Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-11-03 / 87. szám
2 VÁCI HÍRLAP a vasúti vendéglőben inegisznak egy pohái sört s a legközelebbi vonattal tovább utaznak Marosra. És ilyenek láttán ne piruljon az embei . Egv barátom, a ki a vízvezeték eszméjének' — jó magammal egyetemben — lelkes hive, azt tartja, hogy kár volt még itt villanyvilágítást berendezni, mert az csak arra jó, hogy Vác szemetjét, porát még jobban és többet láthassuk. Én erre csak azt felelem, hogy nem volt kár és pedig nem csak azért, mert a villanyvilágítás már magába véve igen üdvös és kellemes dolog, hanem :azért is, mert az még jobban figyelmeztet arra, hogy ezt a port és szemetet innen el- távolitsuk, hogy ezt meglássák azok is, akik eddig nem tudták, vagy nem akarták látni. Lássák meg tehát, igen kérem az illetékes vezetőket s szabadítsanak meg végre vala- hára ettől a »szégyen-tér«-tői minket, szenvedő emberiséget! Egyezzenek meg a püspökséggel. Vagy ne egyezzenek meg. Mindegy, csak csináljanak valamit. Csináljanak legalább egy pár kocsi utat s tiltsák be a kocsik kereszíül-kasul száguldozását. S akkor-a jó Istenre bizhatják, hogy a szabadon maradó teret fűvel vonja be, a mikor aztán megszűnik a por s tele tüdővel szívhatjuk azt a pompás hegyi levegőt, melyet a Naszály-hegy és társai oly bőkezűen öntenének városunkra, ha azt a mi indolenciánk erőnek erejével meg nem akadályozná. Dr. Lázár Ottó. Hírek. — A siketnémáknak. Gróf Gsálnj Károly megyés püspökünknek mint midenik előző évben úgy ez alkalommal is kegyes gondoskodásába foglalta a helybeli kir. orsz. siketnéma intézet növendékeit. Magas névünnepe és a közeledő karácsonyi szent ünnepek alkalmából a siketnéma növendékek karácsonyfájára 100 korona adományt juttatott. Ő Exellentiájának ez utón is mély hálával mond köszönetét a siketnéma intézet igazgatósága. — A váci közös konyha szövetkezetbe belépni szándékozók felhivatnak, hogy a belépési nyilatkozat aláírása végett november hó 10-ig okvetlenül jelentkezzenek Ivánka Pál, Bodor Benő, Szommer Gyula és Dr. Göndör Sándor urak egyikének, mert a kötelező nyilatkozatok, félreértések elkerülése s a rábeszélés látszatának kerülése céljából az egyes családokhoz nem kiküldetnek. A nyilatkozat aláírásakor igazolandó a fel- szerelési díjnak az ipari és gazd. hitelszövetkezetbe történt előzetes befizetése, mert e nélkül az aláírás figyelembe nem vehető. A felszerelési dij egy adag után 30 K, ly/a adagután 45 K, 2 adag után 50K, 21/2 adag után 45 K. 3 adag után 60 ív. A kiszolgáltatandó egész étadag legalább két felnőtt személy étel mezésére elegendő s az ételmeny- nyiségre adagonkint és naponkint 80 deka hús (a katonaságnál 5 emberre számítva egy kilo) egy liter leves, egy liter főzelék és egy liter tészta van számítva. A napi étlap áll: húsleves, leveshús körítve s mártással, pecsenye, főzelék; vagy pedig hamis leves, pecseny, főzelék, tészta; este egy hús étel. A konyha cseléd kosztot is fog kiszolgáltatni havi 20 Ií-ért és pedig adagonkint egy liter levest egy liter főzeléket és 20 deka húst. Esetleges bővebb felvilágosítással fenti urak készséggel állanak az érdeklődő közönség rendelkezésére. — Novemberi előléptetések. A szokásos katonai előléptetésekkel az idén nagyon szűkén bántak. A névsorban két ismerős nevére akadunk: Gömöri Ham* Gábor, a pápai honvédhuszárezred századosa elsőosztályú százados lett, Marschalt Kálmán csendőrtiszthelyettest, Marschall váci járásparancsnok fiát, pedig csendőrhadnagyá nevezték ki s továbbra is a nyitrai csendőrszárny vezetésével bízták meg. — Prépost-kinevezés. A király megyés püspökünk előterjesztésére Vághegyi Ágoston váci székesegyházi kononoknak az üaböi címzetes prépostságot adományozta. — A Bárdos—Borbély ügy. A múlt év nyarán megejtett Forgó—Preszly megyebizottsági tagválasztás ügye végre véget ért. Másfél év óta a felebbezési fórumokat járta a ritka érdekességű választás, melyet dr. Forgó Kálmán választói vittek oda. Legutóbb már oldalhajtása is lett ennek a aiegyebi- zottsági tagválasztásnak: a fellebbezők a közigazgatási bíróság előtt azzal is érveltek, hogy Bárdos Ernő és Borbély István a polgármester nevében korteskedtek dr. PrtszLy Elemér mellett, már ez okkól is megsemmisítendő a választás. A közigazgatási bíróság mielőtt ítéletet hozott volna, leküldte a feleb - bezést dr. Zádor János polgármesternek, polgármesterünk pedig felhívta Bákóczy Pál és társai felebbezőket, hogy igazolják tanúikkal, hogy Bárdos Ernő és Borbély István tényleg az ő nevében korteskedtek. Tegnap kellett volna ezeket a tanukat kihallgatni, de csak Bákóczy Pál jelent meg és azzal az indokolással, hogy dr. Prés zly Elemér a november 12-iki megyebizottsági választáson úgy is uj választás alá jön, mert mandátuma már megszűnt, céltalan a feleb- bezés, felebbezésüket visszavonják. •v — Az alsóvárosi temető szélén. Halottak estéjén a legtöbb ember fölkeresi a holtak városát, a legtöbben kegyeletből, sokan gondolata igen változatos. I'ermészetes, hiszen a baka-élet elég alkalommal szolgál erre. Mindent megírnak, mindenről énekelnek. Példa rá a következő dal: Temetnek egy bakát, szól a gyászzene Nagyot duran a pajtások fegyvere Szép parádé kiséri a sírjába Ménem lett szegénynek a falujába. Falujában neki mégis job lenne Nem kellene se parádé se zene Mégis százszor boldogabban nyugodna Mert fölötte szép kedvese zokogna. Az előbbi s a következő nóták már mutatják, hogy megtörött a baka büszkesége. Nem olyan igen büszke az, »uniformisra«, sőt talán szívesen felcserélné a »civil bagázs«-ok ruhájával. Vége van a kukoricafosztásnak Vége van a legény szabad sorsának, Három évre szegődttete a király Három évig babájáért sirdogál. Édes anyám mért szültél e világra Kilenc fontos ágyú golyo számára Kilenc fontos ágyú golyo eltalál Azt sem mondom voltál-e édes anyám. Sok nótájuk van, a mely egy-egy történetet balladaszerűen ii le. Szolgáljon erre például a következő: Édes anya levelet ir katona fiának Jere haza édes fiam apád halálára Vissza ir az alezredes ne várja a fiát Fcrencz József táborában golyo élében ál Édes anyám ne várd töb levelemet Ágyú golyo elvite a job kezemet írd meg pajtás az én édes anyámnak Töb levelét ne várja a fiának. Legérdekesebbek az »öreg bakák« nótái s az úgynevezett »szabadságos dal «-ok. Ezekből kitűnik, hogy dalolni meg épenséggel nem tudnak — az öregek — a nélkül, hogy vagy a szabadságra menés vágyát, vagy a hátralevő időt be ne foglalják. Rendkívül változatosak s találóak ezek a nóták. Nincs olyan apró-cseprő dolga, jelenete az utolsó napoknak, melyet meg ne énekelnének. Például : Eljött már a szabadságnak ideje, Öregeknek meg jött már a kedve, Azt sem tudja mellik darab risztungját A számvevő őrmester adja átt. Ha átt adja a mándliger fegyverét Örümében lehulatja a kön-nyét, Így kiált fel három évig hordoztam. Érte de sok kurta vasat megkaptam. A mándliger nem szívja az erőnket Rezes csákó sem nyomja a fejünket. Mert átt adjuk egy szegény regrutának Had viselje emlékül e hazának. Kapitány úr Isten áldja minden lépéssét El ereszti szabadságra ős legénységét, Ki töltötem három évet magyar hazámért Benne bölcsen uralkodó Ferencz Józsefért. A ...........zöldre festett csárda Aban mulat négy baka bujában Egynek sincsen bajnét az oldalán Szabadságra mennek azok talán Arra megy a bakák kapitánya Azt kérdezi ki van a csárdában Ki kiált a csaplárosné lánya ^ Öreg bakák mennek szabadságra Hívják ki hát azt az öreg bakát Mutassa meg az igazolványát Kapitány úr itt van a zsebemben Három évet ki szenvedtem érte. Édes anyám kedves édes anyám Szedje össze az én civil ruhám Szedje össze tegyed a postára Megy a fiad hoszu szabadságra. A magyar baka sokat dalol. Van rá alkalma elég Menetelés közben, súroláskor, tisztogatás alatt stb., mit tenne mást, mint dalolna. Sokszor »muszájból« is. Akár milyen bús is legyen, ha ráparancsol a »sarzsi«: dalolj,hát dalol. Gyakran láthatni, hogy az újonc szemei könnyeznek, ajkairól pedig nóta hangzik. Nótáikat alkalomhoz és körülményekhez képest megválogatják. Mást énekelnek gyakorlatok alatt, mást a kaszárnyában, ismét mást a lőházban. Hát még mennyire mást a 3-ik év vége felé. Az utolsó napokban mást nem is hallani az öregek szájából, mint ; Fújja a szél fújja, Haza felé fújja A 4-beli öreg bakák Mennek szabatságra. Örökösen, fáradhatlanul ezt éneklik. A hallgatónak is megható. Különösen az utolsó napon. Csak az tudja átérezni, a ki maga is volt katona. Egyik percben sírnak, a másikban nevetnek. A többiek — a kik ott maradnak — csak nézik-nézik a »haza« menő' két, együtt örülnek velük, a szivük azonban zokog. A kaszárnya lakói mind könnyeznek. Érzékeny jelenet. Különösen az utolsó pillanat, midőn elbúcsúznak a maradóktól. Hogy vigasztalják őket. A napló — melyből e szemelvények kikerültek — arra is megtanítja az öreg bakát, miként búcsúzzék baj társaitól. Az utolsó szavak igy hangzanak : » . . . . Nyújtsátok hát felém baráti jobbotok, tisztelhessétek általam kedves galambotok! Eped ve megyek én most haza felé mert meg szabadultam a katonai élettől. Nem is rósz viselni a katona nevet, hanem keresztül küzdeni hosszú 3. évet! távol a szülőktől, kedves babájától, ya megfosztott arany virágjától. De most már mi megkaptuk katona könyvünket szeretett baj társak hát jó egészséget!!« Egyszer láttam három éves bakák búcsú- zását, soha sem felejtem el. Sz. O.
