Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-28 / 34. szám
Huszonegyedik évfolyam. 34. szám. Vác, 1907. április 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vízvezetéket kérünk! (I\ét cikk.) Irta: br. Andreánszky Gábor. Vác, ápr. 27. ii: Azt jól tudom, hogy egy vízvezeték, dacára, hogy közép Európa legnagyobb folyama partján van városunk, óriási költségbe kerül, nagy terhet ruház az adófizetó'k és leginkább a háztulajdonosok vállára. A községi pótadó, mely most, ha jól tudom, 40%, felrúg majd 90 %*ra- h>e 90 °/0 pótlékot mi is fizetünk Alsópetényben vízvezeték, utcai világítás stb. nélkül. Azonkívül még vízvezetéki illetéket is kellene majd fizetni. Kit terhelnének e költségek ? Az, ki házát bérbeadja, a vízvezetéki illetéket a lakóra hárítaná és az intelligens lakó e többletet szívesen fizetné. A ki pedig maga lakja házát, könnyen megtakarítaná e költséget munkában, napszámban és talán cselédtartásban is. Most, midőn az Amerikába való vándorlás és a szocializmus két oldalról is zúdítja reánk a cseléd mizériát, ilyen módon kell iparkodnunk cselédszükségletünket lehetőleg leszállítani. A villanyvilágítás a lámpatisztogatástól és a petróleummal való idő eibabrálástól mentett meg. A vízvezeték pedig a főzésre, mosásra, mosogatásra szükséges nagy vizmeny- nyiségnek a konyhába való be és kihordásától. Mily nagy kényelem az, hogy ha vízre van szükségünk, még ki sem kell lépni a konyhából, csak egy csapot forgatunk meg és a szükséges viz bármily mennyiségben folyik a dézsába, a fazékba, vagy a korsóba. Ezt a kényelmet csak az tudja igazán méltányolni, ki egyszer azt tényleg megpróbálta. Hány szegényebb sorsú háziasszony, ki maga szívesen megfőzné az ebédet, kénytelen cselédet tartani, mert a vizhordást nem győzi. Maga moshatna, holott most mosónét kell fizetni. A hol most a sok munka miatt három cselédet tartanak, ha a lámpatisztogatás és vizhordás megszűnik, tán elég lesz két cselédet tartani. Ha pedig még egy ügyes mosógépet szerez he a háziasszony, gyermekruha, de még a nagy mosást is elvégezheti külön mosóné nélkül. Az igaz, hogy elvennénk vele a vizethordó taligások és a mosónék mostani keresetét Az ityen ellenvetésre egy elhunyt jóbarátom, a ki a 40-es években Vácon diákoskodott, következő történettel felelt meg : A mint a budapest—váci vasútvonalat építették, Vác örömét csak egy gondolat keserité, mi lesz az öreg Cipauer kenyérkeresetéből! Ez volt t. i. hosszú éveken át az egyetlen váci fiak- keres, ki hetenként kétszer szállította az utazókat be Pestre. A felelet erre az aggodalomra az volt, hogy egy évtized múlva a váci fiakkeresek egész raja esett neki a vonatból kiszálló idegennek, hogy az alig volt képes védekezni. A fiakkeresek száma meg- tizszeresedett és nem hetenként kétszer, de mindennap szállították a vasúton Vácra érkező utasokat a vidékre. így a taligás is találna a dunaviz helyett sok más egyéb fuvarozni valót, a mosóné meg egész nap moshatna, nem kellene viz- készitéssel fáradnia, keresete pedig nagyobb volna, mert Vác lakossága csakhamar erősen megszaporodnék. Vác városát előnyös fekvése nagy jövő. vei kecsegteti, de a város intéző köreinek a kor követelményei elől elzárkózni nem szabad. Első kötelessége, hogy a lakosság testi jólétéről lehetőleg gondoskodjék, ennek pedig alapföltétele a vízvezeték és a csatornázás. Civilizált várost a 20-ik században e nélkül nem képzelhetünk. cdső sorban tehát kérésemmel Vác város községi képviselőkhöz fordulok. Vessék fel komolyan -- és nemcsak akademice, mint eddig tették — a vízvezeték és a vele karöltve járó kanalizáció kérdését és ne nyugodjanak, inig az a megvalósítás terére nem lép. De másodsorban egy magasabb fórumhoz intézem felhívásomat és ez Vác városának nőt világa: Vác háziasszonyaihoz és családanyáihoz !! Egy francia közmondás azt mondja: »Ce que femme vout — Dien le vout!« A mit az asszony akar, azt Isten is akarja. Az asszonyok azok, kik leginkább tudják a vízvezeték értékét megbecsülni. Mit ért a férfi a nagymosáshoz, mit a mindennapi főzés vízszükségletéhez, de még magához az Freysinger Lajos mint író, Értékes a vezérgondolatuk regény- és novellabirálatainak is. Madách Imre Kisfaludy - Társasági székfoglalójában (1862) kikelt a korabeli tömérdek regény ellen, azt mondván, hogy a túlkapások, melyeket e téren elkövettek, az egész faj létjogosultságát tagadásba vétetik vele. Igen érdekes fejtegetés, sajnáljuk, hogy a helyszűke miatt itt nem idézhetjük. A művészi tömörítés eszményét valló Madách irtózott az irodalmi terjengősség legtestesebb produktumától, a regénytől. A regény védelmét találjuk meg abban a fölfogásban, melyet az igazi regényről Torday kifejt. Az ilyen írója nem minél hosszabb» hanem minél rövidebb művet ir. Nem hossza- dalmaskodik, nem ir le mindent, — ez még a legnevesebb regényírókban is hiba, — hanem minél többet biz olvasója helyesen megindított képzeletére. Idézi Voltairet : mindent elmondani — ez az unalmasság titka; és Schillert: nem az, a mit az iró elmond, hanem a mit elhallgat, mutatja a stil mesterét. Ily módon a regény is koncentrált műfajjá lesz, nem kínozza el olvasóját hosszadalmasságával s másrészt nem rontja el annak képzeletét azzal, hogy mindent helyébe visz, hanem képzeletét a . helyes irányban munkásságra indítván, őt is bizonyos önnállósággal foglalkoztatja, munkatársává teszi. Az elhallgatott részek, ha nem láthatók is, helyes beosztás mellett elküldik megvilágító fényességüket az adott részletekre. Alkalmazza a fölfogását a novellára, a rajzra is. Szépen kidolgozott például erre Beöthy Zsolt Zsebrák című méltán híressé vált rajzát hozza föl, (A névtelenek című kötet bírálatában,) melynek elolvasása után hány húr zeng tovább lelkűnkben; képzeletünk, jól megindítva, hogy kidolgozza azt az erővel teljes drámai fordulatot, mely a műben csak fővonásaiban van adva. A helyes kiválasztás a művészet próbaköve, — igy magyarázta Schegelnek azt a nyilatkozaté a költészetről, hogy ennek tárgya az érdek- feszitő legyen. Színi bírálatai közül a Shakspere Viharjáról s Ivázár Emil A kincskeresők című darab járói írottak válnak ki. De ne hagyjuk emli- tás nélkül publicisztikai dolgozatait sem. Ide tartoznak a Toldy István lapjában, a Nemzeti Hirlap-ban irt vezércikkei; bírálatai Asbót János Szabadság című könyvéről, György Endrének Angol államférfiak és szónokok című munkájáról; Quetelet-ről irt cikke stb. Széchenyies kedves gondolata, hogy a magyar lobogó lelkesedését, melyben a sors neki oly hatalmas lendítő erőt adott, párosítsa minél alaposabb ismeretekkel, melyek szónoki szempontból nem aknázható ki ugyan hatásosan, de gyakorlati értékük annál nagyobb. Gúnyolja áradozó általánosságokban mozgó szónokainkat, a pusztán szónokokat, mint tették Kíp.vp.s ps. Rrniiöhnm A nrnvnmonok. a szabadság általános eszmei a költészetté! szomszédos régióba ragadták szónokainkat. >Pedig mondja Angliára való hivatkozással — a modern állam gépezetét a fölszaporodó igények egyre komplikáltabbá tevén, előáll a szónoklatnak egy, a zsurnalisztikánál még veszedelmesebb versenytársa, a száraz szaktudomány, úgy, hogy bízvást elmondhatjuk, hogy ott, a hol nem ez. hanem a Gambetták és Caste- lárok szónoklata van döntő hatással a politikai életre, ott mindenkor romlott az államgépben valami,« Oly mélyen szántó s világosan kifejező irótollát már 1875-ben letette, — fölcserélte a hivatalnokéval. A közjegyzői hivatal, mely- lyel egy évig már Bach kísérletezett, 1875-ben kedte meg huzamos életét hazánkban. Annak az esztendőnek április 11-én hozta a hivatalos lap az uj hivatal kétszáz kinevezettjének lajstromát, köztük Ereysingerét is, szülővárosába, Vácra. Annak a hivatalának élt ott haláláig. Kinevezése egyúttal Torday Lajos elnémulását is jelentette. A nagy nyilvánosság számára nem irt többé azontúl, mindössze, hogy a váci sajtó egyik újságát szerkesztette a nyolcvanas évek elején egy darabig. Magyarázni e kora elhallgatását nem tudjuk, csak fájlalni, hogy igy történt. Jobban sietett Pros- perónál, a kiről oly szépen irt valamikor; elásta bűvös vesszejét, még mielőtt vele nagyszerű dolgokat művelt volna. Vagy az élet sivár, szomjas homoksivataga szívta föl a dús
