Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-10-02 / 78. szám

•2 VÁCI HÍRLAP össze, hogy Korpás Márton örökét betöltse. Mindenki tudta, hogy csak egy pályázó van: Bárdos Ernó' fogalmazó, ki nagy munkáéi e- jével, hosszú szolgálati idejével s rokonszen­ves egyéniségével méltán rászolgált az elő­menetelre, az elismerésre. Kevesen voltak együtt a városatyák, mikor a polgármester, mint alispánhelyettes, megnyitotta a választó közgyűlést s jelentette, hogy egy pályázó kérvénye érkezett he, ennélfogva Bárdos Ernő városi fogalmazó egyhangúlag városi tanácsossá választatott és íelhivta őt a hiva­talos eskü letételére. Az uj tanácsos nem­sokára megjelent a közgyűlés színe előtt s miután letette az esküt, a polgármester inté­zett hozzá beszédet, melyben továbbra rs a város polgársága érdekében való lelkiisme­retes munkára hivta tel. Az uj tanácsos hálás szavakkal köszönte megválasztatását, kérte a polgármester, tisztviselőtársai és a képviselőtestület támogatását, hogy munká­jának lelkiismerettel, legjobb tudása szerint megfelelhessen. A közgyűlés ezzel veget is ért. A magunk részéről is kifejezzük jókivá- nátahikat a város uj tanácsosának! — Cházár-estély. A siketnémák váci in­tézetének tanári kara a szokásos Cházár- estélyét ez évben szeptember hó 28-án tar­totta meg a váci Lövőház termében. Ez ün­nepélyre szép számmal jöttek össze a más városokban működő tanárok is. így jelen voltak a budapesti, kecskeméti, debreceni intézetek tanári testületéinek a kiküldöttei. Több tanári testület, mint; a pozsonyi, kör- möebányai, egri, szegedi levélben, táviratban fejezték ki az ünnepségen való részvételüket. A társasvacsorával egybekötött ünnepély este nyolo órúliov itoaílőíiött, az iiittiepi cyónolt Gácsér József, a debreceni intézet igazgatója volt. Nagyszabású, szónoki értékű beszéde három részből állott; méltatta Cházárt, mint nagy hazafit, továbbá mint nagy emberba­rátot és emlékének örök időkre vallj meg­tartását véste hallgatóinak leikébe. Felemelte a Cházár-serlegét: Cházár emlékére üritette poharát. Az ünneplők nagy figyelemmel hall­gatták a gyönyörű beszédet, végül pedig nagy elismeréssel adóztak a szónoknak. — A Prónay-esküvő. A következő helyre- igazitást kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ér! A Váci Hírlap vasárnapi számában téves azon közlés, hogy én báji Patay Tibor és báró Prónay Ifigenia házasságkötése alkalmával a fiatal párhoz hazafias beszédet mondtam. »Az, hogy az anyakönyvvezető a házasfelek­hez az előirt nyilatkozatokon kivül beszédet is intézzen, eltiltva ugyan nincsen, de nem ajánlatos« a ß. M. 1895. évi 85694. sz. ren­deleté szerint. Én ehhez alkalmazkodva, az előirt törvényes nyilatkozatokon kivül egye­bet nem mondtam. Kérem a téves értesülé­sen alapuló közlést így helyesbiteni. Ivánka főszolgabíró. — A Kobrák építkezése. Egész kis vá­rosrész alakul ki a temető mellett levő alul­járónál, a hol néhány év előtt még kukorica és krumpli díszlett. Kobrak-cipőgyár minden város főutcájára beillő díszes gyérépülete mellé most uj épületek nőnek ki: a mun­kások és tisztviselők lakásai. Az egész ha­talmas nagy területen folyik az építkezés: két emeletes valóságos paloták lesznek ott, ha az építkezéseket befejezik. A gyár tiszt­viselőkara nyer kényelmes lakást a modern felszerelésű épületekben, lesz lakásuk ott a munkavezetőknek és a munkásoknak. Ezek az épületek most már a város által adott egész területet elfoglalják. — A muzeumoói. Szinte állandó rovatot is nyithatnánk ezzel a címmel annyira ki­fogy hatatlan a muzeum gyarapodást kifejező nyilvánoe kniyönplplí éu nyH£jlá/á«ote lancszA sora. iSzalay István a váci mészároscéh ira­tait, a váci mészáros ipartársulat pecsétjét és az ipartársulatra vonatkozó különböző nyom­tatványokat helyezLe a városi múzeumnál le­tétbe. Katzburg Lipót egy igen érdekes köny­vet, az ótestamentum szótárát és a testamen­tum magyarázatát (latin szöveg) ajándékozta a múzeumnak, Vörös Ferencné úrnő négy darab Kossuth-bankót, Jelinoh Ágoston pedig Vác 1846-beli nagy ceruza rajzát. Az egye­sület ez úton is hálás köszönetét fejezi ki. — Az építés alatt álló duna — ipoly- völgyi h. é. vasút engedély okirata a na­pokban jelent meg a hivatalos lapban. Ezen engedély okirat erejénél fogva Laszkáry Gyula romhányi lakos engedélyt kap és kötelezettséget vállal arra, hogy a m. kir. államvasutak Vác állomosából kizárólag Diósjenőn át a m kir. államvasutak Dré- gepalánk állomásig és innen a m. kir. állam­vasutak Ipolyság — balassgyarmati vona­lának együttes használata mellett Ipolyság állomásig, mint forgalmi végpontig vezetendő fővonalból és diósjenő — romhányi szárny­vonalból álló duna — ipolyvölgyi helyi érdekű gőzüzemű vasutat megépítse. Az építési és berendezési tőke 6. 511.01)0 koro­nában van megállapítva. Az építési iroda Nógrád-Verőcén van Szabó Zsigmond fő­mérnök vezetése alatt. — Uj őrmesterek. Csörögnek a hosszú kardon Budapest utcáin, kinevezték az ön­kénteseket őrmestereknek. A mi kis váro­sunknak is jutott az idén még négy új őr­mesterünk. A héten jöttek haza a kinevezett önkéntesek és pedig : Kovats Géza a bpesti cs-és kir. 32. gyalogezredtől, Ki áld Rudolf a bpesti cs-és kir. 23. gyalogezrdtől, Bwos Rudolf a bregenzi cs-és kir. 14. osztrák gyalogezredtől és K xpp-tnsberyor Imre a pozsonyi in. kir, 13. honvéd gyalogezredtől. — A vöröskereszt egylet náza. A váci vöröskereszt egylet f. hó 29-én választmányi g37Űlé«i hű-táti Egyedüli tárgya volt az egy­let tulajdonát képező Eötvös-utcai ház ügye. A választmány elhatározta, nogy az egylet tulajdonát megfelelő feltételek mellett eladja. a. ház ugyanis két részből áll: egyik része lakóház, a másik része fészer, raktárhelyiség. A raktárhelyiséget kiszakítaná a területből és — Semmit. Az inas távozod, Saskőy pedig kitárta az ablakot. Eides, mámoritó szellő csapta meg az arcát. Szemei előtt a bűbájos tenger, mely­nek fodros tükrében fürdött a vakító nap sugara. A távolban apró delfinek játszva ker- getőztek a vizen. Itt-ott egy csónak, amelyet a gyönyörű idő messzebbre csábított a part­tól Közvetlenül az ablaka alatt levő virág­ágyakból pedig erős rózsaillatot hozott feléje a fuvalom. A közeli társalgóban valaki zon­gorázott. Ebben a percben nagyon fájt a szive. Hogy elkergesse magától az elérzékenyülést, hirte­len betette az ablakot. Lement a sétányra. Délig a tengerparton bolyongott. Találkozott nehány ismerősével, de egyikhez sem csat­lakozott. Mikor ebédre harangoztak a szállóban, már otthon volt. A tahié d’hote-nál egy ékesebb bécsi nő mellé került, a kivel minduntalan megakadt a társalgás. Szinte örült, a mikor vége volt az ebédnek s felniehetett a szobá­jába, hogy az elmaradt éjszakai alvást pótolja. Öt óra volt, a mikor felébredt. Az espla- nadeon már javában szólt a cigányzene. Saskőy gyorsan rendbe szedte magát s lement. A beszélgetés, kacagás, pohárcsörömpölés, zeneszó, — mindannyi valami közös harmó­niába folyt össze. Egy üresen álló kis asztalka mellé ült, a kávéház szélén. Vajat és sört rendelt. Közben pedig nézte a sétálva hullámzó népet. Egyszerre elállótt a lélegzete. Hevesen meg­dobbant a szive. Egy piros napernyős fiatal nőt pillantott meg. Fehér, könnyű csipkeruha volt rajta, egy sárga rózsa volt a hajába tűzve. A nő még nem vette őt észre, de fol}rvást közeledett ahhoz a ponthoz, a hol észre kellett vennie. Nem volt többé kétsége. O Elza volt. Saskőy menekülni akart, de már nem le­hetett. Elza kalandozó tekintete megakadt rajta. Látta, hogy elsápad. Megemelte a ka­lapját és Elza hideg fejbólintással viszonozta a köszöntést. E pillanatban odaért az asztala mellé. — Jöjjön utánayn! Beszélni akarok magá­val! — súgta Elza s azzal tovább ment. Saskőy fizetett és követte őt. Elza egy el- hagyatottabb, sűrű lombsátorral árnyékolt helyen várta be. Egy percig némán néztek egymásra. Elza törte meg a csendet. — Mért jöLt utánam? — Hiszen ön mondta, hogy kövessem, — mondá tréfás hangon Saskőy, — Maga tréfál, pedig láthatja, hogy nem vagyok tréfás hangulatban! — szolt Elza s a hangja bánatosan rezgett. — Mért utazott utánam ? — Jobból a feltevésből, sajnálatomra, kikeli önt ábrándítanom, szólt Saskőy ironikus mo- solylyal. Edza arcán fájdalmas csalódás tükröződött vissza. — Cellát nem tudta, hogy itt vagyok? Nászú ton ? — Becsületemre nem ! — De azt talán tudja, hogy férjhez mentem ? — Tudom. — És tudja mit jelent ez ? — Sok mindent. Többek közt azt is, hogy ön már nem szabad. — Kérem tehát, szólt hidegen Elza, —- tartsa magát ehhez! — Eíogy bebizonyítsam, mennyire szolgál­tam rá erre a figyelmeztetésre, azonnal cso­magolni fogok és tovább utazom. — Hová? — Azt hiszem, legcélszerűbb lesz, ha Ve­lencébe megyek. — Oh, oda nem lehet ... A jövő héten mi is oda megyünk. — Akkor hát visszautazom Budapestre s onnét a Tátrába. Isten önnel! Meghajtotta magát és egyenesen a szállóba ment. A holmija még úgyszólván együtt volt s igy nem maradt egyéb teendője, mint hogy az elutazáshoz szükséges intézkedéseket meg­tegye. Csöngetett a szolgának, a kinek meg­hagyta, hogy podgy ászát vigye a hajóállo­máshoz. Még egy negyed órája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta. E pillanatban halk kopogás hangzott az aj tón. — Szabad!

Next

/
Thumbnails
Contents