Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-06-05 / 45. szám

Huszonegyedik évfolyam. 45. szám. Vác, 1907. június 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci kegyes-tanítórendi főgimn. ifjúsági hangversenye. Vác, jun. 4. A modern társadalom mindig fokozottabb követelményeket fűz az iskolához. Tudatá­ban van, hogy az a kor a legalkalmasabb a tehetségek felébresztésére és erősítésére,melyet jövendő tagja a középiskolákban tölt el. Rég megdőlt az a felfogás, hogy a középiskola lépcső valamely magasabb ismeret megszer­zéséhez; ellenkezőleg, oly intézmény, mely a lelki és testi erők párhuzamos fejlesztésével ad oly alapot az ifjúságnak, melyre támasz­kodva biztosan eléri maga elé tűzött célját. Nemcsak elméleti ismereteket, nem elvont tudást óhajt a mai társadalmi élet, hanem gyakorlati ügyességet és a mindennapi élet­ben való jártassághoz szükséges kellékeket is. Az iskolától nem elzárkózott, hanem ügye­sen forgolódó, nem magának élő, hanem a társadalomban helyét nemesen betöltő, nem szobatudós, hanem tudományos kutatásainak eredményeit a nagyközönség számára elfo­gadhatóvá tevő, azonban nem csupán világfi, de komoly alapra támaszkodó, intelligens egyéniség kifejlesztését várja. S a középisko­lák, főként a gimnáziumok, megfelelni törek­szenek ezen követelményeknek. A szorosan kötelező tanulmányokon kívül mindenütt al­kalmat nyújtanak a tanuló ifjúságnak az ön­munkásságra és majdan a közéletben szük­séges fellépés idejekorán való megszokására. Ip’lyon Ságig. Irta: dr. Dobó László. 2 Derült kedélylyel indult tovább aztán a két csapat a legközelebbi gátig, mely alig fél kilométerre következett az előbbi után. No, de ezt már Sándor (a Nagy) is meg- sokalta s mind sűrűbben kezdett emlegetni holmi fűzfán fütyülő lényeket (rézből). Kezd­tük újból élőiről az előbbi procedúrát, mely­ben még Ipolyságig épen tízszer volt részünk s a melyben aztán már oly gyakorlottságra tettünk szert, hogy akár az Eifel-tornyon is átemeltük volna már később a mi jó csó­nakjainkat. A gáton túl ismét vizre kelve derekasan haladtunk a most már alig más­fél kilométerre levő testvérközség, Letkés és Szalka felé. Fél hétkor este a Letkés aljá­ban levő negyedik zúgón átemelve Csongo­runkat és Tündénket, megállás nélkül ha­ladtunk tovább az Ipoly kanyargós medré­ben az innen még mintegy lü kilométerre fekvő Kiskeszi felé, hová a viznek folytono­san erősbödő sodra s a lankadni kezdő evezősök gyöngébb munkája miatt már sö­tétben, V49 órakor érkeztünk meg. Mert oly veszélyes folyása s akadályokkal teli ismeretlen vizen, minő az Ipoly, sötét­ben tovább haladni nem tartottuk tanácsos­nak, lemondtunk arról, hogy még aznap Ipolypásztóig menjünk s elhatároztuk, hogy az éjjelt Kiskesziben fogjuk tölteni. Megáll­tunk tehát mindjárt a falu elején levő ma­kert a magyar ritmusú zene- és énekszá­mok aratták; ezeket ismételni kellett. A zenével kapcsolatban meg kell emlékezni Breslmeytr Tibor VII. o. t. hegedűjátékáról, kit zongorán Kl.adi.vkd Vilmos a Nemzeti Zenede tanára kisért. Hubay J.: Csak egy szép lány .. .és Kis szekeres, nagy szekeres... című dalait adta elő oly öntudatos művészet­tel és a lelket bánatba ringató, majd felde­rítő érzéssel, bogy szép játéka még szebb sikerek reményét keltette fel a hallgatókban. — Ugyanilyen sikert ért el Misdnyi Lajos VII. o. t. népdalokat előadó cigányos zene­karával, úgy, hogy mindkettőjüknek műso­ron kivúl is kellett a közönség kívánatára játszani. A szavalatok közül Kárász Gyula Vili. o. t. ért el szép sikert Révfi — Váradi: Az eziistfátyol legendája c. melodrámával. A sza­valatot harmoniumon Bergmann Rezső Vili. o. t., zongorán Pertik Ottó IV. o. t. kisérte. A némileg fátyolozott hangon előadott meg­ható tartalmú melodráma egyes részlete könnyekig meghatotta s közöséget, mely zajos tapssal jutalmazta a szavalót és a kisérő ze­nét szolgáltató ifjakat. Kiemelkedő mozzanata volt a műsor első részének az a részlet, melyet Pintér Kálmán: Múlt és jövő c. drámai képéből adott elő Matheika János II. o t., mint Nemzeti géniusz, Andreánszlqi Gáhor br. II. o. t., mint Erő és Iwakker Béla III. o. t. mint Költő. A stilszerű és rendkívül hatásos jelmezben fellépő kis lomnál, csónakjainkat a derék lakosság se­gítségével partra hoztuk s azokat vendéglátó molnármester udvarában éjszakára gondosan elhelyezve, nekiláttunk a mosdásnak és át­öltözésnek, mialatt a fiatal molnárné jó va­csorát készített számunkra. Vacsora közben jóízű nevetéssel kísértük házigazdánk elbe­szélését a kiskeszii halászmester rémült ije­delméről. Szegény, ki megérkezésünk előtt békésen halászgatott a malomról, egyszerre csak ott hagyva csapot, papot, hálót, rémült orditássaL rohan ki a partra, menekülve az Ipolyon nyilsebesen közeledő fehér kisérte­tek elől. A jámbor ugyanis nem látta a sö­tétben alacsony csónakjainkat és sejtelme sem volt arról, hogy oly sebesen is haladhat csónak, mint a mieink, csak a fehér trikós, mozgó alakokat látta, a mint sebesen köze­lednek feléje. Szégény tatár meg is szökött rögtön s még másnap reggel sem mert a malom tájékára jönni. Vacsora után hama­rosan nyugvóra tértünk és pedig hárman a vendéglátó molnármester hajlékában, ki éj­szakára familiástól együtt levonult a ma­lomba, a három legényembertagja a csapat­nak pedig a molnármester anyósánál (ki azonban, legalább a nála elhelyezett cimbo­rák egybehangzó nyilatkozata szerint, még mindig igen szemrevaló menyecske vala.) Az éjjelt a puha tornyos nyoszolyákban mint a bunda, átaludtuk, (amiben csak Sán­dor harmonikus hortyogása zavart olykor bennünket), pompásan felfrissülve ébredtünk fel V25 órakor reggel. A toilette-ügyet ha­marosan elintézve (állott az egész toilette- ügy egy-egy darab úszónadrágból és egy-egy trikó-ingből) s jól megreggelizve, VaG-kor búcsút mondtunk Kiskeszi derék népének és hosszú csagásokkal szeltük a kanyargós és mindinkább sebesedő vizet tovább Ipoly- pásztó felé, majd az ottani malomgáton át­emelve csónakjainkat, tovább Bél felé. (Az ipolypásztói gátnál a Csongor járt úgy, mint előző nap a Tünde. 0Lt a Csongor csapatja vedlett át az iszapban indiánná s kutyagolt félóráig a Tünde által vontatott csónakja után, melybe a gáton történt átemelés után a meredek és sűrű bokrokkal tele nőtt parton sehogysem birt előbb beszállni). A béli malomnál ismét átcipeltiik csónakjainkat a gáton s azután a Csongor előző napi éhes kormányosának unszolására, ki aznapra evezőssé vedlett át s mint ilyen, hamar le­dolgozta a kis reggelit, jó étvágvgyal neki láttunk a Sulyok barátunk által hozott kü­lönböző hüvelyes vetemények (szalámi, Sardinia, stb.) fogyasztásának. Félórai tiz- óraizás után újult erővel folytattuk utunkat. Vámosmikola mellett elhaladva s csónakjain­kat útközben még két malomgáton átcipelve és az itt-ott már valósággal rohanó vízzel sikeresen megküzdve, déli 12 órakor Ipoly- szakállosra értünk, 25 kilométert hagyva aznap magunk után. (Folytatás a sasárnapi számbar.) E szempontból bírnak kiváló jelentőséggel az iskolai ünnepélyek és e szempont szerint kell elbírálni az ifjúi lelkesedés ama hajtásait, melyek túllépnek az iskola szűk körén és tágabb körben iparkodnak egyrészt tehetsé­geikről bizonyságot tenni, másrészt az érdek­lődést az iskola csendes, de gyümölcsöző munkájára irányítani. Városunk intelligens közönsége előtt nem ismeretlen az ifjúság e törekvése és a tapasz­talt haladás évről-évre fokozza az érdeklő­dést. Mindig nagyobb várakozással néznek az ifjúság vállalkozása elé és sohasem csalat­koznak. S a közönség ezen figyelme kiszá­míthatatlan hatással van az ifjúság nemes törekvésének fejlesztésére. Egy finom lelkű úrasszony mosolytól kisért kézmozdulata, egy, a közéletben szereplő egyén elismerő fejbólintása, a csillogó szemekből kisugárzó figyelem nagyobb jutalom a fiatal küzdőknek, mint ismerős körben, tanuló társaik között kivívott bármily szép eredmény. A közönség az elismerés nyilvánításával nem fukarkodott. A hangversenyterem a zsúfolásig megtelt. A gazdag műsor élénk várakozást keltett s aligha csalódott valaki. Az ifjúsági zene- és énekkar úgy működött, hogy ily korban ily eredményt csak olyan tudatos és önfeláldozó fáradozás tud elérni, amilyent az ifjúsági zene- és énekvezető ta­nár fejtett ki. Ügyes volt a zene- és ének­számok megválasztása s a magasabb igénye­ket is kielégíteni törekedett. Legzajosabb si­

Next

/
Thumbnails
Contents