Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-06-05 / 45. szám
2 VÁCI HÍRLAP diákok oly nemes hévvel, oly lelkesedve és lelkesítve, oly hű és megható módon személyesítették a szerepül szolgáló fogalmakat, hogy jövendő nyilvános szereplésük elé a legnagyobb reménynyel nézhetünk. Szűnni alig akaró taps jutalmazta bátor, lendületes, hazafias s szívhez szóló előadásukat, úgy, hogy a függönyt kétszer kellett a meg-megujuló tapsok miatt felvonni. A műsor további részét kis színmű alkotta; Az álhadnagy címmel. E szatirikus bohózatot Récsei Ede fordításában adták elő Kárász Gyula, Körner Jenő, Paulik Ferenc és Komáromi József VIII. o. tanulók. Kárász Gyula (Szélházy hadnagy) kiváló hűséggel játszotta a bohém életet élő, hitelezőktől zaklatott, szerelmes tisztet, aki elnyeri választottját. Hálás szerep volt a Jónás inas megszemélyesitőjéé Körner Jenőé s különösen Paulik Ferencé, ki Misó regruta szerepét adta elő. A fonák helyzetek, a komikus párbeszédek, a szerepeket átértő és szépen kifejezésre juttató ifjak játéka oly vidám hangulatban tartotta a közönséget, hogy a nevetés miatt könnybe lábadtak a szemek s a vidám hangulat a darab befejeztéig nem csökkent. Komáromi József komolyabb szerepét teljesen megfelelő módon tolmácsolta, úgy, hogy az összhang- zatos ábrázoló tehetséget követelő darab előadásának emléke nem fog egyhamar feledésbe merülni. E bohózat volt egyúttal a műsor utolsó pontja. A közönség viharos lelkesedése itt érte el a tetőpontot. Éljenzés éljenzésre zúgod fel s bőven kijutott az ováció Halmi László k. r. főgimn. igazgatónak, ki az ifjúság tehetségeinek fejlesztését mindig a kellő színvonalon tartani el nem mulasztja, továbbá Scliüssler Albert és Követi Lajos k. r. tanároknak, kik közül az előbbi a zene- és énekszámok betanítása és szép előadása, az utóbbi pedig a szavalatok, a drámai kép és a bohózat színre hozatala körül szerzett sok és kiválóan elismerésre méltó érdemet. Nem hagyható azonban figyelmen kívül azoknak a működése sem, a kik nemes, az ifjúság ügyéért lelkesedő szívvel járultak hozzá a siker eléréséhez. Első sorban Andreánszky Gáborné báróné úrasszonyt illeti a nemes elismerés, ki minden elképzelhető módon hozott nagy áldozatot, midőn a színpad felállításában, a kosztümök elkészítésében és minden téren buzgólkodott a siker előmozdítása érdekében. Fogadja az intézet nevében és az ifjúságtól, melynek már régóta igazi patrónája, a leghálásahb köszönetét. Nagy elismerés illeti Andreánszky Gábor és Andreánszky István bárókat, kik egész napi idejüket az ifjúságnak szentelve fáradoztak és segítettek tapasztalt tanácsaikkal diadalra vinni az ifjúság vállalkozását. Hálás köszönetét tolmácsolja az ifjúság Kraliker Kálmánná és Matheika Jánosné úrasszonyoknak a festői kosztümök díszes kiállításáért, a kát. legény- egyletnek a színpad átengedéséért, a tízalay testvéreknek, kik díjtalanul szállították a zongorát, végül a most érettségiző ifjúságnak, mely a vezetőknek minden téren a legnagyobb segítségére volt és nagy elfoglaltsága ellenére minden szerepet derekasan betöltött. Ily módon a szép reményekre jogosító erkölcsi siker mellett szép anyagi eszköz is fog állani az ifjúság nemes céljainak megvalósítására. a Segítő-Egyesület tőkéje kb. 500 K.-val szaporodott és ez fényes tanúságot szolgáltat a város intelliganciájának az ifjúság ügyéért lelkesedő és nemesen érző szivéről. A főgimn. ifjúság hangversenyén különben a következők fizettek felül: Rárándi István íöldbirt. (Törökszentmiklós- ról) 10 K, Forgó Kálmán 10 K, Halmi László 10 K, Jung János 20 K, Ivánka Pál 20 K, Tragor Jánosné 10 K, Tragor Károly 10 K, hr. Andreánszky Gábor 7 K, Galcsek György dr. 7 K, Scheffer Andrásné 6 K, Haidfeld Lajosné 5 K, Reitter Ödön 5 K, Schwanfelder József 5 K, Ulrich Károly 5 K, Vaczulík László (Budapestről) 5 K. Aszódi Sándor 4 K, Kemény Bertalan 4 K, Lencsó Ferenc dr. 4 K, Dercsényi Dezső 3 K, Fridrich Sándor 3 K, Perczián Gusztáv 3 K, Reiser Antal 3 K, Virter Lajos dr. 3 K, Brenner Márton 2 K. 50 fii., Arányi Béla 2 K, Haris Béla 2 K, Hörl Péter dr. 2 K, Goes I. 2 K, Julii Bélá- né 2 K, Lónyai Flóra 2 K, Mössmer Hermin 2 K, Nagy Ármin dr. 2 K, Szilvási János 2 K, Vlahovits Emil 2 K, Csuka Jánosné 1 K, Korpás Jánosné 1 K, Kunitzer Sándor 1 K, özv. Kmeggy I.-né 1 K, Orbán Elek 1 K, Vatter F. 1 K, N. N. 1 K. — Fogadják e telülfizetők az intézet és az ifjúság hálás köszönetét. Ostrom Zsidek Ignác ellen. Mégis csak van nekünk néha országra szóló szenzációnk. Most ifj. Zsidek Ignác gondoskodott róla, hogy még néhány napig a beszélgetés középpontja legyen. A szombat esti események sokáig emlékezésben maradnak s ma, mikor az izgalmakon a város túlesett, jól esik gondolnunk a véletlenre, mely nem követelt nagyobb áldozatot az embervérből. Azt a két embert, kiket eltalált Zsidek golyója, a város részvéte kiséri, de ugyanekkor megütközéssel keli konstatálnunk, hogy mindez nem következik he, ha két hét előtt a semmikép nem normális Zsidek Ignácnak őrültekházába beszállitához hozzájárul a hatóság. Erről, azt hisszük, lesz is még szó s a nyilvánosság is meg fogja tudni, miért tartották másfél hét előtt ezt az embert józan gondolkodásúnak, mikor már mindenki kerülte a vele való találkozást. Az első lövés. Öreg Zsidek Ignác múlt héten végrendeletet csinált. Ez az irás a fia kezéhez jutott s mert nyíltan ki volt fejezve benne, hogy a nagyapa unokáira hagyja minden vagyonát, ifj. Zsidek Ignác elkeseredését végsőkig fokozta. Fiát, a 23 éves Gyulát okozta. Mondta is egy váci ügyvédnek : — Ügyvédnek szerettem volna nevelni őt, de a mennyit tanult már azt is az apja éllen fordította. A csendes, nyugodt gondolkozáséi fiú élete otthon nagyon szomorú volt. Állandó az ellentét a fiú és az apa között, mely végzetes kimenetelű lett. szombaton este. Zsidek ezen az estén ismételten szemrehányást tett a fiának. — Takarodj előlem! kiáltott reá s ugyanekkor az almáriumba nyúlt, a honnan egy csendőrségi 9 mm. revolvert vett elő. A következő percben elsült a fegyver s Zsidek Gyula ötödik és hatodik oldalbordája közt hatolI be a golyó, a vese alatt hátul jött ki. Ezt a jelenetet, melynél csak Zsidek felesége és eddig még ismeretlen német ajkú idegen volt jelen, kétféleképen mondják el az érdekeltek. —- Bárki jött volna elém, mondotta szombaton este a rendőrségen Zsidek Ignác — keresztül lőttem volna, mint a kutyát. Másnap a vizsgáló biró előtt már úgy beszélt, hogy Zsidek Gyula megragadta a revolvert, mely véletlenül sült el. Ezzel szemben az irgalmasok kórházában fekvő Zsidek Gyula azt mondja, hogy apja egy méter távolságról célzott rá és sütötte el fegyverét. A lövés után a fiatal Zsidek elfutott a városházára s ott összeesett. Dr. Magas Árpád részesítette az első segélyben, nemsokára megjött dr. Hörl Péter városi főorvos is s azután a súlyosan sérült ifjú embert, kinek sorsa iránt naponta megnyilvánul az érdeklődés, átszállították az irgalmasok kórházába. Maíxovich János a megsebesitéséröl. Néhány perc múlva százan és százan állottak a városháza előtt. A rendőrök, kik azt a félrevezető értesítést kapták, hogy Zsidek a lövés után elmenekült hazulról, a város minden részében keresték őt. Végre valahogyan megtudták, hogy otthon van. Ekkor Maikovicli János szolgálatot vezető rendőrbiztos három rendőrrel átment a Zsidek-házba, hogy letartóztassa Zsidek Ignácot. Itt átadjuk a szót Matkovichnak : — Zsidek, mialatt a rendőrök keresték, eltorlaszolta magát a hátsó szobában. Mikor én az ajtó előtt megjelentem, felszólítottam a megadásra, de mert nem kaptam választ, Kalocsay lakatosért küldtem, hogy az ajtó zárát nyissa fél. Mig a lakatossegéd az ajtó felnyitásával bajlódott, én balkezemmel az ajtó kilincsét fogtam. Az volt ugyanis a tervem, hogyha azon revolveresen Zsidek kilép, jobbomban tartott botommal karjára sújtok és azután rendőreimmel ártalmatlanná tudom tenni. Már-már ott voltunk, hogy az ajtót sikerül felnyitni, midőn egy lövés dördült el belülről a szobából s következő pillanatban élénk fájdalmat éreztem halkarom alsó részén. A nagy tömeg egyszerre megindult az utcán. Azt hitték, Zsideket hozzák. Matko- vich rendőrbiztost karjánál tartva Szommer Gynla ev. ref, lelkész sietett be a rendőrségre, a hol rögtön eltávolították a golyót. Őszinte és igaz részvéttel volt mindenki a megsebesült rendőrbiztos iránt, kiről az egész vátosban örömmet fogják tudomásul venni, hogy bár sebe súlyos, legfeljebb a gyógyulás lesz hosszabb s karját használhatni fogja. A rendőrség szerepe. Kádló Antal rendőrkapitány akkor érkezett a színhelyre, mikor már Mhtkovichot Zsidek golyója megsebesítette. Négy szuronyos, puskás rendőrrel vonult a Zsidek-házba, hogy felszólítsa megadásra a lövöldöző embert Egy szobán tudott csak behatolni, a másikat létrával záratta el, hogy azon ki ne törhes sen Zsidek, mig ők a másik bejáratot őrzik. Időközben telefonos hívásra megjött a vízi fecskendő is, de használni nem tudták. Majd a csendőrség érkezett meg s rövid tanácskozás után úgy határoztak, hogy mert pokoli a sötétség, bevárják a reggelt s akkor indítják meg az ostromot Zsidek ellen. A helyzet azonban változott s tizenegy órára Zsidek megadta magát; ezt alább Marschall járásőrmester szavaival adjuk elő. Itt még azt jegyezzük fel, hogy Kálló rendőrkapitány felhívta Hörl dr. főorvost, hogy állapítsa meg Zsidekről, vájjon ép- elniéjű-e, vagy bolond. Kálló Antal felszólítása után, hogy adja meg magát, az ajtón át dr. Hörl Péter többször beszélt Zsidekkel, akiről azt mondotta, hogy teljesen tudatosan
