Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-09-18 / 74. szám
Huszonegyedik évfolyam. 74. szám. Vác, 1907. szeptember 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci járás népesedése most és 1910-ben. (Ivánka Pál statisztikája.) Ivánka Pál, a váci járás főszolgabirája érdekes statisztikát készített arról a 21 községről, melyek járását képezik. A midőn ugyanis a múlt hónapban rendezett tanácsú várossá alakult az ország legnagyobb községe, Újpest, a vármegyén mintha úgy határoztak volna, hogy a legnagyobb népességgel biró váci járás főszolgabírói hivatalában csökkenteni lehet a tiszti létszámot. Most Ivánka főbíró megdönthetetlen számadatokkal igazolja, hogy bár Újpest a járásban önállósította magát, 1910. évre, mikor az uj népszámlálás lesz, a járás lakosainak száma majdnem eléri az 1900-iki népszámlálási eredményt, vagyis Újpest nélkül lesz annyi lakosa a járásnak, mint volt 1900-ban Újpest nélkül. Ha most ehhez hozzávesszük, hogy a főváros közelsége miatt egyetlen járás községei sincsenek úgy a változásoknak kitéve, mint a váci járásé s hogy az ipar és kereskedelem és belterjes földgazdálkodás talán sehol sincs úgy kifejlődve ép a főváros közelsége folytán, mint a mf járásunkban s igy az ebből keletkező néphullámzás ép a járás középpontjának több munkát ad, mint az ország bármelyik 70—80 községgel biró járás főszolgabiróságának elmaradt és elhagyatott községei, igazat kell adnunk Ivánka Pálnak, hogyha szaporításról nincs is szó, de a statusquót fel kell tartani a tisztviselői kar létszámában a váci főszolgabiróságnál. Reánk, váciakra Ivánka statisztikája vigasztaló lehet. Eddig Újpest hivatalos mnnkájában kénytelen volt Vácot felkeresni, most ez a nagy néptömeg elmaradt a rendezett tanácsú várossá való átalakulással. De nő a járás lakosainak száma s minthogy természetes piacuk mégis inkább Vác, ha meg is kell osztanunk a fővárossal, marad is, jut is a mi városunknak terményeit értékesítő s igy kereskedelmünket és iparunkat pártoló vidéki. Most pedig nézzük azt az alapos statisztikát, mit Ivánka állított össze : Rákospalota ez idén már túlszárnyalta népesedésben Vácot. 1900-ban még 11744 lakosa volt, már eddig 8256 lélekkel szaporodott, Budapest közelsége folytán 1910-ben közel 30 ezer lélek fogja lakni Ily nagy a haladás Dunakeszin is. Még 1900-ban 2897 lélek lakta, ma már ötezernél több a lakosa, 1910-ben valószínű, hogy 7000-re szaporodnak, mit a nagyobb mérvű parcellázások segítenek elő kedvezően. Szöd növekedése népe szorgalmának tudható be. 2314 lakosa volt 1900-ban, megnőtt 1907-re ez a szám 1486 lélekkel, várnak 1910-ig ezer szaporodást, úgy hogy 4800 lélek lesz 1910-ben Vác egyik közeli községében. Szöd után népességre Főt következik. Mig 1900-ban 3470 lakosa volt, ma már 3971 lélek lakja, 1910-re legalábá 200 szaporodás lesz. a mi bevándoilás folytán még csak nőni fog, ha a tervezett vasútat megkaphatja. Ácsa 1128 lakossal birt ezelőtt hét év előtt, máig 202 lakossal szaporodott, 1910-re 1360 lesz körülbelül népének száma. Csornád 822 lakosából az aránylagos növekvést számítva 900-nál több nem lesz az uj népszámláláson. Csővár szegénységét mutatja. hogy 642 lélek lakója eddig csak nyolccal nőtt meg. Galgagyörk fejlődése elég szép, mikor 762 lakója helyett ma már 881 van s 1910-re valószínűleg az ezres lélekszámot eléri. Kisné- medi 760 lakója 150 lélekkel szaporodott. 1910-re valószínűleg itt is lesz ezer lélekszám. Püspök- hatvan nem mutatja azt a fejlődést, mit várhatnánk : 1361 volt lakosainak száma, 152-vel szaporodott, 1600 körül lesz 1910 re Püspökszilágyon 1002 lakos volt 1900-ban, 1163 lesz 1910-ben. Vácduka 667 lelket számlált hét év előtt, ma már 64-gyel nőtt, valószínűleg három év múlva még 40-nel szaporodik. VáckisujJaht 405 lélekről megnőtt 485-re. az 500-at eléri 1910-re. Zsidón 768-an laktak 1900-ban, ma 793 lakosainak száma. Veresegyháza 1716 lakossal birt hét év előtt. 160 a szaporodás s ha legalább negyven uj lélek jön hozzá 1910-re l.w00-on túl lesz lakosainak száma. A járás négy községének népességi kimutatása szomorú képet mutat. Ezek a községek : Örszentmiklós, Vácbottyán, Václiartyán és Vderültöt. Mind a négyet a kivándorlás apasztja és ez nem csökken, hanem, sajnos, nő. Mi azt hisszük, hogy annak a felbuzdulásnak, mely társadalmunk nagy részét a tulipánszövetség váci és vácvidéki fiókjában egyesitette, itt gyorsan kell munkához látni s a házi ipari tanfolyamok létesitésével megmenteni a magyarságnak annyi lelket, a mennyit lehet. Őrszentmiklós jó magyar népe 834-ről apadt 784 lélekre s hamég 80 kivándorló lesz 1910-ig, Libák az ágyúcsőben. Irta; Záborszky Árpád. Nem volt az ezredben olyan hatalmas ember, mint Lutter Árpád. Fjélve emlegette mindenki óriási erejét, mert vaskarjaival össze bírta volna morzsolni bármelyik bajtársát. Alakja és roppant ereje Toldi Miklósra emlékeztetett mindenkit. Nagy ereje mellett azonban mégis csak furfangjáról vala leghíresebb . . . A pozsonyi 5-dik tüzérezred, melyben Lutter is szolgált, nagy gyakorlatra készült. Nagy sürgés-forgás a kaszárnya udvarán, mert holnap kora reggel 2 órakor indulni kell. Készen vagyon már minden s nyugodtan alussza éjszakai csendes álmát a legénység ... A reggeli „Tagwache“ után azonban ismét hangos lesz a kaszárnya udvara. A legénység be-be néz még a kantinba, hogy utravalót vegyen magának. Befogják a lovakat az ágyúk elé, a tüzérek szép rendben helyükre sietnek s várják az ezredest. Megjelent már az is. Megvizsgálja ezredét s imához vezényel. Fújják a kürtösök a megható nótát . . . Halotti, csend . . . Minden emher magába száll s leikével foglalkozik. Ki tudja, élve kerül-e ide vissza három hónap múlva? . . . Megindul az ezred, üresen hagyván a kaszárnyát. 10—12 ember lézeng már ott csupán. Egymás után maradnak el a falvak, városok. Elmullott már egy hét s még mindég nem volt az ezred kitűzött céljánál. Végre a tizenharmadik nap reggelén, a mikor már Pozsony, Moson, Sopron, Vas és Zala megyéket is elhagyók s Veszprém vármegyébe érének; eljutottak Devecserbe. Itt ütött tanyát az ezred. Két üteget a faluban szállásoltak el, kettő pedig, miután a faluban már hely nem volt: a falu mellett levő juttasi pusztában. Nem volt itt egyébb, mint egy juhakol, mellette pajta s egy kút. Ide jártak a devecseriek vízért sitt itatták marháikat is. A falu libái is ide járának szomjukat oltani, melyek közül egy-egy sereg még az éjszakát is ott töltötte. A puszta egyik oldalán óriási mocsár terült el. Benőve sással, náddal olyannyira, hogy a keresztül jutásra még csak gondolni sem lehetett. A másik oldalán a Bakony rengetegei. A puszta juhakoljában vala a legénység éjszakai nyugovóhelye, az udvarban pedig hatalmas üstök nagy tűz felett, melyekben fő a sovány menázsi. Kelletlenül kavargatja azt az üteg szakácsa. — Cudar világ ez, pajtás! mondja Urbanek, a szakács, legjobb barátjának: Lutternek. Meguntam már nagyon ezt a silány kosztot. A főzést még csak elszivelném, de hát csak volna mit főzni. Naphosszat elnézem itt ezeket a libákat. Sokszor már a nyálam is csorog, annyira megkívánom. A bort is megin- nám már egyszer, de ezen az átkozott, elhagyatott helyen mit se lehet kapni. Igazán az ember még csak a pénzét sem tudja itt elkölteni. — Biz én is úgy vagyok komám! Csak már letelne ez a három esztendő, vagy legalább már innét mennénk el. A városban már csak a libapecsenyéből is kijut olykorolykor. — Csak már egyszer őrségre vezényelnének engemet. Hidd el, az éjszaka leütnék egykét libát s mily kitűnő pecsenye lenne azután belőle. Most bánom leginkább, hogy szakács vagyok, mert azt sohasem küldik őrségre. — Kitűnő gondolat! Holnap őrségen leszek az ágyúk mellett, hol a libák járkálnak. A mit te most az imént terveztél, én azt holnap végrehajtom. El is érkezett már a nagy nap, melyen Lutter őrségre került. Sűrű sötétség borította a tájat, a hold nem világított s csillagok sem ragyogtak az égen. Az óra éjfélt üítött . . . Elkövetkezett a felváltás ideje. Lutter volt soron. Felvezeti őt az egy csillagos az ágyúk mellé, hol két óra hosszig elég ideje volt a gondolkozásra. Hiába hallgatódzik, hiába fürkészi tekintetével a közeli és távoli tájat: mit sem vesz észre. Egyszerre megzörren- a sás. Azt hiszi, hogy a vizsgáló tiszt, vagy pedig valami emher jő. Lekapja válláról fegyverét s abhaltol. Halt! . . . Wer da 7 . . . Semmi felelet. A mozgás azonban egyre tart, Egyszer csak megszólalnak a libák s feléje tartanak. Eszébe jut a szakács. Éhes gyomra is kordul egyet, a mikor már a libákat is meglátja s elgondolja, hogy holnap micsoda felséges lakomát csapnak a szakácscsal. Vál-
