Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-02-06 / 11. szám
Huszonegyedik évfolyam. 11. szám. Vác, 1907. február 6. / Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. A váci főgimnázium fél éve. I. Aváci főgimnáziumban most osztották ki a féléves bizonyítványokat. Régen nem buktak meg annyian, mint az idén. Vác, 1907. febr. 4 Megy a sok diák hazafelé, ki örömmel, ki közömbösen, ki szomorúan. Ki-ki olyan lelki- állapotban, a milyenbe a félévi bizonyítványa juttatta. Élénk taglejtések között vitatják, hogy professzoraik miként Ítélkeztek szorgalmuk és tudásuk felett. De nagy aggodalommal várja az eredményt az apa is. Mi lesz a gyerekből, ha nem tanul, ha megbukott? A gyermek, az ifjú könnyen átcsúszik az izgalmakon, őt inkább csak az érdekli, hogy mit szól hozzá a szigorú szülő ? Hogy mi jövő vár rá, az másodrendű kérdés, az majd elválik. A professzor urak megtették kötelességüket, őket a szülők aggodalma nem érdekli, legfeljebb az, bogy a szigorúbb osztályozással nehány rossz diáktol megszabadulnak. De fáj az apának-, megbukván fia, reménysége oda van: oda kell adni inasnak. Nem lehet sem pap, sem doktor, se fiskális, de még hivatalnok sem, hanem mesterembernek, munkásnak, vagy kereskedőnek kell lennie. >• Átkozott bizonyítvány! Átkozott kalkulusok ! Ez itt jeles, az ott jó, emez csak elégséges, amaz. meg elégtelen. Hogy össze tudják válogatni a fokozatokat! Egyik tudományágban elsőrangú, másikban közepes, van olyan is, a miből meg nem tud semmit. Ehhez van tehetFarsang végén. A farsang már végét járja, rövid pár nap az egész ; úti laput a talpára s emléke is elenyész. Kisasszonykák mondogatják róla még el itt, amott: Karneval ur, szép gavallér, minket ugyan becsapott. Férj helyett még udvarlónk is csókot más lánykától kér, érintetlen pártáinkon rághat ismét az egér. A legények táborába sem különb a hangulat s legfeljebb csak az dicsekszik, — ki bakot lőtt s mond — nyulat. Lakodalom ? . . . Az kevés van. Lumpolás? ... Az több akad. Férj uramék pedig békén viselik a — — szarvakat. Szóval úgy van minden most is, a mint volt eddigelé és unottan, ásitozva haladunk a — böjt felé. Anti Fatikus. sége, azt bírja valahogy, ebből pedig nem képes zöld ágra vergődni. Eddig az osztályig csak felvergődött valahogy, tovább haladni nem képes, talán megállott az esze kereke, vagy pedig több tudomány már nem fér a fejébe ?! Mi ennek az oka, mit csináljunk? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járják át azok agyát, kiknek reményteljes csemetéi a váci főgimnázium padjait koptatják abban a reményben, hogy onnan majd kikerülve — meghódítják a világot. Szép az a tanulás. A ki sokat tanul és jól tanul: okos ember lesz. Tudományával nagy szolgálatot tehet a társadalomnak, magának pedig kenyeret és dicsőséget szerezhet. Büszke minden apa magzatára, ha a tudományokban előrehalad, de annál nagyobb keserűsége, ha elmarad. Hajtja, buzdítja, ösztökéli gyermekét, muszáj tanulnia, még akkor is, ha belátja, hogy tudományos pályára nem való. Végre pattan a húr . . . tovább nem járhat iskolába. Az apa törekvése hiábavaló, hamar kell gondoskodni arról, hogy a gyerek valami legyen s akkor megtörténik az, hogy az ifjú olyan pályára kényszerül, a mi sem tehetségének nem felel meg, sem kedve nincs hozzá ... az élet viharában elbukik. Pedig, ha annak idején más — nem tudományos — pályára adta volna, talán szép jövőt biztosított volna számára. Rendkívül káros az apák azon törekvése, hogy gyermekeiket mindenáron a tudományos pályákra akarják nevelni. Innen van az azután, A jogász természetrajza. (Ré.-zlet BÓDI JÓZSEF felolvasásából, melyet A V. E. I. K. mulatságán olvasott fel) Mint mikor nyájas májusi nap bájos alkonyánál a lehanyatló nap bíbor színű sugarainak andalító fényével övezeLt rózsr liget- bülbül illatával megtelitett enyhe légnél valamely dühöngő érzés vesz erőt az emberen, oly nemes szenvedély nyitogatja szivem zárját, mikor a glóriával övezett dicső jogászságról és annak tátongó üres zsebeiről értekezhetem. Mindenek előtt el kell dönteni, ki lehet jogász? Mindenki talán ki akar, kinek pénze van, vagy ki nagy szájat érez magában ? Nem és százszor nem. Arra végérvényesen születni kell, miként születni kell arra is, hogy valaki világhírű hadvezér, vagy rettenetes művész, legyen már kis gyerek korában meg lehet tudni ki lesz jogász. Pl. van egy apa és annak egy nagy sulykó fejű fia. Az apa azt hiszi, hogy csemetéjének rengeteg fejében sok ész lehet jóleső érzéssel legelteti mindenkor szemét fiának borotválatlan fején s egyszer végre is kitör belőle a jóindulat s megszólal : Fiam te pap leszel. Ha most a kedves kicsike ellenkezik, hogy ő nem lesz pap, akkor körülbelül az lesz, vagy valamilyen jámborabb teremtés, mondjuk, hogy bölcsész, de semmiesetre sem jogász. De ha halkan azt rebegi, hogy pap leszek apám. akkor jobb lett volna neki nem születni, mivel az ilyen fickó rendesen jogász lesz. hogy középiskoláink nem kapnak igazán oda való gyermekanyagot, a tanároknak küzköd- niök kell tantárgyuk megértetésével, hogy eredményt is érjenek, a fegyelmező eszközök megválasztásában szinte leleményeseknek kell lenniük, a gimnáziumok ideális céljaikat nem valósíthatják meg: nagyrészt kalkulus osztogató intézménynyé lesznek. Hogy érdemes ifjak is kikerülnek onnan, a kikre a gimnázium igazán büszke lehet, azt nem vitatom, de a nagy tömeg bizony olyan, hogy a gimnáziumban szerzett tudományukkal nem sokat használnak úgy maguknak, mint a társadalomnak. A bizonyitvany csak formává lesz, arra való, hogy vele valamilyen állást lehessen szerezni. Hir ek. Farsangi naptár. Febr. 10. Gazdakör mulatsága. Febr. 9. üalegyesiilel farsangzáró karton- estélye. Febr. 16. Az izr. leányegglet bálja. Az egyetemi ifjak mulatsága. Heteken keresztül az ifjúságot jellemző lelkesedéssel fáradoztak az egyetemiek hangversenyük és mulatságuk sikere érdekében s szombaton este, mikor a Kúria fényes, villanyos termében széttekintettek, örömmel teli büszkeséggel konstatálhatták, hogy fáradozásuk nem volt hiába való. Az ismert piros bársony ülőhelyeken valóságos szépség kiál 1 iMert már akkor jelentkezik nála a jogász tehetség, tudniillik, hogy biztosan tudja, hogy nem lesz pap, de azért az apját becsapja. Jogászok lesznek azok is, kik elemi iskolában jó verekedők hirében állottak. Gimnáziumból jogásznak csapnak fel azok, kiknek az alsóbb osztályokban az inasokkal diplomáciai konfliktusuk akadt, továbbá kik IV-bői kénytelenek voltak más felé vándorolni, mert különben konzílium abeundi lett volna dicsőséges pályájuk befejezése. Jogásznak szokott tódulni azoknak is 9J0/» a kik érettségi előtt papot diktálnak be, mennek azonkívül jogásznak csendesebb fajtájúak is, az úgynevezett élhetetlenek, kiknek azt jelölte ki osztályrészül a kegyetlen végzet, hogy folytonosan tanulniok kell, nem buknak el se ötször, se hatszor, hanem négy év alatt kerülnek ki az alma máter ölelő karjai közül. Tudományos szempontból tárgyalva a jogász életet, miként a világ történelmet bárom részre osztjuk, úgy itt is háromféle jogászt különböztetünk meg. Vannak először is porosfülű jogászok, — az úgy nevezett gólyák. Büszke érzéstől dagadó kebellel lépnek be először az egyetem vesti- bulumába, ijedten veszik le kalapjukat, meg- állanak, körülnéznek, majd ingadozó léptekkel közelednek a környezők felé s műértő szemekkel vizsgálgatják, hogy a homokkő oszlopok márványból vannak-e? De pár nap múlva az egyetem tudományos ihletet lenelő falai között bátorságot nyervén — merészebbek
