Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-16 / 48. szám
Huszonegyedik évfolyam. 48. szám. Vác, 1907. június 16. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Közgyűlés kánikulában. Vác, junius 14. A legforróbb nap, mikor égetőn tűz le a sugár és nincs egy tenyérnyi felhő sem az égen, csütörtökön volt s erre a napra esett a város évnegyedes közgyűlése. A városatyák dicséretre méltó buzgalommal iparkodtak az öreg közgyűlési terembe, mely meg is telt majdnem egészen. (Az is igaz, bogy mikor a 31 pontos tárgysorozat végére értek, már kétharmada a városatyáknak nem volt ott: a forróság elől megszökött.) Két óra hosszat foglalkoztak a város ügyeivel s minden iuditványát a tanácsnak elfogadták. Freysinger utódai. A szokásos előterjesztések után Révész Béla kelt fel s hosszabb beszédet mondott. Történeti visszapillantást vetett arra az időre, mikor a város viszonyai a tönk szélén állottak, pénze nem volt a városnak, hitele sem, tisztviselőit, a tanítókat hónapokon át nem fizették. Ekkor, a 80-as évek elején alakult át a jogügyi bizottság pénzügyi b:- zottsággá, mely véleményező, ellenőrző és indítványozó fontos szervévé lett közigazgatásunknak s rendbe hozta a város vagyoni állapotát. Legszebb szavakat talált dr. Freysinger Lajos érdemeinek méltatására s most, midőn utódját keresi a képviselőtestület a legfontosabb bizottság elnöki székébe, ő is, a pénzügyi bizottság is ott legszívesebben látja dr. Zádor János polgármestert. Dicsérő szót és a legjobb elismerést juttatta a polgár- mesternek, kivel a pénzügyi bizottság teljesen összenőtt működésében. A városatyák igazán lelkesen éljeneztek s megválasztották a polgármestert a pénzügyi bizottság elnökévé. A polgármester keresetlen szavakkal mondott köszönetét munkássága egyik legszebb elismeréséért. Hű és munkás elnöke lesz annak a bizottságnak, úgymond, a melynek hű és munkás kültagja volt eddig. Az ipariskolai bizottság elnökévé Schwartz Gusztáv eddigi alelnököt, alel nőkké pedig Miltényi Aurélt választották meg éljenzés között. Csak vadászoknak. Miután Újpestet rendezett tanácsú várossá történt átalakulása alkalmából üdvözölték s IJonovitz Vilmost, laró Károlyt és Racseh Jánost kiküldték, hogy a városi képviselők választására jogosultak névjegyzékét állítsák egybe, tengeri kígyó került sorra. Mert tengeri kígyó a váci vadászterület bérbeadása. Eleinte csak a vadászemberek (a voltak és a jelenlegiek) hallgatták az előterjesztést, később a gazdák is, mert őket is érdekli. A váci vadászterületet két részre osztották a kosdi úttal már régen, hat év előtt s kivették a szőlőket a megvadászható területek közül. Ekkor felebbezés felebezést követett s most újra közgyűlés előtt volt a hosszan húzódó úgy. Most is váci vadászterületet a kosdi úttal alsó és felső határra osztották. Felszólalt Schmidt Ferenc a gazdák érdekében, majd Miltényi Aurél, a ki újból megígérte a felebbezést e miatt. Kitudja, mikor fognak végére érni a tengeri kígyónak 7 Röptében 15 tárgyon keresztül. Elutasítottak egy csomó illetőséget (a tanács, természetesen utána a közgyűlés is nem szeret illetőségeket elfogadni.) Grünhut Józsefnek a vasút melletti fatelepe céljaira 13 korona négyszögölenkint való árban átengednek egy vékonyka földszallagot, Tar- csay Pálné kérelmére az Ilona-utcát valami csekély összegen rendezik. A Kobrak-cipőgyárral kötött szerződés is a közgyűlés elé került. Ez a szép palota (nem is gyár) hónapok óta áll s dísze lenne a város bármelyik utcájának. Csendben és eredményesen dolgozik, de hivatalosan, hogy úgy mondjuk, most született meg. Jóváhagyták szó nélkül a megkötött szerződést, melynek főbb pontjai, hogy a város ingyen ad telket, pótadómenteséget biztosit és minden felnőtt férfimunkás után hat évig 10 koronát tizet a gyárnak. Marci bácsi nyugdíjban. Korpás Márton felemelkedett a polgár- mester mellől s kiment: az ő ügye következett. Marci bácsi nyugalomba vágyik, nyugdíjazását kére. Ö az állami tisztviselők nyug- dijszabályzata után fizetése 72 percentjéért folyamodott, a pénzügyi bizottság 1600 kor. évi kegydijat javasolt. Dr. Forgó Kálmán fel Tavasz. Megnyílt az égnek szürke, ónfala; a tépett felhők kék nyílásain vidám sugár a földre röppene s megérintő a föld dermedt rögét. Varázsérintés; életet lehel: avar között kél hószin hóvirág; halott tetemből ifjú szűzi lány. Oh, édes csók! . . . A lányka megremeg. Sóhajt, édes vágy önti testit el; lángpirba rejti hév sejtelmeit, mint szűz menyasszony násza alkonyán. És csókra csók hull, vágyva, égetőn . . . A lányka hódol, üdvöt vár s ígér; nászára készül. Ölt selyem ruhát, Fürtét zilálja szellő lágy keze, keblén, nyakán ezer gyémánt ragyog. Kacagva fut be erdőt, mezőt; és merre lép, nyomán virág fakad; és merre szól, rá csengő dal felel: mindenfelé mosolygó hódolás. övé a fűnek selymes bársonya, övé a lomb, övé a kis madár, övé a bűvös-bájos tarkaság: a két szivárvány, réten s kék egen, övé az ég s rajt’ minden csillaga, övé a nap, övé az ifjúság . . . Ó a tavasz! . . . ...Fel hát! Nászomra ünnepeljetek! Lépteni zaját ölelje gyep, füved, a lomb, harmattól ékes-terhesen, lágyan bólintson merre lépek én; nekem viruljon, nyíljék a virág, illat fürösszön, dal dicsőítsen ! Madársereg trillázzon éneket! Szivárvány! add himes palástodat! Fényed, szemembe, égnek csillaga. Liliomnak kelyhe, édes mézedet! Ajkamra szálljon, nap. minden túzed! . . . Az édes csók a percnek édene . . . E percben éljen végig életem. A kéjt, gyönyört, mit nékem adtatok, szerelmem lángján mind feláldozom, e percbe’ most . . . Mit nézzem a jövőt 7 a balga hit mit ápol jámboron . . . Vénusnak csókja, Bachus serlege, ajkamra kettős lángot öntsetek, boruljon lángba hát a pillanat s minden kéjével hadd égessen el! . . . . . . Boldog tudatlan csak minden tavasz! S csalódás lánya a hideg tudás! Nem tudja, kincsét balgán szórja szét az ifjúság. S ha rázordul a tél, hajh! későn ébred már, azt látnia: a két szivárvány, réten s kék egen, csalóka álom . . . Késő a tudás! . . . Az elszórt kincset gyűjti — s szórja más. Kardos János. IpTyon Ságig. Irta : dr. Dobó László. 4 Visken jó félórát időztünk s ez alatt az idő alatt az időközben odajöttünket megne- szelt cigánybanda aszszisztálásával olyan világra szóló bált csaptunk, hogy a viski lányok és menyecskék tudom hótuk napjáig megemlegetik! Mig én az odasereglett s frissítőkkel megvendégelő intelligencia előtt igyekeztem elfogadhatólag indokolni, hogy miért is nem jöttünk már az előző vasárnapon, mikorra t. i. a >Honti Lapok« jövetelünket jelezte, addig a többiek olyan animá- val kezdtek forgolódni a gyöngéd nem körül, hogy ajánlatosnak véltem hirtelenében takaródét fuvatni, helyesebben a »Rákóczi«-t húzatni a cigánynyal, mert tartani kellett attól, hogy ebből a bálból, ha egyszer belemelegszünk, nem aznap, de másnap estig sem jutunk el Ipolyságra, meg aztán kevés is volt az idő a bál folyamán az erősebb nem viski képviselői és közöttünk biztosan bekövetkezni Ígérkező lovagias ügyek elintézésére. Hat óra tájban tehát búcsút mondtunk a jó viskieknek s folytattuk utunkat Gyerk felé, mely az utolsó község Ipolyság előtt. A viski malomig elkísért még bennünket a falu apraja-nagy ja s ott diadallal cipelte át a falu derék népe az utolsó előtti gáton csónakjainkat. Érdekes volt nézni, mikor
