Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-12 / 38. szám
Huszonegyedik évfolyam. 38. szám. Vác, 1907. május 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A kaszinó megmentése. (Levél a kaszinó vezetőségének.) Vác, máj. 11. A váci egyesült kaszinó-kör bajban van: több a kiadása évről-évre, mint a bevétele s most, a közgyűlés előtt folyik a tanácskozás, hogyan lehetne megmentem a kaszinót. Engedje , meg a Szerkesztő úr, hogy távoli szemlélője az eseményeknek (engem ugyanis a lehető legritkábban lát a kaszinó) erről elmondjam nézetemet, hiszem, lesznek más tagtársaim is, kik már megalkották nézeteiket, hogyan lehetne a kaszinót megmenteni. Azzal tisztában vagyunk, hogy kaszinóra, mely felekezeti és társadalmi kérdéseken felülemelkedik, szükség van egy közel 20 ezer lakossal biró városban. Tehát arról szó sem lehet, hogy megszűnjék, a mi társadalmi életünk teljes csődjét mutatná ijesztő valóságában. Csak arról beszélhetünk, meg kell menteni, de hogyan. Úgy tudom, hogy a tagdíjemelésnek van ma legtöbb hive, egyedüli arkánumnak tartják a kaszinó immár krónikus baja ellen. Tény, hat forintért a semminél alig valamivel lehet többet adni. Ismerek sokkal kisebb városokat, a hol nyolc és tiz forint a tagdíj s ezzel az összeggel sem nyújthatnak sokkal külömbet, többet, mint a váci kaszinó. Gondolja-e Szerkesztő úr, hogy a tagsági díjnak, mondjuk, tiz forintra való felemelésével meg Válasz egy leánylevélre. Jöjj, óh jöjj elő — szarnyaló fantázia! Jöjj segítségemre te csudás varázsló, ki világokat teremtesz semmiből, ki bearanyozod a szürke szemeket; tündérpalotákká varázslód az alacsony gunyhókat; édessé ragyogóvá teszed a hétköznapi egyhangú életet! Jöjj, varázsló pálcádat add kezembe, had írjak egy várt választ egy szeretetre méltó bájos leányzónak, ki kedves »leány le veiével« gyönyörködtetett bennünket a leány egylet mulatságán és e lap hasábjain. Élvezettel hallgattam felolvasását, válaszoltam volna már régen, de válaszom csak azért késett, mert nyomtatásban csak ma jutott kezeimhez. Tekintsen el válaszomban minden szellemességtől, ne várjon tőlem csak monoton hangú darabot, melyben elveit vallja egy fé- lig-meddig parti képes fiatalember, a ki említett kategóriába tartozó fiatalemberekkel együtt, nem arról ábrándozik, hogy agg leányokat vegyenek majdan feleségül, kik a Mici tante elvei szerint vannak nevelve, hanem olvassa el szeretettel azt a nevelési rendszert, melynek alapján nevelném én a leányomat — akkor, ha volna. Előre bocsátom azon meggyőződésein kifejezését, hogy az agglegénylétszám gyarapodásának, a mai kor nehéz megélhetési viszonyainak és a hozományvadászat elha- rapódzásának dacára minden leány kaphat, van mentve a váci kaszinókor és élete belátható időkig meg van hosszabbitva ? Én merem állítani, hogy nem segítettek a helyzeten. Meg is mondom, miért. Nem tekintve el attól, hogy egy csomó tag, a ki soha, vagy igen ritkán keresi fel a kaszinót, egyszerűen he fogja jelenteni kilépését, mert sokalja a tagsági dijat, a megfogyatkozott taglétszám után befolyó tiz forintokból nem ott leszünk-e, a hol most vagyunk ? Akkor megint csak a legszükségesebbeket adhatja a kaszinó, vagyis azt, a mit most, vagyis a miért most nem nő a tagok száma, hanem fogy. Hát ne beszéljünk egyelőre a tagdíjemelésről, mert ez ha megy is, nem lesz benne köszönet. De igenis beszélhetünk arról, hogy mit adjon a kaszinó s ha ad, ennek folytán nő a tagjainak száma, akkor a kaszinó társadalmunkban közszükséges valami s mint ilyen akkor, de csak is akkor gondolhat magasabb tagsági dijakra. Vagyis: előbb tessék adni, hogy oda jöjjön a váci társaság. A kártyás kaszinók ideje lejárt. Az úgynevezett olvasó köröké is. Ma klub-életet folytat a modern ember, a mint az megvan már külföldön is. A klubban a tag mindent megtalál. De megtalálja először is a nagy kényelmét. Azután van alkalma sportolni (neki, vagy családja fiatalabb tagjainak.) A vendéglő szinte elengedhetetlen kellék a klubban. De van ott olyan esti élet is, mely vonzza a tagot Erre szolgálnak az apró hangversenyek, műkedvelősködő előadások, az összejövetelek, amelyeken nemcsak férfiak vannak jelen, hanem a hölgyek is. Ezért a klub egy kedvesen berendezett kis szalonja a hölgyek részére tartandó fel. Szóval a klub második otthonává válik a tagnak, kire azok a modern berendezésű helyiségek szinte nélkülözhetetlenek a társas életben. Én úgy látom, hogy kicsiben, a meddig anyagi viszonyai megengedik, ebben az irányban halad Vácon a sportegyesület. Az anyagiak még nem engedik, hogy mindent megvalósítson, de vallom, hiszem, hogy idővel meg fogja valósítani, a mi egy klub feltételeihez szükséges. Ezt az irányt kell követni a kaszinónak is. így életképessé válik, mert akkor életszükséget pótol. Én jövök a kaszinóba, jön más is, ha pedig jövök, mert nekem, mint társas lénynek, az szükséges valami, szívesen fizetek magasabb tagdijat, mert a magasabb tagsági díjért kapok is valamit, vagy talán sokat! Valami magasabb nézőpontra kell helyezkedni, hogy belássuk ennek igaz voltát. Nem ott kóvályogni, hol egyszerű tagadással ennek minden lehetőségét is leintsük. Ilyen merev, tagadáson túl kell tennük magunkat, mert klubélet dolgában már hivatkozhatunk magyar példákra s nem kell külföldre mennünk érte. Én szerintem, t. kaszinó, csak egyetlen még pedig derék, jóravaló férjét és ha mégis oly ilyesztően nagy a pártában maradottak száma: ennek okát főkép magukban a leányokban, vagy még inkább abban a szellemben látom, a melyben e leányokat nevelték a Mici tantik. Leányom nevelésénél ezen meggyőződésem irányítaná minden cselekvésemet. Minthogy pedig eredményes nevelésről csak ott lehet szó, a hol a nevelés már a bölcsőtől kezdve meghatározott célok szemmel tartásával történik, leányom nevelését úgy intézném, hogy annak csecsemő korától 10 éves koráig főkép a testi, 10 éves korától pedig a testfejlődés folytatása mellett főkép a lelki nevelésre fordítanám minden figyelmemet. »Mens sana in corpore sano.« Juven- talis ezen örökigazságu maximája után indulva, leányomat már zsenge korától fogva rendszeres testedzéssel készíteném elő a későbbi szellemi nevelésre s azért 10 éves koráig szellemi gyakorlatokkal nem igen gyötörném fejletlen agyát. A modern anyák ama törekvése, hogy leányaikból minél előbb csodalényeket neveljenek, azt eredményezi, hogy leányaik már 6 éves korukban meglehetősen beszélnek franciául, 10 éves korukban elég jól értenek — a Iliidhez is. Egyben azonban gyenge idegzetű koránérett, szeszélyes csecsebecsékké válnak, kik a reájuk váró magasztos, de nehéz feladatuknak egyáltalán nem, vagy csak rosszul tudnak majd megfelelni. Leányom nevelésénél mellőzném a divatos, a női hiúságnak hízelgő szempontokat. Az idegen nyelvek tudása és a zene művelése nagyon szép dolgok, de az egyszerű polgárleány boldogulásához egyáltalában nem szükségesek. Mint már mondottam, nevelési rendszeremet leányom testi erejének kifejlesztésén kezdeném s midőn elérkezettnek látnám az időt, hogy szellemi képességeinek körét kibővitsem, a szellemi nevelését mindig azon elv szerint igazítanám, hogy minden leánynak az az életcélja, hogy annak idején férjhez menjen és férjét boldoggá tegye. Énhez pedig nem francia nyelv, nem a zongora és a Mici tante-féle nyilvántartási könyvek, nanem egészséges testalkat, házias szellem, nőiesség, kötelességtudás, szerénység és szelídség kellenek. A szerénységre nevelt szelíd leány könnyebben kap férjet, egyrészt ezen jó tulajdonságai miatt, másrészt azért, mert éppen szerénységéből kitolyólag igényeit a fenforgó körülményekkel inkább össze tudja egyeztetni. A mai anyák és Mici tantik, ám meg- megbocsátható hiúságnak áldozván, leányaikat valóságos fényűzéssel öltöztetik s mintegy versenyre kelnek egymással, hogy melyiknek a leánya jelenjék meg elegánsakban a »Váci leánycgylet« mulatságán.
