Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-05-01 / 35. szám
2 gászati, a naptári, a hivatalos és félhivatalos. A tavaszt elkeseredetten cáfolja a kellemetlen esős időjárás, a mely általános és állandó országszerte. Ez az elkésett tavasz, esős időjárás, a fővárosban csak kellemetlen, a vidéken már veszedelmes; az időjárás megakasztja, lehetetlenné teszi a vegetáció fejlődését és ez esetleg országos veszedelmet jelenthet. Természetes, hogy mindenki a tavaszt várja, természetes, üogy elkeseredetten érdeklődik mindenki ez után : — Meddig esik még? Megnyugtató választ ad erre a meteorológiai intézet progrózis osztályának egyik vezetője, H. Anderkó Aurél dr. — Általában a közép-európai esős időjárást szokatlan kiterjedésű depresszió-terület okozta. Az alacsony nyomású területnek egyik minimuma Felső-Olaszország és az Alpesek között fejlődött ki, a mely makacsul megtartotta helyzetét; ennek következtében voltak és vannak nagyobb esőzések. Ez a depresszió, a mely az esős időjárás okozója, alig változtatta helyzetét, úgy, hogy az esőzés csak akkor szűnhetik meg, az időjárásra csak akkor következhetik be javulás, ha, a mi valószinű, a depresszió kelet felé, a Fekete tenger felé vonul el. Hogy a tavasz különös eltolódásának, a kellemetlenül hosszú télnek különösebb meteorológiai okai volnának, az nem állítható. A meteorologiai tudomány csupán az időjárás alakulása nyomán napról-napra következtet. Nehéz, sőt lehetetlen volna a kérdés mélyen fekvő okainak kikutatása, a mely pozitiv eredményre nem vezethet. Az esőzés — a mennyire ez a vizsgálódások alapján megállapítható — még legfeljebb két napig tarthat. A helyzethez viszonyítva megnyugtató a meteorológiai intézettől nyert felvilágosítás. Reméljük, hogy a prognózis valóra válik és két nap múlva vége szakad az esős időjárásnak. Májusra tehát itt lesz a tavasz. Kívánjuk, hogy itt legyen. Akármelyik : a csillagászati, a naptári, a hivatalos, vagy fél- hivatalos. V ÁGI H I R L A P — Az akadémia elnöke múzeumunkhoz. A magyar tudományos akadémia a múzeum elnökéhez intézett következő levélben köszönte meg Dr. Tragor Ignác Vác vára ás képei című munkáját: Igen tisztelt Elnökség! A Váci Múzeum-Egyesület ez évi kiadványát megkaptam és sietek a szives figyelemért, melyet e mű megküldésével irántam tanúsítani mél- tóztatott, legőszintéhb köszönetemet nyilvánítani. Mindenkor örömemre fog szolgálni, ha mint a M. Tud. Akadémia elnöke az egyesület tudományos céljainak előmozdítása érdekében valamit tehetek. Fogadja az igen tisztelt Elnökség kiváló tiszteletem kifejezését. Budapest, 1907. márc. 12. Berzeviczy Albert elnök. A nyári menetrend. Mai számunkhoz mellékelve minden előfizetőnk megkapja a Pestvidéki Nyomda által kiadott nyári menetrendet. Ez a menetrend a Vácon forgalomban levő menetrendektől eltér s praktikus újításokat tartalmaz. Aránylag kis területen, hogy zsebben is elférjen, benne vannak a Budapest—Párkánynána közt közlekedő ösz- szes vonatok s az összes állomásokon kitüntetve, hogy' oda mikor ér a vonat. így ezt a menetrend-füzetecskét használhatjuk nemcsak Vácon, hanem a budapest párkány nánai vonal bármely' állomásán s pontosan tájékoztat az induló és érkező vonatokról. Benne van a füzetben a Bürge csavargőzös nyári menetrendje is, a mit tapasztalat nem volt fölösleges felvenni. A kis menetrendet fogadják t. olvasóink szivesen. — Egy váci szabadsághcsnő halála. Múlt héten halt meg csendben a Hattyú- utcában özv. Emerich Gottfriedné 82 éves korában. Az öreg nő összetöpörödött alakja ismerős volt a város utcáin, de a mai kor emberei közül már kevesen ismerték változatos, történelembe illő érdekes múltját. Emerichné igen szép leány volt a szabadság- harc idején. Mikor a nemzet hadba kelt, azon nemének kévéséi közé tartozott, a kik táborról-táborra követték a szabadsághősöket. Itt ismerkedett meg a bátor leány' Emerich uottfried orvossal, a ki már nős ember volt. Megszerették egymást, Emerich válőport indított felesége ellen s a szabadságharc után nőül vette őt. Addig pedig a tábori kórházakban ápolta a sebesülteket. A nemzet harcának leveretése után néhány évig csendben élt a fiatal pár, de nem sokára Emerich orvost elfogták, mert kiderült róla, hogy a Türr-féle összeesküvésben, mely egy' újabb nemzeti felkelést tervezett, részes. És Emerich Gottfridot örökös fogságra vitték Kufsteinbe sok jó magyar társával egyetemben. Hanem itt volt az asszony, a ki nem akarta engedni az urát s nem azért volt a szabadságharcban, hogy' könnyen megijedjen. Egyenesen ment a királyhoz és kihallgatást kért. Az uralkodó megígérte neki, hogyr megkegyelmez a férjének. Boldogan várta haza az urát, várt egy évig, várt kettőig,- nem jött. Akkor aztán újra kihallgatásra jelentkezett a királynál s ő mondta sokszor el ismerős társaságban, hogy e szavakkal állított be a monarchia fejéhez; — Felséges uram, azt hittem, hogy a király sza\a szent! A bátor asszony' csakugyan kiszabadította urát a kufsteini börtönből. Hogyr miért csak négy év múltán, az is érdekes. A börtön igazgatóságának feljegyzései szerint ugyanis Kufsteinben Gottfried Imre volt elzárva örökös fogságra, a királymál pedig az asszony' Emerich Gottfriednak kért kegyelmet, a mit az uralkodó az első kihallgatáson meg is adott. Emerich Gottfridet azonban a börtönben nem találták, Gottfried Imre tehát továbbra is fogoly maradt. A második kihallgatás tisztázta végre négy' év múlva a tévedést s Emerich szabad lett. Emerichet mikor hazakerült, megválasztották gödöllői járásorvosnak, később pedig váci járásorvosnak s ebben az állásában halt meg a nyolcvanas évek elején. Az özvegy, mint szabadsághős és szabadsághős neje nyugdijat kapott, de ezt egy' véletlen folytán elvesztette. Három gyermeke volt, az együk Emerich Lajos, Vác város rendőrkapitány'a. Akkor a rendőrkapitány elkövette azt a baklövést, hogy Szalachy sződi földbirtokost letartóztatta. Szalachyt az cirógatta. Liza néni, Tinka néni segítettek a kérésben. De mind hiába volt. Zizike megkötötte magát, hogy nem. nem és nem! Végtére a mama kijelentette a vendégek előtt, hogy' a kicsike beteg, fáj egy szikrá- nyit a feje, később majd kijön. Addig csak mulassanak. A vendégek hitték is, nem is. Palinak résztvevő arccal szorongatták a kezeit és kacagtak. Aztán tovább mulattak. A mama még jeges borogatást is vitt be a hálószobába, hogy annál nagyobb legyen a látszat. Négy napig nem tudták Zizikét hazulról el csalni. Se szép szó, se harag nem használt. Pali búskomorságba esett és pisztolyt emlegetett. Már kétségbe voltak esve. A mama kijelentette, hogy megveri ezt a fruskát. Pali megtiltotta. Zizike az ő felesége ahhoz ne nyúljon teremtett lény egy ujjal sem. — Na hiszen szép feleség! —vágta vissza gúnyosan a mama. — Ha a maga teleságe, vigye hát haza. Na ? Végtére is a mamának akadt valami jónak ígérkező eszméje. Szavát adta a Zizikének, hogy nem kell ott maradnia, csak jöjjön vele a sárga házba. Mert mégis csak ülik, hogy lássa a szobáit. Mert szobái vannak ám Zizikének. Több is. Ebédlő, spajz, konyha, szalon. Jaj micsoda szalon ! Azt látni kell. Csupa Zizikére. Palit karonfogta Muki bácsi és mind magyarázott neki. Zizike gondolt egyet. Ha most kiszökne innen. Beszaladna a hálószobába és bebújnék a mama ágyába. Senki sem venné észre. így, de pompásan aludnék, ^ztán kereshetnék. Különben hátha nem is keresnék. Igazán nagyszerű. Besurrant a hálószobába és bebújt a dunna alá. Menten elaludt és az ajkán bolondos, vidám, pajkos mosoly röpködött. Mamáék azután keresték is, meg is találták és szörnyűködtek. Mindenki begy'űlt a hálószobába, a férfiakat alig lehetett kituszkolni. A. mama aztán szidta, korholta a lusta kis asszonyt és megparancsolta, hogy azonnal keljen föl. Különben is nem itt fog aludni többet. Elmegy Palival abba a nagy sárga, emeletes házba a piactéren. Ott fognak lakni. Na csak egy-kettő! Kint a hálószoba előtt a férfiak kórusban kacagtak és folyton kiabáltak: — Lássuk az uj asszonyt! Közben egyre tuszkolták Palit. — Na, menj be a feleségedhez! Zizikével azonban nem lehetett birni. Sirt, jajgatott, hogy ő nem megy el a sárga házba hogy ő meghal ott. 0 csak itt marad a mamánál. 0 jó lesz ezentúl, a kisasszonyt se bántja többé, a hosszú ruha se kell. A mama dühösködött, aztán szelíden kérte mindenki vele foglalkozott. Es mindig mondták: — Az uj asszony. Az uj asszony . . . A mama folyton azt súgta a fülébe: Viseld magad illedelmesen. Aztán ne dobálódz kenyérgalacsinnal az asztal fölött! A fogaidat pedig ne mutasd annyit! Légy komoly! Na! Muki bácsi valami nagy beszédet mondott. Szépen kikanyaritotta, az asztalnál mindenki helyeslőleg bólintott a fejével. Aztán odajött Muki bácsi Zizikéhez és megcsókolta. Brrr de bőrszagú volt. Palinak egy párszor rá kellett ütni a kezére, mert mindig a Zizi kezeit szorongatta. Éjfél felé asztalt bontottak. Kihordtak mindent az ebédlőből és azt mondták, hogy tánc lesz. Liza néni fog zongorázni. Papa igaz cigányokat akart hozatni, de a mama azt kérdezte: — Minek az ? De — mondta a papa — a mi lakodalmunkon is cigányok húzták . . . Az akkor volt! Most más világot élünk. Punktum! Ezzel el volt intézve. Zizike olyan álmos volt. A feje is. fájt. Talán mert bort is ivott. Pali ugyan is biztatta, hogy igyék. Mig rendezgettek s a székeket hozták erre, arra, senki sem figyelt
