Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-26 / 51. szám
Huszonegyedik évfolyam. 51. szám. Vác, 1907. június 26. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helybe^/egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéke.'/: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes S2./ÍH ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Evezőseink újabb győzelme. Vác, jun. 24. Sportegyletünk rövid idő alatt immár másodízben vitte diadalra városunk színeit. Múlt vasárnap volt Győrben az országos evezős-verseny, honnan Komárom város értékes vándordíját, egy gyönyörű ezüst serleget hozták haza ugyanazok a derék evezőseink, a kik két héttel előbb Budapesten szereztek dicsőséget szeretett városunknak. Sőt csak a sajnálatos véletlenen múlt, hogy a másik nem kevésbbé értékes dij, mely Győrött vidéki egyletek részére ki volt tűzve, nevezetesen a győri hölgyek dija (egy argentán-ezüst mokkakészlet) nem került szintén a mi birtokunkba. Ez az elismerésre méltó eredmény is bizonyítja azt az egyébként köztudomású tényt, hogy sportegyletünk hivatása magaslatán áll és a maga elé tűzött azt a nemes feladatát, hogy ifjúságunkat, az egészség- és erkölcs rontó káros szórakozásoktól elvonva, ép és edzett férfiakká nevelje, méltóképen betölti. Az, hogy a győri hölgyek diját kénytete- nek voltunk győri evezőstársainknak átengedni, őszintén megvallva, első pillanatban némileg lehangolt bennünket, ma már azonban a verseny izgalmai után higgadtabban gondolkozva magunk is igazat adunk az evezős szövetség vezető férfiai részéről hangoztatott ama véleménynek, hogy a közérdek, jelesül a hazai evezős sport általános érdekei szempontjából valóban Helyesen történt a dolog igy, mert, ha ezt a dijat is mi nyertük volna meg, ez feltétlenül azt idézte volna elő, hogy a győriek visszavonultak volna a versenyzéstől s verhetetlenségünk nimbusza miatt a jövő évben Vácon tartandó evezős versenyre a többi vidéki egyletek aligha neveztek volna. Csapatunk a csütörtök esti bécsi hajón álmatlanul eltöltött éj után pénteken reggel 8 órakor érkezett meg Győrbe, hol a győri csónakázó egylet küldöttsége dr. Németh Károly igazgatóval az élén, meleg sporttársi üdvözlettel fogadta evezőseinket a hajóállomásnál. Megérkezés után a fiúk rögtön átöltöztek s négyesünket vízre téve, abban feleveztek a győri csónakázó egylet csónakházához. Ott versenyhajónkat gondosan elhelyezve, a g>őri evezősök kedves társaságában kedélyesen megreggeliztek, majd a Bárány-szállodában részükre megrendelt szobákban lepihentek, erőt gyűjtendő a délutáni próbaevezéshez. A próbaevezést délután ljS órakor tartották meg, a mikor is páratlan rekordidőt értek el a fiúk, mert szeles időben, hullámos és előttük teljesen ismeretlen vízben az 1500 méter hosszú versenypályát 3 perc és 59 másodperc alatt evezték végig a legjobb kondícióban (a budapesti versenyen sokkal sebesebb vízben a 2000 méternyi verseny- pályát 5 perc 35 és */6 másodperc alatt tették meg). Ez az eredmény csakhamar tudomására jutott a győrieknek is és valósággal konsternálta őket, úgy, hogy attól kezdve úgyszólván teljesen lemondtak arról a reményről, hogv a vasárnapi versenyen egyáltalán győzhessenek. Az utcákon sétálva, lépten-nyomon ily megjegyzéseket hallottak evezőseink: »Ezek a váciak, a kiket lehetetlenség megverni! Viszik mind a két dijat!« Szombaton délután még egy próbaevezést tartott a csapat a másnapi verseny miatt mérsékelt erőkifejtéssel. Vasárnap délelőtt 11 órakor az időközben megérkezett váczi sportférfiakkal és hölgyekkel együtt résztvettek evezőseink a győri egylet csónakkeresztelő ünnepélyén és az azzal kapcsolatos villásreggelin. Két új hajó lett megkeresztelve (egy nyolcas és az új versenynégyes). A győri egylet 30 éves jubileuma abban is frappánsul kifejezésre jutott, hogy az egyik keresztanya az egylet 30 év előtti, alapitó elnökének, Némethy Ernőnek özvegye, a másik pedig a mostani elnöknek, Mihálkovits Tivadarnak neje volt. Az indítás helyére duzzadó önbizalommal délután 3 órakor ' rekkenö hőségben gjü? nyörű stílusban* evezett fel csapatunk. (A tűrhetlen és abnormis nagy meleg volt az oka 3. sz. evezősünk későbbi rosszullétének.) A start fölött a hajót partra tették, a csapat pedig leheveredett a hűs árnyékba s ott várta első versenyszámának indítási idejét. x/45-kor ismét vízre tették a hajót, a csapat beleült és felevezett még vagy 100 méternyire, követve a győri csapattól. Az ideálisan igazságos indító vezényszavára csakhamar megfordult a két hajó s egy vonalba helyezkedve nyugodtan csúsztak lefelé, sorshúzás folytán a sziget melletti lassú vízben a váci négyes, tőle jobbra a sebesebb vízben a győri. A start jól sikerült s a pályán a két hajó szorosan egymás mellett, úgyszólván végig egy vonalban haladt egész 1200 méterig. Itt a váciak két csapással előre ugranak s megismétlődött volna a pesti izgalmas és fényes végküzdelem, de abban a pillanatban a 3. sz. evezős (Bárdos) ezzel a kiáltással: »Nem bírok, végem van!« kiejti kezéből az evezőt és a csónak — jobboldalán hiányozván a 3-as erőteljes csapása — hirtelen jobbra fordult és miután az elalélt Bárdoss képtelen volt az evezőt kezében fogni, a csapat kénytelen volt a már kezében volt biztos győzelemről lemondva, a versenyt feladni. A váciakon, látván Bárdos elszomorító állapotát, teljes konsternáció vett erőt, mert az még ugyan nem lett volna semmi baj, hogy az első verseny balul ütött ki, csakhogy remélni sem lehetett, hogy Bárdos, kinek rosszulléte folyton fokozódott, a második versenyben is evezhessen s e miatt már teljesen le kellett mondonunk arról, hogy ezen a napon városunknak dicsőséget szerezhessünk. Csak a csapat három másik tagja, kik már égtek a második küzdelem vágyától, továbbá kormányosunk és Herczeg tréner nem veszítették el reményüket s dacára annak, hogy Bárdos elhaló hangon suttogta: »Nincs az a kincs, a miért én ma még egyszer induljak !« mégis 3 evezővel (mert Bárdos képtelen volt megmozdulni) újból feleveztek a starthoz, hogy, ha lehet, a második versenyben ismét indulhassanak. A startnál részvéttel fogadott bennünket a győriek pihent második csapata, melylyel később aztán együtt küzdöttünk Komárom város dijáért. Bárdost kisegítettük a hajóból s rögtön lefektetve őt, elkezdtük vízzel locsolni és maszirozni. Jó félóráig feküdt ott behunyt szemekkel alig pihegve, mig a többiek teljesen reményvesztetten szorgoskodtak körülötte, hogy őt annyira magához térítsék, hogy kocsin haza lehessen szállítani. Közben Herczeg felszólította tartalékevezősünket, Beitter Ivánt, hogy vetkőzzék le. Kormányosunk azonban ellene volt annak, hogy a második versenyben tartalékevezőssel induljunk, mert Ivánt, ki már hetek óta nem volt tréning alatt, nem látta oly kondícióban, hegy vele a teljesen pihent másik győri csapattal szemben a siker reményével felvehesse a versenyt. Egyszerre csak felugrik Bárdos, támolyogva fut pár lépést, majd megáll s feszesen kihúzva magát, még ugyan halk, de azért határozott hangon kijelenti: »Én evezek!« Nagy lön erre örömünk, másrészt azonban aggódva miatta, mégis csak igyekeztünk őt lebeszélni arról, hogy újból evezzen, ő azonban hajthatatlan maradt s erőszakkal beleült a csónakba, mire a többiek is követték őt. Néhány próbacsapás után a kormányos kérdi Bárdostól, hogy birja-e, mire ő azt feleié, hogy »igen, csak még nem látok!« Erre Herceg egy próba- inditást rögtönöz, mely után Bárdos kijelenti, hogy most már rendben van. Az indító ezt hallván, meghagyja a győri csapatnak is, hogy üljön hajóba s evezzen utánnunk, majd csakhamar fordulást parancsol a két hajónak, melyek a parancsot gyorsan végrehajtva szépen egy vonalba helyezkednek és simán csúsznak le a startig. Most mi voltunk a jobb vízben s tőlünk jobbra a győriek a sziget melletti lassúbb vízben. A »rajta!« vezényszóra fél hajóhosszal előre ugrottunk, mely előnyt aztán a pályán végig fokozva a célnál teljes harmadfél hajóhosz- szal, nagy fölénnyel vertük meg úgy a győriek, mint a jelenvolt váciak lelkes éljenzése mellett a pihent győri csapatot. Az izgalmas verseny után átvettük Komárom város értékes vándordíját, egy szinezüst serleget, mely most Meiszner Rudolf kereskedésében van közszemlére kitéve, aztán meguzsonnázva, csakhamar nekiláttunk az átöltözésnek, hogy a x/2 9-kor kezdődő banketten idejében megjelenhessünk.
