Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-29 / 52. szám
Huszonegyedik évfolyam. 52. szám. Vác, 1907. június 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Munkások és az aratás. Vác, junius 25. Püspökladányé a kétes dicsőség, hogy ott mozgósították az idén először a katonaságot a készülődő munkásmozgalmakkal szemben. Midőn e sorokat írjuk, nem tudjuk járt-e valamelyes eredménynyel a katonaság közbelépése. Általánosabb érdekű az a tudat, hogy ho£?y kezdetüket vették már az idén is a mezei munkásság mozgalmai, melyek tavaly és harmadéve rettegésben tartották a magyar gazdaközönséget. Kilátás van rá, hogy a helyzet az idén sem lesz külömb, ellenben lehet jóval rosszabb is. Tény, hogy a szocialisták éppenséggel nem fáradoznak azon. hogy a népet békés hangulatban ringassák, sőt ennek ellenében mind erősebben szervezkednek, hogy általános társadalmi és politikai harcokra készítsék elő a magyar népet. A munkálkodó nép széles rétegei manapság már az utolsó faluban ;s szaturálva vannak szocialista eszmékkel és ha az egyszerű munkás, a ki még a nevét sem tudja leírni, nem is érti a végcélt s a vezérek taktikáját, azt mindenesetre megérti, hogy a mozgalom révén jobb keresetet vívhat ki magának. Nem hám hatjuk az illetékes körök szemére, hogy összetett kezekkel néznék ezt a veszedelmes mozgalmat. A mi szigorúságra a törvény jogot ad a hatóságoknak, azt mind igénybe veszik és való, hogy ezzel a A sorsjegy. Oly gyönyörű intézmény nincs a világon, mint a sorsjegy. Az állam jószívűségét és nemes gondoskodását igazolja az, hogy módot nyújt a küzködő polgároknak és szegény emberiségnek pénze elvesztésére. A lutri volt az első, a melylyel az állam kivette a népből a megmaradt zsírt, amit az adózás után kivehetett. Állítólag egy olasz találta fel a lutri intézményét, a ki halálra volt Ítélve, de ezen országboldogitó intézmény felfedezése után kegyelmet kapott. Pedig ez talán sokkal nagyobb bűne volt, mint a miért halálra Ítélték. Ment is a lutrizás vigan. Egy-egy városban százan és százan nézték a lutris boltnál a kiirt számokat, melyből három vagy négy mindig be volt karikázva, jeléül annak, hogy egy szerencsés ember ter- nót vagy quaternót csinált. Az államot azonban elkezdette bizgatni az a megférhetlen s orrát mindenbe bele ütő sajtó, hogy százak és százak a kenyeres bolt helyett a lutris boltba viszik a pénzüket, a család meg éhé- zik, nyomorog, hogy nem erkölcsös dolog a szegény néposztálynak ezen a módon elvenni a keservesen keresett garasait. . . . Igazatok van . , . gondolt egyet az állam, a szegény néposztály már elég pénzt izzadott ha az letette a garasait a haza oltárára, illő, hogy most a forintokat letegye a közép osztály is. szigorúsággal sikerült a múltban a gazdák érdekeit a szervezkedő munkássággal szemben megvédelmezni. Kérdés azonban az, hogy sikerülni fog-e ez jövőben is. A hatósági beavatkozás csak úgy járhat eredménynyel ilyen esetekben, ha a sztrájkmozgalom nem általános. Ha a mozgalom általános, bizony veszedelemben a termés, melyet napok alatt kell learatni. Száz ágyú, ezer szurony sem képes egy hold gabonát lekaszálni és megcsépelni. Éppen ezért nem az észszerűség útján jár az OMGE és járnak a politikus agráriusok, a midőn egyre-másra sürgetik a munkásosztálylyal szemben a drákói szigorúságéi intézkedéseket és törvényeket, mert ezek kétélű fegyverek. Nagyon igazuk van azoknak, a kik azt állítják, hogy a most elfogadott cselédtörvénynek a reális életben semmi haszna nem lesz. Csodálatos, hogy nem akarják belátni, hogy a munkások nagy tömegét megrendszabályozni tartósan nem lehet és sokkal biztosabb, sokkal tar- tósabb a munkások nagy tömegével megkötött béke, a mely kölcsönös megnyugváson és megelégedettségen alapszik. Erre kell törekednünk első sorban, ezt véssék be aztán lelkűkbe az aratás küszöbén és ez a taktika célra vezetőbb lesz a harcos taktikánál. A terméskilátások gyöngék. Kára van ebből a gazdának, éppen úgy, mint a részes aratónak és a midőn ilyen meg nem változtatható szituációval állunk szemben, egymás érdekeit kölcsönösen szem előtt tartva kell az aratás munkáján túlesnünk. A korszellem diadalmasan nyomul előre és éppen úgy. a mint a múltban nem lehetett az új, az emberiséget a kultúra magasabb fokára vivő áramlatok ellen maradandó eredménynyel védekezni, azonképpen nem lehet visszaszorítani a mostan Magyarországon hódító útra indult szociális áramlatot sem. Ezzel meg kell tudni alkudni. Hírek. — A törvényszék elnöke Vácon. Könny Kamii a pestvidéki törvényszék elnöke a hét elején három napon át tartotta meg a szokásos éves vizsgálatot a helybeli járásbíróságnál. A vizsgálat befejezése után a bírák és az ügyvédek társas ebédet rendeztek Pokolban a törvényszék elnökének tiszteletére. — Esküvők. Somogyi József máv. ellenőr f. hó 18-án Ráczkevén vezette oltárhoz menyasszonyát, Dos:pót Margit kisasszonyt. Násznagyok voltak Schmidt Ferenc birtokos és Udvardy János jegyző. Tegnap pedig Kegler Ferenc' váci siketnémaintézeti tanár tartotta egybekelését a Budapest-ferencvárosi plébániai-templomban özv. Kilényi Ferenc Albertné, szül. Csicsmanczay Alojzia Katalin Ludovika úrnővel. Tanukul Borbély Sándor siketnémaintézeti igazgató és Faluvégi Áron És igy megszületett az osztálysorsjáték. Áldoz is neki a közönség szépen. Nincs csábítóbb valami, mint egy nehány forintért zsebrevágni ezreket. Mert a meggazdagodásnak ez az egyetlen titka. Az embernek a zsebében van a sorsjegy, egyszer csak beállít egy ur, bemutatja magát, hogy ő Blumenfels ur, a ki a sorsjegyet küldötte s értesíti a boldog halandót egy százezer koronás főnyereményről, azután elővesz egy óriási nagy tárcát és fizeti ki a rengeteg sok pénzt. Én nem tudom, hanem azt beszélik, hogy a szerencsés halandó megbolondul örömében, de lehet benne valami igaz, mert sok bolond van az országban, akit nem lehet elhelyezni az elmegyógyintézetekben. No mindegy . *. . Két haszna meg van az osztály sorsjátéknak. Egyik, hogy reményt nyújt, miként lehet munkanélkül vagyonra, nagy pénzre szert tenni, a másik pedig az, hogy miként teremthet egy ily fennkölt nemes intézmény romantikus irányú irodalmat . . . Mert megteremtette . . .! Olvassuk a lapokban és körlevelekben azon megható elbeszéléseket, történeteket, melynek a vége az, hogy vagy a 600000, vagy a 400000 korona ütötte a markát a szereplő hősnek. Én is olvastam egyet, elbeszélem. . . . * * * Volt egyszer egy boldog fiatal házaspár. Azt a szerelmet, azt a boldogságot, a hogy egymással éltek, leírni nem lehet . . . Olyan lehetett Ádám és Éva élete, mielőtt Éva bele nem akart kóstolni a tiltott fa gyümölcsébe ... Csakis egymásnak éltek . . . Szomorúság volt a mikor a férjnek bár néhány órára is, de távozni kellett, de kárpótlást nyújtott az a határtalan öröm, amidőn ismét visszaérkezett . . . Kedves volt az élet mindkettőjüknek, az egymás iránti rajongó szerelem fényesebbnek mutatta számukra a ragyogó napot. illatosabbá, színesebbé a virágot, kedvesebbé a bájzenér csattogást . . . Szinte nem is érezték, hogy mind a kelten oly szegények, mert bizony ha juttatott is a sors számukra egymás iránt dobogó és forró érzelmekkel telitett szivet, azonban gazdagságot nem ... A boldog ifjú párt mindamellett kárpótolta a szerelem . . . Egyszer aztán Blumenfels ur Buda estről egy levelet és egy negyed osztálysorsjátékot küldött a boldog férjnek épen születésnapja alkalmával . . . Soha nem vásárolt osztály sorsjegyet, de azon körülményt, hogy épen a születése napján kapta, a sors intésének tulajdonította és a küldött jegyet megtartotta. Az a néhány Hónap, inig a húzások tartottak, a boldog tervezgetések korszaka volt.. „ hányszor ültek egymást átkarolva a fiatalok, berendezték a hálószobát, ebédlőt, szalont, a mit az uj saját házukban építenek ... a többi pénzt pedig beteszik a takarékba és élnek gond nélkül . . . Elmúlt az öt húzás, sorsjegyük nem nyert, de azért nem szállotta
