Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-23 / 50. szám
Huszonegyedik évfolyam. 50. szám. Vác, 1907. június 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A tejhamisitók elítélése. Vác, junius 21. A fővárosi napilapoknak alig jelenik meg egy száma, mely ítéletet ne közölne egy egy emberről, ki élelmiszer hamisítást követett el s másod, vagy harmadizben megérett már arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt süssék rá a bélyeget. Az Ítéletek gyakorisága nemcsak azt mutatják, hogy napirenden van már mindannak hamisítása, mivel az ember táplálkozik, de azt is, hogy a főváros hatósága nem veszi tréfára a kihágási törvénynek ide vágó intézkedését s állandóan kutatja, üldözi az élelmiszer hamisítókat. Mi is, váciak elmondhatjuk, hogy több más vidéki városnál előbbre vagyunk. Mig másutt ügyet sem vetnek az élelmiszer hamisítókra, nálunk, legalább negyedévenkint sor kerül a piac vizsgálatára s hogy erre már akkor nagy szükség van, mutatja az a "100 — 150 ítélet melyet egy évben a rendőrkapitány hoz az élelmiszerek meghamisitói ellen. Az elmúlt napokban épen lapunk utján - jutott a közönség tudomására, hogy a rendőrség vagy 15 teihamisitót 50—100 koronára büntetett, mondhatjuk, a közhangulat helyeslése mellett. Aki a szociális egészségügy iránt csak parányit érdeklődik, az tisztában van azzal, hogy igazi eredményes egészségügyet nem annyira gyógyítással, mint inkább azzal lehet elérni, hogy az egyes betegségeknek elejét Női szépség és a ruhák. Hogy a teremtés gyöngye a nő, — azt lo- vagias készséggel akceptáljuk, hogy e gyöngynek meg kell adni az őt megillető keretet, — no azt természetesnek találjuk s gyönyörrel szemléljük a női szépség külső hatásának fokozását. A női kultusz minden időben főirányitója volt az irodalmi mozgalmaknak, a nő személye kutatás tárgyát képezte minden művészetnek, szobrászatnak, festészetnek és az irodalomnak is egyaránt. A nő plasztikája művészi alkotásokra inspiráló téma volt mindig, a női lélek kifogyhatatlan tárháza volt mindig a nagy költők, nagy témáinak. A nő azonban lassú fejlődés után jött annak tudatára, hogy mily művészi alkotása ő a legnagyobb művésznek, az anyatermészetnek és külső megjelenésének hatásai, plasztikájának érvényesítése lassan-lassan fejlődött oda, a hol ma is áll, — diszkrét éreztetéséhez művészi kincseinek. Ez a diszkrét megnyilatkozása a nő fenséges voltának a ruhában fekszik. A ruha az, a mely kellő Ízléssel és szinte művészi felfogással képes érvényre juttatni a női anatómia szépséggel teli motívumait. A női ruha fejlődésének története hosszú dolog és uem illik e cikk keretébe. Annyit azonban mindenesetre felemlíthetünk, hogy bizonyos furcsa hatást gyakorol ránk, ha a kell venni. Sokkal többet ér a gyógyításnál: kitanitania nagyközönséget arra, hogy miként védekezzék az egyes bajok ellen. Amikor igy ki szoktuk oktatni a nagy publikumot arra, hogy miként lehet eredményesen szem- beállani a betegséget okozó káros befolyásokkal szemben, akkor minduntalan azt szoktuk hangsúlyozni, hogy fő: a táplálkozás A táplálékok legelseje a tej. A humanista orvos mindig helyes táplálkozásról szól, a tápszerekről pedig az orvos felteszi, hogy azok igaziak, nem hamisitottak. És mit mutat a tapasztalat? Nemde azt, hogy a tápszerek legnagyobb része, különösen pedig a tej: hamisított. Az emberi kapzsiság sokféle lelketlen üzelme közt talán egy sincsen ilyen fellázító. Nem elég, hogy az ember, különösen pedig a szegény ember a legkeservesebben bir mai napság annyit keresni, amennyi valahogy elég arra, hogy nagyon is kimért táplálékot biztosítson vele magának és a családja számára; az élelmiszer, amit verejtékes munkája árán szerez, gonosz és lelketlen kufárok pancsa és gyártmánya, akárhányszor élvezhetlen silányság, sőt az egészségre egyenesen káros, veszedelmes, mérges, vagy romlott anyagok vegyüléke. A csalásnak ez a fajtája annál felháboritóbb, mert leginkább a szegény népet sújtja. Egyike azoknak az élelmi szereknek, amelyeket leggyakrabban szoktak hamisítani, a tej. Éppen a tej, a mit pedig a szegény néposztály számára a fő élelmiszernek lehet tekinteni. Mily lelkiismeretlenség az, ha ezt az egyetlen táplálékot is megrongálva, vagy pláne úgy kapja, hogy megbetegedhet tőle. Ami a tejhamisitás körül az egész országban történik, az szégyeletes. Lépten-nyomon rábizonyult a tej kereskedőre valami csúnya visszaélés, meg is büntetik őket olyformán, mintha a vásott fiúnak, aki szándékos gonoszsággal beveri valakinek a fejét, barackot nyomnánk viszonzásul a fejére, de azt is,, minél szelidebben. nehogy megsokalja. Berlinben most egy tej hamisítót egy esztendei börtönre ítélt a bíróság. Ennél becsületesebb ítéletet mi sem óhajtanánk. Bár csak megértenék már a mi fórumaink is, hogy az élelmiszerhamititó egyike a legveszedelmesebb gonosztevőknek s a szerjnt bánnának el velők 1 Nem apró pénzbírság az ilyesminek az orvossága, hanem mindenkorra eltiltás az élelmiszerárulástól, még pedig már az első gaztett után és azonkívül börtön, — illendő, bőséges mértékben. Hirek. — Két esküvő. Tegnap délben esküdött örök hűséget Hencsey József, a váci horgany- lemezgyár főkönyvelője a székesegyházban Rappensberger Szidike úrleánynak, özv. Rappensberger Józsefné kedves leányának. — Ugyancsak tegnap kötött házasságot Kubinyi Géza fiatal fűszerkereskedő Váradi Annus- kával, Váradi János polgártársunk kedves régi divatképeket szemléljük. Harangalakú szoknyák, drága, de Ízléstelen szerkezetű guirlandok, lapos mellű, fodros derekak, formátlan kalapok, ezek jellemzik a régi ruhák avult esztétikáját. Ha egy kicsit gondolkodunk, rájövünk, hogy mit róhatunk fel hibául ezeknek a toilette stílusoknak és hogy mi az, a mi belőlünk bizonyos ellentétes hatást választ ki. Nos hát a régiek egy nagy szempontot tévesztenek szem elől s ez a női formák érvényre juttatása. Lehetett valaki még olyan vénuszi termetű is, a rosszul szerkesztett ruhák minden természetes bájt elzártak az érvényesülés elől, minden harmóniát szürke tömeggé deformáltak, minden összehangzó szinhatást izléslelen szinkeverékké változtattak. A modern világnépben határozottan megnyilatkozik a fejlődésnek indult ruhaszabás és az utóbbi évek valósággal rohamléptekben való haladást mutatnak a régiekhez képest. Mindinkább előtérbe lép az a felfogás, hogy a női szépségnek érvényesülni kell minden irányban és a ruhaesztetikusok főtörekvése ily irányban nyilatkozik meg. A kivágott ruha régi eredetű. Már maga ez a tény is mutatja, hogy a régiek is érezték a ruhaesztétika hiányos voltát és úgy akartak rajta segíteni, hogy a kebel és a hát felső részét szabadon hagyták, ezzel is célozva arra, hogy a női plasztika olyan valami, a mit érvényesíteni kell, a minek izléstelei elburkolása ront a női test egészbeni val< hatásából. Előtérbe lép talán az a kérdés, hogy há a női formákat érvényre juttató ruhák neu ütköznek-e a női szeméremérzetbe? Ezt : mai világfelfogás szerint prude dolognál tartjuk. Mert ha a női ruha úgy van kon struálva, hogy durva, banális hatásokat haj hász, úgy jogosult az előbbi feltevés, di ha nem törekszik egyébbre, mint a nő for máinak, illetve azok kontúrjának művész reprodukálására, akkor ajánlatos, hogy min den hamis erkölcsbiráskodó kotródjél messze-messze, avult, valójában sohasen exisztált felfogásával s adjon helyet azoknak kik megértik és kellő komolysággal vizsgál ják a természet remekének, a nőnek — hal vány világításban visszaadott plasztikáját. Megengedjük, sőt nagyon jól tudjuk, hog^ a plaszticitás érvényesítésének orvé alatt sok igen sok visszaélés történik. Ez azonban í mondottak valóságából egyáltalán nem voi le semmit. A vezérvonalak, a mik természe tesen tisztán és speciálisan csak a művé szeti szempontokat követik, nem mindig jut nak valójában érvényre. Sokkal udvariasabbak vagyunk, minthogy erről bővebben beszéljünk, csupán a mondottak támogatásán engedtük meg magunk nak e pár szavas kitérést. Hony sóit qu mai y’ pen se.
