hivatott politikusok közül. Alaposan utána nézni, tanulmányozni és megérteni és megérteni a sajtó életviszonyaij, kö- •rülményeit létföltételeit nehezebb föladat, ennélfogva erre vajmi kevesen vállalkoznak. Ez is egyik tünete annak a henye fölületességnek, a mely sok tekintetben jellemző a mi közviszonyainkra. gyeltem magamat, Böske. Az én anyuskárn szelíd mosolylyal fogadott. — Hazajöttél Ilus ? Most legalább megismerted kissé az életet . . . Majd enyelegve magához vonta a fejemet. — No kislányom, fogunk-e még férjekre vadászni ? — Soha, feleltem őszinte bűnbánattal és alaposan kisírtam magamat a mama keblén. Olyan jól esett . . . Viszontláttam újra az én leányszobámat, melynek minden zúga kedves előttem. Ebben a tiszta légkörben megszabadul a lelkem attól a salaktól, a mely a másik hazug világban reá tapadt. Élek újra a régi, ártatlan örömöknek. Nem törődöm a férfiakkal, olyan jó szabadnak lenni. így éltünk egy ideig. A néni neheztelt és régóta nem nézett felém. De, úgylátszik, mégis kiváncsi volt, hogy a kudarcok óta mivé fejlődtem és egy napon meglátogatott. Én a mamával épp az elnyűtt keztyűket javítgattam. Beszélgettünk. Nemsokára belépett a papa és bejelentette, hogy egy fiatal barátja, Oláh Miklós bankár nálunk lesz ebéden, mert fontos ügyletet fognak lebonyolítani. — Mi a kedvenc,étele ? kérdezte mohón a néni. — Nem tudom . . .
