Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-20 / 6. szám
Huszonegyedik évfolyam. 6- szám. Vác, 1907. január 20. / Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. 319,373 utas. (Levél a szerkesztőhöz.] Vác, jan. 19. Kedves szerkesztő-barátom ! Olvastam a Váci Hírlap múlt szerdai számában a magyar kir. államvasutak állomási személy-statisztikáját,olvastam, hogy Vácon múlt évben 319,373 felszálló utas volt. Ki kell jelentenem, hogy ez a statisztika nagyon is szabad, nem felelhet meg a valóságnak. Mert miből állapítja meg a máv. a személyforgalom statisztikáját ? A kijáratnál leadott, elhasznál jegyekből s a pénztárnál váltott, utazásra jogosító jegyekből. Nos, Vácon mindenki tudja, mert látja, hogy az utasoknak legalább fele nem vált jegyet. Abból az egyszerű okból, mert füzetjegye, szabadjegye, vagy bérletjegye van. A füzetjegyesek még benne vannak a statisztikában, de azok a boldogok, kik fizetés nélkül utaznak a vasúton, nincsenek, mert se nem váltanak, se nem adnak le tegyet. Ilyen pedig sok van. A statisztika nem helyes ezért és bátran állíthatjuk, hogy Vácon a felszálló utasok száma megközelíti a félmilliót, ha ugyan túl nem szár nyalta. Ha igy van, mint a hogy biztos, hogy igy van, akkor Vác a vasúti statisztikában nem a i6-ik helyen áll, liánéin közvetlenül Nagyvárad és Miskolc után következik, vagyis Vác a mávnak 8 ik legnagyobb személyforgalmú városa. Gondolkodás tekintetéből pedig talán az utolsók közt foglal helyett.Gondolja szerkesztő — barátom, mire célzok. A mi ósdi, öreg, egészA születésnap. (Egy kilenc éves fiú naplójából.] Ma születésnapom volt: a kilencedik. Nem emlékezem ugyan, hogy tavalyi, vagy azelőtti születésnapom milyen volt, de ha a következők is ilyenek lesznek, akkor jobb volna, ha egyáltalán nem is lenne születésnapom, csak úgy születés nélkül hozott volna a gólya néni. Egy ágyban alszom a Miklóssal, a ki öcsém és hat éves. En azt álmondtam, hogy körbe rótát játszottunk a Szikora Feri, Mojzes Pista a Láng Bandi meg még sokan a vörösház- téren. Velünk volt Viola Józsi is, a kinek csak mamája van, mert apja nem is volt soha. Egyszerre csak a cigány traktus felől egy dühös bika vágtatott felénk, hogy feldöfjön a szarvára. A fiúk szétszaladtak, csak én maradtam ott, mert nem bírtam szaladni. Valami vissza tartotta a lábaimat, akár hogyan erőlködtem. A bika már felém döfött és azt hit tem, hogy elveszek, mint a volt kocsisunk, Péter. Ekkor a kezeimmel nagyon kapálództam, mint a madár a szárnyával és felrepültem a levegőbe úgy, hogy még a bika sem ért fel. Azután lejebb ereszkedtem, hogy a bikát bosz- szantsam, de mikor elért volna már, a kezemmel egyet löktem magamon és mindig feljebb repültem. Elővettem a piros zsebkendőmet is és a bika felé integettem, mert tudtam, hogy azért nagyon mérges. A bika ugrált és bömbölt mérgében, de nem birt elérni a szarvával. Ekkor felébredtem. A Miklós nagyon sirt és ségtelen pályaházunkra. Ha ez más váiossal lenne igy, ott nem aludnának, hanem tennének. Talán gorombáskodnának is, mert a mihez joga van valakinek, az.t forszírozhatja szelíd hangon s ha meg nem értik, hangosan, erős szavakkal is. Főleg mikor tudjuk, hogy miniszteri Ígéret j is van arra, hogy sor kerül a pályaházunk kibővítésére — legközelebb. Ezt még Láng Lajos miniszter Ígérte meg, ha jól emlékezem, négy, vagy öt év előtt egy váci küldöttségnek, sőt írásba is adta, az aktát megtalálhatják a városházán. Olvasom a lapokból, hogy múlt évben mi mindent építtetett a máv. Olyan huszadrendű állomások, mint Verbász, Bán- hida kaptak uj, nagyobb és kényelmesebb felvételi épületet, csak Vác nevét nem olvasom soha. Vájjon a miniszterek is csak kijelentenek, de kijelentéseiknek nincs súlya? Félmillió utasnak egészsége és kényelme követeli a mi felvételi épületünknek modern kiépítését és átalakítását. Hol van a statisztikában tőlünk a közeli Párkány-Nána és mily kényelmes, szép állomással bir ! Én úgy látom, hogy nem éppen a vasúti forgalom nagyságának megfelelően építteti a máv. felvételi épületeit, hanem a szerint, hovy ki tud hangosabban kérni, kinek van jobb protektora akár az igazgatóságnál, akár a minisztériumban. Nekünk nincs protektorunk, nem is ké rünk, néma gyermeknek pedig az anyja sem érti szavát. Hogy állomásunkat kibővítsék, arra még egy az orrából úgy futott a vér, mint a patak. Azt mondta a mamának, hogy én orrba ütöttem. Én hiába mentegetődztem, hogy aludtam, a bika zavart és nekem repülnöm kellett, mert a bika feldöfött volna, hogy repülés közben csak véletlenül ütöttem meg Miklóst, a mama nem hitte, azt mondta, hogy bizonyosan ingpr- kedtem a bikával, — a mi igaz is volt — tehát bűnös vagyok. Kikapott az ágyból és megvert. Ekkor mindketten sirtunk Miklós is, meg én is. Én, hogy hiába kaptam verést, nem hagytam abba a sírást, hogy a mamának meg kelljen sajnálnia. De a mama azt mondta, hogy tudja hogy nem fáj semmim, csak világba ordítok, azért reggelire nem ad kávét, csak kiflit és elmehetek az iskolába. Nem adta meg a születésnapomra ígért koronát se. Igaz, hogy nem is mertem kérni. Útközben megfogadtam, hogy mivel otthon verést kaptam és születésnapom is van, nem felelek a tanító urnák. Nem is feleltem, azt mondtam, hogy születés napom van és nem tanultam meg a leckémet. Pedig tu, tarn. A tanító úr mérges volt, de a többi fiú előtt nem mert bántani, mert én úri gyerek vagyok. Azt mondta, hogy majd a privátán leveri rajtam a névnapot. Ekkor az is meg fogadtam, hogy délután nem megyek el privátára Iskola után haza mentem. Nálunk volt a nagyapa, meg a Sándor bácsi is, a ki nekem nagybácsim. A nagyapa parackot nyomott a fejemre és egy fényes koronát a markomba. reményünk volt, de annak is vége! A Váci Hírlap múlt száma közölte, hogy a vármegyén agyoncsapták a vác—drégelypalánki vasutat, mert nem adták meg neki a kért 54 ezer korona szubvenciót. Emlékezem, úgy tervezték az igazgatóságnál, hogy 900 ezer koronát ez a vicinális fog fizetni a vác —verőcei harmadik sínpárért és a váci állomás felvételi épületének kibővítéséért a mávnak. A vicinálist agyonütötték a varmegyén, a hol nem volt protektora, a váci állomás k i bő vitásét a máv- nál elejtették, mert ha eddig jó volt, jó lesz ezentúl is. Kell máshelyre a pénz. A hol job ban lármáznak. De azt mondom, nem ejthetik el! Álljunk talpunkra végre és a városi közgyűlés foglal kozzék eme nagyfontosságú kérdéssel. Határozza el, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez küldöttséget meneszt. Kossuthban bízunk, hogy a mit igér, meg is fogja tenni. Hisz függetlenségiek volnánk s eddig az volt a hiba állítólag, hogy mert függetlenségi érzelmitek voltunk, nem kaphattunk semmit. A kereskedelmi miniszternek csak egy félárkusos üzenetébe kerül s a máv. igazgatósága már a jövő héten kezdi az építkezést. Mint a hogy ráüzent, hogy építse Ceglédet, Nagykőröst, Félegyházát és építik rendre. Csak ne irtózzunk attól a küldöttségtől. A város lakosságának eminens érdekéből álljanak össze és erre hivatkozva meg van az alap kívánalmunkhoz. Nem kegyet kérünk, hanem azt, a mihez régen jogunk van! De ne várjaSándor bácsi nem adott semmit, mert a nyáron megette a vetését a rozsda és mindig azon panaszkodik. No hát egye meg őt is a rozsda, ha semmit sem adott. A mamától egy uj ruhát, apától pedig egy pár korcsolyát kaptam. A ruhát ebéd után fel is vehettem. Ebed alatt nem adták rám, mert a mama azt mondta, hogy fél, hogy összemaszatolom. Ebéd alatt a mama megdicsért, hogy jó fiú vagyok és jól tanulok. A tanító bácsi ekkor még nem árult be a Júdás. A Sándor bácsi azt mondta, hogy olyan ember legyek, mint az apám, vagy még külömb és egy nagy pohár bort egyszerre kihajtott. Apám is felállt az asztalnál és sokáig beszélt rólam. Elmondta, hogy milyen n; gy akasztófára való vagyok, hogy már azon a napon, mikor szúlettem a Hochmayer bácsinál kontót csináltam. Pedig én nem is tudom mi az a kontó és hogy miből csinálják. Nem is voltam soha a Hochmayer bácsinál csak egyszer játszottunk zsiványokat a nagysörház udvarán, a mikor a Furulyás Miska leesett a kőfalról és a lába kificamodott. Ekkor Miska nagyon sikított, a Hochmayer bácsi ki szaladt és megfenyegeti, hogy hátra köti a sarkunkat, de mi elbújtunk a Mojzesék istállójának a padlásán. A nagyapa nem tudta, hogy hogyan csináltam a kontót és megkérdezte apámtól. Édes apám elmondta, hogy mikor én születtem, a Hochmayer bácsinál négy bácsi, a kik hozzánk is járnak, a kiknek nagy bajuszuk van és kettő már kopasz is, sok sört ittak és szaftos tojást
