Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-02-17 / 14. szám
menjen, végre meg is irta, el is küldte neki ezt a levelet : Aranyos Kláriska ! Oh, oh, oh Kláriska, hát te is azok közé jutottál, a kik látni kívánják a medvét? No jó, hát a kedvedért leszek medve is, de nem most, (mert a medve most alszik) majd tavaszszal, a mikor akarod, ott, szobádban eljárom a kedvedért, a mit még tudok belőle, ott. ha ügyetlen leszek, hát kacaghatsz, vagy szánakozol fölötte, de a publikum és kritika elé vén medve vagyok már én ; tartozunk a művészet géniuszának azzal, hogy ezt belássuk. Nyugalomba akartam menni . . . hát ebben is csalódtam . .. nincs se belső, se külső ... avagy csakugyan teljesedni kellene Porzsolt Kálmán jóslatának, a mikor azt mondotta nekem : „Blahánénak és magának itt a színpadon kell meghalni!“ De mikor olyan sok-sok fontosabb, sőt kellemesebb dolgom van még, mint ott meghalni. Hiszen már félig- meddig meg is vagyok halva ... No. hát Klárika: ne akard a halott arcát kipirositani. Itt küldöm nyomtatásban programomat (életemnek egyetlen olyan dolgát, a mely számot tesz). Lehetek-e még ezután a rette- netesseg után olyan könnyelmű, hogy ott móriskodjam ?! Hiszen ez a röpirat maga is untig elégséges, hogy mindent megmagyarázzon. Ki tudja előre: milyen izgalmakkal, vagy éppen csalódásokkal járna az egyik, vagy a másik részről, aztán mit szólnának azok, a kiknek előbb megtagadtam és mi lenne az én sorsom innen is, onnan is a jövőben?! Meg azután ... de nem folytatom . . . zaklatás lenne . . . Fájdalom tölt el. hogy a toliamban maradtak közül ennyit is el kellett mondanom. Érts meg drágám azt, a ki kezeiteket csókolja, a kis Kassait. Persze, hogy nagyon elszomorító volt, hogy Kassai mester nem akar többé színpadra lépni. Küry Klári *nem nyugodott és még egyszer irt a remetéskedő művésznek igy: Kedves kis Kassáim ! Nagyon értelek és a műved egyszerűen megkapó és gyönyörű. Nagyon szeretném, ha megadnád rá az engedélyt, hogy valamelyik lapban megjelenjen. És a leveled is aranyos, de engem roppantul lehangolt. Te, a kinek minden ize fiatal, tetterős és tartalmas, le akarsz mondani arról, hogy velünk egyszer megjelenj azokon a deszkákon, a melyek hosszú ideig izzottak a Te fényes szellemedtől. Édes kis Kassáim! Kérlek, gyere be! Tedd nekünk nagy ünneppé azt a kivételes estét, j a melyen 150-edszer adunk egy vaudeville!, a melynek főtényezője vagy. Édes kis Kassáim, ! gyere, sz Tencséltesd még egyszer, utoljára a 1 Népszínházát és a Te Klárádat. ... A Lili 150-ik előadása megvolt. Hiányzott Kassai. Úgy látszik, bele kell törődni, hogy j Kassai Vidor nem tér vissza többé a világot jelentő deszkákra. Soha ! . . . Soha! . . . — A polgármester és a rendőrkapitány fizetése. A vármegyék tisztikarának fizetéséről alkotta törvény kimondja, hogy a rendezett tanácsú városok polgármesterének fizetése nem lehet kisebb, mint ugyanazon vármegye főszol- gabiráiá, a rendőrkapitányé pedig, mint ugyanazon vármegye első osztályú szolgabiráié. Pestmegye már régebben rendezte tisztikarának fizetését, ennek folytán a rendezett tanácsú városok polgármesterei és rendőrkapitányai is magasabb fizetésbe jutottak. Vácon azonban j ez irányban eddig nem történt semmi (úgy látszik, me:r voltak elégedve a tíz.tésükkel). Most Fazekas alispán hivatkozva az idézett törvényre, rendeletet küldött városunkhoz, hogy a polgármester fizetését 4400 koronára, a rendőrkapitány fizetését 3900 koronára egészítsék ki. A rendelkezéssel legközelebbi közgyűlésen fog a képviselőtestület foglalkozni s minthogy ez törvényen alapul, szó nélkül meg is fogják adni. Csak most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy j felébred e a lelkiismeret és a többi városi tisztviselők fizetését is rendezni fogják-e ? Már rég elrendelték, de ép oly rég alusznak rajta. Hja, a kiken állana, a takarékos pénzügyi bizottságon, annak nem sürgős ! — Családi estély a sportegyesületben. A volt Steiner-házban. a melyet újabban I Ipar- uduar-nak kezdenek nevezni, van a sportegylet kaszinója. Mióta megnyílt, esténkint hangos volt a kardcsörgéstől : az egylet vivó- osztálya rendezi hosszába idő óta vivő óráit. Az egyesület fértfitagjai tehát még télen is megtalálták .szórakozásukat, ám a hölgytagjai — ezek is vannak szép számmal — legfeljebb mint látogatók nézhettek be néhány percre. E miatt volt is egy kis zúgolódás, de mindenkit megbékített a keddi este, a keddi este sikere. Családi estét rendeztek a sportegyletben az egyesület hölgytagjai szórakoztatására s mindjárt hozzátehetjük, hogy fényesebb, nagyobb mulatság lehetett a farsangon, de kedélyesebb, jobb kedvű nem. A kik a sporthelyiségben összegyűltek, mindannyain kedves ismerősök, fesztelen, jó kedvű és olcsó mulatság volt tehát, mert táncos is annyi volt, hogy még a mamák is szívesen fánkba kezdtek,, látván, hogy szép leányaik is mindig táncolnak. Sokáig emlegetni is fogják a keddi családi estélyt, melynek, hogy ujrája legyen, a sportegylet bájos hölgytagjaitót függ : ha ők akarják, legalább ebben az egyben, az egyesület vezetőinek paríroznia kell A gyorsan összeütött, de annál kedélyesebb mulatságon részt vettek : Dobó Istvánné Katinka leányával, dr. Dobó Lászlóné, Havas Adolfné Jolán és Topó leányaival, Hufnagel Imréné Pisti és Vally leányaival, Pogány Antalné, Preszly Gyuláné Olga leányával, Török Endréné Leonka leányával és Urszinv Arnoldné Bolgár Emyvel. — A város öt uj tisztviselője. Pénteken délután, választó közgyűlés volt a városházán: öt uj tisztviselőt választottak a városatyák. Külső kép az volt a mi szokott lenni: Regele városgazda felhúzatta a nemzeti színű zászlót, mely a csalóka napsugárban fürdött. Benn, a csúnya nagyteremben a kép más volt : zúgott, mint a méhkas. A legnagyobb választásokkor sem jönnek össze annyian, mint most voltak. Minden szék el volt foglalva, hátul a kiváncsi hallgatóság más szórakozás hiányában egymás tyúkszemét taposta. Mert igazán sokáig tanácskozott benn a kandidáló bizottság. Az ég tudja mi fölött, mikor már minden állásra meg volt a jelölt. A teremben elunták magukat a városatyák és türelmetlenségükben — tapsolni kezdettek, mire Intzédi) Soma ment be a bizottsághoz, liovy ne a jelenlegi politikai helyzetet vitassák meg, hanem jöjjenek a türelmetlenke- dőket megnyugtatni. Hát jöttek. A polgármester, ki most az alispánt hel/ettesitette az elnöki székben, teljes figyelmetlenség közt kezdte bőkezű Mikulástól, a leányok inkább a Lucától. Avagy az is csak a régi jó időkből maradt mesévé vállott már. Más közmondások a tél tartósságát és szigorát jellemzik. A tél legszigorúbban ragaszkodik a jogához vallják a mondások Az angol azt mondja: „A tél sohasem henyél.“ A francia pedig „A ki <egy télnapot átélt, egy halálos ellenséggel kevesebbje van.u Másutt ismét: „Szerencsés az az ország, melynek felhők telelnek. A felhők enyhitik a levegőt. A hidegben gyorsabban mozog az ember. Innen szálló ige: „Télen mindenki ifjú lesz.“ Ilyenkor minden kabát jó. A közmondás szerint: „A fagy minden rongyot összetart.“ A jövőre mindenki kiváncsi s a jóslásból ki nem fogy az ember. A közmondások az újévet emlegetik. Ausztriában mondják : A milyen sz. Katalin, olyan lesz az újév. Németországban : Az első napi hajnali pir rossz időt és nagy csapást hoz. Tirolban és másutt pedig termékeny évre enged következtetni. Portugáliában : „Az év első napja a nyár első hónapja.“ Spanyolországban az újévről két különös közmondás dívik : „Többet hoz az újév, mint a jól művelt föld.“ „Ne mondj rosszat az évről, a mig el nem múlott.“ Januárt illetőleg a közmondásokban csaknem mindig az a kívánság nyilvánul, hogy hideg egyen. Januárban ha sok az eső, a gabonára nem hoz áldást. Januárban sok eső, kevés hó, hegynek, völgynek, fanak nem jó. Ha nedves a január hó, üresen marad a hordó. A magyar közmondás ellenben azt mondja: „Ha fénylik a Vince, megtelik a pince.“ A németek a lengyelekkel egyként tartják : „Meleg januártól ments meg Uram minket.“ Svájcban azt. mondják : „Ha januárban táncolnak a szúnyogok, a parasztnak eleség után kell menni.“ A portugáliak e szavakkal vigasztalódnak : „Nedves január, ha nem jó a gabonának, nem is rossz a nyájnak.“ Nálunk ismeretes ez: „Ha Pál fordul köddel, ember hal meg döggel.“ A szökőév iránt nagy az előítélet a közmondásokban. Könnyen balul üt ki, a mit szökőévben tesz, vagy kezd az ember. Eelsőolaszországban azt mondják: „Ha eljön a szökőév, ne rakj selyem hernyókat és ne ojts fákat“, Sardiniában ellenben az tanácsolják: „Szökőévben tenyész (selyemhernyókat) és ojts“. Az oroszok nagyon félnek „Ha szt. Kasszián (szökőévben febr. 29.) az állatra néz, leteriti a marhát, ha a fára tekint, ledönti: „Németalföldön is az a babona, hogy nem csak növendékmarha, de a baromfi az ültetvény is jól sikerült.“ Azonkívül van még kuriozumos nézetek is: „A szökőévben pénteken mindig megváltozik az idő.“ Az ó-kalendáriumban a szökőév febr. 24-ére esik, a mely nap kétszeresen veendő. Az egyház ezen a napon szt. Mátyás apostol ünnepét üli, a ki választás utján iktattatott az apostolok közé. A szökőévben 25-re esik az ünnepe, a mit Mátyás ugrásának neveznek. Róla mondja a közmondás : .Mátyás ront, ha talál, Ha nem talál csinál.“ már t. i. jeget. Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáról mondja a régi tapasztalat: Ha fénylik Gyertyaszentelő Az ekét vedd elő. Vagyis a szalmatörek is szükséges lesz a marhák számára, oly hosszú lesz a tél. Ilyenkor a medve kibújik odújából s ha szép az idő, ismét visszatér, mert még nagy hideg lesz, ellenkező esetben künn marad. Még néhány jellemző mondást említünk meg a télről „A nyár a tápláló, a tél az emésztő,“ sokféle változatban fordul elő. így: „Eljön az ideje, mikor a tél kérdezni fogja, mit tettél a nyáron.“ „A télnek nagy a gyomra.“ „Nyáron minden kecske ad tejet, télen nem is minden jó tehén.“ „A ki a meleg időben nem dolgozik, a hidegben éhezni fog.* „A ki nem jár gerebjével, mikor legyek és bögölyök csípnek, télen szalmakötéllel fog járni s kérdezni: Van-e széna eladó.“
