Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-15 / 99. szám

2 VÁCI HÍRLAP A pályaház és a menetrend. Megint egy érdekes témához értek. A vasúti pályaudvar kibővítéséről, a felvételi épület megnagyobbitásáról, a menetrend megváltoz­tatásáról volt szó s erre terjedelmes elabora- tumot dolgozott ki Hübschl Kálmán, ki azt rögtön fel is olvasta. Az építész remek tervet gondolt ki aluljárókkal, mert ha talán megépí­tik a vác—gödöllői villamost . . . — Biztosan tudom, hogy meg lesz! szólt meggyőződéssel Kra.kk.er Kálmán. — Annak állomása pedig a túlsó oldalon lesz, igy a be és kiszálló forgalmat a síneken át nem lehet lebonyolitni. Uj vonatok beállí­tását is kérnünk kell. És főleg meg kell aka­dályozni, hogy toldják-foldják az öreg felvételi épületet, mert akkor soha sem kapunk újat. Indítványozta, hogy egy monsre-küldöttség menjen a kereskedelmi miniszterhez és évtize­des panaszainkat és jogos kívánságainkat tárja fel előtte és csatlakozásra hívja fel a küldött­séghez a város a szomszédos községeket, va­lamint a szomszéd választó kerület képviselőit is. Nagy éljenzéssel fogadták az előterjesztést, látszott, hogy a mérnök régi váci sérelem orvoslásáról szólt. A ki látta a legelső vonatot. Nagyon kedves felszólalásról kell itt meg­emlékeznünk, mely igen praktikus tanácsot is adott. Kemény Guszti bácsi állott fel és szólt: — Nagyon kevesen vannak már életben, a kik 1844-ben Vácra berobogó első vonatot látták. Én láttam. (Hosszú, nagy éljenzés.) A pályaház akkor is ilyen volt, csak a két kis szárny hiányzott. Nagyon megnőtt azóta Vác forgalma, de nem tettek Vác érdekében semmit. Én ajánlom, keressük fel a közigazgatási bizott­ságot a vármegyén, majd az elrendeli egyes vonatok megállását, mert ehhez joga van és segít a mi sérelmeinken. la* koráni mondatot több ezerszer kötele­sek egymásután elmondani s mondják is a mig birják, de csakhamar kimerülnek, éne­kükből üvöltés válik, csupán egyes szótagok morzsalékait tudják csak kihörögni, ajkuk vértől tajtékzik, lestük remeg és aléltan es­nek össze. Európában a mevlev dervisek vau­nak a kiknek szertartásán meglátszik, hogy költő alapította őket körülbelül ötszáz évvel azelőtt. Midőn a mevlevi szerzetek különféle színű kaftánokban, sárgafehér magas Elvegük­ben összegyűlekeznek a Semahaneban, le­kuporodnak az oszlopok alatt félkörben. Majd jön a Seik (elöljáró főnök) is turbán­ján zöld tekerccsel. Háromszor körüljárják bágyadt lassúsággal a termet és mindannyi­szor mélyen meghajolnak a seik előtt. A ke­ringés jelképies. a nap, a seik mozdulatlanul ülhelyén csak akkor toppant egyet, ha a ke- keringést valamelyik elhibázza. A keringés előtt minden dervis leveti kaftánját és egyenruhában állnak ki a térre, hosszú fe­hér ráncos szoknyában, a mely térdig ér. Azután megkezdődik a forgás felemelt kézzel, a jobb kéz ég felé emelve kitárt marokkal, a bal kéz pedig a föld felé hajolva aláfordi- tolt kézfejjel. A forgás a zene taktusaira, mindig gyorsahbodik s bár az egész térség tele van iorgó dervisekkel, egyetlen kéz sem ütődik össze. Zaj nincs, miután az egész for­gás mezítláb történik. Köztük jár egy lila- szinű kaftános öreg dervis, a ki a Holdat képviseli. Oldalt is áll egy pár, a kik a pad­lóra hulló kifáradt dervisekre reáadják az elhányt köpönyegeket. Minden dervis arca csupa áhitat, némelyik behunyja szemét, félrehajtja a lejét s látszik rajta, hogy neki ez a forgás gyönyörűséget okoz. Nagyon megéljenezték Guszti bácsit, termé­szetesen indítványát is elfogadták. Öt perc szünet. Látszik, kogy van szene a városnak. Pokoli meleg volt a teremben, a városatyák egymás után szöktek meg. Végül is Donovitz Vilmos szánta meg az izzadókat és öt percre felfüg­geszteni kérte a tárgyalást, mit a polgármester meg is tett. Öt percből lett tiz és a városatyáknak a fele sem tért vissza, ürességtől tátongtak egész széksorok. A referálást most Bárdos Ernő tanácsos folytatta gyors ütemben. (Ezentúl úgy lesz, hogy mindenki a maga által elintézett aktát fogja a közgyűlésnek előadni.) Egy csomó átruházáson, egy csomó illetőségi kérdésen estek túl, vettek, adtak névszerinti szavazással kisebö-nagyobb telkeket. A legdrágább váci. 4202 koronájába kerülne Vácnak Sztanya Ferenc, ha Bárdos tanácsos ki nem hámozza, hogy ezt nem kell megfizetnünk. Sztanyát ugyanis a főváros egyik kórházában alapitvá- nyos iielyen gyógykezeltette s most Vác váro­sától 4202 koronát követelnek ezért. Bárdos világos, szép előadásban magyarázta, hogy nem kell megfizetnünk, előterjesztését el is fogadták, sőt Révész Béla még köszönetét mondott érte külön. A fiatal tanácsos első közgyűlési sze­replése nagyon rokonszenves fogadtatásra ta­lált, ő is meglehet elégedve és ambícióval foly­tathatja munkáját. Pénz a kavicsért. Éljenzés közt adták meg Intzédy Somának a felmentést, hogy elkészítette az iparos tanonc­iskola számadásait, majd a kavicsbányáról esett szó. Löwinger F. Sándor tette azt az ajánlatot, hogy 12 évre évi 2500 koronáért bérbe veszi az uj kavicsbányát. Uj bevétel: hogyne fogad­ták volna szívesen. Ä város apaállatai. A város három éve nem adta ki azt a költ­ségvetésbe felvett összeget, mellyel az apa­állatokat tartó gazdákat szokták jutalmazni. Most hát szétosztották. Haber József dr. 100, Miskey Pál 200, Monszpart János 150 és Pápa Herman 50 koronát kapott a kötelességüket hűen és lelkiismeretesen teljesítő apaállatok zabjára. Dr. Franyó referál. Az uj rendelkezés szerint dr. Franyó István­nak is szólni kellett. Referálása hozzájárult, hogy a közgyűlés nem nyúlt hosszúra. Mint a pergetett méz, úgy rohant belőle a szó s csak annyit tudunk, hogy az árvatgri tőkék gyümöl­csöző elhelyezéséről beszélt, a mit a tárgyso­rozat is mond. Aztán örömet szerzett neki a közgyűlés: 21 évi szolgálat után személyes pótlékot szavazott meg neki egyhangúlag. Örömet szereztek a városi napidijasoknak, mert karácsonyi ajándékul fizetésük egy részét osztják szét közöttük, a polgármester meg fel­hatalmazást kért és kapott is, hogy kisebb- nagyobb összeggel örvendeztesse meg a város szolgáit és rendőreit is a karácsony alkalmából. Így végre keresztül száguldtak 45 tárgyon, a 46-ik következett volna. Szokás szerint az év utolsó közgyűlésén a polgármester boldog új­évet kíván a városatyáknak, de most elmaradt. Ebből az következik, hogy még egy rendkívüli közgyűlés lesz ebben az évben. De nem olyan hosszú, mint a csütörtöki volt. Az a kevés városatya, ki végig kitartott, éppen akkor hagyhatta el a közgyűlési termet, mikor a templomokban hét órát harangoztak. H i r e k. — Csáky Károly gróf a karácsonyi magyar vásáron. A grófpüspök ismét tanu- jelét adta a minden jó és szép iránt való érdeklődésének azzal, hogy a karácsonyi magyar vásárt a Tulipán-Szövetség tagjainak további munkájára buzditólag ható látoga­tásával kitüntette. Báró .4ndrédnszky Gáborné, a I ul ipán-Szövetség társelnöke és Andreánszky István báró, a karácsonyi magyar vásár véd­nöke személyesen megkérték megyés püspö­künket, hogy a karácsonyi vásárt megte­kintse. Bár egészségére hivatkozva azt biztosan meg nem Ígérhette, pénteken délelőtt 11 órakor udvari papsága kíséretében mégis meglátogatta a vásárt. A Kúria bejáratánál Andreánszky István báró, védnök és Borbély Sándor egyesületi elnök fogadták. A nagy­teremben, a vásár színhelyén br. Andreánszky Gáborné és Ivánka Pálné társelnökök, to­vábbá Korpás Mártonná alelnök, özv. Bállá Istvánná, özv. Zalánífy Károlyné és Borbély Sándorné választmányi tagok, mint házi­asszonyok üdvözölték és kalauzolták. A vá­sár rendezése és kiállítása láthatólag kelle­mesen lepte meg grófpüspökünket. Kétszer is körüljárta a termet, minden egyes sátrat figyelmére méltatott s majdnem egy óráig időzött a vásáron. Noha ez alkalommal nem abból a célból jött, hogy vásároljon, mégis egy törekvő iparostanuló készítményét meg­vette, hogy ezzel a szegény fiút segíthesse. Távozása előtt ismételten elismerőleg nyilat­kozott az egyesület elnökségének hazafias munkálkodása felől. — A munkásbizíositó és az orvosok. a harcnak vége. Az orvosok belátták, hogy végre is nem lehet a munkásbiztositó pénz­tár bevételének felét elvinni, mert akkor a humánus intézmény csődöt mond. Látták a váci munkásbiztositó vezetőinek jóindulatát is és mérsékelték kívánságaikat. E héten megszületett a béke. Az orvosok a munkás­biztositó pénztárban gyűlést tartottak és el­fogadták azt a javaslatot, hogy az eddigi 28ÜÜ korona helyett 6ÜUÜ K át fordítanak az orvosok fizetésére. A munkásbiztositó kine­vezett lóorvosa ezentúl is dr. Vadas József lesz, a többi váci orvosok, kik nyilvános praxist űznek, szolgálati idejüknek megfele­lően részesülnek mint szerződött orvosok fizetésben. — Egy ifjú asszony halála. Megrendítő, súlyos csapás érte Farkas Jozsefné úrnőt, a Picot-gyár igazgatójának nejét, Rózsika nő­vérének, férj. Bauer Bélánénak váratlan el­hunyta által. A szép és kedves fiatal asz- szony alig öt hónap óta élt a legboldogabb házasságban férjével, a ki hajógyári mérnök. Kedves modorával és szellemes társalgásá- sával mindenki rokonszenvét megnyerte, a kivel csak érintkezett itt Vácon is. Az el­hunyt temetése e hó 13-án nagy részvét mellett ment végbe Budapesten, melyen a váciak közül sokan voltak jelen. — Karácsonyi adakozás. A helybeli ág. h. ev. iskola ez idei karácsonyi kiosztására egy magát megnevezni nem akaró tiz koro­nát, Lónyay Flóra pedig 14 drb. meleg iéli kabátkát és egy nagykendőt adományozott. A nemesszivű adakozóknak ez utón is hálás köszönetét mond az iskolaszék elnöksége. — Köszönetnyilvánítás. A szegénykonyha céljaira Lonyay Flóra 5Ö koronát, Crouy Károlyné grófnő szintén 50 koronát ado­mányozott. Ezen adományokért ez utón is köszönetét mond a vöröskereszt-egylet el­nöksége.

Next

/
Thumbnails
Contents