Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-07-07 / 54. szám

Huszonegyedik évfolyam. 54. szám. Vác, 1907. július 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A főgimnázium egy éve. Vác, julitis 6. Lomha nyári szellőn szállt tova nemrég a piaristatemplom harangzúgása, »Te űeum«-ra hiván a váci kegyestanitórendi főgimnázium ifjúságát. Örültünk mindnyájan az ünnepben részesek s nem részesek egyaránt, mert tudtuk, hogy ifjúságunk,nemzetünk jövendő záloga egy munkában lefolyt évnek mily szép s gazdag eredménynyel jutott a végére, mint azt az intézet 1906—7. tanévi értesítő­jében láthatjuk. De mielőtt az évkönyvön végig tekintünk, legyen szabad egy kérdést, esetleg kérést feltenni. Vájjon minek tekintik a főgimná­ziumot az ifjak s a szülők ? A diplomaszer­zés meredek, tövises útjának-e, — mint ko runkban majdnem mindenki — vagy — szélesebb látókörben mozogva — főgimná­ziumnak, a hol tanulni lehet s általános mű­veltséget szerezni, hogy az élet harcába ke­rülve az ifjak erős harcosai, vagy támaszai legyenek a nemzeti kultúrának, szilárd osz­lopai magyar hazánknak. Mert e pár szót megszívlelve a diplomaszerzés meredek, tö­vises utjából egyszerre a kultúra virágaival benőtt róna lesz, a hol kellemes érzelmek hatása alatt boldog lesz az élet, édes a munka, gazdag az eredmény s bizonyára nem 132 váci fiú fogja igy az intézetet, a mit csupán műveltségszerzés céljából is lehet, sőt kell látogatni. Higyjék el, hogy örömmel megy Meglepetés. Lassan hömpölyög a nagy Duna árja, halászlegény a rózsáját várja. A csalitban megszólal a gerle: » Barna kis lány erre menj, csak erre.« Szellő lebben, szétnyílik a bokor, a viz tükrén támad ezer fodor. Halászlegény szemében tűz villan s lopva titkou a lány mögé illan. Szétnéz a lány, szerelmese hol van ? Megrezzenti a bokrokat sorban. Egyszerre csak, a honnan nem várja, Édes csókot lop ajkára párja. Van sikongás, majd rá édes beszéd, nem hallják meg a közelgő neszét. Szerelmesen búg a gerle távol, az ifjú a gimnáziumba, ha nem más — nevezetesen az ipari és gazdasági — pá­lyák kísérteiként való felemlegetésével fe­nyegetik. Tanulni kell nekünk magyaroknak sokat, nagyon sokat, többet mint e hazában lakó más nyelvű polgároknak — pedig talán ez utóbbiak a nemzeti öntudattól vezetve inkább teszik — hogy értelmiségünkből eredő su- premaciánk is erősítse a történeti múltból folyó jogainkat, vezérszerepünket édes ha­zánkban. De nézzük ezután az értesítő alapján, hogy mint felelt meg városunk intezete hivatásá­nak s hogy mint folyt le az elmúlt tanév. Az értesítő első lapján az intézet egyik legjelesebb tanárjáról, Martin Péterről szóló nekrológot látunk, mely a jó tanár emlékét sok tanítványa hálás szeretetével fogja őrizni. Majd dr. Alter Béla »Népies babonás szoká­sok a természet köréből« című etnográfiái vo- vatkozásű 36 oldalas értekezését olvashatjuk, amely gondosan összegyűjtött, érdekes mun­kát, nemcsak a tanítványok, de bárki is csak haszonnal forgathatja. Különösen két dolog tűnik fel ebben az értekezésben: A lelkiismeretes adatgyűjtés és feldolgozása, a gyönyörű, folyékony stilus, melylyel a szerző tárgyához is köti olvasóját. A tanári kar névsorát áttekintve látjuk, hogy ismét nagy változás volt a lefolyt tan­évben, de ezt a bajt különösen, ha mint az boldogságról szól minden a tájon . . . »Szedte-vedte engedetlen lánya, a szülője gondját ő mit bánja. Hogy elillant, mint a kis őr tőlem, a leányorzót vájjon le ne lőjem Szól a vadász s hamiskásan nevet, pirul a lány s felszökik, mint evet. Merészen áll s dacosan a legény : »Vadász uram. a lánya az enyém. Megkérlem már és most újra kérem, hitetéssel többé be nem érem. Egymásért él, egymásért hal szivünk, ha nem enged, meg nem hallja hírünk.« Áll a vadász, átöleli lánya : »Apámurám, ha lányát nem szánja, Pusztítson is — mért is vagyok Árva — idén haláleset s egyél), nem az intéző körök­től függő okok eredményezik, kiküszöbölni nem lehet, a legkevé bbé pedig hibáztatni. A tanterv s az utasítások alapján tárgyalt tananyag felsorolása után a felsőbb osztályok Írásbeli tételeit s az érettségi Írásbeli dolgo­zatok címei olvashatók. Az érdemsorozat következik ezután, a mire azért szentelünk hosszabb időt, mert ezt szokta a közönség rendesen az iskola mértékének tekinteni (helytelenül, mert itta tanítandó anyag is tényezőként szerepel). Ha ezt nézzük, akkor nem csak megelége­dés, de öröm is foghat bennünket, mert hi­szen az intézet 369 vizsgálatot tett tanulója közül csak 83 bukott s még e 83 közül is tehet 36 javító vizsgálatot. A 83 bukott ta­nulóval szemben pedig ott áll a 23 jeles s az 52 jó eredménynyel vizsgázott. Minden esetre ez az eredmény nem véletlen s nem is csak a tanulókon múlt. hanem azon a derék, sok kiváló pedagógust számláló ta­nári karon, mely vezette az ifjúságot, foly­ton hazaszeretettel edzve a világosság felé.. Itt van helyén még egy tényt is megálla­pítanunk, hogy a tanulók közt 225 jó s 125 szabályszeerü viseletű volt. Kevésbbé szabályszerű, vagy rossz nem volt, sőt megrovásban is csak egy részesült, a minek csak az a tapin­tatosan szigorú fegyelem az eredményezője,, a mi általában jellemzi a hazai piarista gim­náziumokat, első helyen a vácit, mely évek hosszú sora óta részesül ily gondos vezetés ­Meghalok, de nem leszek más párja.« Gerlepár búg közelben az ágon, engesztelve szól a vadász: »Látom, kit szive űz, azt nem őrzi meg szem, legyetek hát boldog egy pár ketten !« Agárdi László. Divat a fürdőkben. Az ország északi fürdőiben csak augusz­tusban kezdődik a főszezon, ellenben a bala­toni fürdőkben már júliusban a tetőfokán áll és alkalmat ad a gonddal elkészített toil et­tek nél arra, a mi tulajdonképpen főcéljuk, hogy viselőjüket díszítsék és megcsodáltassák. Az elegáns tómenti és hegyi fürdőkben sokféle formát használnak, célszerűt épugy, mint elegánsát és diszeset. Ebben az évad­ban határozottan fehér a főszin, melyet leg­jobban lehet tisztítani és a mellett mindig legszebb is. Nagyon divatos a básztselyem viselése által kedveltté vált vászonszin, anél­kül azonban, hogy kiszorítaná a sárgás ár­nyalatú piros, vagy kék szint. Különösen a fehér-piros, fehér-kék stb. csikós szöveteket szeretik, melyeknek csikjai 2 mm. és 4 cm. szélesség között váltakoznak és melyeket a derékon és négylapos harang-, vagy kilenc-

Next

/
Thumbnails
Contents