Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-23 / 7. szám
Huszonegyedik évfolyam.# 7. szám. Vác, 1907. január 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. A madarak védelme. Vác, jan. 21. Ivánka Pál főszolgabíró féltéi te a polgármestert, hogy a télen tapasztalt madár-irtást legnagyobb szigorral gátolja meg a hatóság. Az emberi szív legszebb virága a szeretet, melyet nem elég csak gyakran hangoztatni, hanem a gyakorlatba is át kell vinni. Minden rangú és rendű embernek ki kell ebből a maga részét vennie. A felebaráti szeretet gyakorlására alakultak a különféle címeket viselő, egy nemes célt szolgáló jótékony egyesületek, melyeknek tagsági dijai adóként nehezednek a tehetősek vállain. A jótétemények nem vesznek el még akkor sem, ha érdemetlenre pazaroljuk, mert az Isten azt a javunkra írja. Sokan gyakorolják a felebaráti szeretetet embertársaikon, de ennek a szeretetnek a gyakorlását kívánatos volna kiterjeszteni az állatokra, nevezetesen a madarakra is. A madárvédelem nem új keletű intézmény, szerették az emberek a madárkákat mindig, de csak elméletileg, mert tovább alig mentek. Újabban azonban a madárvédelem a gyakorlat terére lépett,mert tényleg ezen az utón tesznek majd a madárkák nekünk hasznos szolgálatokat. Észre vették az emberek, hogy a gyümölcs- termést és egyéb haszonnövények jövedelmező kultiválását igen sok esetben a férgek pusztítása teszi tönkre, de észre vették azt is, hogy a madarak száma igen megcsappant. A madarak pusztulásának arányában a férgek szaporodnak és átokként nehezednek gazdasáEgy modern báli jelenet ások közül. — Ah ! Jó estét, édes Kaposy ! De rég nem láttam önt. — Bizony nagysád, annak egy éve már. A múlt farsangon találkoztunk utoljára. — Kár, hogy egész éven át kerülte házunkat. — Nagysád! én olyan vagyok, mint a táncrend, mely csak a bálokon tűnik fel . . . — Lássa, leányaim még most is bizalmasan emlegetik önt. Különösen a nagyobbik többször megdicsérte kellemes modoráért és jó táncáért. — Valóban sajnálom, hogy a kisasszonyoknak e gyöngéd és kedves figyelmükéit semmi előnyt sem biztosíthatok . . . — Ön, édes Kaposy, igen szellemdús ! Ugyan, hogy is beszélhet ilyesmit. Önnek, mint előkelő, gazdag ifjúnak, nem való az ilyen materiális gondolkozás. — Nagysád! Én már túlléptem az ifjúság határait, midőn megnősültem. — Valóban megnősült? — Egy féléve ! Somainé őnagysága hevesen csattogtatja legyezőjét. Fonnyadt ajkaival mosolyog s elgon- dolgozik . . . Rövid idő múlva őnagysága megszakítja a diplomáciai beszélgetést Kaposyval, ki most már «lőtte elveszett lény . . . s felkerekedik, hogy »kedves* leányai után nézzen. gunkra. E lapok hasábjain is említve volt, hogy fecskéink, fülemüléink, stb. megfogyatkoztak. A fogyatkozásnak hármas oka van, az egyik az, hogy a vándormadarainkat költözködésük alkalmával millió számra fogdossák a délvidékek lakói és súlyszerint jön elárusitás alá, mert a tollak kalapdiszül jó áron kelnek, a húst pedig az Ínyencek mesés pénzért vásárolják; — a másik ok az, hogy a megváltozott mezőgazdasági viszonyok miatt a természetes fészkelő helyek, a bozontos fák, a cserjések, a szakadékok bozótjai kiirtattak épen ügy, mint az erdők, gyümölcsösök odvas fái; — a harmadik ok pedig önmagukban van, mert a madarakról nem gondoskodtunk. A két első ellen vajmi keveset tehetünk, de a harmadikon segíthetünk. Ne az 1894. XII. törvénycikket emlegessük, mely a madarak védelmét foglalja magában, mert népünk a a törvényt csak akkor ismeri meg, ha beleütközött. Ne mentegesse az intelligens magát, hisz flóbertet vesz fiának ajándékul, de eltűri nála a parittyát is épen ügy, mint a földmives, ki nem tiltja el a vasat, a lépet, a cinegefogót. Pedig ezen üldözéseknél nemesebb szórakozások is vannak. Lépten-nyomon panaszkodunk ifjúságunk elfajulása miatt, pedig ezt az érző szív fejlesztésével kellene ellensúlyozni és a durvaság, szenvedély helyébe a szeretet melegét ültetni. Ne okolja senki az iskolát sem, mert az nemcsak tanít, hanem nevel is és minden alkalmat megragad arra nézve, hogy a madárkákat, e hasznos kis kartészsegédeket megkedveltesse.. Az iskola ezt még fokozottabb . . . Ördög vigye azt a nyúlánk, szemüveges iíjut, ki most udvarol a kisebbik kisasszonynak. Már két farsangot keresztül táncolt a nagyobbikkai, — minden eredmény nélkül s most már a másodikhoz pártolt! Bizonytalan karakterű fiatalember! Múltja nem nyújt semmi biztosítékot! Somainé őnagyságának jó szemei vannak, azonnal észreveszi azt a fiatalembert, ki ncm valami csinos alak, de igen elegánsul van öltözve, ki soha nem veszi le szemeit a nagyobbik kisasszonyról. Őnagysága műértőleg megjegyzi magának ezt a fiatalembert s mivel a táncterem nincs oly nagyon telve, karonfogja mindkét leányát és elsétál előtte. Egy véletlen tekintet hátrafelé meggyőzi őnagyságát, hogy a fiatalember szemei azzal a sajátsággal birnak, mivel az olajfestményű arcképeké. Az ember akárhonnan nézi, mindig úgy tetszik, hogy feléje tekintenek. Egy jól kombinált csapatmozgósitással a re- kognoszcirozás szisztémája ismét a fiatalember előtt vezet el. Somainé őnagysága egy régi hadicselhez folyamodik s leejti zsebkendőjét. A fiatalember nagyot ugrik, felveszi s őnagysága megjegyzi: — Jó, hogy ön nem táncol, különben bizonyosan elvész a zsebkendőm. — Kiderül, hogy a nem táncolok is tehetnek nagy szolgálatokat. mértékben fogja a jövőben megtehetni, mert összefoglalásra lesz megtartva a madárnap. Rendőri szolgálatot az iskola nein tehet, mert erre hatalma nincs. A gyakorlati védelemben a szülőknek kell eljárni, példát nyújtani. Itt a kemény hideg, itt a madáreleséget betakaró hó. Nekünk, embereknek kell a madár- védelmet: kezünkbe vennünk az által, hogy a madárkáknak alkalmas eledelt megfelelő módon nyújtunk. Szórjunk a sármányok, pipiskék részére hó- mentes helyre morzsát, ocsut, törött kukoricát, kendermagot, ételhulladékot. stD. A sokféle cinege számára pedig készítsünk egyszerű téli etetőket, helyezzünk bele tökrnagot, kendermagot, nyers húsról faggyúszeletkéket stb. Ha ezt megtettük, ügy madárkáink e zord téli időben az éhségtől, a legborzasztóbb éhenhalástól meg lesznek mentve. Ha eljön a tavasz, hála- datosak lesznek, gyönyörködtetnek dalukkal és elpusztítják a tömérdek rovart, megmentik a gyümölcsöt a mi számunkra. II ir e Ív. Farsangi naptár. Jan. 26. Ipartársulat bálja. Jan. 27. A líceum hangversenye. Jan. 30. Dalárda karloneslélye. Febr. 2. Egyetemi ifjak mulatsága. Febr. 12. Dalegyesület farsangzáró kartonestélye. Febr. 16. Az izr. leányegylet bálja. — Engedjen meg nagysád, én ismeretlen vagyok. — Ugy-e vidéki? — Len ! — Legkönnyebb bálban megismerkedni. A fiatalember elpirul ; lenéz a padlóra; aztán felkapta fejét s rászánja magát, hogy a nagyobbik kisasszonyt felkérje egy túrra. A fiatalember természet szerint azonnal igen beszédes lesz, beszél a vidéki bálokról s közbe-közbe egy-egy homályos célzást tesz a kisasszony szép szemeire és kezeire. A kisasz- szony rögtön besúgja az egészet a mamának s a fiatalember csak azt veszi észre, hogy a két kisasszony táncrendjét teleirta a maga nevével; megígérte, hogy a szűnóra alatt helyet szerez nekik az étteremben ; a fűzértánc alatt pedig hatalmába ejti a legszebb bokrétát, sőt reggel elhozza a garderobból a nők felöltőit. Somainé őnagysága fonnyadt ajkaival megint mosolyog, a kisasszonyok táncolnak, a fiatalember mind többet beszél s a fűzértánc alatt úgy tele van rakva melle rendjellel, mint egy admirálisnak. Őnagysága most. már csendesen csattog legyezőjével s találgatja magában, hogy mi lesz ebből ? Mi lehet a fiatalember s mi lehet még a fiatalemberből ? . . . Egyszer észreveszi, hogy a nagyjelentőségű fiatalemberrel egy jó ismerős beszél. Somainé őnagysága nem az az asszony, ki meg ne ra gadná az alkalmat, a fűzértánc alatt beszédbe
