Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-06-05 / 45. szám

2 VÁCI HÍRLAP diákok oly nemes hévvel, oly lelkesedve és lelkesítve, oly hű és megható módon szemé­lyesítették a szerepül szolgáló fogalmakat, hogy jövendő nyilvános szereplésük elé a legnagyobb reménynyel nézhetünk. Szűnni alig akaró taps jutalmazta bátor, lendületes, hazafias s szívhez szóló előadásukat, úgy, hogy a függönyt kétszer kellett a meg-megujuló tapsok miatt felvonni. A műsor további részét kis színmű alkotta; Az álhadnagy címmel. E szatirikus bohózatot Récsei Ede fordításában adták elő Kárász Gyula, Körner Jenő, Paulik Ferenc és Komá­romi József VIII. o. tanulók. Kárász Gyula (Szélházy hadnagy) kiváló hűséggel játszotta a bohém életet élő, hitelezőktől zaklatott, sze­relmes tisztet, aki elnyeri választottját. Hálás szerep volt a Jónás inas megszemélyesitőjéé Körner Jenőé s különösen Paulik Ferencé, ki Misó regruta szerepét adta elő. A fonák helyzetek, a komikus párbeszédek, a szere­peket átértő és szépen kifejezésre juttató ifjak játéka oly vidám hangulatban tartotta a közönséget, hogy a nevetés miatt könnybe lábadtak a szemek s a vidám hangulat a da­rab befejeztéig nem csökkent. Komáromi József komolyabb szerepét teljesen megfelelő módon tolmácsolta, úgy, hogy az összhang- zatos ábrázoló tehetséget követelő darab elő­adásának emléke nem fog egyhamar feledésbe merülni. E bohózat volt egyúttal a műsor utolsó pontja. A közönség viharos lelkesedése itt érte el a tetőpontot. Éljenzés éljenzésre zú­god fel s bőven kijutott az ováció Halmi László k. r. főgimn. igazgatónak, ki az ifjú­ság tehetségeinek fejlesztését mindig a kellő színvonalon tartani el nem mulasztja, továbbá Scliüssler Albert és Követi Lajos k. r. taná­roknak, kik közül az előbbi a zene- és ének­számok betanítása és szép előadása, az utóbbi pedig a szavalatok, a drámai kép és a bo­hózat színre hozatala körül szerzett sok és kiválóan elismerésre méltó érdemet. Nem hagyható azonban figyelmen kívül azoknak a működése sem, a kik nemes, az ifjúság ügyéért lelkesedő szívvel járultak hozzá a siker eléréséhez. Első sorban Andreánszky Gáborné báróné úrasszonyt illeti a nemes elismerés, ki minden elképzelhető módon hozott nagy áldozatot, midőn a szín­pad felállításában, a kosztümök elkészítésében és minden téren buzgólkodott a siker elő­mozdítása érdekében. Fogadja az intézet ne­vében és az ifjúságtól, melynek már régóta igazi patrónája, a leghálásahb köszönetét. Nagy elismerés illeti Andreánszky Gábor és Andreánszky István bárókat, kik egész napi idejüket az ifjúságnak szentelve fáradoztak és segítettek tapasztalt tanácsaikkal diadalra vinni az ifjúság vállalkozását. Hálás köszö­netét tolmácsolja az ifjúság Kraliker Kálmánná és Matheika Jánosné úrasszonyoknak a festői kosztümök díszes kiállításáért, a kát. legény- egyletnek a színpad átengedéséért, a tízalay testvéreknek, kik díjtalanul szállították a zongorát, végül a most érettségiző ifjúságnak, mely a vezetőknek minden téren a legnagyobb segítségére volt és nagy elfoglaltsága ellenére minden szerepet derekasan betöltött. Ily módon a szép reményekre jogosító erkölcsi siker mellett szép anyagi eszköz is fog állani az ifjúság nemes céljainak megvaló­sítására. a Segítő-Egyesület tőkéje kb. 500 K.-val szaporodott és ez fényes tanúságot szolgáltat a város intelliganciájának az ifjúság ügyéért lelkesedő és nemesen érző szivéről. A főgimn. ifjúság hangversenyén különben a következők fizettek felül: Rárándi István íöldbirt. (Törökszentmiklós- ról) 10 K, Forgó Kálmán 10 K, Halmi László 10 K, Jung János 20 K, Ivánka Pál 20 K, Tragor Jánosné 10 K, Tragor Károly 10 K, hr. Andreánszky Gábor 7 K, Galcsek György dr. 7 K, Scheffer Andrásné 6 K, Haidfeld Lajosné 5 K, Reitter Ödön 5 K, Schwanfel­der József 5 K, Ulrich Károly 5 K, Vaczulík László (Budapestről) 5 K. Aszódi Sándor 4 K, Kemény Bertalan 4 K, Lencsó Ferenc dr. 4 K, Dercsényi Dezső 3 K, Fridrich Sándor 3 K, Perczián Gusztáv 3 K, Reiser Antal 3 K, Virter Lajos dr. 3 K, Brenner Márton 2 K. 50 fii., Arányi Béla 2 K, Haris Béla 2 K, Hörl Péter dr. 2 K, Goes I. 2 K, Julii Bélá- né 2 K, Lónyai Flóra 2 K, Mössmer Hermin 2 K, Nagy Ármin dr. 2 K, Szilvási János 2 K, Vlahovits Emil 2 K, Csuka Jánosné 1 K, Korpás Jánosné 1 K, Kunitzer Sándor 1 K, özv. Kmeggy I.-né 1 K, Orbán Elek 1 K, Vatter F. 1 K, N. N. 1 K. — Fogadják e telülfizetők az intézet és az ifjúság hálás köszönetét. Ostrom Zsidek Ignác ellen. Mégis csak van nekünk néha országra szóló szenzációnk. Most ifj. Zsidek Ignác gondoskodott róla, hogy még néhány napig a beszélgetés középpontja legyen. A szombat esti események sokáig emlékezésben marad­nak s ma, mikor az izgalmakon a város túlesett, jól esik gondolnunk a véletlenre, mely nem követelt nagyobb áldozatot az embervérből. Azt a két embert, kiket elta­lált Zsidek golyója, a város részvéte kiséri, de ugyanekkor megütközéssel keli konsta­tálnunk, hogy mindez nem következik he, ha két hét előtt a semmikép nem normális Zsidek Ignácnak őrültekházába beszállitához hozzájárul a hatóság. Erről, azt hisszük, lesz is még szó s a nyilvánosság is meg fogja tudni, miért tartották másfél hét előtt ezt az embert józan gondolkodásúnak, mikor már mindenki kerülte a vele való találkozást. Az első lövés. Öreg Zsidek Ignác múlt héten végrendele­tet csinált. Ez az irás a fia kezéhez jutott s mert nyíltan ki volt fejezve benne, hogy a nagyapa unokáira hagyja minden vagyonát, ifj. Zsidek Ignác elkeseredését végsőkig fo­kozta. Fiát, a 23 éves Gyulát okozta. Mondta is egy váci ügyvédnek : — Ügyvédnek szerettem volna nevelni őt, de a mennyit tanult már azt is az apja éllen fordította. A csendes, nyugodt gondolkozáséi fiú élete otthon nagyon szomorú volt. Állandó az ellentét a fiú és az apa között, mely végze­tes kimenetelű lett. szombaton este. Zsidek ezen az estén ismételten szemre­hányást tett a fiának. — Takarodj előlem! kiáltott reá s ugyan­ekkor az almáriumba nyúlt, a honnan egy csendőrségi 9 mm. revolvert vett elő. A kö­vetkező percben elsült a fegyver s Zsidek Gyula ötödik és hatodik oldalbordája közt hatolI be a golyó, a vese alatt hátul jött ki. Ezt a jelenetet, melynél csak Zsidek felesége és eddig még ismeretlen német ajkú idegen volt jelen, kétféleképen mondják el az érde­keltek. —- Bárki jött volna elém, mondotta szomba­ton este a rendőrségen Zsidek Ignác — ke­resztül lőttem volna, mint a kutyát. Másnap a vizsgáló biró előtt már úgy be­szélt, hogy Zsidek Gyula megragadta a re­volvert, mely véletlenül sült el. Ezzel szem­ben az irgalmasok kórházában fekvő Zsidek Gyula azt mondja, hogy apja egy méter tá­volságról célzott rá és sütötte el fegyverét. A lövés után a fiatal Zsidek elfutott a városházára s ott összeesett. Dr. Magas Árpád részesítette az első segélyben, nem­sokára megjött dr. Hörl Péter városi fő­orvos is s azután a súlyosan sérült ifjú embert, kinek sorsa iránt naponta megnyil­vánul az érdeklődés, átszállították az irgal­masok kórházába. Maíxovich János a megsebesitéséröl. Néhány perc múlva százan és százan állottak a városháza előtt. A rendőrök, kik azt a félrevezető értesítést kapták, hogy Zsidek a lövés után elmenekült hazulról, a város minden részében keresték őt. Végre valahogyan megtudták, hogy otthon van. Ekkor Maikovicli János szolgálatot vezető rendőrbiztos három rendőrrel átment a Zsidek-házba, hogy letartóztassa Zsidek Ignácot. Itt átadjuk a szót Matkovichnak : — Zsidek, mialatt a rendőrök keresték, eltorlaszolta magát a hátsó szobában. Mikor én az ajtó előtt megjelentem, felszólítottam a megadásra, de mert nem kaptam választ, Kalocsay lakatosért küldtem, hogy az ajtó zárát nyissa fél. Mig a lakatossegéd az ajtó felnyitásával bajlódott, én balkezemmel az ajtó kilincsét fogtam. Az volt ugyanis a ter­vem, hogyha azon revolveresen Zsidek kilép, jobbomban tartott botommal karjára sújtok és azután rendőreimmel ártalmatlanná tudom tenni. Már-már ott voltunk, hogy az ajtót sikerül felnyitni, midőn egy lövés dördült el belülről a szobából s következő pillanat­ban élénk fájdalmat éreztem halkarom alsó részén. A nagy tömeg egyszerre megindult az utcán. Azt hitték, Zsideket hozzák. Matko- vich rendőrbiztost karjánál tartva Szommer Gynla ev. ref, lelkész sietett be a rendőr­ségre, a hol rögtön eltávolították a golyót. Őszinte és igaz részvéttel volt mindenki a megsebesült rendőrbiztos iránt, kiről az egész vátosban örömmet fogják tudomásul venni, hogy bár sebe súlyos, legfeljebb a gyógyulás lesz hosszabb s karját használ­hatni fogja. A rendőrség szerepe. Kádló Antal rendőrkapitány akkor érkezett a színhelyre, mikor már Mhtkovichot Zsidek golyója megsebesítette. Négy szuronyos, pus­kás rendőrrel vonult a Zsidek-házba, hogy felszólítsa megadásra a lövöldöző embert Egy szobán tudott csak behatolni, a másikat létrával záratta el, hogy azon ki ne törhes sen Zsidek, mig ők a másik bejáratot őrzik. Időközben telefonos hívásra megjött a vízi fecskendő is, de használni nem tudták. Majd a csendőrség érkezett meg s rövid tanács­kozás után úgy határoztak, hogy mert po­koli a sötétség, bevárják a reggelt s akkor indítják meg az ostromot Zsidek ellen. A helyzet azonban változott s tizenegy órára Zsidek megadta magát; ezt alább Marschall járásőrmester szavaival adjuk elő. Itt még azt jegyezzük fel, hogy Kálló rendőrkapitány felhívta Hörl dr. főorvost, hogy állapítsa meg Zsidekről, vájjon ép- elniéjű-e, vagy bolond. Kálló Antal felszólí­tása után, hogy adja meg magát, az ajtón át dr. Hörl Péter többször beszélt Zsidekkel, akiről azt mondotta, hogy teljesen tudatosan

Next

/
Thumbnails
Contents