Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-07-10 / 55. szám
Huszonegyedik évfolyam. 55. szám. Vác, 1907. július 10. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-ralcpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér.' Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Aratás. Vác, julius 9. Aratunk. Ha frázissal akarnánk élni, fel kellene most melegítenünk mindazokat a gyönyörűen hangzó szólásokat a suhogó kaszáról, az acélos búza ringó rendjeiről, aratók daláról, meg tudja Isten mi mindenről a mi Péter-Pál napjával összefüggésben van. Mi azonban ezt nem cselekedjük. Nem pedig azért, mert az aratás napja régen megszűnt ünneppé lenni, mert semmi okunk sincsen örvendeni annak, hogy egy esztendei keserves munkának végre megérett a gyümölcse. A jó ég tudja, honnan jut egyszerre eszünkbe annyi keserves dolog, a mikor az aratáskor kissé elmélkedünk Munkáshiány, sztrájk, kivándorlás, szervezkedés, adó, szövetkezet, uzsora, végrehajtó : kavargó csoportban tolul elénk e sok kép, mindmegannyi közelgő, vigyorgó rém, mely ezredéves nemzetünket életében, létében fenyegeti és a melynek talán már nincs is messze harsogó diadalorditása. Es nemcsak bennünk kelti ez aratás napja e»'..‘Uot c'.i: impi>98Baié!sot. —•'£- - I-, itt, az Íróasztal mellett, mintegy homályos üvegen, vagy valami fátyolon át látjuk mindezt, de elképzelhetjük, milyen hangulatban lehet maga a nép, munkás és kisbirtokos osztály, mely közvetlenül érzi mindezt, melynek nemcsak látnia, de éreznie is kell a vérszopó vámpírok kegyetlen mardösását. Csodálkozunk a szociális eszmék rohamos terjedésén. Nem vagyunk képesek megérteni, felfogni, hogyan alakulhatott át rövid néhány évtizeden a magyar nép érzelmi világa, gondolkozásmódja annyira, hogy minden közösséget megtagad a negyvennyolcas eszmékkel, melyekért pedig 50 esztendőnek ezelőtt vérét, életét áldozta. De jogosé ezen csodálkozásunk? Nem kell-e méltányolnunk az eszméknek minden ilyen radikális fordulását akkor, a mikor halomszámra hevernek szemeink előtt a be nem vált ígéretek, a semmivé váll remények és a mikor be kell látnunk azt is, hogy 50 év óta talán gazdagodtunk, szellemileg, de anyagiakban holdasabbak vagyunk a legutolsó koldásnál is. Gondoljuk csak el annak a kisgazdának a lelki állapotát, a ki ma neki fog aratásnak. A mikor magában számolgatja, hogy ennyi megy napszámra, ennyi adóha, ennyi megy adósságra, marad pedig neki talán 15—20% mindebből, úgy hiszem, igen könnyen méltányolhatjuk. elkeseredésót, munkájától és minden egyébtől való elkedvetlenedését. Hangos a levegő. Mindenki könnyű szeri. CiuoiAw'Uoc vüí ü mrrgut liíiv ővjrjl’v/XiTl 'OG mindenkinek van valami eszméje, valami terve, melylyel ezeken az állapotokon segíthetne. Csakhogy mindezek az eszmék együttvéve fakovát sem érnek. Hol itt, hol ott rejiik valami hiba, valami akadály, a mely miatt az eszme meg nem valósítható és még a legszebben átgondolt, kicsiszolt tervezet sem érik meg annyira, hogy kivitelre kerülhessen. Mindennek pedig egy oka van, de aztán az olyan ok. hogy ellene bizony hiábavalónak látszik minden küzdelem és ez az, hogy hivatalos köreink, ritka kivétellel, nem értik meg, milyen nagy felelősség nyomja válla- ikat, szóval nincs bennük kötelességérzet. Ennek a kötelességérzetnek a hiánya sokat, igen sokat megmagyaráz. Egyszer a hajdani Taafféban, az oszrák miniszterelnökben látták megtestesülve a maradi diplomatát és országos, nem világhírű lett mottója, a fortvursteln. Tovább gyúrni, ennél többet nem akart és nem is tett. Úgy látszik, a mai kor vezető emberei mind a lágyfejű osztrák államférfi nyomdokán haladnak. Radikálisnak, libériásnak, demokraIáknak szeretik nevezni a mi korunknak, de hidd el kedves olvasó, hogy soha igaztalalanabb jelszóval nem illettek korszakot. Határozottan ép az ellenkezőjét vallhatjuk. Maradiak, konzervatívak, patópálok vagyunk, nem meggyőződésből, hanem egyedül és kizárólag kényelmi okokból. .... Napról napra közelebb jő a fenyegető veszedelem Mindközelebb harsog tel az elégedetlenség zaja, egyre nagyobb követeléseket támasztanak az elégedetlenek. Utaljunk-e a franciaországi legutóbni eseményekre, mikoris a fellázadt vincellérek és szőlőmunkások százezrekre menő károkat Hazulról s a nagyvilágból. I. Egy új amerikai sport. vall, a karizmokat s úgy mondják, egészségesebb és aestheiikusabb látvány, mint a veszedelmes s kissé nyers football. A inp]t évi amerikai nemzetközi versenyen oly brutálisan lökdösíék és rugdosták ■ egymást a űzd-ballisták, hogy többen megsérültek s a verseny inkább az erőszakoskodás, mint a gyönyörködtetés sportja volt. Ez újabb lendületet adott az amerikaiak új labda-sportjának, az ú u. pusch-halinak. Az új labda szörnyű nagy gummigömb. Átmérője 1*75 méter. Erős bőr burkolja. A.neve pusch-ball, vagyis lökő labda. Lábbal nem szabad hozzáérni, csak vállal, vagy karral lehet lökdösni. Két párt jáigsza ezt és egyik a másik kapujába igyekszik betolni az óriási labdát. Ez a gool. . . A hatalmas labdát az athléták fejük fölé emelik A cél az, hogy valamelyikük a labdát a íe.ére kapja s teljes egyensúlyban tovább álljon vele. Igen ám, de ene a dicsőségre pályázik valamennyi versenytárs s igy a cél eléig se nem vaami könnyű. Ha végre sikerül valakinek a koronát megszerezni, akkor gyors iramban megfutamodik vele. De a hatalmas labda könnyen legördül az atidéta fejéről s akkor újra kezdődik a hódítás. Lökdösik vállal, karral, mellel, mig végre ismét a kéz k ügyébe kerítik, fejük fölé emelik s újra azon igyekeznek, hogy valamelyikük koronát csináljon vele. Ez a pusch-ball hatalmasan edzi a mell, a 2. Kuruc vezényszók. A ré.i magyar vitézek rendesen Jézus! Jézus ! harci kiáltással törtek törökre, tatárra, németre íl. Rákóczi Ferenc kurucai is ezzel a jelszóval rohanták még a labancokat. A hadtörténeti szén pontból is tanulságos kuruc vezényszava- kat Thaly Kálmán állította össze még akkor, midőn a magyar honvédséget kezdték szervezni. A kuruc vezényszók nagyrésze a kuruc puskákkal együtt avult el, jó része azonban még ma is életrevaló és hangzatos Az érdekes gyűjtemény magyarsága, pedig elsősorban is figyelemreméltó. A régi magyar vitéz a viaskodást nem előre hanem rajta ! csatakiáltassal élesztette. A rendes kuruc vezényszók pedig a következők voltak : Föl a fegyvert! Készülj a tüzeléshez ! Pofádhoz a fegyvert ! Tüzelj ! Vedd pofádtól a fegyvert ! Tisztítsd ki a serpenyőjét ! fordulj Iélbalra. engedd függni a fegyvert ! Vedd ki a töltést a lódingból ! Harapd el a töltést ! Porozd föl a fegyvert ! Zárd be a seipenyőjét! Föl a fegyvert ! Készülj félbalra a puskatőtéshez . Ereszd a csőibe a tőtést ! Húzd ki két vonassál a vesszőt! igazitsd a melleden ! (a töltényszáját). ßövitsd a melleden! Tedd a puska- csőibe a tötest! F ejtsd meg kétszeri ütéssel a tőtést ! Húzd ki a vesszőt! Igazítsd a melleden! Rövidítsd a' melleden! tedd helyre a vesszőt! Föl a fegyvert! Bal hónod alá a fegyvert ! Lábadhoz a fegyvert ! Hajulj le a fegyverért ! Föl a fegyvert! Karodra a-- fegyvert ! Féljobbra négyszeri Félbalra négyszer ! Egész jobbra! Fordulj helyre! 8. A svájci hegyek megrövidültek. Akármilyen furcsán is hangzik, de szili-igazság s az idei svá ci turisták már személyesen is kénytelenek lesznek arról meggyőződni, hogy a hites szépségű svájci hegyek egyszerre csak megrövidültek, megfogytak ! Az. összes svájci hegyek ezentúl három méterrel és 26 centiméterrel kurtábbak, mint euuig a megbízható leírásban voltak. A sajátszeríí megfogyatkozás tudományos oka a következő : Minden országnak meg vaa a maga normál-nuJ-pontja, melyet a tei.gei szintjéről szokták megállapítani. Ez a nuJlpont az irányadó az illető orszáe magaslatainak meghatározására. Svájcban ;82-:-ban jelö ték meg a normál nullpontot s a réztáblái a vésett tudományos jelzést, hogy semmi bántódás ne érhesse, a genfi tó part án fölszökő Pierre a Niton nevű sziklára erősítették A jelvény helyzete az 1820. évi meghatározás szerint a tenger színe fölött 376 m és 85 cm -t jelzett Csak lijabban vették észre, hogy ez a meghatározás téves és pedig 3 nr 26 cm.-rel több, mint igazság szerint lenni kellene