Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-11-10 / 89. szám
2 VÁCI HÍRLAP már rég, ha üres nagyképűsködés akarna a a társadalomnak utat és irányt szabni. Azt az egyet megengedjük, hogy ha van is fogalmunk az élet művészetéről, nem a szerint élünk, mert az életet kevesebb berendezési költséggel is tehetnők kellemesebbé, ha több súlyt helyeznénk a szellemi élvezetekre. De ha már egyáltalán hibát keresünk, nem szükség, hogy úgy mutassuk be magunkat, mintha nemrég szalajtottak volna bennünket a Kirgiz-pusztáról. Mire becsüljenek bennünket mások, ha mi magunk is alpári becsüljük magunkat? Van minékünk elég nagy fogyatkozásunk, olyan, mely a társadalom egységét csakugyan gyengíti és legfőbb oka annak, hogy nem támaszthat erős közvéleményt. Erre a hibára mutassunk rá s ismerjük el, hogy az a mi legnagyobb hibánk, hogy az úgynevezett afférekkel sohase vagyunk készen. Az egyik még el sem múlt, keletkezik a másik s a személyes érdekek harcában a közjó szenved rövidséget. De hát ezek a kétségkívül szomorú jelenségnek nem annyira az általános műveltséghez, mint inkább az emberi indulatokhoz vannak kötve. Küzdjünk vállvetett erővel azon, hogy társadalmunk vezérelemei közt létrejöjjön az összhang, hogy személyes sérelmeit feledje el kiki, midőn a közérdek kivánja áldozatát. S ha ezt elértük, akkor nem kell összefont karokkal sopánkodnunk közéletünk stagnációja fölött. E. Hírek.-- Közérdekű előadások a helybeli fő® gimnáziumban. Helybeli főgimnáziumunk tanári kara a közoktatásügyi miniszternek 1905. 104,800 sz. a. kelt rendelete értelmében november—február hónapokban szombati napokon d. u. 1/20 órakor a főgimnázium dísztermében szabad belépés mellett közérdekű előadásukat fog rendezni. Ezek közül több kísérletek, vagy vetített képek mellett folyik le. Előadásokat tartanak Nemei fölöttem, azután visszatér fészkébe. Ott van az, egy csonka torony tetején . . . Arrafelé tartok ... Út már nem vezet hozzá, hiszen a baglyoknak, kuvikoknak útra nincs szükségük. Ember meg már nem jár oda, legfeljebb az a szegény tót földmives, kinek keskeny kis földjén áll a torony. A vidékre sűrű sötétség kezd már nehezedni. Csak lassan haladhatok előre; olykor nagyokat botiok a magasan feltöltött krumplifészkekben. De a történelmi emlékek iránt érzett meleg szeretetem felejtet velem minden fáradtságot s a leírhatatlan érzés ösztökél a torony megközelítésére. Ott vagyok már mellette. A nagy sötétségben komoran, némán merednek az égnek a sötét falak. Tető már nincs rajtuk. A szél szabadon jár bennük. A ragasztó malter már meg van kövesedve; mutatja, hogy régi lehet. A néma csendben láthatatlan szellemek rajzanak köröttem s mesélnek a múltról. — Nagyon régen történt! még Szent István idejében. Görögországból, — a király parancsára — építőmesterek jövőnek, kik e helyen 10 szepesi falu számára templomot építettek. Büszkesége vala a környéknek a szép gótstilű templom. A hívők vasárnaponként szorgalmasan jártak vala a templomba, mert a király parancsa szerint: »ki vasárnap lóval dolgozik, lova vétessék el, ki szerszámmal, azt bőrén váltsa meg.« A háztűzőröknek Endre igazgató a megnyitó beszéd kíséretében a neveléstudomány köréből, Szabó József a természettudományok, Eddy József a földrajz és történelem, Bartha György dr. a bölcselettudomány, Friedreich Endre dr. az archaelogia, Kövesi Lajos a magyar irodalom Kontraszti Dezső a socologia, Agárdi László a magyar irodalom, Horváth Károly és Bán Márton a természettudományok, Haris Béla a művészetek és Alter Béla dr. a német irodalom köréből. Az első előadás november 23-ikán lesz. a részletes program a napokban fog megjelenni. Később meghatározandó időben egy Uránia-és egy művészestét is tartanak. — Nem lesz közös konyha. Ne tagadjuk; nem sikerült a közös konyhát összehozni. Sokan fáradtak ez érdekében, de a nagy közönség nem fogta fel annak nagy hasznát s a szükséges 60 étadag nem jött össze, a szervezők nehogy mindjárt anyagi zavarokkal kezdjék a közös konyha munkáját, inkább lemondottak egyelőre annak felállításáról. Egy csalódással több nekik. A kik önzetlenül azon fáradnak, hogy a „köznek“ használjanak, láthatják, hogy az hiába való fáradság. Azok is meghátráitak, kik legjobban követelték első időkben, hogy legyen közös konyha. Most legtöbben azzal argumentáltak, hogy téli időre éléskamrájuk tele van, előre beszereztek mindent. A bizottság lelkismeretesen befejezte hát munkáját, elkészítette az összes szükséges szabályokat, ha tavasszal mégis eszébe jutna azoknak, kik legjobban sürgették a közös konyha felállítását, hogy meglegyen a váci közös konyha, a bizottság nem végzett hiába való munkát: teljes egészében megkapják az előkészített szabályokat, melyek alapján a váci közös konyha rögtön megkezdheti működését. — A váci munkásbiztositó orvosai. Az az országszerte megindult mozgalom, melyet az orvosi fizetések rendezésére az országos orvosszövetség indított meg, kezd abba a mederbe jutni, a hol már mindkét oldalon megazonban megengedte vala a szent miséről való elmaradást, Az idő múlott, az emberek is megszokták a templomot. Már nem is tudtak volna el el lenni nélküle. Melléje paplakot is építettek. A házak is mindinkább szaporodtak a faluban s jólét és boldogság lakozék minden házban. Egy márciusi este félrevert harang zúgása verte fel a falu népét. Az utón ellenséges lovas csapatok közeledtek. A tatárok voltak villámgyors lovaikon. Harci készülődésre nem volt idő. Az emberek fejszét, kaszát ragadtak. Az asszonyok alvó gyermekeiket kelte- gették s nem gondolták még akkor, hogy utolsó este volt az, mit gyermekeikkel együtt tölthetnek . . . A harc rövid volt. A kegyetlen horda lemészárolt, mindenkit, ki útjába akadt. Férj együtt pusztult feleségével, apa fiával, anya csecsemő kis gyermekével. A Hernád vizét pirosra festette a kiömlő sok vér, az eget pedig az égő házak pusztító lángnyelvei. A ki még életben maradt, futott a merre tudott. Egy csomó ember, asszony, gyermek a templomban keresett utolsó menedéket. Erős kő- lalai, hatalmas kapui egy időre feltartóztatták ugyan a vérszomjas tatárokat, de tűzssóváik ellen, miket nyilaikkal lőttek a templom tetejére, nem volt védelem. Lángba borult a templom is. Fojtó füst töltötte meg a belseértik egymást. A hol mereven ragaszkodtak az orvosok a lehetetlen nagyságú fizetésekhez, ott sztrájktünetek léptek fel, de később ott is visszatértek ahhoz a méltányos állásponthoz, mit a váci munkásbiztositó pénztár képvisel, hogy tisztességesen kell az orvosokat fizetni, de ezt összhangzatba kelljhozni a pénztárak anyagi erejével. Ezen az alapon fog megegyezés létesülni a váci orvosok és a váci munkásbiztositó pénztár között. Ez utóbbinak igazgatósága az elmúlt héten újabb gyűlést tartott, melyen Qmdrich József elnök azt indítványozta, hogy az eddigi 2800 korona helyett 6000 ezer koronát fordítsanak a pénztár betegeit kezelő orvosok fizetésére, a mely terhet meg fogja bírni a váci munkásbiztositó. Az elnök indítványát egyhangúlag elfogadta az igazgatóság s ezt a megállapodást az orvosszövetség képviselőjével, dr. H'órl Péter városi főorvossal tudatták. A váci orvosok, kik mind aláírták a reverzálist, mely az egyöntetű eljárásra kötelezi az összes orvosokat, most a középponttól felmentést kérnek a reverzá- lis alól s mert ők az ily fizetésrendezéssel egyelőre meg vannak elégedve, a humánus itnézmény érdekében szükséges béke az orvosok és pénztár között mielőbb létre jön. — Esküvő. Tegnap délelőtt esküdött örök hűséget Stark Tériké, Stark György polgártár- társunk kedves leánya Szentirmai (Schöpflin) Emil m. kir. központi statisztikai hivatali tisztnek. A polgári kötést követő egyházi kötést a Hétkápolnában végezte Thoma József alagi lelkész. Boldogság legyen osztályrészük! — Nincs többé éjjeli zene ! Olvassátok, borzadjatok és sírjatok váci lányok! A jó vidék poetikus gyönyöreinek cimboraszója hullott romba! A leányálmok hetedik meny- országa, a szerelmes gavallérok legodaadóbb virtusa . . . Andrássy Gyula gróf belügyminiszter egy roszkedvében rendeletet adott ki, a melyben a kivételes zeneengedélyek megszorításáról intézkedik és az éjjeli zenét szigorú büntetés terhe alatt véglegesen eltiltja . . . Egy szó nyilalott a hazán keresztül . . . Nem kegyelmes ur, ezt jét . . , Tudta már mindenki, hogy nincs többé menekvés. Odakünn a vértszomjazó tatárok, felettük az égő tető. Térdre hullottak mindnyájan , . . Imádkoztak ... A ful- lasztó hőség mindinkább elviselhetetlenebbé vált. Sokan elájultak, némelyek ruháikat hányták le magukról. Mások kétségbeesetten kiáltoztak ... Az asszonyok szent zsolozsmákat énekeltek ... A tatárok pedig vérengző, romboló, pusztító örömükben hangosan üvöltöttek. Az óriási zajnak egy még nagyobb zuhanás vetett véget. Leszakadt az égő tető, maga alá temetvén a bennlévőket . . . Egy pillanatra halálos csend lett, melynek irtóztató voltát még emelte az égő gerendák pattogása. így pusztult el 1241 tavaszán Körtvélyes s igy dőlt romba egész Magyarország . . . * * * A hold már bearanyozta fényével a gyönyörű vidéket. Virágok illatoztak ... A hegyeken pásztortüzek lobogtak . . . Csend honolt a .falvakban . . . Nyugodtan aludták álmaikat a békés polgárok. A béke, a megnyugvás áldása lengett mindenen ... A falu nélkül maradt torony is méltóságteljes nyugalommal nyújtózik az ég felé s regéli a késő unokáknak, hogy itt valamikor tatárok is jártak.
