Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-10-13 / 81. szám

2 VÁCI HÍRLAP vizre és emelje a városi pótadót, mely oly régen a 40 százalékon áll és a mely oly régen kevés a haladáshoz. Mire kell a pénz? Megmondotta ezt is a polgármester, midőn a pénzügyi bizottság munkaprogramját előter­jesztette: Halaszthatatlan a szegény-ügy ren­dezése (tényleg úton, útfélen koldusba ütkö­zik az ember), a rendőrkapitányi hivatal át­szervezése sem halasztható már, sürgős a tisztviselők, rendőrök, szolgák fizetésrendezése. Jövő évben az Althán-utca rendezésébe kez­denek, kikövezik a Fegyház-utcát, befásitják a Damjanich-teret, rendezik a rádi-út környékét és a honvédsor csatornájánál fognak még dolgozni. Tótfalu útja. Itt van a legközelebbi kérdések egyike: a vác—tótfalui ut. Vagy 30 ezer koronába kerül a megépítése és az sürgős városunk ipara és kereskedelme érdekében is, hogy 1908-ban megépüljön. Meg is építik, de hogy Szent­endre, Kaláz, Poftáz községeken segítsenek, a melyekre 20—15 százalékos hozzájárulási összeget rótt ki a vármegye, a város 3000 koronát még ezektől a községektől átvállalt ezen a közgyűlésen. Szó volt, bár tárgysorozatban nem volt fel­véve, a kosdi útról is. Ennek építése is ha­laszthatatlan, talán jövő évre belekezdenek. Mit jövedelmezett a villamos telep ? Miután Krämer Miksa és Schönfeld Arnold izr. statusquo hitközségbeli tanítókat felvették a város kötelékébe s mint kulturális célt szol­gálóknak a felvételi dijakat is elengedték, a város villamos müvének első évi számadása került a közgyűlés elé. A bevétel 54 ezer, a kiadás 49 ezer korona volt, a felesleg négy ezer néhány száz korona, melynek fele a vá­rost, másik fele a Ganz-féle részvénytársasá­got illeti. A pénz már be is lett fizetve a pénztárba. Ez volt az egyetlen tárgy, a mely­nél arról beszéltek, hogy — bevétel. A többi égen, csupán a kicsi völgyekben a nap lan­gyos sugaraitól felszálló köd tépett foszlányai voltak még láthatók. Ilonkával együtt mentünk a szőlőbe. Utunk a falun keresztül vezetett. A falu jámbor népei illendően köszöntötték őt s s el bámulva nézték a felkelő nap fényével bearanyozott tündéri alakját. Mindketten, — mint a természet imádói — lelki gyönyörrel élveztük a falu reggeli hangulatát s teli tü­dővel szívtuk a mező üde, friss levegőjét. Lelkünk egy ismeretlen világban imbolygóit s szemeink az igaz boldogság érzetét tük­rözték vissza. Mikor a szőlőbe értünk, javában folyt már a szüret s vidám énekszó hangjait viszhangozták a bércek. Mi a kényelmes kór­házban telepedtünk meg. Ilonka hamarjá­ban tüzet rakatott, üstökbe vizet és húst tett mindannyiunk számára, kitűnő ebédet készített. Micsoda pompás ebéd volt az! Olyat még soh sem ettem. Ebéd után 3-4 óra tájban kezdtek gyü­lekezni a többi vendégek is. Fényes urak, asszonyságok jöttek. Szives magyar ven­dégszeretettel fogadták őket. Ilonka házias­sága, kedves modora, plasztikus termete mindenki figyelmét magára vonta. Ilonka .boldog volt s várva-várta az esti cécót, amikor együtt lehetünk ismét s szilaj kedv­vel^ ábrándos gondolatokkal járhatjuk a csárdást. mind kiadás, a mint azt fennebb láttuk. Hát ez egy kis ir volt a pótadóemeléssel megret­tentett városatyák lelkére s a másfél órás köz­gyűlésnek vége lett. Hírek. — Ghyczy Albert áthelyezése. Ghiczi- Assa és abblánckürti Ghyczy Albert hon- védhuszárszázadost a váci ezredtől a buda­pesti honvédhuszárezred osztályához parancs­noknak helyezték át. A távozó százados vezetője s tanára volt az ekvitációnak. Az ekvitáció parancsnoka Csorba őrnagy lesz, tanára pedig Perezd százados. — A váci közös konyha. Úgy látszik, még is meg lesz a váci közös konyha, mit sokan, de még mindig nem elegen már alig várnak. Múlt szerdán az ipar-udvar sport­egyleti helyiségében igen népes újabb érte­kezlet volt, melyen már hölgyek is jelen voltak és érdeklődtek a közös konyha intéz­ménye iránt. Dr. Göndör Sándor ismertette az országban eddig megalakult közös kony­hák szervezetét. Ezt az érdekes ismertetést lapunk szerdai számában egész terjedelmében fogjuk közölni. Elhatározták, hogy a belső szervezet tanulmányozására a bizottsága hét folyamán útnak indul s Nagybecskereket, utóbb Temesvárt, esetleg a szegedi közös konyhát látogatja meg. Úgy tervezik, hogy a váci közös konyha december elsején meg­kezdheti sok családra áldásos működését. — Dr. Vadas József lemondása. Múlt számunkban megírtuk azt a szégyenteljes je- lenetet, mely a statusquo hitközség templo­mában a főrabbi és egy öreg beteg ember közt lefolyt s most arról értesülünk, hogy dr. Vadas József a hitközség köztisztelt el­nöke állásáról lemond. Nem hisszük, hogy a mi közlésünk érlelte meg benne a lemondási szándékot, hanem inkább talán a le nem ta­gadható esemény, melyet széltében pertrak- tál lak a városban. Senki sem várta dr. Va­A vacsora előtt Ilonkát megához szólította mamája. Sok szépet mondott neki az imént érkezett s legénykorát már tűiéit Dalrnady Andorról. Sokat magyarázgatta neki előkelő állását, magas összeköttetéseit, leendő fele­ségének kényelmes, nagyúri életét. Egyben pedig megtiltotta neki, hogy velem csak egy táncot is lejtsen. Beborult az ég Ilonka feje felett. Rideg közönnyel fogyasztotta a vacsorát, rá se hederitvén a cigány muzsikájára, a mit oly epedve várt. A nap már leáldozott . . . csillagok jelent­keztek az égen s az őszi esték hűvőses sze­le kószált a. vidék felett. A cigány vigan húzta a jobbnál jobb talpalávalókat, kering­tek e párok, jókedv, víg hangulat honolt a társaságban. Csak Ilonka volt szomorú. Az ő lelke mással volt elfoglalva. Azzal szere­tet volna ő mulatni, a kitől eltiltották. Nem tudott megbékülni azzal a gondolattal, hogy ő annak legyen a felesége, a kit ő nem szeret. Az érdekkeresés undorral töltötte el lelkét s ész­revétlenül osont el a társaságból. Mint sebzett szarvas, villámgyors szökke­nésekkel haladt a Sajó menti utón. Nem tudott róla senki. Én észrevettem. Rosszal sejtve, gyors elhatározással futottam utána. Az útmenti füzesek szomorúan borultak a a Sajó csendes vizére, az égen vésztjósló fekete felhők úszkáltak s az egész vidékre sűrű sötétség nehezedett. Alakját nem lát­das lemondását, mert ez nem expiáció a tör­téntekért. Vadas Józsefet ebben az előkelő székben mindenki szívesen látta és megelé­gedésre töltötte be tisztét. Félő, hogy távo­zásával esetleg olyan juthat be utódának, ki teljesen Politik Fülöp hatalma alá kerül s akkor gyönyörűséges állapotok következhet­nek a haladni vágyó magyar váci hitköz­ségnél! — Dupla doktor. A kolozsvári tudomány- egyetemen dr. Bergmann Mihály múlt héten tette le a kiegészítő államtudományi szigor­latot s a bizottság őt egyhangúlag képesítette. — Október 10-ike Vácon. Elmúlt a nagy nap, csendesen Vácon is, az egész országban is. A mi városunk lakossága, mondhatjuk, nemcsak kíváncsisággal, de sokan félelemmel is tekintettek a munkaszünetes nap elé, me­lyet még fokozott is a csendőrség megjele­nése, Összesen 28 csendőr érkezett szerdán este Vácra s másnap már a rendőrökkel szolgálatba állottak. Mindenütt az útvonalon három szuronyos csendőr, kíséretükben eg}*- városi rendőr. A munkásoknak néni enged­ték meg sem a felvonulást, sem a gyűlése- zést, a mi nagy elkeseredést keltett, de di­cséretükre szolgáljon, hogy e miatt sehol ki­hágást nem követtek el. Egyedül a horgany­hengermű dolgozott, a többi gyárak mind zárva voltak. A szövőgyárban reggel jelent­kezett néhány munkás, hogy dolgozni akar, de az igazgató haza küldte őket. Október 10-ikén Vác munkásainak kétharmad része szünetelt. Minthogy a rendőrség nem engedte meg a tüntető felvonulást, csináltak tüntető sétát délelőtt a főutcán. Lettesével, hármasá­val hosszú sorban vonultak végig s a kalap­juk mellett mindegyikük a pártvezetőség ál­tal kiadott piros lapot: »Éljen az általános titkos választói jog« felirattal viselték. Dél­után folyamán a vendéglőkben eloszlott a 6—800 főnyi munkásság s a legnagyobb csend volt, csak a csendőrök cirkáltak és őriztek egyes pontokat. Összetűzés sehol sem volt, hattam, de lépteinek zaját, szive dobogását mindinkább közelebbről véltem hallani .... Örültem már a gondolatnak, hogy utolérem őt s megvigasztalhatom .... Midőn már-már átkaroltam reszkető testét, az éjszaka mélységes csendjét egy nagy locs- csanás zavarta meg .... Ereimben meg­dermedt a vér .... A Sajó vize egy fekete alakot dobott ki magából .... Ilonka volt . . . Utána vetettem magamat. Erős karjaimmal átkaroltam karcsú derekát s úsztam vele a part felé. Megmentettem őt.., A parton már ott voltak a mulató társa­ság tagjai. Engemet hazavittek. Azóta va­gyok beteg. A világtól elzárva fonyadok e rideg legényszobában. Édes anyám még mit sem tud felőle. Árva vagyok. Nincs senkim. Fizetett cselédek vesznek csak körül. Csupán te vagy mindenem Pista! Hegyi Pista nagyot bólintott fejével, ke­zébe vette hegedűjét s elhúzta rajta Bogárdy Laci nótáját: „ . . . Szép hazámba ismerősök mennek, Jó anyámnak tőlük mit izenjék? Szóljátok be, földiek, ha lészen Utazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse------­Ah, ha tudna, mily nyomorban élek, Megrepedne szive a szegénynek ! “ Odakün süvített a szélN nagy cseppekben szakadott a zápor, idebenn a szobában pe­dig könnyek árja folyt ........... Záborszky Árpád.

Next

/
Thumbnails
Contents